Érvényes a tanulmányi szerződés – amikor nem a munkáltató kötelezett a szerződéskötésre – Dr. Horváth István

A tanulmányi szerződés a munkáltató és a munkavállaló közös érdekeit szolgálhatja: lehetőséget teremt a szakmai fejlődés támogatására, miközben a munkáltató számára is garanciát jelent arra, hogy a képzésbe fektetett idő és költség hosszabb távon hasznosuljon. A jogintézmény alkalmazása ugyanakkor számos értelmezési kérdést vet fel, különösen akkor, ha a munkakör betöltéséhez szükséges képzés és a munkaviszony létesítése szorosan összekapcsolódik. A cikkben ismertetésre kerülő kúriai döntés azt mutatja be, hogy mikor tekinthető érvényesnek a tanulmányi szerződés olyan esetben, amikor a képzés a munkaviszony létrejöttének feltétele volt.

Mikor nem köthető tanulmányi szerződés

A Munka Törvénykönyve [Mt.] szerint nem köthető tanulmányi szerződés akkor, ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót [Mt. 229. § (2) bek.].] Ebben az esetben a munkáltató téríti meg képzéssel kapcsolatos valamennyi költséget, a tandíjat, vizsgadíjat, könyveket, utazási, illetve szállásköltséget, a tanulmányokon való részvétel és a vizsgák előtti felkészülési időre járó munkaidő kedvezmény időtartamára a munkaszerződés szerinti egyébként járó díjazást. Ha a tanulmányi szerződés megkötése a tiltás ellenére létrejött, akkor e szerződés érvénytelennek minősül. Sok esetben a bírósági ítéletek adnak segítséget a törvényszöveg értelmezéséhez, pontos tartalmának megállapításhoz. Íme egy példa a cikk címében jelzett esetre.

Egy nap – két szerződéskötés

A tényállás meghatározó részletei: A munkáltató felperes és a munkavállaló alperes november 13-án kötöttek munkaszerződést, amely értelmében az alperest Software Engineer munkakörben foglalkoztatják. Ez a munkaköri megjelölés a per során a betöltéséhez szükséges szaktudás apropóján perdöntő jelentőségű lett. A felek november 13-án tanulmányi szerződést is kötöttek. E szerint a munkáltató az érintett munkavállalók számára képzést szervez meghatározott helyszíneken a program 3 hónapos időtartamában. A munkáltató a képzésen történő részvétel lehetőségét felajánlotta az alperesnek, aki azon saját elhatározásából vett részt. Vállalta, hogy a képzés keretében megtartandó órákat, tréningeket látogatja, a képzéssel összefüggésben számára előírt feladatokat elvégzi, a teszt és vizsgafeladatokat az elvárt szinten megoldja, az őt támogató szakemberekkel együttműködik, illetve a képzés során a belső projektben egyéb pozíción a betanuláshoz szükséges feladatokat elvégzi, majd a képzés keretében megszerzett ismereteket és gyakorlatot a munkáltatónál kamatoztatja. Ugyancsak vállalta, hogy a képzés befejezését követően a munkáltatónál fennálló munkaviszonyát 24 hónap időtartamig felmondással nem szünteti meg.

A tanulmányi szerződés szerint a munkáltató kötelezettséget vállalt, hogy a képzés időtartama alatt a munkavállaló részére támogatást nyújt. Ennek keretében a munkavállaló képzésen történő részvételét támogatja, továbbá részére a képzésen történő részvétel ideje alatt távolléti díjat fizet, a támogatás értéke 6.00.000 forint volt. A tanulmányi szerződésben kikötötték: a munkáltató jogosult a szerződéstől elállni és a támogatást visszakövetelni, ha a munkavállaló a szerződésben foglaltakat megszegi. Ilyennek minősül, ha – többek között – a munkavállaló munkaviszonyát 24 hónapon belül felmondással megszünteti, továbbá, amennyiben a munkáltató a munkaviszonyt a munkavállaló magatartása miatt felmondással vagy azonnali hatályú felmondással szünteti meg. Elállás esetén a munkavállaló köteles a támogatási összeget egyösszegben visszafizetni. A visszatérítési kötelezettség arányos, ha a munkavállaló a szerződésben kikötött időtartamnak csak egy részét tölti le.

Munkáltatói elállás a tanulmányi szerződéstől – Miként határozott a Kúria?

A következő év január 30-dik napján kelt felmondással a munkáltató megszüntette a munkavállaló munkaviszonyát. Tájékoztatta, hogy a tanulmányi szerződés szerint visszafizetési kötelezettsége áll fenn 3.000.000 forint összegben. A felmondás indokolása szerint a felperes a munkáltató által szervezett képzési program kötelező vizsgáján és azt megelőzően nem elfogadható magatartást tanúsított. A képzés során bármilyen vizsgát érintő, nem megengedett magatartás, vagy a vizsgaszabályzat megsértése, illetve annak kísérlete vizsga csalásnak minősül. A felperes szándékosan megszegte a tanulmányi szerződést, a munkáltató ezért akként döntött, hogy a tanulmányi szerződéstől eláll. 

Miután a munkavállaló nem fizette meg a 3.000.000 forintot, a munkáltató már felperesként keresetével bírósághoz fordult, kérve ezen összeg és késedelmi kamata megfizetésére kötelezni a munkavállalót. Az alperesi pozícióba került munkavállaló ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy tanulmányi szerződés sérti az Mt. 229. § (2) bekezdés b) pontját, hiszen a perbeli esetben ez a szerződés egy kötelező képzés megszerzésére irányult, amelyre tekintettel a munkavállaló saját elhatározásra vonatkozó szerződési kitétel érvénytelen volt.

Végül a perben „harmadfokon” eljáró Kúria a következők szerint döntött. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felek november 13-án munkaszerződést és tanulmányi szerződést is kötöttek. Az is a tényállás része, hogy az alperes egy kiválasztási folyamatot követően nyerte el az állást, a tanulmányi szerződésből kitűnőleg pedig a munkáltató a képzésen történő részvétel lehetőségét felajánlotta, az alperes azt saját elhatározásából fogadta el. Az alperes által betöltött Software Engineer munkakör betöltéséhez szükséges volt a tanulmányi szerződés szerinti informatikai ismeretek megszerzése. A munkavállalónak a munkaszerződés aláírását megelőzően lehetősége volt végig gondolni, ilyen feltételek mellett is kíván-e jogviszonyt létesíteni, az azonban semmiképpen sem állapítható meg, hogy a munkáltató kötelezése alapján vállalta volna a tanulmányok megkezdését. Mindez jelen esetben kizárólag úgy értelmezhető, hogy a felek akarata kölcsönösen a munkaviszony létesítésére és a munkakör megfelelő szintű betöltésére irányult, amelyhez szükség volt további munkavállalói ismeretek megszerzésére, ezáltal a tanulmányi szerződés megkötésére. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint egyébként az a körülmény, hogy a tanfolyam elvégzése a munkáltató érdekét is nagyban szolgálta, nem értékelhető úgy, hogy a felek kölcsönös akarata nem a tanulmányi szerződés megkötésére és az abban foglaltak teljesítésére irányult volna (Mfv.I.10.756/2008.). Összességében: ha a felek akarata kölcsönösen munkaviszony létesítésére irányult, aminek tanulmányi szerződés megkötése volt a feltétele, nem állapítható meg az, hogy a munkáltató kötelezte a munkavállalót a tanulmányok elvégzésére [BH2023. 43.]. 

Záró gondolatok

A kúriai döntés jól érzékelteti, hogy önmagában az a körülmény, hogy egy képzés a munkakör ellátásához szükséges, még nem jelenti azt, hogy a munkáltató a tanulmányok elvégzésére kötelezte a munkavállalót. Az ügy megítélésében döntő jelentősége volt a felek szerződéskötési akaratának és a konkrét körülményeknek. A tanulmányi szerződések megkötése során ezért különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a szerződés tartalma és a munkaviszony létesítésének körülményei összhangban álljanak az Mt. szabályaival és a kialakult bírói gyakorlattal, mert csak így előzhetők meg a későbbi munkajogi viták és az érvénytelenségből fakadó kockázatok.

* * *

5percAdó ajánló

Ha szeretnéd részletesebben megismerni a tanulmányi szerződés megkötésének és megszüntetésének szabályait, a munkáltató és a munkavállaló jogait és kötelezettségeit, valamint a gyakorlatban felmerülő problémás eseteket és a kapcsolódó bírói gyakorlatot, vegyél részt a PENTA UNIÓ Zrt. >>Támogatott tudásszerzés – a tanulmányi szerződés munkajogi szabályairól, című online konferenciáján 2026. szeptember 10-én, ahol Dr. Horváth István gyakorlati példákon keresztül ismerteti a tanulmányi szerződések alkalmazásának legfontosabb munkajogi kérdéseit.

Hétindító – 35. hét – Bevallások és EGYREG – Suller Kriszta

A nyári pihenések, feltöltődések után hamar vissza kell zökkennünk a dolgos mindennapokba. Egyre többen térnek vissza szabadságukról, az ügyfeleinknél is újra felpörögnek a feladatok, ráadásul hamarosan az iskolakezdés is újabb szervezési feladatokat hoz. A héten a bevallások és a bérszámfejtés mellett a civil szervezetekre, az EGYREG nyomtatvány benyújtására is érdemes figyelni.

Áfa- és 01-es bevallások – ma határidősek

A mai nap kiemelt feladata a havi bevallások határidőben történő benyújtása és a kapcsolódó befizetések teljesítése. Többek között ma esedékes:

  • a havi áfabevallás és a befizetés,
  • az A60-as összesítő nyilatkozat benyújtása, ahol arra kötelezettség áll fenn (Figyeljünk azokra a partnerekre is, akik ugyan negyedéves áfabevallók, de az összesítő nyilatkozatot havonta kell benyújtaniuk.),
  • a speciális adózói körök áfabevallásai,
  • valamint a havi 01-es bevallások.

Indul a hónap végi bérszámfejtés

A bevallási határidők teljesítését követően már érdemes megkezdeni a hónap végi bérszámfejtési feladatok előkészítését. A szabadságokról visszatérő ügyfelektől célszerű mielőbb bekérni a szükséges jelenléti adatokat és egyéb bizonylatokat, hogy a szeptemberi járulékbevallások elkészítése gördülékenyen történhessen.

Természetesen ne feledkezzünk meg a saját vállalkozásunkról sem! Ahogy mondani szokták: a suszter cipője… Érdemes a saját céges kötelezettségeinket is időben áttekinteni, nemcsak a járulékbevallások, hanem valamennyi adókötelezettség szempontjából.

Előkészület a helyi adóelőlegekre

A bérszámfejtési feladatok mellett már most célszerű előre dolgozni a szeptember 15-i helyiadóelőleg-fizetési határidőre is. Érdemes időben értesíteni az érintett ügyfeleket a fizetendő előlegekről, valamint ellenőrizni a helyi adófolyószámlákat, hogy a korábban benyújtott bevallások és a teljesített befizetések megfelelően könyvelődtek-e.

Heti tipp – civil szervezetek figyelmébe

Azon szervezetek esetében, amelyek most válhatnak először az 1%-os felajánlások kedvezményezettjévé, szeptember 30-a jogvesztő határidő az EGYREG nyomtatvány benyújtására.

Érdemes már most feltérképezni azon civil ügyfeleinket, akiknél ez releváns lehet, és a szükséges dokumentációt bekérni tőlük, illetve nyilatkoztatni őket arról, hogy kérik-e az 1%-ot fogadó szervezetként történő nyilvántartásba vételüket.

Az alapító okiratokat célszerű átolvasni, hogy minden 1%-os törvényben előírt paraméternek megfelelnek-e, vagy esetleg szükséges-e módosítás. Azon civil szervezetek esetében, amelyek már korábban regisztráltak, az EGYREG nyomtatvány ismételt benyújtására nincs szükség.

Ha a civil szervezetek kapcsán kihívást jelent a jogszabályi környezet és a helyes könyvelői működés feltérképezése, akkor csatlakozz a >>Civil Szervezeteket Könyvelők Klubjához, ahol a mindennapi működéshez, könyveléshez nyújtunk segítséget klubdélutánokon és egy zárt szakmai levelezőlistán.

Kellemes, napsütéses, szép nyárutó napokat kívánok!

***

5percAdó ajánló

Az éves kreditpontokat minden évben össze kell gyűjteni. A kérdés csak az, hogyan tudod ezt a legegyszerűbben és a leggyorsabban teljesíteni. Erre kínálnak rugalmas megoldást a PENTA kreditpontos E-LEARNING videói, amelyek már elérhetők a PENTA UNIÓ honlapján.

