Adatszolgáltatási kötelezettség

A korábban hatályos jogszabály szerint a szokásos piaci árat rögzítő transzferár dokumentációt a társasági adóbevallás napjáig kellett elkészíteni. Korábban ezt a dokumentációt nem kellett benyújtani az adóhatóságnak, ezáltal tulajdonképpen nem volt mód annak ellenőrzésére sem, hogy a transzferár dokumentáció ténylegesen elkészült-e a tárgyévet követő május 31-ig, elegendő volt, hogy az egy esetleges adóellenőrzés időpontjában rendelkezésre álljon.

A jogszabály változás szerint a transzferár dokumentációt készítő vállalkozásnak a 2022-re vonatkozó társasági adóbevallásában már adatot kell szolgáltatni az adóhatóság részére minden 2022. december 31-ét követően benyújtott társasági adóbevallásban. Ez azt jelenti, hogy minden 2229-es bevallásban már adatszolgáltatási kötelezettséggel kell számolni (sőt, akár 2129-es bevallásban is), és – amint azt látni fogjuk az adatszolgáltatás tartalmát, természetét illetően – ennek teljesítése nehezen képzelhető el a transzferár dokumentáció összeállítása nélkül. 

Adatszolgáltatási kötelezettség terheli – figyelemmel a Tao. tv. 18. § (7), (8) és (8a) bekezdésére is – a szokásos piaci árral kapcsolatban nyilvántartásra kötelezett adózókat, továbbá azokat, akik a nyilvántartási kötelezettség alól az NGM rendelet 1. § (2) bekezdés a), b), c) vagy d) pont alapján mentesülnek, tehát többek között

• a magánszeméllyel nem egyéni vállalkozóként kötött szerződést, 
• azon ügyleteket amelyekről hatóságilag határozatban rendelkeztek a szokásos piaci árról, ingyenes pénzeszközátadást és átvételt. 

A nyilvántartási kötelezettség korábban az 50 millió forint értékhatár felett volt szükséges, az új szabályozás már a 100 millió forintot meg nem haladó kapcsolt vállalkozások közötti ügyleteket mentesíti. Az összevonható szerződések alapján történő teljesítések értékét együttesen kell figyelembe venni. Azonban azt sem szabad elfelejtenünk, hogy természetesen szokásos piaci árat kötelező alkalmazni a 100 milliós ügyletérték alatti tranzakciók esetében is, csak  kötelező nyilvántartási kötelezettség nem merül fel. 

Interkvartilis tartomány kötelező alkalmazása adatbáziskutatás esetén

A szokásos piaci haszonkulcs tartomány meghatározása sok esetben vállalati adatbáziskutatással történik, melynek során az összehasonlító piaci mintába kerülő haszonmutatókból képzett interkvartilis tartományt tekintik a szokásos piaci haszonkulcs tartománynak. 

Példa az interkvartilis használatára: Egy Társaság kapcsolt felének IT szolgáltatást nyújt és a szolgáltatási árat úgy határozza meg, hogy a felmerülő közvetlen és allokált költségeire például 7%-os haszonkulcsot számít fel. Ebben az esetben azt kell vizsgálni, hogy a szolgáltatásnyújtó által alkalmazott 7%-os haszonmutató szokásos piaci haszonnak minősül-e, vagyis független felek is ilyen mértékű haszonmutatót alkalmaznak-e. Ennek érdekében adatbázis kutatással IT szolgáltatást nyújtó független vállalkozások eredménykimutatás adataiból meghatározásra kerül egy haszonmutató tartomány. Például 20 cég kerül bele a független összehasonlító mintába, a legalacsonyabb haszonmutató (minimum érték) 2,56%, a legmagasabb haszonmutató érték (maximum érték 29,56%). Ezen 20 elemű mintából elvetésre kerül az alsó 25% és a felső 25%, így megkapjuk a minta középső 50%-át. Ezen középső 50%-ot nevezzük interkvartilis tartománynak, vagyis a szokásos piaci tartománynak. A példabeli esetben a szokásos piaci tartomány (interkvartilis tartomány alsó értéke 6,5%, a felső értéke 20,12%. Ezáltal az IT szolgáltatást nyújtó független vállalkozások piaci haszonmutató tartománya a 6,5% – 20,12% közötti tartomány, a Társaság által alkalmazott 7% a tartományon belüli, így a kapcsolt felek által alkalmazott 7%-os haszonmutató piaci haszonnak minősül. 

Ugyan a korábban hatályos szabályozás is az interkvartilis tartomány alkalmazását részesítette előnyben, de a jogszabály hagyott egy kvázi „kiskaput” arra vonatkozóan, hogy a piaci mintába kerülő haszonmutatók minimum és maximum értékei határolják a szokásos piaci haszonkulcs tartományt. Erre akkor volt lehetőség, ha az összehasonlító mintába kerülő független társaságok mindegyikére funkcióelemzés készült. Mivel a funkcióelemzés tartalma nem volt jogszabályban részletesen meghatározva, ezért a korábbi szabályozás elvileg lehetőséget adott arra, hogy amennyiben a kapcsolt ügylet során alkalmazott haszonmutató nem volt az interkvartilis tartományon belül, az akkor is piacinak minősüljön. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy ez a megközelítés jogellenes lett volna, csupán ellenőrzési szempontból volt nehezebben kontrollálható.

