A társaságok működése során (különösen, ha jelentősebb méretű vállalkozásról van szó) a legtöbb esetben – valamilyen módon – felmerülnek személygépkocsi üzemeltetésével kapcsolatos költségek. Sokszor találkozunk jelentős számú saját tulajdonban levő személygépkocsit (cégautót) üzemeltető vállalkozásokkal, gyakoriak a különböző típusú bérleti konstrukciók, mindennapos a nem a társaságok tulajdonában álló személygépkocsikkal kapcsolatos költségelszámolás, de még külföldi kiküldetések során is felmerülhet gépjármű bérleti díj kifizetése.

A vonatkozó ÁFA szabályozás is sokszínű, vannak hosszú évek óta változatlan szabályok, de van néhány olyan rendelkezés is, amelyekkel csak a közelmúltban ismerkedhettünk meg. Tekintettel a terjedelmes előírásrendszerre, egy cikksorozat részeként, több részletben szeretném bemutatni a releváns előírásokat.

Személygépkocsi beszerzése

Az már régóta ismert, hogy személygépkocsik beszerzése esetén az előzetesen felszámított ÁFA levonhatósága vonatkozásában korlátozásokat tartalmaz az ÁFA törvény. Itt hiába is érvelnénk azzal, hogy a használat az adóköteles tevékenység érdekében történik, a levonást tiltó szabály egyértelmű. Minden esetben elsőként a jogszabály szerinti személygépkocsi fogalomnak történő megfelelést szükséges megvizsgálni, hiszen az ÁFA törvény szerinti besorolás nem minden esetben egyezik meg a gépjármű forgalmi engedélyében szereplő besorolással.

Az ÁFA törvény szerinti személygépkocsi fogalom megítélése kapcsán részletes definíciót ne keressünk, a jogszabály vámtarifaszám hivatkozást tartalmaz: VTSZ 8703. A besorolást a jármű aktuális állapota szerint végezzük el (szélsőséges esetben elképzelhető ugyanis, hogy egy korábban tehergépkocsinak minősülő jármű személygépkocsivá lényegül át bizonyos átalakítások révén). Ebbe a kategóriába sorolódnak a többcélú járművek is (pick-up, VAN típusú járművek). Azért fontos ezt elsőként tisztázni, mert az üzemeltetési költségek kapcsán is számtalanszor találkozhatunk majd személygépkocsival kapcsolatos korlátozásokkal.

Ha tehát személygépkocsi beszerzéssel van dolgunk, az ÁFA nem lesz levonható – három kivétel azért van: továbbértékesítési, bérbeadási célra beszerzett, illetve taxiszolgáltatás nyújtása érdekében beszerzett járművek esetében mégis élhetünk a levonási joggal.

a) Ha nem is gyakran, de azért előfordulhat, hogy továbbértékesítési céllal szerzi be a vállalkozás a személygépkocsit. Ez esetben két dologra hívnám fel a figyelmet: a továbbértékesítési cél azt is jelenti, hogy a társaság nem használja saját célra a járművet – még rövid ideig sem. Az autó lehet új és akár használt is – a továbbértékesítési célnak történő megfelelést ez nem befolyásolja.

b) Bérbeadási céllal is beszerezhetünk személygépkocsit, de az adólevonási jog ez esetben sem automatikus. Mi is az a bérbeadás? Segít a Ptk. is, de az ÁFA törvénynek is van saját definíciója: ez alapján az operatív lízing és a nyílt végű pénzügyi lízing is bérbeadásnak minősül (ennek még lesz jelentősége a későbbiekben is).

Ha tehát bérbeadás, akkor már csak azt kell vizsgálunk, hogy „túlnyomó részben” is az-e, azaz meg kell felelnünk egy további feltételnek: ésszerű időtartamon belül, igazoltan, legalább 90%-os időtartamban ezt kell tennünk a személygépkocsival.

Ez az igazolási kötelezettség olyan elkülönített nyilvántartás alkalmazását igényli az adózótól, amely alkalmas a feltételeknek történő megfelelés egyértelmű, megbízható és folyamatos követésére. Az ésszerű időtartam jellemzően 1 év. A 90%-ba beleszámít a bérbeadási „szándék” is, azaz ha az autót bérbeadás céljából tartjuk rendelkezésre (és más módon nem hasznosítjuk), de éppen átmenetileg nincs bérbevevője, attól a cél még bérbeadási – azaz az ésszerű időtartam számítása során azt az időszakot nem kell figyelembe vennünk, amikor nem rendelkezik a cég bérleti szerződéssel –, de fontos, hogy igazoltan ne hasznosítsa saját célra sem.

c) A taxiszolgáltatás kapcsán csak egy dolgot említenék meg: ha esetleg alanyi mentes taxiszolgáltatást végzőről van szó, természetesen a beszerzést terhelő ÁFA nem lesz levonható (függetlenül attól, hogy taxiszolgáltatás érdekében használják az autót).

Személygépkocsi üzemeltetése

Beszerzést követően foglalkozzunk az üzemeltetés kapcsán felmerülő költségekkel.