Munkavállalók számára biztosított védőeszközök adójogi megítélése – Dr. Székely Zsuzsanna

Nyáron hőségriadók, télen -18°C-os hideg, zajterhelés, szennyezett levegő nehezíthetik a munkavégzést, az extrém munkahelyi terheléseket nem is említve. Ilyen körülmények között végzett munkához nélkülözhetetlenek a védőeszközök, amelyek a munkavédelem alapvető kellékei. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja törvény) meghatározza, hogy a munkáltató által biztosított védőeszközökhöz, felszerelésekhez kapcsolódik-e adókötelezettség. 

Jogszabályi háttér

A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 51. § (4) bekezdése szerint a munkáltató biztosítja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit. Jogszabályban meghatározott esetben, illetve ha a munkáltató elrendeli, a munkába lépést megelőzően és a munkaviszony fennállása alatt rendszeres időközönként a munkáltató ingyenesen köteles biztosítani a munkavállaló munkaköri alkalmassági vizsgálatát.

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mv tv.) 2. § (2) bekezdése szerint a munkáltató felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért.

Az Mv tv. a 44. § (1) bekezdésében általános jelleggel rendelkezik a következőről: Azoknál a munkafolyamatoknál, amelyeknél a munkavállaló veszélyforrás hatásának lehet kitéve, a hatásos védelmet – amennyiben külön jogszabály eltérően nem rendelkezik – zárt technológia alkalmazásával, ha ez nem oldható meg, akkor kollektív műszaki védelem, szervezési intézkedések, egyéni védőeszközök – szükség szerinti együttes – alkalmazásával kell megvalósítani.

Jogszabályi előírás tehát, hogy a munkavállalókat el kell látni a munkahelyi veszélyforrások ellen védelmet nyújtó egyéni védőeszközökkel. Az egyéni védőeszköz rendeltetésszerű használatára a munkavállalókat ki kell oktatni és azok rendeltetésszerű használatát meg kell követelni.

Egyéni védőeszköz általános meghatározása

Az Szja tv. nem határozza meg az egyéni védőeszköz fogalmát. A Közösségi jogban az egyéni védőeszközökről és a hatályon kívül helyezéséről szóló 89/686/EGK tanácsi irányelv 3. cikk 1. pontja határozza meg azt, hogy mi az egyéni védőeszköz. Eszerint:

  1. a) olyan eszköz, amelyet arra terveztek és gyártottak, hogy viselve vagy kézben tartva megvédje az adott személyt az egészségét vagy biztonságát érintő egy vagy több kockázattal szemben; 
  2. b) az a) pontban említett eszközök azon cserélhető alkotóelemei, amelyek az eszköz védőfunkciója szempontjából nélkülözhetetlenek; 
  3. c) az a) pontban említett eszközökhöz tartozó, nem kézben tartott és nem viselt kikötési rendszerek, amelyeket arra terveztek, hogy az adott eszközt valamilyen külső eszközzel vagy biztos rögzítési ponttal összekapcsolják, és amelyeket nem úgy terveztek, hogy állandóan rögzítettek legyenek, továbbá amelyek nem tesznek szükségessé rögzítési munkálatokat a használat előtt;

A hazai szabályozás keretében a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről szóló 65/1999. (XII. 22.) EüM rendeletben (a továbbiakban: EüM rendeletet) definiálja az egyéni védőeszköz fogalmát. (Mv. tv. 2. § (1) bekezdés) 

Egyéni védőeszköz minden olyan eszköz, amelyet a munkavállaló azért visel vagy tart magánál, hogy az a munkavégzésből, a munkafolyamatból, illetve a technológiából eredő kockázatokat az egészséget nem veszélyeztető mértékűre csökkentse, továbbá az eszköz bármely kiegészítése vagy egyéb segédeszköz, amelynek a feladata az előzőekben szerinti cél elérése.

A juttatás helyes megítélése szempontjából, lényeges, hogy az EüM rendelet rendelkezik azon eszközök köréről, amelyek nem minősülnek védőeszköznek. Ezek a következők:

  • a közönséges munkaruha és az olyan egyenruha, illetve formaruha, amelyet nem a munkavállaló biztonságának és egészségének védelmére terveztek, illetve vizsgáltak;
  • az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szerinti mentést és betegszállítást végző mentőszolgálatok által használt felszerelések;
  • a Magyar Honvédség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendvédelmi szervek, valamint az Országgyűlési Őrség által viselt vagy használt védőeszköz;
  • a közúti közlekedési eszközökön alkalmazott védőeszköz és védőfelszerelés;
  • a sportfelszerelés és sporteszköz;
  • az önvédelem vagy elrettentés célját szolgáló felszerelés és eszköz;
  • a veszélyek és ártalmak felderítésére és jelzésére szolgáló hordozható készülékek.

Adómentes juttatások

Védőeszközök

Az Szja törvény 1. sz. melléklet 8.8. alpontja alapján adómentes (nem pénzben kapott) juttatásnak minősülnek a jogszabály által előírt használatra tekintettel juttatott védőeszközök, továbbá a baleset- és egészségvédelmi eszközök.

A rendelkezés alapján tehát adómentes juttatásnak minősülnek az EüM rendelet által védőeszköznek minősített eszközök. Pl: fejvédők, védősisakok, térdvédők, fülvédők, védőkesztyűk, a könyökvédők, a csuklóvédők.

Kérdés, hogy egy munkavégzéshez adott cipő lehet-e adómentes juttatás. Ha a cipő olyan, amely a munka közben véd a leeső tárgyaktól, fa-, fémforgácstól, hőtől, és/vagy szigetelést biztosít elektromos munkáknál, akkor védőeszköznek minősül és adómentesen adható a munkavállaló részére.

Szemüveg

A védőeszközök körében a szemüveg az, amire a legnagyobb igény merül fel a munkavállalók részéről.

A védőszemüveg esetében pl: amiket olyan munkaterületen használnak, ahol fröccsenő, porzó anyagokkal vagy maró hatású vegyi anyagokkal dolgoznak, ott egyszerű a juttatás megítélése, mivel a szemüveg számos esetben védőeszköznek minősül, pl.: hegesztőszemüveg, búvárszemüveg.

Vannak olyan esetek, amikor a napszemüveg is védőeszköznek minősülhet pl.: pilóta, gépjárművezető munkavégzése során.

A képernyő előtti munkavégzés is megterheli a szemet, így ebben az esetben is szükség van védelemre. A monitorok káros sugárzását/rezgését kivédő szemüvegek védőeszköznek minősülnek.

Képernyő előtti munkavégzéshez biztosított szemüveg

A képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről szóló 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet (a továbbiakban: EüM rendelet) 2. § c) pontja alapján a képernyős munkakör olyan munkakör, amely a munkavállaló napi munkaidejéből legalább négy órában képernyős munkahelyen képernyős eszköz használatát igényli, ideértve a képernyő figyelésével végzett munkát is. 

Az EüM rendelet 2. § a) pontja értelmében képernyős eszköz a számjegy-, betű-, grafikus képsorokat képernyőn megjelenítő készülék, függetlenül az alkalmazott megjelenítési folyamattól. 

Képernyős munkahely: olyan munkaeszközök együttese, amelyhez a képernyős eszközön kívül csatlakozhat adatbeviteli eszköz (billentyűzet, scanner, kamera, egyéb adatbeviteli eszköz), egyéb perifériák (mutatóeszköz, nyomtató, plotter, lemezegység, modem stb.), esetleges tartozékok, ember-gép kapcsolatot meghatározó szoftver, irattartó, munkaszék, munkaasztal vagy munkafelület, telefon, valamint a közvetlen munkakörnyezet,

Ha a munkavállalót foglalkoztató munkáltatónál működő orvos megállapítja, hogy a munkavállaló részére a képernyő előtti éleslátást biztosító szemüveg biztosítása szükséges lehet, a munkavállalót az EüM. rendelet 1. számú melléklete szerinti beutalóval utalja be a szemészeti szakvizsgálatra. A beutalóban fel kell tüntetni a képernyő előtti éleslátást biztosító szemüveg használatát szükségessé tevő munkakör megnevezését, és annak a szakvizsgálathoz szükséges mértékű leírását is.

Az EüM rendelet szabályozza azokat az eseteket, amikor az orvos a munkavállalót szemészeti szakvizsgálatra utalja be:

  • az EüM rendelet 2. számú mellékletben meghatározott, panaszokat okozó látórendszeri eltérések fennállásának valószínűsége esetén,
  • ha a munkavállalót olyan munkakörben foglalkoztatják, ahol a munka végzése során váltakozva kell a különböző távolságban lévő tárgyakra fókuszálnia,
  • az előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálatnál, panaszmentesség esetén is, ha a munkavállaló korábban képernyő előtti munkát nem végzett,
  • valamint akkor is, ha egyéb, panaszokat okozó látórendszeri eltérések valószínűsége áll fenn.

Ha szemészeti szakvizsgálat eredményeként indokolt, illetve a munkavállaló által használt szemüveg a képernyő előtti munkavégzéshez nem megfelelő, a munkáltató a munkavállalót ellátja a minimálisan szükséges, a képernyő előtti munkavégzéshez éleslátást biztosító szemüveggel. 

A foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa által elvégzett vizsgálatok alapján felmerült látórendszeri eltérések miatt szükségessé váló szemészeti vizsgálatokat szakorvosnak kell elvégeznie, nem elegendő egy optometrista által végzett vizsgálat, mivel az optometrista szakemberek kompetenciája egyes szemészeti elváltozások vizsgálatára nem terjed ki. A EüM rendelet szerinti szemészeti szakvizsgálatot, a szemészeti vizsgálati lelet kiadását csak szemészeti szakvizsgával rendelkező orvos végezheti.

Az EüM rendeletben foglaltaknak megfelelően az abban előírt éleslátást biztosító szemüveg akkor minősül az Szja törvény 1. számú mellékletének 8.8. pontja alapján adómentes juttatásnak, amennyiben annak szükségességét szemészeti szakvizsgával rendelkező orvos állapította meg.

Képernyő előtti munkavégzéshez éleslátást biztosító szemüveg: a szemészeti szakvizsgálat eredményeként meghatározott, a képernyő előtti munkavégzéshez szükséges szemüveglencse, és ennek a lencsének a rendeltetésszerű használatához szükséges keret, ide nem értve a munkavállaló által a képernyő előtti munkavégzéstől függetlenül egyébként is használt szemüveget vagy kontaktlencsét.

Erre figyelemmel a szemüveg juttatás munkavállalónként a minimálisan szükséges szemüveg biztosítására, azaz az éleslátást biztosító két szemüveglencsére és szemüvegkeretre terjedhet ki.

Ennek megfelelően adómentesnek juttatás azon értéke (összege) minősül, amelyből az adott konkrét munkavállaló látásromlásának megfelelő és az előző feltételek szerinti szemüveg biztosítható. A munkavállalók eltérő mértékű látásproblémája eltérő dioptriájú és esetleg további látásproblémát is korrigáló szemüveget feltételez, amelynek az ára különbözik, ezért sem a juttatásra, sem az adómentességre nem állapítható meg egy egységes értékhatár.

Az értékhatár hiánya azonban nem jelenti azt, hogy az adómentes juttatás mértékét egy esetleges adóhatósági eljárás során nem kell megfelelően indokolni és igazolni. Nem lehet adómentes juttatás a kontaktlencse, szemüvegek közül pedig az, amit a munkavállaló a munkavégzéstől függetlenül is használ pl: a bifokális, a progresszív, a munka progresszív, a fényre sötétedő többfókuszú lencsével ellátott szemüveg.

A munkáltató kötelezettsége csak a képernyő előtti munkavégzéshez szükséges éleslátást minimálisan biztosító eszköz megtérítéséig terjed. Azon munkavállaló esetében, aki eredetileg is szemüveget hord és a szemüvege a munkavégzéshez megfelel, látásromlást a szakorvosi vizsgálat nem állapított meg, nem indokolható a szemüveg juttatásának adómentessége. Ha viszont a munkavállaló korábban nem viselt látásjavító szemüveget, a képernyő előtti rendszeres munkavégzés miatt bekövetkezett látásromlás miatt azonban szükségessé vált, akkor igényt tarthat az ehhez minimálisan szükséges eszköz beszerzési költségének megtérítésére. A szemüveg térítésének összefüggésben kell állni a munkavállaló látásának romlásával.

Munkaruha/munkaruházati termék

Az Szja tv. alapján adómentes a munkáltató által a munkavállalónak adott munkaruházati termék [Szja tv. 1. számú melléklet 8.24. alpont]. 