Ennek a lehetőségnek vetett véget a tavalyi módosítás, miszerint ha az adózó nyilvánosan elérhető adatbázisból származó adatokat vesz figyelembe, akkor az interkvartilis tartományt kell a szokásos piaci tartománynak tekinteni. Az interkvartilis tartomány használata nem csak a vállalati adatbázisok (Amadeus, Crefoport, stb.) esetén, hanem a termékekre, szolgáltatásokra vonatkozó nyilvános adatbázisok alkalmazása esetén is kötelező lesz.

Adózás előtti eredményt növelő tétel összegének meghatározása

Amennyiben a kapcsolt ügyletek során alkalmazott haszonmutató az interkvartilis tartomány által meghatározott szokásos piaci tartomány alatt helyezkedik el, jellemzően adózás előtti eredmény növelési kötelezettség merül fel. A korábbi gyakorlat alapján ezen esetekben az adózás előtti eredményt olyan mértékben szokták növelni, mintha a kapcsolt ügyletek során alkalmazott haszonmutató az interkvartilis tartomány alsó értékét érte volna el. 

Példa az adózás előtti eredmény növelésre a korábbi években: (az előző példát folytatva) amennyiben a szolgáltatásnyújtó kapcsolt fél által alkalmazott haszonmutató nem 7%, hanem 4%, a szokásos piaci haszonmutató tartomány (interkvartilis tartomány) pedig 6,5% – 20,12% között helyezkedik el, úgy látható, hogy a 4%-os haszonmutató a szokásos piaci érték alatt helyezkedik el. Ebben az esetben a Társaság olyan összeggel növelte az adózás előtti eredményét, mintha 6,56%-os haszonmutatót ért volna el, vagyis 6,56%-4%= 2,56%-nak megfelelő összeggel.  

A jogszabály változások következtében a jövőben az adózás előtti eredményt növelő tételek értékét olyan mértékben kell megállapítani, mintha a kapcsolt ügyletek során alkalmazott haszonmutató a szokásos piaci haszonkulcs tartomány mediánját, vagyis középértékét érte volna el. Ez azt jelenti, hogy a kapcsolt felek esetén alkalmazandó adózás előtti eredmény növelési kötelezettség egyértelműen meghatározásra került és magasabb mértékű, mint a korábban alkalmazott gyakorlat esetén volt. 

Példa adózás előtti eredmény növelésre 2022-től: a példánkbeli szolgáltatásnyújtó kapcsolt fél által alkalmazott haszonmutató 4%, a szokásos piaci haszonmutató tartomány (interkvartilis tartomány) pedig 6,56% – 20,12% között helyezkedik el, a mediánja, vagyis a középső értéke 12,5%. A 4%-os haszonmutató mint korábban is láttuk, a szokásos piaci érték alatt helyezkedik el. Ebben az esetben a Társaság olyan összeggel kell növelje az adózás előtti eredményét, mintha 12,5%-os haszonmutatót ért volna el, vagyis 12,5%-4%= 8,5%-nak megfelelő összeggel (szemben az eddig alkalmazott 2,56%-os mértékkel).  

Ez alapján tehát jóval magasabb összeggel kerülhet megemelésre az adóalap, így már az éves zárási folyamat során kellő körültekintéssel érdemes eljárni e területet illetően és lehetőség szerint elkerülni a kötelező, mediánig történő kiigazítást.

Mulasztási bírság 

Amennyiben az adózó nem készíti el a szokásos piaci árat rögzítő transzferár nyilvántartást, a korábban hatályos jogszabály alapján az adóhatóság 2 millió forintig terjedő bírságot szabhatott ki, ismételt mulasztás esetén 4 millió forintig terjedő mulasztási bírság is felmerülhetett. Ezen szankciós tételek jelentősen emelkedtek, a legmagasabb kiszabható bírság mértéke 5 millió forint, ismételt mulasztás esetén 10 millió forint is lehet. 

Az új jogszabályi előírásokról és a társasági adóbevallásban szükséges adatszolgáltatásról előadásunkon további részletes információkkal szolgálunk.

***

Jelentkezz a a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében, 2023. március 29-én megrendezésére kerülő Számviteli beszámoló, valamint a társasági adóbevallás elkészítése, gyakorlati példákkal című konferenciára, ahol Kis Gábor előadónk a társasági adó rendszerének alapjait ismerteti, ezt követően az (adóalap és adó) kedvezményre jogosító lehetőségeket, valamint a legfontosabb adóalap korrekciókat mutatja be részletesen, gyakorlati példák segítségével.