A legjelentősebb költség jellemzően az üzemanyag. Ez azonban ma már többféle lehet, az ÁFA törvény a motorbenzint terhelő ÁFA levonását tételesen tiltja. Itt is VTSZ számra hivatkozik a jogszabály – ez alapján például az E85-ös bioetanol típusú üzemanyag ÁFA-ja nem esne levonási tiltás alá, de a törvényalkotó a jogszabály következő pontjában megtiltja a személygépkocsi üzemeltetéshez használt bármely üzemanyag ÁFA levonását. Így – ha saját célra üzemeltetünk személygépkocsit – ÁFA levonással nem élhetünk.

Nem tartozik szorosan a témához, de fontos megjegyezni: a motorbenzinnel kapcsolatos levonási tiltásnak nincs közvetlenül köze a személygépkocsikhoz – bármilyen céllal is vásároljuk azt, a levonási tiltás él (a székhelyen, telephelyen használt fűnyíró esetében is).

Mentesítések itt is léteznek: a legfontosabb ezek közül, hogy amennyiben a fent már említett bérbeadási céllal szereztük be a személygépkocsit és ehhez biztosítjuk az üzemanyagot, úgy ez is továbbértékesítési célú beszerzésnek minősül és ÁFA levonással járhat. Itt azonban álljunk meg egy percre: meglepő ugyanis, hogy ebben a témakörben a magyar adóhatóság álláspontja némiképp megengedőbb, mint az európai joggyakorlat.

Egy releváns európai bírósági ítélet ugyanis nem tekinti termékbeszerzésnek és értékesítésnek az olyan típusú ügyleteket, amikor – praktikusan üzemanyagkártyás megoldással – a bérbeadók fizetik a bérlők által tankolt üzemanyagok ellenértékét, majd azt továbbszámlázzák a bérlők felé. Teszi ezt azzal az indoklással, hogy a tényleges tranzakció az üzemanyag értékesítő és a bérlő között zajlik (azaz a bérbeadó nem szerzi be a benzint és így valódi tartalmában nem is értékesíti azt).

Az üzemanyagok mellett egyéb termékekre is szükségünk lehet az üzemeltetés során – ezek ÁFA-ja sem lesz levonható. Ide sorolhatjuk az autóápolási szereket, motorolajokat, stb. – már ha ezeket önállóan szerezzük be.

Jellemzőbb talán a szervizszolgáltatás igénybevétele – bár ott is számtalan anyag felhasználására kerül sor, ebben az esetben máris más a helyzet: ilyen esetben nem vonható le a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adó összegének 50 százaléka.

Több kérdés merülhet fel ezzel kapcsolatban is: mikor beszélhetünk szolgáltatásról, mikor termékértékesítésről, szükséges-e vizsgálni a vállalkozási célú hasznosítás arányát (mint például a bérleti díj esetében).

Az első kérdés kapcsán: ha az alkatrész oly módon kerül beszerzésre, hogy azt egy szerviz szolgáltatás keretében szerelik be, akkor szervizszolgáltatást nyújt felénk (amelyhez természetesen anyagokat használ fel). Igaz ez még akkor is, ha az anyagok értéke jelentősebb a munkadíjhoz viszonyítva – természetét tekintve szolgáltatásról beszélünk, így élhetünk az 50%-os levonási lehetőséggel a teljes ellenérték tekintetében. Optikailag kétségtelenül nem túl szerencsés az a gyakorlat, amit elég sok szerviz alkalmaz, mely szerint oldalakon keresztül részletezik a szervizszolgáltatás biztosítása keretében felhasznált anyagokat, majd egy soron szerepel a munkadíj ellenértéke – ettől azonban az ügylet még szolgáltatásnyújtásnak minősül. Olyat azonban lehetőség szerint ne tegyünk, hogy mi vesszük meg az alkatrészeket, majd azt elvisszük a szervizbe beszereltetni – ilyen esetben ugyanis két ügyletről beszélünk, ahol a termékek beszerzését levonási tiltás sújtja.

A vállalkozási célú hasznosításról: ne keverjük, itt más a helyzet, mint a személygépkocsi bérbevétele esetén. Ilyen esetben csak azt kell vizsgálni, hogy a társaság bármilyen mértékben bevonta-e az adóköteles gazdasági tevékenységi körébe a személygépkocsit – nincs elvárt arány. Ez a gyakorlatban néhány üzleti út dokumentálásával megvalósítható, jó eséllyel automatikusan meg is valósul: hiszen ha a személygépkocsit használó magánszemély a személygépkocsival kiküldetést teljesít (és egyéb költségei is felmerülnek), úgy arról belföldi kiküldetési elszámolást is készít – melyben szerepel, hogy a kiküldetést a cég tulajdonában álló személygépkocsival teljesítette.

Eljön az idő, amikor megválunk a személygépkocsitól – a cikksorozat következő részében az értékesítéssel kapcsolatos ÁFA kérdésekkel foglalkozom, illetve megvizsgáljuk a személygépkocsi bérbevételével, lízingbe vételével kapcsolatos szabályozást is.

* * *

Kérdésed van a témakörben? Írj kommentet vagy gyere el az Adóegyetemre, ahova most még kedvezményesen jelentkezhetsz>> Adóegyetem 2016