Az adómentesség feltétele, hogy az adott ruhadarab megfeleljen az Szja törvény 1. számú melléklet 9.2. pontjában meghatározott fogalmi meghatározásnak. A rendelkezés alapján munkaruházati termék:

a) a törvényben vagy törvényi felhatalmazás alapján kiadott jogszabályban előírt módon és feltételekkel rendszeresített egyenruha, formaruha, védőruha, munkaruha, valamint tartozékai;

b) az olyan öltözet és tartozékai, amelyet a munkavállaló egészségének védelme, a munkakörén, feladatainak ellátásán kívül hordott ruházatának megóvása céljából az adott munkakörben, a feladat ellátása közben visel, feltéve, hogy a körülményekből megállapíthatóan a munkaruházati termék használata nélkül a munkavállaló egészsége veszélyeztetett, illetőleg a ruházat nagymértékű szennyeződése, gyors elhasználódása következik be;

c) az egyenruha, a formaruha, a védőruha és a munkaruha, valamint tartozékai (közúti közlekedés, vízi közlekedés, légi közlekedés, posta és távközlés területén, vízügy területén meghatározott munkakörben dolgozó, meghatározott tevékenységet végző munkavállalók esetében; (lásd: 9.2. pont ca-ce alpontjai);

d) a kifejezetten jelmezszerű öltözet (így különösen: a kosztümös színielőadások jelmezei), a szolgáltatási tevékenységet végzők (portás, pincér, sportjátékvezető, kegyeleti szolgáltatást végző stb.) megkülönböztető jellegű ruházata és tartozékai, amely az adott munkaköri feladat ellátásán kívüli viseletre alkalmatlan.

A b) pont esetében az adómentesség feltétele, hogy a dolgozó olyan munkakörben dolgozzon, ahol a saját ruhája erősen szennyeződne, gyorsan elhasználódna, és a munkaruha szolgálja a dolgozó egészségének védelmét, ruházatának megóvását. Az olyan ruhadarabok, amelyek eredetileg utcai viselés céljára szolgálnak (pl. kosztüm, kabát, mellény), de azon látható módon eltávolíthatatlanul feltüntetett cégjelzés, logó stb., önmagában nem tekinthetőek munkaruhának, különösen, ha az a ruhadarab az adott munkaköri feladat ellátásán kívüli (pl. a munkakör jellegéből adódóan utcai) viselésre is alkalmas. Ebben az esetben az adott ruhadarab nem adható adómentes juttatásként.

Számos olyan eset van, amikor a munkáltató megköveteli, hogy a munkavállalók az általa megszabott öltözékben, de nem az Szja tv-ben meghatározott munkaruhának minősülő ruhában végezzék a munkát. Pl az üzletek dolgozói által viselt céges logóval ellátott póló, amelyek a munkavállalók használatra kapnak a munkáltatótól. Ez a juttatás az Szja tv 4. § (2a) bekezdés a) pontja alapján nem minősül bevételnek, mivel azt a munkavégzés hatókörében a munkavégzés feltételeként biztosított dologgal összefüggésben kapja a magánszemély. A juttatás csak akkor nem bevétel, ha azon a munkavállaló nem szerez tulajdonjogot, pl: a munkaviszony megszűnésekor le kell adnia.

Ha a munkáltató a munkavégzéshez elvárt öltözéket a munkavállaló tulajdonába adja, vagy nem munkaruházati termék vásárlására fordítható ruhapénzt, vásárlási utalvány ad a munkavállalónak akkor az a felek közötti jogviszonynak megfelelően munkaviszonyból származó jövedelemként válik adókötelessé.

Védőital

Az Mv tv. több rendelkezésben is említi a munkavállalók jogát a megfelelő minőségű vízre, védőitalra. Minden munkavállaló részére biztosítani kell megfelelő mennyiségű, az egészségügyi előírásoknak megfelelő minőségű ivóvizet, valamint a munkahely és a munka jellegének megfelelően az öltözködési, tisztálkodási, egészségügyi, étkezési, pihenési és melegedési lehetőséget. (Mv tv.24. §)

A munkahelyiségben a munkavállalók létszámát, a tevékenység jellegét és a veszélyforrásokat figyelembe véve elegendő mennyiségű és minőségű, egészséget nem károsító levegőt és klímát kell biztosítani. (Mv tv 33. § (1)) Ha az előzőekben előírt levegő vagy klíma biztosítása műszakilag megoldhatatlan, a munkavállalók egészségének megóvása érdekében szervezési intézkedéseket kell tenni, egyéni védőeszközt alkalmazni, illetőleg védőitalt juttatni.

A szabadtéri munkahelyen – a munkavégzés jellegének és a munkakörülményeknek megfelelő műszaki megoldásokkal, munkaszervezéssel, egyéni védelemmel, melegedési lehetőséggel, védőitallal – gondoskodni kell a munkavállalók időjárás elleni védelméről. (Mv tv 34. §)

Amennyiben valamely ágazati jogszabály [jelen esetben az Mv tv.) idézett rendelkezéseinek megfelelően a munkáltató a munkavállalók részére védőitalt biztosít, akkor ez a juttatás a munkavégzéshez szükséges kötelezően biztosított ellátásnak tekinthető, így az Szja tv. 4. § (2a) bekezdés a) pontja értelmében nem keletkeztet bevételt. 

* * *

5percAdó ajánló

Az éves kreditpontokat minden évben össze kell gyűjteni. A kérdés csak az, hogyan tudod ezt a legegyszerűbben és a leggyorsabban teljesíteni. Erre kínálnak rugalmas megoldást a PENTA kreditpontos E-LEARNING videói, amelyek már elérhetők a PENTA UNIÓ honlapján.

Hétindító – 34. hét – Szeptembertől indul a nyugta-adatszolgáltatás – Suller Kriszta

A hét az augusztus 20-i ünnep jegyében telik, az Államalapítás ünnepének köszönhetően talán mi is szusszanhatunk egy picit. Ugyanakkor, ahogy vége ezeknek napoknak, azonnal munkához kell látnunk, hiszen itt az áfa bevallás, amivel mindig akad munka és szeptembertől indul a nyugta-adatszolgáltatás is.

Felkészülés az ÁFA  bevallására

Ami tehát az augusztus 20-i ünnepi határidős nap helyett augusztus 24-én, hétfőn határidős:

  • Havi áfa bevallás és befizetés az ilyen gyakorisággal rendelkező partnereinknél.
  • A60-as összesítő nyilatkozat, amennyiben szükséges. Itt figyeljünk arra, hogy lehet olyan partnerünk, aki ugyan negyedéves áfa bevalló, mégis havi bevallás benyújtására kötelezett az összesítő nyilatkozat tekintetében. Különös tekintettel most, hogy a múlt hónapban egy újabb negyedévet zártunk.
  • Áfa bevallás benyújtása speciális adózói körbe tartozóknál, ha az szükséges.
  • ’01-es bevallás benyújtása az e tekintetben havi bevallóknál.

Heti tipp – nyugta-adatszolgáltatás

Itt az ideje – ha eddig még nem tetted meg –, hogy a szeptember 1-jén induló nyugta-adatszolgáltatási kötelezettség szabályairól tájékoztasd az ügyfeleidet! Fontos felhívni a figyelmet, hogy a kiállított nyugtákról három naptári napon belül kell adatot szolgáltatni. Ugyanakkor fontos informálni az ügyfeleket arról is, hogy a NAV tájékoztatása szerint 2026. december 31-ig a hiányos, hibás adatszolgáltatások kapcsán bírságolás nem várható! Az érintettek számára kiemelten fontos, hogy az adóhatóság honlapján megjelenő információkat folyamatosan kövessék!

Ha a szabályokat részletesebben is szeretnéd megismerni, a >>PentaVideóTárban elérhető videón átfogó gyakorlati útmutatót találsz a nyugta-adatszolgáltatás teljes szabályrendszeréről.

Próbáld ki most kockázatmentesen, 3 napos próbaidőszakkal.

Kellemes, napsütéses szép nyárutó napokat kívánok!

***

5percAdó ajánló

Az éves kreditpontokat minden évben össze kell gyűjteni. A kérdés csak az, hogyan tudod ezt a legegyszerűbben és a leggyorsabban teljesíteni. Erre kínálnak rugalmas megoldást a PENTA kreditpontos E-LEARNING videói, amelyek már elérhetők a PENTA UNIÓ honlapján.

Hogyan alakítható az adóellenőrzés kimenetele? – Dr. Kószás Eszter

Ki ne ismerné azt a kellemetlen érzést, amikor megjelenik a tárhelyén egy „tájékoztatás ellenőrzésről” tárgyú dokumentum? Az adószakmai szakember ekkor gyorsan végigpörgeti a fejében a lehetséges alternatívákat: melyik ügyfelet érintheti a vizsgálat? Milyen hibát véthetett ő vagy az ügyfél a bevallásában? És ezek után hogyan tovább? Különösen erőssé válik az aggodalom, ha az iratot megnyitván szembesül azzal az adószakmai képviselő, hogy nem is jogkövetési vizsgálat, hanem adóellenőrzés indult az ügyfelénél. Ekkor ugyanis az adózó már csak tehetetlenül sodródhat az árral, más választása nincs… vagy mégis?!

Az adószakmai szakemberek (könyvelők, adótanácsadók, adószakértők, jogászok) számos esetben találkoznak munkájuk során az ügyfeleiket érintő adóellenőrzésekkel. Ezen eljárásoknak, mindannyian tudjuk, súlyos következményei lehetnek az adózóra nézve. Ki ne találkozott volna már olyan vizsgálattal, aminek a végén az adózó tönkrement, a revizor által megállapított kötelezettségét nem tudta megfizetni, a tartozását végrehajtották, a céget felszámolták, és akár egy élet munkája kútba esett?! Sajnos ezek a szituációk az adószakmai munka kényszerű velejárói, ám nem minden adóellenőrzésnek kell szükségszerűen ilyen végkimenetellel zárulnia.

Elsősorban jó, ha tudja a képviselő, hogy az adóellenőrzés során az adózónak nem csak egy lehetősége van – nevezetesen sodródni az árral -, hanem számos adózói jog áll a rendelkezésére, melyek körültekintő és átgondolt gyakorlásával még egy adóellenőrzés során is lehet eredményeket elérni adózói oldalon. A jelen cikk nem foglalkozik behatóan az adózói jogokkal – azok külön is feldolgozható témát jelentenek -, de röviden utalni kell rá, hogy egy adóellenőrzés során nélkülözhetetlen az adózó nyilatkozattételi, szakmai képviseleti, jogorvoslati, észrevételezési, bizonyítási indítványtételi, vagy akár iratbetekintési jogát megfelelően időzítve gyakorolni. Ezen jogosultságok révén ugyanis annak az adóellenőrzésnek, amelynek az adózó látszólag csak a passzív elszenvedő alanya, az ügyfél – nyilván korlátok között, de – alakítójává válhat.

A bizonyítási eljárás és a bizonyítási teher

Ezen kívül a másik legfontosabb teendő ügyféli oldalon egy adóellenőrzés során a bizonyítási eljárás folyamatos nyomon követése. Ennek kapcsán először azt fontos tudatosítani az ügyfelekben, hogy bármilyen mentális nyomást is éreznek magukon a vizsgálat során, a bizonyítási eljárás lefolytatása, a tényállás tisztázása az adóhatóság feladata. Számtalan esetben lehet találkozni olyan revizori kísérletezéssel, hogy az adózóra próbálják így vagy úgy a bizonyítást testálni (mondván, az adózó védje meg magát az adott esetben megalapozatlan adóhatósági megállapítással szemben, ha tudja), de ennek ellen kell állni. A tényállás felgöngyölítéséért az adóhatóság a felelős, ritka kivétellel (tipikusan utóbbira példa a becslés vagy az adómentesség, -kedvezmény igazolása).

A szabad bizonyítás elve

A magyar eljárásjogi jogszabályok – úgy az adóeljárási, mint az egyéb jogágak szabályozása – alapvetően a szabad bizonyítás elvére épülnek. A jogszabályok ennek megfelelően csak példálózó jelleggel sorolják fel az adóhatóság rendelkezésére álló bizonyítási eszköztárat, és rögzítik, hogy ezeken kívül minden egyéb bizonyíték felhasználható, amely a tényállás tisztázására alkalmas, azonban természetesen egyes bizonyítékok, az adott tényállás függvényében, a gyakorlatban nagyobb súllyal esnek latba, mint a többi.

A bizonyítási eszközök két fő típusa

A magyar adóeljárási jogszabályok a bizonyítási eszközöket alapvetően két típusra osztják: az egyik csoportba azok az általános bizonyítási eszközök (pl. tanúvallomás, szemle, adózó nyilatkozata) tartoznak, melyek bármilyen adóigazgatási eljárásban (pl. ellenőrzés, illetékkiszabás, fizetési kedvezményi eljárás) igénybe vehetőek. A másik kategória pedig azokat a bizonyítási eszközöket, módszereket öleli fel, melyek kizárólag az adóhatósági ellenőrzések során alkalmazhatóak (pl. becslés, mintavétel, kapcsolódó vizsgálat).

Bizonyítási sémák az Áfa ellenőrzések során

Az Áfa ellenőrzésekben tapasztalataim szerint gyakran találkozhatunk bizonyítási sémákkal. Vannak ugyanis olyan tényállástisztázást igénylő kérdések, melyek – szabad bizonyítás elve ide vagy oda – csak meghatározott bizonyítási eszközök vagy módszerek révén válaszolhatóak meg.

Kapcsolódó vizsgálatok a bizonyításban

Az egyik legfontosabb bizonyítási eszköz a kapcsolódó, a kapcsolódóval egy tekintet alá eső, vagy egyébként bármely más adóalanynak a főüggyel érintett adózó ellenőrzésébe való bizonyítékként átemelt vizsgálata. Jellemzően láncolatos vizsgálatok esetén ugyanis az adóhatóságnak a számlázási lánc tagjait a megállapítás tételéhez le kell ellenőriznie, és ezen ellenőrzések eredményét kell bizonyítékként értékelnie és felhasználnia a főügyben. Sajnálatos tapasztalat az, hogy hiába a nagyon régóta és rendkívül szigorúan megfogalmazott bírósági elvárás, számos ügyben előfordul, hogy az adóhatóság a számlázási lánc tagjainál folytatott vizsgálat nélkül tesz terhelő megállapítást a főügy adózójára. E tendencia ellen fel kell lépni. Természetesen az ideális az lenne, ha jogszabálymódosítás révén az említett bírósági joggyakorlat az eljárásjogi jogszabályok részévé válna, de ennek megtörténtéig nekünk, adószakmai képviselőknek a feladata ügyelni ezen bizonyítási cselekmények meglétére és adóhatóságon való számonkérésére. 

Nyilatkozatok és tanúvallomások szerepe

Az Áfa ellenőrzések következő releváns bizonyítási eszközeként említendő meg a nyilatkozat, illetve a tanúvallomás. Ezeket az eszközöket lehetséges egy csokorba szedni, hiszen mindegyik egy, az ügyben érintett és arról feltehetően releváns információval bíró személy által előadottakon alapul. 

Az ügyfél, a vizsgált adózó nyilatkozata kulcsfontosságú egy revízió során, de azt szükséges rögzíteni, hogy bármilyen kontextusban is tálalja az adóhatóság alkalmazottja, az ügyfél nyilatkozata nem kötelező. Az adózó megtagadhatja a nyilatkozattételt, idézése esetén kérheti (nyilván a megjelenési és együttműködési kötelezettsége megsértése nélkül) a szóbeli helyett az írásbeli nyilatkozattétel lehetőségét, sőt, az ügyfél tehet nyilatkozatot anélkül is, hogy arra az adóhatóság felhívná vagy a revizori kérdésekre válaszolna. A vizsgált adózó nyilatkozatát tehát megfontoltan és annak hosszú távú következményeit (pl. későbbi potenciális büntetőeljárásban való felhasználhatóság) is mérlegelve kell a revízió rendelkezésére bocsátani vagy nem bocsátani.

Az eljárásjogi jogszabály megkülönbözteti az adózóval szerződéses kapcsolatban állt vagy álló személy, illetve – az ezen személyi körön kívüli, ám releváns információval rendelkező – tanú jogintézményét. A két személyi kör azonos jogokkal, kötelezettségekkel rendelkezik, státuszukat csakis a vizsgált adózóhoz fűződő viszonyuk különbözteti meg. Az adóhatóság tapasztalataim szerint gyakorta nem megfelelően kezeli ezt a különbséget, és tanúként kezeli az adózóval szerződéses kapcsolatban állókat is (pl. munkavállalókat, tagokat), ennek azonban az adózóra nézve hátrányos következménye nincs. Rendkívül lényeges az adóellenőrzés során a személyes jelenlét ezen tanúvallomások, partnernyilatkozatok felvételekor (előbbiről értesítést küld az adóhatóság, utóbbiról csak némi szerencse révén lehet előre tudomást szerezni), illetve az írásban rendelkezésre álló bizonyítékok vizsgálat folyamán való megismerése.

Az iratok mint kiemelt bizonyítási eszközök

Ezeken túl természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni az irat, mint bizonyítási eszköz kiemelt jelentőségét. Minden adóhatósági vizsgálat, így az Áfa ellenőrzések is kiemelten alapulnak a revízió rendelkezésére álló iratokra. Vizsgált adózóként és annak képviselőjeként hangsúlyozott feladatunk és felelősségünk az, hogy az adóhatóság felé benyújtott iratok lehetőség szerint ellentmondásmentesek, rendezettek, szabályosak legyenek. 

Tapasztalatok szerint gyakorta nem vezet jóra az, ha a revizor által kért iratok adózói oldalról átgondolatlanul, áttekintés nélkül kerülnek benyújtásra az adóhatósághoz, hiszen az ellentmondásos, hibás, téves, hiányos stb. okiratokra hivatkozva a legegyszerűbb adóhatósági megállapítást tenni. 

Az üzleti ellenőrzési eljárás és a megfelelő dokumentáció

Áfa ellenőrzésekben gyakran hivatkoznak a jegyzőkönyvek az Áfa törvény 168/A. §-ában megfogalmazott üzleti ellenőrzési eljárásra. Eszerint az adózó által rendelkezésre bocsátott iratoknak nem csak hogy ellentmondásmentesnek kell lennie, és hitelesen tanúsítania a vizsgált jogügyleteket, de azoknak bírnia kell azzal a jellemzővel is, hogy a számla és a gazdasági esemény között megbízható ellenőrzési kapcsolat biztosítását elősegítsék. Nem elegendő – nagyobb volumenű ügyleteknél kiváltképp – az, ha egy számla és egy kifizetési bizonylat áll rendelkezésre. Az adóhatóság elvár ezeken kívül olyan egyéb okiratokat is (pl. kellően részletes szerződés, teljesítésigazolás, levelezések stb.), melyek a bizonylatok által dokumentált gazdasági események valóságosságát, felek közötti megtörténtét teljeskörűen képesek dokumentálni. 

Az adózó azzal teszi magának a legnagyobb szívességet, ha már az ügylet megtörténtét megelőzően, illetve azt követően is szabályszerű, kellően részletes, következetes dokumentációt készít partnerével a bizonylatok akár évekkel későbbi hitelességének alátámaszthatósága érdekében. 

Mert ne feledjük el: az adómegállapításhoz való jog elévülése rendkívül hosszú idő, melynek során az adóhatóság bármikor számonkérheti az adózókon bármely ügyletüket.

Az eljárásjogi jogszabályok ezeken túl még számos bizonyítási eszközt, módszert, bizonyítékot említenek, melyek alkalmazása egy-egy Áfa ellenőrzésben mindig az adott tényállástól, a vizsgált ügyletek tartalmától függ. 

Szakértő és szemle az adóellenőrzésben

Így például a szakértői bizonyítás szükségessége tapasztalataim szerint hébe-hóba merül fel, annak ellenére, hogy az adóhatósági alkalmazottak gyakorta nem rendelkeznek egy-egy vizsgált gazdasági eseménnyel, tevékenységgel, iparággal stb. kapcsolatos szakmai tudással, tapasztalattal, rálátással. Sajnos többek között emiatt is lehet oly sokszor olvasni jegyzőkönyvekben azt, hogy a revizor meglátása szerint „életszerűtlenek” bizonyos történések vagy körülmények, holott az adott piaci szegmensben azok a valóságban teljesen elfogadottak. Úgy vélem, hogy ezen anomáliák elkerülése érdekében az adóhatósági dolgozókban kellene kialakítani azt a fajta igényességet, hogy a rájuk bízott ügyekben felmerülő ügyleteket kellő körültekintéssel és az adott szakmára vonatkozó tájékozódással vizsgálják. 

Az adóhatóság rendelkezésére áll a szemle jogintézménye is, ha valamely szemletárgy (vagy személy) megtekintése, megfigyelése szükséges a tényállás tisztázásához. Ismert olyan eset, amikor a revízió – szemle nélkül – tárgyi eszközök puszta létét vonta kétségbe, a tárgyi eszközök beszerzési számláit fiktívnek nyilvánítva. Ilyen esetekben például nélkülözhetetlen, hogy az adózó maga legyen résen és indítványozza a szemle lefolytatását, a tárgyi eszközök meglétének bizonyítása érdekében.

Nyilvántartások és partnerinformációk felhasználása

Nem lehet említés nélkül hagyni az adóhatóság által más nyilvántartásokból, forrásokból beszerzett adatokat sem, mint bizonyítási eszközöket, lévén, hogy azokkal az adózó is, megfelelő gondosság mellett, legalább részben rendelkezhet. Nagyon gyakran fordul elő Áfa ellenőrzésekben, hogy a vizsgált adózó partnereire vonatkozó olyan információkat ró az adóhatóság az adózó terhére, melyeket objektíve, nyilvános adatforrásokból (pl. cégkivonat, NAV honlapján fellelhető adatbázisok, iparkamarai információk stb.) ő maga is beszerezhet vagy beszerezhetett volna. Ha ezen információk az adózó partnerének jogszerűtlen, anomáliákkal teli működését támasztják alá, úgy ez ellen eredményesen védekezni nem könnyű. Épp ezért fontos az, hogy az adózók a partnereiket – ne csak a cégjegyzék megtekintésével – folyamatosan figyelemmel kísérjék és monitorozzák, főleg kiemeltebb, nagyobb értéket képviselő, vagy gyakori számlázási kapcsolat esetén.

Külföldi adóhatósági megkeresések és további bizonyítási eszközök

Meg lehet említeni a külföldi adóhatósági megkereséseket is, mint nemzetközi (tipikusan Közösségen belüli) ügyletek során jellemzően előforduló bizonyítási eszközt. Ugyancsak fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az adózóknak a Közösségi partnereikről is tájékozódnia kell az ügyleteket megelőzően, és az ilyen relációban bonyolított gazdasági események esetén is kell tudni utólag is biztosítani a fentebb említett üzleti ellenőrzési eljárás megfelelőségét.

A részletek kibontása nélkül még utalni lehet az eljárásjogi jogszabályokban nevesített olyan bizonyítási eszközökre, módszerekre, bizonyítékokra, mint például a próbavásárlás, a leltár, az informatikai adatok mentése, a becslés, vagy más szervek, hatóságok adatszolgáltatásai. Az adóhatóság által igénybe vehető bizonyítási eszközök és bizonyítékok tárháza, ahogy fentebb is szó volt róla, rendkívül széles. Az adózó képviselőjeként abban van felelősségünk, hogy a bizonyítási lehetőségeket ismerjük, az adózó ügyében releváns bizonyítékokról tudomással rendelkezzünk, és ha a revízió maga nem élne ezekkel a szükséges bizonyítási eszközökkel, módszerekkel, úgy magunk indítványozzuk ezek igénybevételét, vagy mi magunk bocsássuk rendelkezésre ezeket a bizonyítékokat, ha azt a vizsgált adózó érdeke úgy kívánja.

Az adózó és képviselőjének szerepe a bizonyításban

A bizonyítás célja, úgy az adóeljárásokban, mint más jogágak eljárásaiban a valósággal adekvát tényállás megállapítása. Ez pedig nem történhet meg másként, csakis az adóhatóság szakmailag megalapozott és körültekintő eljárása révén. Ugyanakkor ennek alakításában és alakulásában az adózónak sem kis szerep jut, hiszen egyrészt számos bizonyítékot ő bocsát a revízió rendelkezésére, másrészt jogai gyakorlása, kötelezettségei teljesítése révén a bizonyítási eljárások alakítására is némi lehetősége nyílik. 

A bizonyítási eljárások az Áfa ellenőrzések gerince. Lefolytatásuknak olyannak kell lennie, hogy azok elvezessenek az igazság feltárásához, a  valósághű tényállás megállapításához. Alapvetés, hogy az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni és a nem bizonyított tényt, körülményt – a becslési eljárás kivételével – az adózó terhére nem értékelheti. Adószakmai képviselőként kiemelkedő a felelősségünk abban, hogy az adózó jogai, érdekei felett őrködve figyelemmel kísérjük az adóhatóság bizonyítási eljárásait és azok adózó számára garanciális szabályait szükség esetén érvényesítsük.

* * *

5percAdó ajánló

Ha szeretnéd részletesebben megismerni az adózói jogokat, az adóhatósági ellenőrzések folyamatát és a bizonyítás szabályait, valamint gyakorlati példákon keresztül azt is, hogyan vehet részt az adózó aktívan a bizonyítási eljárás alakításában, vegyél részt a PENTA UNIÓ Zrt. >>Bizonyítási eljárás az Áfa ellenőrzésekben elméleti és gyakorlati aspektusból, című online konferenciáján 2026. augusztus 26-án, ahol Dr. Kószás Eszter segít eligazodni a legfontosabb kérdésekben.

Rehabilitációs hozzájárulás – Dr. Székely Zsuzsanna

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) szabályozza a rehabilitációs hozzájárulást. 

Kire terjed ki a kötelezettség?

Az Mmtv. 23. § (1) bekezdése alapján a munkaadó a megváltozott munkaképességű személyek foglalkozási rehabilitációjának elősegítése érdekében rehabilitációs hozzájárulás fizetésére köteles, ha az általa foglalkoztatottak létszáma a 25 főt meghaladja, és az általa foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát. A kötelező foglalkoztatási szintet a munkáltató akkor éri el, ha az általa foglalkoztatottak legalább 5 százaléka megváltozott munkaképességű (Mmtv. 23. § (1) bekezdés).

Létszám

A kötelezettség megállapítása szempontjából a létszám pontos meghatározása jelentősen befolyásolja a kötelezettség összegét. Létszámon a Központi Statisztikai Hivatal munkaügy-statisztikai adatszolgáltatáshoz kiadott útmutatójában (a továbbiakban: Útmutató) foglaltak szerinti tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámot kell érteni, az Mmtv.-ben meghatározott személyek figyelmen kívül hagyásával. A statisztikai állományi létszámot egy tizedes jegyre kerekítve kell meghatározni. A kötelezettség már akkor is felmerül, ha a foglalkoztatottak létszáma akár csak tizedesjeggyel meghaladja a 25 főt, pl: 25,2. Ebben az esetben már vizsgálandó, hogy a megváltozott munkaképességű személyek száma eléri-e a kötelező foglalkoztatási szintet.

Megváltozott munkaképességű munkavállalók köre

Megváltozott munkaképességű személynek tekintendő, az 

  • akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű,
  • aki legalább 40 százalékos egészségkárosodással rendelkezik, az erről szóló szakvélemény, szakhatósági állásfoglalás, hatósági bizonyítvány, minősítés időbeli hatálya alatt,
  • akinek a munkaképesség-csökkenése 50 – 100 százalékos mértékű, az erről szóló szakvélemény időbeli hatálya alatt, vagy
  • aki fogyatékossági támogatásban vagy vakok személyi járadékában részesül

és a munkaszerződése szerinti napi munkaideje a 4 órát eléri. 

A fogyatékos állapotot a munkáltatónak igazolnia kell, ha a megváltozott munkaképességű személyt a kötelező foglalkoztatási szint megállapítása során figyelembe veszi. A kötelező foglalkoztatási szintbe csak az a megváltozott munkaképességű munkavállaló vehető figyelembe, akinek az állapotát megfelelő módon tudja igazolni a munkáltató.

Az Mmtv. szerint a sajátos nevelési igényű tanulók és fogyatékossággal élő hallgatók, valamint a rehabilitációs mentorok a jogszabályban meghatározott feltételek esetén egy tekintet alá esnek a megváltozott munkaképességű személyekkel. A mentori tevékenységre és a mentor végzettségére vonatkozó szabályozást a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaival kapcsolatos eljárási szabályokról szóló 327/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Mmr.) tartalmazza. 

A rehabilitációs hozzájárulás mértéke

A rehabilitációs hozzájárulás éves összege a kötelező foglalkoztatási szintből hiányzó létszám, valamint a rehabilitációs hozzájárulás szorzata. A rehabilitációs hozzájárulás mértéke a tárgyév első napján a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalónak megállapított alapbér kötelező legkisebb összegének (322.800 forint) kilencszerese személyenként, évente, azaz 2026-ban 2.905.200 forint.

Bevallási kötelezettség

A rehabilitációs hozzájárulást a fizetésére kötelezett munkáltató vallja be, állapítja meg és fizeti be.

A kötelezettséget a 2601 számú „Bevallás az egyes adókötelezettségekről az államháztartással szemben” elnevezésű bevallás 01-es lapján kell bevallani. A bevallás az Online Nyomtatványkitöltő Alkalmazásban (ONYA) felületen is lehet teljesíteni.

A kötelezettség megfizetése

A rehabilitációs hozzájárulásra év közben negyedévenként előleget kell fizetni. Az előleg mértéke a mindenkori tárgynegyedévre vonatkozó tényadatok alapján kiszámított éves rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettség 25 %-a. 

  • Az I-III. negyedévi előleget a negyedévet követő hónap 20-ig, 
  • a befizetett előlegek és az éves hozzájárulás különbözetét az adóévet követő év február 25-ig kell megfizetni.

A rehabilitációs hozzájárulást ezer forintra kerekítve kell megfizetni, a NAV Rehabilitációs hozzájárulás bevételi számlára 10032000-06056281, (adónemkód: 119).

Nyilvántartás vezetése

A rehabilitációs hozzájárulás megállapítása céljából a munkáltató nyilvántartást vezet, amely tartalmazza a megváltozott munkaképességű munkavállaló és a tanuló, hallgató, rehabilitációs mentor (Mmtv. 22/A. § szerinti személyek) természetes személyazonosító adatait és társadalombiztosítási azonosító jelét, a megváltozott munkaképességű munkavállaló munkaképesség-változásának, egészségi állapotának, egészségkárosodásának mértékét, a sajátos nevelési igény vagy fogyatékosság tényét, továbbá az ezek igazolására szolgáló okiratok másolatát.

* * *

5percAdó ajánló

Ha szeretnéd részletesebben megismerni  a rehabilitációs hozzájárulás megállapításának részletes szabályait, valamint gyakorlati kérdéseit, vegyél részt a PENTA UNIÓ Zrt. >>Elméleti és gyakorlati tudnivalók a rehabilitációs hozzájárulásról című online konferenciáján 2026. augusztus 25-én, hol Dr. Székely Zsuzsanna segít eligazodni a rehabilitációs hozzájárulás szabályaiban.

Hétindító – 33. hét – Járulékbevallások, ÁFA bevallás, adófolyószámlák – Suller Kriszta

Remélem, mindenkit pihenés közben ér a Hétindító! Tekintettel arra, hogy még gőzerővel „tombol” a nyár, és közeledik a 20-i ünnepnap is, célszerű idejekorán bekérni az iratanyagokat az ügyfeleinktől minden tekintetben. A héten első sorban a járulékbevallások és az áfa bevallás kerül a előtérbe, de érdemes figyelmet fordítanunk az adófolyószámlák évközi kontrolljára is.

Fókuszban a járulékbevallások

A szerdai napra, augusztus 12-re határidős a járulékbevallások benyújtása, azaz a 08-as bevallások társaságok, esetlegesen civilek, egyéni vállalkozások körében (persze nem megfeledkezve a különleges adózói kör érintett bevallásairól, pl. 08INT). Természetesen a bevallási határidő együtt jár a befizetési határidővel is!

Felkészülés az ÁFA  bevallására

Ami tehát 20-i ünnepi határidő miatt 24-én határidős:

  • Havi áfa bevallás és befizetés az ilyen gyakorisággal rendelkező partnereinknél.
  • A60-as összesítő nyilatkozat amennyiben szükséges. Itt figyeljünk arra, hogy lehet olyan partnerünk, aki ugyan negyedéves áfa bevalló, mégis havi bevallás benyújtására kötelezett az összesítő nyilatkozat tekintetében. Különös tekintettel most, hogy a múlt hónapban egy újabb negyedévet zártunk.
  • Áfa bevallás benyújtása speciális adózói körbe tartozóknál , ha az szükséges.
  • ’01-es bevallás benyújtása az e tekintetben havi bevallóknál.

Heti tipp – adófolyószámlák évközi kontrollja

Aki az augusztusi időszakban nem pihen, az ellenőrizheti az adóhatóságnál nyilvántartott folyószámlák adatait. Én ez idő tájt a könyveléssel is össze szoktam egyeztetni a kimutatást. 

Lassan közeledik az  iskolakezdés is, így javaslom, figyelje mindenki a PENTA aktuális konferenciáit,  mert érdekes témákból válogathattok az ősz folyamán, és természetesen hamarosan találkozunk őszi első civil klubunkon is, ahol szeretettel várok minden régi és új klubtagot. Ha szeretnél csatlakozni, az alábbi linken könnyedén megteheted: >>Civil Szervezeteket Könyvelők Klubja

Kellemes,  napsütéses szép nyárutó napokat kívánok!

***

5percAdó ajánló

Az éves kreditpontokat minden évben össze kell gyűjteni. A kérdés csak az, hogyan tudod ezt a legegyszerűbben és a leggyorsabban teljesíteni. Erre kínálnak rugalmas megoldást a PENTA kreditpontos E-LEARNING videói, amelyek már elérhetők a PENTA UNIÓ honlapján.

A bizalmi vagyonkezelés „újjászületése” – Dr. Magyar Csaba

Az elfogadott nyári adócsomag, amelyet 2026. július 28-án szavazott meg az Országgyűlés,  más adótörvényekkel együtt a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) bizalmi vagyonkezelésre irányadó szabályait is módosítja.

Fogalommeghatározás

Az elfogadott törvény az értelmező rendelkezések között pótolta az eddig hiányzó vagyonrendelő fogalmát: vagyonrendelő az a személy, aki a bizalmi vagyonkezelési szerződési jogviszony alapján a vagyonelemet bizalmi vagyonkezelésbe adta.

Erre feltehetően azért volt szükség, mert visszaéltek azzal, hogy vagyonrendelő átadhatta a szerződéses pozícióját más személy részére. Így azonban egyértelmű, hogy csak az a személy tekintendő vagyonrendelőnek, aki átadta a vagyon.

Azonban nem csak az értelmező rendelkezéseket módosítja az adócsomag, hanem magát a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyból származó jövedelem adózási szabályait is.

Eszközérték-növekmény

Az új szabályok értelmében továbbra is lehetőség van arra, hogy a vagyonrendelő a vagyonelemeket átadáskor adómentesen piaci értékre felértékelje, amelyhez mint korábban is, nem realizált eszközérték-növekményt kell meghatározni a szerződésben meghatározott piaci és szerzési érték különbözetére. Ez alól kivételt képeznek a kriptoeszközök, mivel a törvény kifejezetten rögzíti, hogy kriptoeszközökhöz nem lehet nem realizált eszközérték-növekményt megállapítani.

A vagyonkezelőnek az egyes vagyontárgyakhoz meghatározott nem realizált eszközérték-növekményről alapnyilvántartást kell vezetnie, és ha a vagyontárgyat értékesíti a vagyonkezelés során, akkor ezen vagyonelemhez kapcsolódó eszközérték-növekményt átvezeti egy elkülönült nyilvántartásba. A nyilvántartott eszközérték-növekmények összegét csökkenti a már kiadott vagyonelemekhez kapcsolódó eszközérték-növekmények összege, függetlenül attól, hogy azok az alap- vagy elkülönült nyilvántartásban szerepeltek.

Kivételt képez a fenti szabályok alól az az eset, ha a vagyonkezelő csak a vagyonrendelő halálát követően szerzi meg a vagyontárgyat, mivel ekkor nem kell eszközérték-növekményt megállapítani a megszerzett vagyonelemek után.

Szerzési érték

Az elfogadott törvény tételesen felsorolja azt is, hogy milyen szerzési értéket vehet figyelembe a juttatásban részesülő kedvezményezett. 

  • Ha kedvezményezett olyan vagyontárgyat kap – tekintet nélkül arra, hogy a vagyonrendeléssel azonos vagy eltérő megjelenési formában kapja azt -, amelyet a vagyonkezelő csak a vagyonrendelő elhunyta után szerzett meg, vagy a kedvezményezett a juttatást csak a vagyonrendelő halálát követően kapja meg, akkor szerzési értékként a vagyonelem megszerzésekor fennálló értéket veheti figyelembe a későbbiek során. 
  • Ha a kedvezményezett azonos megjelenési formában kapja meg a juttatást a vagyonrendelő élete során, akkor a kedvezményezett szerzési értéke a vagyonrendelő szerzési értékével egyezik meg. Ez a szabály megfelel az illetékmentes ajándékozáskor figyelembe vehető szerzési értéknek. Ha a vagyonrendelő egy 3 millió forint jegyzett tőkével alapított korlátolt felelősségű társaságot vagyonrendeléskor 150 millió forintra felértékelt, majd a kedvezményezett ugyanazon társaságot kapja meg a vagyonrendelő életében, akkor, ha a kedvezményezett értékesíti a társaságot 150 millió forintért, szerzési értékként csak a 3 millió forintot veheti figyelembe, a fennmaradó 147 millió forint után pedig az árfolyamnyereség szabályai szerint köteles megfizetnie az adót.
  • Kivételt képeznek a kriptoeszközök a szerzési érték megállapításkor is, hiszen vagyonkiadáskor a kedvezményezett a vagyonrendeléskor megállapított bekerülési értéket veheti figyelembe szerzési értékként. Ennek oka, hogy a módosítás adóköteles ügyletnek minősíti a kriptoeszköz bizalmi vagyonkezelésbe adását, emiatt egyrészt adófizetési kötelezettsége keletkezhet a vagyonrendelőnek a vagyonrendeléskor, másrészt pedig a kedvezményezett sem kerül előnyösebb helyzetbe másokhoz képest, amikor a kriptoeszközt megszerzi. 
  • Minden egyéb esetben a kiadott vagyonelemnek a számviteli nyilvántartásban szereplő értékét veheti figyelembe szerzési értékként a kedvezményezett.

A vagyonkezelő a vagyonkiadástól számított 30 napon belül tájékoztatja a kedvezményezettet a szerzési értékről, illetve ingatlan esetében a vagyonrendelő szerzési időpontjáról. Ennek oka, hogy az új szabályok alapján a kedvezményezett a kapott ingatlan értékesítésekor nem a vagyonkiadástól számított időt, hanem a vagyonrendelő szerzésétől számított időt veheti figyelembe, ami az ingatlan értékesítéséből származó jövedelem adóalapját csökkentheti. Tehát ha a vagyonrendelő az ingatlant vásárlás után 2 évvel bizalmi vagyonkezelésbe adja, és azt a kedvezményezett 3 évvel később kapja meg és értékesíti azt, nem keletkezik adófizetési kötelezettsége a kedvezményezettnek, hiszen az adóalap az értékesítésből származó jövedelem 0%-a tekintettel arra, hogy 5 év eltelt az ingatlan szerzésétől számítva. Ez a jelenlegi szabályokhoz képest kedvezőbb, hiszen eddig kevésbé volt elterjedt az ingatlan bizalmi vagyonkezelésbe adása, mivel a kedvezményezett szerzésekor az adóalapot csökkentő időtartam újból kezdődött.

Vagyonkiadáshoz kapcsolódó változások

A törvény a vagyonkiadást rendező szabályokat is módosítja. Míg a jelenlegi szabályozás értelmében a vagyonkezelőnek átadott vagyonelemekhez kapcsolódó eszközérték-növekményeket a vagyonrendeléstől számított 5 év elteltével mind az alapnyilvántartásból, mind pedig az elkülönült nyilvántartásból törölni kellett – ami a felértékelt vagyonelemek 5 év utáni adómentes kiadását tette lehetővé -, addig az elfogadott törvény szövege értelmében osztaléknak minősül a nem azonos megjelenési formában juttatott vagyonelemhez kapcsolódó eszközérték-növekmény, függetlenül a vagyonrendelés óta eltelt időtől. Ezt az újítást az Szja tv. 66. §-ban (Osztalékból származó jövedelem) helyezték el, ami azt jelenti, hogy 15% személyi jövedelemadó mellett 13% szociális hozzájárulási adó is (adófizetési felső határral) terheli vagyonkiadáskor a nyilvántartott eszközérték-növekményt. A vagyonrendelő által figyelembe vehető szerzési érték (kriptoeszköz esetén pedig a bekerülési érték) erejéig továbbra is adómentesen szerezheti meg a vagyont a kedvezményezett. Ajánlott azonban a szabályozás pontosabb megfogalmazása, mert a módosító törvény értelmében, ha a vagyonkezelő veszteséggel (bizalmi vagyonkezelési szerződésben feltüntetett értéknél alacsonyabb áron) adja el a társaság üzletrészét, akkor a kedvezményezett ettől függetlenül a nyilvántartott eszközérték-növekmény erejéig köteles az adót megfizetnie. Ez azt eredményezheti, hogy a kedvezményezett nem a ténylegesen keletkezett jövedelem után fizet adót, hanem a vagyonrendelő által korábban meghatározott piaci érték után.

Kedvezményes vagy ingyenes használatba adás

A módosítást megelőző szabályok értelmében a vagyonkezelő a tulajdonába adott vagyonelemeket ingyenes vagy kedvezményes használatba adhatja magánszemélyeknek (személyi megkötés nélkül) azzal, hogy a használatba adásból eredő kiadások után fizetendő adó a kezelt vagyont terheli. A törvény módosítja e szabályt, mégpedig úgy, hogy a vagyonkezelő továbbra is ingyenes vagy kedvezményes használatba adhatja a vagyontárgyat, azonban ha azt olyan magánszemélynek adja használatba, aki a vagyonrendelő egyenesági rokona, testvére vagy házastársa (vagy maga a vagyonrendelő), adófizetési kötelezettséget nem von maga után. Ez a rendelkezés egy korábbi hiányosságot pótol, hiszen a módosítást megelőző szabályok szerint, ha a vagyonrendelő átadja ingatlanát, amelyben a családjával élnek, és azt a vagyonkezelő ingyenes használatba adja számukra, akkor a kezelt vagyonnak adófizetési kötelezettsége keletkezik a használatból eredő költségek után (például közüzemi díjak). Abban az esetben, ha a vagyonkezelő nem a vagyonrendelőnek, annak egyenesági rokonának, testvérének vagy házastársának adja használatba a vagyonelemet, akkor a kezelt vagyont terhelő költség 1,18-szorosa után 15% személyi jövedelemadó és 13% szociális hozzájárulási adó fizetendő, amely adó a kezelt vagyont terheli. Ezen szabályok egyaránt érintik a belföldi és külföldi vagyonelemeket is, illetve az adót adóelőlegként kell megfizetni, negyedévenként.

Tartós befektetési szerződés

A vagyonkezelő által megkötött tartós befektetési számlákra (TBSZ) vonatkozó szabályokat is kedvezően módosították, mivel nem kell a lekötés megszakításának tekinteni, ha a vagyonkezelő és a pénzügyi szolgáltató között létrejött tartós befektetési szerződés azért szűnik meg, mert a vagyonkezelő személyében változás történt, feltéve, hogy az új vagyonkezelő 30 napon belül új tartós befektetési szerződést köt, és minden eszköz hiánytalanul szerepel az új tartós befektetési szerződés lekötési nyilvántartásában. 

Bizalmi vagyonkezelési jogviszonyokat érintő ellenőrzések

A módosító törvény rendhagyó módon az Szja tv.-ben helyezett el eljárási szabályokat, amelyek értelmében az adóhatóságnak ellenőriznie kell a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyokat. Első körben a 2023. szeptember 12. előtt nyilvántartásba vett jogviszonyokat veszik górcső alá, majd 2028. január 1-től minden bizalmi vagyonkezelési jogviszony sorra kerül. Az ellenőrzés során különösen a vagyonrendelés körülményeit (a tanácsadóval és ellenjegyző ügyvéddel való kapcsolat kezdeményezésének módját, célját, személyes és gazdasági körülményeket, illetve a kezelt vagyonnal  kapcsolatos szövegtervezetek tartalmát), a megkötött szerződések tartalmát (a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményére tekintettel), valamint a bizalmi vagyonkezelési jogviszony időtartamát, a vagyonkezelő kapcsolatát a vagyonrendelővel és a kedvezményezettel, a vagyonrendelés és az első, tőkeként történt vagyonkiadás közötti időtartamot, illetve a vagyonkiadást kiváltó okot. A megszűnt kezelt vagyon esetében az ellenőrzést az adóhatóság a vagyonrendelővel szemben teszi majd meg.

Ebből látható, hogy a korábban, kizárólag adóelőny elérése céljából létrehozott vagyonkezelési jogviszonyokat kívánja a jogalkotó kiszűrni a valóban családi generációváltás, vagyonvédelmi célra létrehozott jogviszonyok közül.

A vagyonkezelő új adatszolgáltatási kötelezettsége

A vagyonkezelőnek a tárgyévet követő év január 31-ig adatot kell szolgáltatnia az adóhatóság részére a kezelt vagyon nyilvántartott értékéről, valamint vagyonelemenkénti lebontásban az alapnyilvántartásban feltüntetett értékről és eszközérték-növekményről, illetve az elkülönült nyilvántartás tárgyévi záró értékéről. Jóllehet első ízben csak 2027. március 31-ig kell ezen adatokat benyújtani, mégis ezen határidők meglehetősen korai időpontban lettek meghatározva, mivel a kezelt vagyon a társasági adó alanya, így a beszámolóját csak a tárgyévet követő év május 31-ig köteles elkészítenie és közzétennie. Ebből következhet, hogy az adóévet követő január 31-én vagy 2027. március 31-én még nem állnak pontos információk a vagyonkezelő rendelkezésére, így nem is tud az adatszolgáltatási kötelezettségének  megfelelő módon eleget tenni, emiatt indokolt lenne az adatszolgáltatási kötelezettség határidejét a tárgyévet követő május 31. napjára módosítani.

Mikortól kell alkalmazni ezen rendelkezéseket?

A fent bemutatott változások 2026. augusztus 31-én lépnek hatályba, így az ezen naptól történő vagyonrendelésekre alkalmazandók. A korábban létrejött bizalmi vagyonkezelésekre a vagyonrendeléskor hatályos szabályokat lehet továbbra is alkalmazni azzal, hogy az elfogadott törvény indokolása szerint a kezelt vagyon részét képező vagyonelem ingyenes vagy kedvezményes használatba adására vonatkozó új szabályok már a minden, 2026. augusztus 30-át követő használatba adásra kiterjed. Az indokolás alapján egyértelmű, hogy a korábbi bizalmi vagyonkezelési jogviszonyok esetében fennmaradnak a vagyonrendelés idején hatályos vagyonkiadási szabályok, azonban ez nem volt teljesen egyértelmű a konkrét jogszabályi szöveg szerint, bár ezt az utolsó pillanatban javították.

Összegzés

A fent bemutatott szabályok megszüntetik a felértékelt vagyonelemek 5 éven túli kiadására vonatkozó adómentes vagyonkiadás lehetőségét, azonban cserébe számos hiányosságot pótolnak, ami kedvezőbbé teszi a bizalmi vagyonkezelés intézményét a hosszútávú, családi vagyon kezelése érdekében. Ilyen kedvező változás a vagyonelemek ingyenes használatba adásának adómentessége, a TBSZ lekötések védelme, illetve a kedvezményezettek szerzési értékének meghatározása. Az új szabályok nem ellehetetleníteni kívánják a bizalmi vagyonkezelés jogintézményét, hanem csak az ahhoz kapcsolódó indokolatlan adómentességet szüntetik meg, mindazonáltal több kulcsfontosságú kérdést kedvezően rendeznek, így továbbra is egy rendkívül hasznos vagyontervezési instrumentum marad a bizalmi vagyonkezelés.

* * *

5percAdó ajánló

A bizalmi vagyonkezelés szabályainak módosítása is jól mutatja, hogy a családi vagyontervezés során egyre nagyobb jelentősége van a naprakész jogi és adózási ismereteknek. Ezt a célt szolgálja a PENTA UNIÓ Zrt. >>Minősített Vagyontervezési Szakértő képzése, amely magas szintű szakmai keretek között nyújt átfogó ismereteket a vagyontervezés, a bizalmi vagyonkezelés és a generációváltás legfontosabb kérdéseiről.

A fizetővendéglátó tételes átalányadózása – Kopányiné Mészáros Edda

A rövidtávú bérbeadással kapcsolatban a magánszemélyek által preferált adózási mód a fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély tételes átalányadózása.

Miután a rövidtávú ingatlan hasznosítási tevékenység sokszor a nyári időszakot érinti, ezért időszerű bemutatni a fizetővendéglátók tételes átalányadózására vonatkozó szabályokat.

A szálláshely-szolgáltatás és a fizetővendéglátó fogalma

Az ingatlan bérbeadása, illetve a szálláshely-szolgáltatás adókötelezettsége bizonyos mértékig hasonló lehet, azonban mindegyik tevékenységnek vannak olyan speciális szabályai is, amelyek a másik tevékenység esetén nem alkalmazhatók. Ezek egyike, hogy a fizetővendéglátó tételes átalányadózását a magánszemély csak a szálláshely-szolgáltatás esetén alkalmazhatja.

A szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatására vonatkozó fontosabb szabályokat a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló 239/2009. (X.20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) tartalmazza. 

A Rendelet utal a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvényre, amely értelmében szálláshely-szolgáltatási tevékenység az „üzletszerű gazdasági tevékenység keretében rendszerint nem huzamos jellegű, éjszakai ott-tartózkodást, pihenést is magában foglaló tartózkodás céljára szálláshely nyújtása és az ezzel közvetlenül összefüggő szolgáltatások nyújtása”.

Magánszálláshely „az a nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából, magánszemély vagy egyéni vállalkozó által hasznosított lakás, üdülő vagy emberi tartózkodásra alkalmas gazdasági épület, illetve azok egy lehatárolt részének és hozzátartozó területének hasznosítása, ahol a szobák száma legfeljebb nyolc darab, és az ágyak száma legfeljebb tizenhat darab”.

A szálláshely-szolgáltatást végző magánszemély az ingatlant rövidebb időre hasznosítja szálláshelyként, melynek keretében további szolgáltatásokat – például takarítást, reggelit – is nyújt a vendégek számára.

A fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély tételes átalányadózásáról a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja törvény) 57/A. §-a rendelkezik.

A tételes átalányadózás választásának feltételei

A fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély adóévenként az adóév egészére – az Szja törvény 8. számú melléklete szerint – az e tevékenységéből származó bevételére tételes átalányadózást választhat, ha 

  • a fizetővendéglátó tevékenységét nem egyéni vállalkozóként végzi, hanem az önkormányzatnál bejegyzett fizető-vendéglátóként, 
  • a tevékenységről az igazolást az önkormányzat jegyzője a kiadta, és ezt a kiadást követő 15 napon belül a NAV-nál bejelentette. 

A három ingatlanra és a 90 napos időkorlátra vonatkozó szabályok

A tételes átalányadózás választásának egyéb feltételei is vannak. A magánszemély 

  • a tevékenységet a tulajdonában, haszonélvezetében lévő, legfeljebb három magánszálláshelynek minősülő ingatlanban folytatja,
  • a szálláshelyet ugyanannak a személynek adóévenként 90 napot meg nem haladó időtartamra adhatja.

A szabályok alapján megállapítható, hogy a fizetővendéglátó tevékenység tételes adóját legfeljebb (8 szoba*3 ingatlan=) 24 lakószobára lehet alkalmazni.

Fontos feltétel, hogy a magánszemély a tevékenységet csak a saját tulajdonában vagy haszonélvezetében lévő ingatlanban végezheti. Így például, ha a magánszemély bérli az ingatlant, akkor a tételes átalányadózást nem alkalmazhatja.

A tételes átalányadó összege és a 2025-től hatályos változások

2025. január 1-től a tevékenység nem csak lakásban, üdülőben végezhető, hanem egyéb ingatlanban is – például egy erre a célra kialakított présházban is –, a lényeg, hogy az így folytatott tevékenység megfeleljen a magánszálláshely fogalmának.

Amennyiben a magánszemély háromnál több lakástulajdonnal vagy üdülőházzal rendelkezik, akkor csak abban az esetben választhatja a tételes átalányadózást, ha az ingatlanok közül legfeljebb háromban folytat magánszálláshely tevékenységet, és a szálláshely nyújtás időtartama személyenként a 90 napot nem haladhatja meg. 

Például egy magánszemély a 4 ingatlanját hasznosítja, háromban magánszálláshely, egyben bérbeadás tevékenységet folytat.

Bár hasonló tevékenység, de adózás tekintetében a bérbeadás külön tevékenységnek minősül, a bérbeadott ingatlant nem kell beleszámítani a magánszálláshelyre használt ingatlanok közé. A magánszemély alkalmazhatja a fizetővendéglátók tételes átalányadózását.

A másik fontos feltétel, hogy a szálláshelyet ugyanannak a személynek csak 90 napig adhatja. 

Például, ha egy vállalkozás veszi ki a magánszemély üdülőjét egész nyárra, ahol a dolgozóinak biztosít nyaralást, akkor – függetlenül attól, hogy a szolgáltatást hetente, kéthetente más-más magánszemély veszi igénybe – a szálláshelyet a vállalkozásnak adja a magánszemély, így figyelni kell arra, hogy ez a 90 napot ne haladja meg. 

Más, a helyzet, ha a szolgáltatás igénybe vevőinek, a dolgozók részére – és nem a vállalkozásnak – adja ki a magánszemély az ingatlant. Ekkor a 90 napot munkavállalóként kell figyelni.

Bár az adófizetési és bevallási kötelezettség teljesítéséhez nincs rá szükség, de a tevékenységgel kapcsolatos valamennyi bizonylatot az Szja törvényben foglalt szabályok szerint meg kell őrizni. A tételes átalányadózás választása a magánszemélyt nem mentesíti az őt más jogszabály előírása szerint terhelő kötelezettségek (mint például a számlaadási és a nyugtaadási kötelezettség) teljesítése alól.

2025. január 1-től módosult a tételes adó mértékének meghatározása is.

A tételes átalányadó éves összege lakószobánként:

  1. 150 ezer forint azokon a településeken, ahol a tárgyévet megelőző második évben a vendégéjszakák száma meghaladta a 2 milliót,
  2. 400 forint azokon a településeken, ahol a tárgyévet megelőző második évben a vendégéjszakák száma nem haladta meg a 2 milliót.

A NAV minden év január 31-ig közzéteszi a honlapján azon települések listáját, ahol a KSH által közzétett adatok alapján a tárgyévet megelőző második évben a vendégéjszakák száma meghaladta a 2 milliót (https://nav.gov.hu/ado/vendegejszakak-szama/vendegejszakak-szama—telepuleslista).

2025-ben és 2026-ban is egyedül a fővárosunk, Budapest az egyetlen olyan település, ahol a vendégéjszakák száma miatt a tételes adó szobánként 150 ezer forint.

Szintén változás 2025. január 1-től, hogy az Szja törvény meghatározza a lakószoba fogalmát. A tételes átalányadó meghatározása szempontjából lakószobának kell tekinteni – a lakószoba méretétől függetlenül – azt a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvény szerinti lakóhelyiséget, amelyben legalább egy fekhely (ágy vagy alvásra használt egyéb bútor) elhelyezhető.

Az átalányadó megfizetése

Az éves átalányadót akkor is meg kell fizetni, ha a tételes átalányadózást választó magánszemély a tevékenységét nem a teljes adóévben folytatja, azaz év közben kezdi vagy megszünteti, esetleg szünetelteti a tevékenységét.

Ez azt is jelenti, hogyha a magánszemély csak június – augusztus hónapokban végzi a tevékenységét a balatoni kétszobás üdülőjében, akkor az adóévre 2*38 400= 76.800 forint tételes adót kell fizetnie. 

Az éves átalányadót egyenlő részletekben kell megfizetni minden negyedévet követő hó 12. napjáig, azaz április, július, október és következő év január 12-ig. 

A tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés negyedévét követő 15 napon belül kell megfizetni a még hátralévő tételes átalányadót.

Mi történik, ha a feltételek már nem teljesülnek?

Ha a magánszemély fizetővendéglátó tevékenységét megszüntette, a megszüntetést követően e tevékenységére tekintettel érkező bevételét és felmerülő költségét a megszüntetés időpontját megelőzően megszerzett bevételnek, illetve felmerült költségnek kell tekinteni.

Ha a magánszemély a tételes átalányadózást jogszerűen választotta, de a választást követően bekövetkezett változás miatt már nem felel meg a választás bármely feltételének (például egy negyedik ingatlanban is elkezdi végezni a magánszálláshely tevékenységet), akkor a fizetővendéglátó tevékenysége révén a változás bekövetkezésének negyedévének első napjától kezdődően megszerzett bevételének adókötelezettségére az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ilyenkor a magánszemély az adóév megelőző negyedévére (negyedéveire) jutó arányos részét fizeti meg tételes átalányadóként.

Abban az esetben, ha a magánszemély a tételes átalányadózást nem választhatta volna jogszerűen, akkor a fizetővendéglátó tevékenysége révén az adóévben megszerzett bevételének adókötelezettségére az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

Szocho- és bevallási szabályok

Fontos megemlíteni, hogy a tételes átalányadózást választó, magánszálláshely tevékenységet folytató magánszemélynek ezen tevékenységére tekintettel nem kell szociális hozzájárulási adót (a továbbiakban: szocho) fizetnie. Ezzel szemben, ha az adókötelezettségét az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok szerint teljesíti, akkor a jövedelme után 13 százalékos szochó-t kell fizetnie. 

A fizetővendéglátók tételes átalányadózásával kapcsolatos bevallási kötelezettséget az adóévet követő évben az szja-bevallásban kell teljesíteni.

A bevallásban nem a tevékenységből származó jövedelmet kell szerepeltetni, hanem fel kell tüntetni a Budapesten és a nem Budapesten kiadott lakószobák számát, valamint a tételes adó összegét. (A 2025-ös szja-bevallásban ezt a 174. sorban kellett feltüntetni.)

Ha a magánszemély fizetővendéglátó tevékenységet folytat, de arra korábban az önálló tevékenységre vonatkozó adózási szabályokat alkalmazta, de át szeretne térni a tételes átalányadóra, akkor ezt úgy teheti meg, hogy a tárgyévet megelőző évi bevallásában választásáról nyilatkozik. (Ezt 2026-ra vonatkozóan az 25SZJA-bevallás 157. sorában lehetett megtenni.) 

Ha a magánszemély a tárgyévet megelőző évben is az átalányadózást alkalmazta és ezen nem akar változtatni, akkor nem kell nyilatkoznia.

Ha a magánszemély a tételes átalányadózást megszüntetéséről dönt, akkor erről is a bevallásban kell nyilatkoznia (szja-bevallás 158. sor).

A fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemélynek a bevallásában fel kell tüntetnie a negyedévente megállapított adófizetési kötelezettség összegét (szja-bevallás 70-73. sorok), valamint az adóévben befizetett adó összegét (szja-bevallás 74. sor) is.

***

5percAdó ajánló

Az éves kreditpontokat minden évben össze kell gyűjteni. A kérdés csak az, hogyan tudod ezt a legegyszerűbben és a leggyorsabban teljesíteni. Erre kínálnak rugalmas megoldást a PENTA kreditpontos E-LEARNING videói, amelyek már elérhetők a PENTA UNIÓ honlapján.

A munkavállalók üdülésének támogatása – munkáltatói juttatás – Dr. Székely Zsuzsanna

Hogyan tudja a munkaáltató a munkavállaló nyári pihenését, üdülését támogatni, és ehhez milyen adókötelezettség párosulhat? Többféle munkáltatói juttatás is hozzájárulhat a munkavállalók és családtagjaik nyári pihenéséhez. Az azonban nem mindegy, hogy az egyes juttatások milyen adókötelezettséget eredményeznek. A cikk ezeket a lehetőségeket veszi sorra.

Munkáltató saját üdülőjében biztosított üdülés

Munkavállalók számára biztosított üdülési szolgáltatás

A munkavállalók üdültetését a munkáltatók a saját üdülőjükben is megoldhatják. A „céges üdülőkben” jellemzően a munkáltatók kedvező áron biztosítanak üdülési lehetőséget a munkavállalók és családtagjaik, számára. Gyakori az is, hogy a munkáltató a saját üdülőben a szállás mellett az étkezést is biztosítja.

Az üdülési szolgáltatás szokásos piaci ára

A munkáltatók tulajdonában álló üdülők többnyire a nem üzleti célú közösségi, szabadidős szálláshely-szolgáltatásról szóló 173/2003. (X. 28.) Korm. rendelet hatálya alá tartoznak. A Korm. rendelet 9. §-ában foglaltak szerint a rendelet szerinti szolgáltatás díját a szolgáltató nyereség- és vagyonszerzést kizáró módon, illetőleg mértékben köteles megállapítani, Magyarország törvényes fizetőeszközében.

A munkáltatók által a kormányrendeletben foglaltak szerint megállapított ár, szokásos piaci árnak tekinthető az Szja tv. 3. § 9. pontja értelmében, ennek figyelembevételével a juttatásban részesülő magánszemélynek abban az esetben keletkezik jövedelme, ha a munkáltató az előzőek szerint megállapított szokásos piaci ár alatt vagy térítésmentesen biztosítja számára az üdülési szolgáltatást. 

A jövedelem meghatározása

Az Szja törvény 4. § (2) bekezdésének d) pontja szerint nem pénzben megszerzett bevétel többek között a szolgáltatás (az itt részletezett esetben a kedvezményes üdülés) személyes (magáncélú) ingyenes vagy kedvezményes használata, igénybevétele. Ebben az esetben jövedelem a szokásos piaci ár és a munkavállaló által fizetett díj különbözete.

A térítési díj és a szokásos piaci ár közötti különbözet tehát a juttatás, amely adókötelezettségének meghatározása során a felek közötti jogviszonyt és a juttatás körülményeit kell megvizsgálni. Az Szja tv. 2. § (6) bekezdésében foglaltak alapján  „….A jogcím meghatározásánál a felek (a magánszemély és a bevételt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszonyt és a szerzés körülményeit kell figyelembe venni….”

Az üdülési szolgáltatás adókötelezettsége

Az Szja tv. 24. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem önálló tevékenység a munkaviszonyban folytatott tevékenység, erre figyelemmel, ha a munkavállaló az üdülési szolgáltatásra tekintettel jövedelmet szerez (ha az üdülésért fizetett díj a szokásos piaci árat nem éri el) az a munkavállaló munkaviszonyból származó jövedelmeként válik adókötelessé. A nem önálló tevékenységből származó jövedelmet az e tevékenységből származó bevételből az Szja tv. 25-27. § rendelkezései szerint kell meghatározni. A juttatás munkabérként válik adókötelessé, ezért adóelőleg megállapítására és levonására a juttatás jellegére tekintettel a munkáltató köteles. Figyelemmel a juttatás szolgáltatás jellegére, az üdülési szolgáltatásból az adóelőleget a munkabérből kell levonni.

A családtagok részére biztosított üdülés

Az üdülésben résztvevő, a szolgáltatást szintén igénybe vevő családtagok, közeli hozzátartozók is a munkavállaló munkáltatónál fennálló munkaviszonyára tekintettel jutnak bevételhez.

Volt munkavállalók számára biztosított üdülési szolgáltatás

A nyugdíjba vonult munkavállaló számára biztosított, jellemzően kedvező díjszabású üdülés esetében a jövedelmet hasonlóan kell meghatározni, mint a munkavállaló esetében, azonban ebben az esetben már nem beszélhetünk a felek között fennálló munkaviszonyról, ezért az ő és családtagjai esetében a juttatás egyéb jövedelemnek minősül. 

Az egyéb jövedelmet ebben az esetben, nem pénzben szerzi meg a magánszemély, erre az adókötelezettség megállapítása során figyelemmel kell lenni, mivel a nem pénzben megszerzett jövedelem esetében a munkáltatónak, kifizetőnek nincs lehetősége az adóelőleg levonására. A volt a munkavállaló már nem kap munkabért, amiből az üdülési szolgáltatással összefüggésben felmerülő adóelőleget a volt munkáltató le tudná vonni. 

Ilyen esetben a volt munkáltató az adóköteles bevételről igazolást állít ki, amelyen feltünteti a jövedelmet, a megállapított adóelőleg és a le nem vont adóelőleg összegét is, és felhívja a magánszemély figyelmét arra, hogy az adóelőleg le nem vont részét köteles megfizetni. A kifizető jövedelemről és az adóelőleg le nem vont részéről az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint adatot szolgáltat az állami adó- és vámhatóság részére. A magánszemélynek az igazoláson meghatározott adóelőleget a negyedévet követő hónap 12. napjáig kell megfizetni. A magánszemélynek az adóelőleget nem kell megfizetnie mindaddig, amíg az adóév elejétől összesítve, vagy egyébként, amely negyedévben a fizetendő összeg nem haladta meg a 10 ezer forintot. [Szja tv. 47. § (7) és (9) bekezdése]

A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (Szocho tv.)  1. § (1) bekezdése alapján az egyéb jövedelmet 13 százalékos mértékű szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség terheli. A Szocho tv. 3. § (3) bekezdése szerint amennyiben az Szja tv. szerint egyéb jövedelemnek minősülő jövedelem kifizetőtől származik, akkor az adófizetésre kötelezett a kifizető. A rendelkezés alapján az üdülési szolgáltatás után a szochó megfizetésére a szolgáltatást biztosító volt munkáltató köteles.

A munkáltató által bérelt szálláshelyen kedvezményes áron biztosított pihenés

Gyakori, hogy a munkáltató nem rendelkezi saját üdülővel, ezért üdülőt, szálláshelyet bérel, hogy a munkáltatóinak üdülési szolgáltatást biztosíthasson. Egyes munkáltatók apartmant bérelnek pl. májustól októberig, amelyet pl hetes/kéthetes időszakokra a munkavállalók és családtagjaik rendelkezésére bocsátanak. 

Az adókötelezettség megállapítása során itt is lényeges körülmény, hogy a munkáltató az általa fizetett bérleti díjhoz képest alacsonyabb áron, vagy akár ingyenesen biztosít szállást a munkavállalók részére.

Amennyiben a munkáltató azon az áron biztosítja az apartmant, amennyit ő is fizetett érte, akkor az Szja törvény 7. § (1) bekezdés w) pontja alapján a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a kifizető által kedvezményesen juttatott termék, szolgáltatás szokásos piaci értékéből a magánszemély által meg nem fizetett azon részt, amely nem haladja meg a termék szolgáltatás független féltől történő megszerzésekor a kifizető által elért (elérhető) árengedmény összegét. A rendelkezésre figyelemmel az ilyen módon biztosított juttatás után adókötelezettség nem keletkezik. 

Abban az esetben viszont, ha a munkáltató az általa fizetett bérleti díjnál alacsonyabb áron vagy térítésmentesen biztosítja a magánszemély munkavállaló számára a juttatást, akkor a munkáltató által fizetett bérleti díj  és a munkavállaló által fizetett díj közötti különbözet lesz a munkavállaló  jövedelme, amely a felek közötti jogviszonyra tekintettel – munkavállaló, munkáltató viszonyában munkaviszonyból származó jövedelemként – válik adókötelessé. 

Munkavállaló gyermekeinek táboroztatása

A nyári szünet időszakában nagy segítséget jelent a szülőknek, ha a munkáltató a gyermekeiknek nyári tábort szervez – akár napközis, akár „ottalvós” formában. Ezek díja általában jóval kedvezőbb, mint egy piaci alapon szervezett tábor ára.

Ebben az esetben is az a fő kérdés, hogy a munkavállaló megfizeti-e a munkáltatónak a tábor önköltségi árát. Ha igen, akkor ebben az esetben is alkalmazható az Szja törvény 7. § (1) bekezdés w) pontjában foglalt rendelkezés, amely alapján a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a kifizető által kedvezményesen juttatott termék, szolgáltatás szokásos piaci értékéből a magánszemély által meg nem fizetett azon részt, amely nem haladja meg a termék szolgáltatás független féltől történő megszerzésekor a kifizető által elért (elérhető) árengedmény összegét.

Ha a munkavállaló gyermeke a táborban úgy vesz részt, hogy a szülő a munkáltatónak az önköltségi árnál alacsonyabb díjat fizet, akkor az önköltségi ár és a megfizetett díj közötti különbözet (ingyenes részvétel esetén az önköltségi ár) a munkavállaló munkaviszonyból származó jövedelmeként válik adókötelessé.

Széchenyi Pihenő Kártya juttatások

Ha a munkáltató nem rendelkezik saját üdülővel, és nem is bérel üdülőt, vagy egyéb szálláshelyet, amelyet a munkavállalók rendelkezésére bocsát, akkor minden szempontból a legegyszerűbb módja a munkavállaló pihenését a Széchenyi Pihenő Kártya (a továbbiakban: SZÉP Kártya) juttatással támogatni. 

A SZÉP Kártya felhasználási lehetőségei

A SZÉP Kártyára utalt támogatás felhasználható a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényben (Szja tv.) 71. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjában nevesített célokra:

  • szálláshely-szolgáltatásra,
  • melegkonyhás vendéglátóhelyeken (ideértve a munkahelyi étkeztetést is) étkezési szolgáltatásra,
  • a szabadidő-eltöltést, a rekreációt, az egészségmegőrzést szolgáló szolgáltatásra. 

A SZÉP-kártyára vonatkozó részletes szabályokat a Széchenyi Pihenő Kártya kibocsátásának és felhasználásának szabályairól szóló 76/2018. (IV.20) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Korm. rendelet)

A SZÉP Kártyák felhasználásának módja rendkívül sokféle, az eredetileg kialakított három alszámlán meghatározott szolgáltatáskör rendkívül színes. A SZÉP Kártyát több tízezer szolgáltató fogadja el, szállásadóktól a kalandparkokig. Nincs kötöttség arra nézve, hogy a munkavállaló SZÉP Kártyával az ország mely szegletében fizeti ki a szállását, melyik étteremben a család ebédjét.

A SZÉP Kártya szabályainak változása

A Korm. rendelet módosításával 2023. január 9-i hatállyal megszűnt a SZÉP Kártya alszámlákra (szálláshely, vendéglátás, szabadidő) történő felosztása, de nem változott azoknak szolgáltatásoknak a köre, amelyekre a SZÉP Kártyán jóváírt összeg felhasználható. 

A SZÉP Kártya adózása

A munkavállalónak az adóévben a SZÉP Kártya juttatás céljából nyitott korlátozott rendeltetésű fizetési számlájára utalt támogatás béren kívüli juttatásnak minősül.

A béren kívüli juttatásokból származó jövedelem meghatározása során a juttatás értékére is figyelemmel kell lenni. A béren kívüli juttatás főszabály szerint nem haladhatja meg az Szja tv. 70. § (8) bekezdése szerinti éves rekreációs keretösszeget – több juttatótól származóan együttvéve sem. A béren kívüli juttatások biztosítása során minden esetben figyelemmel kell lenni az adott juttatáshoz kapcsolódó egyedi értékhatárra. 

Az éves rekreációs keretösszeg

A szálláshely-szolgáltatásra, étkezési szolgáltatásra, a rekreációra Szja tv. 71. § (1) bekezdésben nevesített juttatásokkal összefüggésben az éves rekreációs keretösszeg

  • évi 450 ezer forint, ha a munkavállaló munkaviszonya egész évben fennáll;
  • a 450 ezer forintnak a munkavállaló által az adott munkáltatónál az adóévben a juttatás alapjául szolgáló jogviszonyban töltött napokkal arányos összege, ha a munkavállaló munkaviszonya csak az év egy részében áll fenn;
  • évi 450 ezer forint, ha a magánszemély munkaviszonya a magánszemély halála miatt szűnik meg. 

Egyes meghatározott juttatásnak minősül, az Szja tv. 71. § (1) bekezdése szerinti juttatásnak a rekreációs keretösszeget meghaladó része, azaz főszabály szerint a munkáltató(k) juttatásainak az adóévben adott 450 ezer forintos keretösszegű értékhatárt meghaladó része.

Hogyan segítheti még a munkáltató a munkavállaló pihenését?

Aktív magyarok alszámlára való juttatás

Béren kívüli juttatásnak minősül – ha a juttató a munkáltató – a munkavállalónak az adóévben a SZÉP Kártya juttatás céljából nyitott korlátozott rendeltetésű fizetési számlájához kapcsolódó Aktív Magyarok alszámlára utalt, a Korm. rendeletben meghatározott, az aktív életmód elősegítésére felhasználható támogatás.

Az Aktív Magyarok alszámlán elérhető összeg felhasználható a teljesség igénye nélkül szabadidős, sporteszköz kölcsönzésére, testedzési szolgáltatásra, sport és szabadidős képzésre, uszodabelépőre. 

Az Aktív Magyarok alszámlára naptári félévenként legfeljebb 60 ezer forintot utalhat a munkáltató a munkavállalója részére. A második félévi juttatás feltétele a munkavállaló nyilatkozata a munkáltatója számára arról, hogy az Aktív Magyarok alszámlájára az előző naptári félévben utalt pénzösszeg nyolcvan százalékát már elköltötte (Korm. rendelet. 3. § (2a) bekezdés). 

Az Aktív Magyarok alszámla keretösszege – több juttatótól együttvéve is –

  • évi 120 ezer forint, ha a munkavállaló munkaviszonya egész évben fennáll;
  • a 120 ezer forintnak a munkavállaló által az adott munkáltatónál az adóévben a juttatás alapjául szolgáló jogviszonyban töltött napokkal arányos összege, ha a munkavállaló munkaviszonya csak az év egy részében áll fenn;
  • évi 120 ezer forint, ha a magánszemély munkaviszonya a magánszemély halála miatt szűnik meg.

Egyes meghatározott juttatásnak minősül az Aktív Magyarok alszámlára a munkáltató(k) által az adóévben a 120 ezer forintos keretösszegű értékhatárt meghaladóan átutalt része.

Kulturális szolgáltatásra szóló belépőjegy, bérlet

Az Szja törvény 1. számú melléklete 8.28. pontjának b) alpontja alapján a nem pénzben kapott juttatások közül adómentes a kifizető által ugyanazon magánszemélynek ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott kulturális szolgáltatás igénybevételére szóló belépőjegy, bérlet, továbbá könyvtári beiratkozási díj. Az adómentes juttatás egy adóévre vonatkozó felső határa 322.800 forint.

A muzeális intézmény és művészeti létesítmény (kiállítóhely) kiállítása, a színház-, tánc-, cirkusz- vagy zeneművészeti előadás és a közművelődési tevékenységet folytató szervezet által nyújtott kulturális szolgáltatás egyaránt kulturális szolgáltatásnak tekinthető.

A juttatás ezek alapján lehet fesztiváljegy vagy bérlet, illetve koncertjegy vagy szabadtéri előadásra szóló színházjegy is. 

Szintén adómentes juttatás az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény hatálya alá tartozó állatkertbe szóló belépőjegy, bérlet. A belépőjegyek, bérletek esetében juttató a kifizető, ezért nem kell vizsgálni a juttatásban részesülő és a kifizető között fennálló jogviszonyt.

***

5percAdó ajánló

Az éves kreditpontokat minden évben össze kell gyűjteni. A kérdés csak az, hogyan tudod ezt a legegyszerűbben és a leggyorsabban teljesíteni. Erre kínálnak rugalmas megoldást a PENTA kreditpontos E-LEARNING videói, amelyek már elérhetők a PENTA UNIÓ honlapján.

Kérjük válassza ki egyéni adatvédelmi hozzájárulását! A weboldal használatával elfogadja az adatkezelési szabályzatunkat: Adatvédelmi szabályzat.
Elengedhetetlen Statisztika Marketing ELFOGADOM