2019 év végével letelt az a haladék, amit a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 95.§ (6) pontja nyújtott a munkáltatóknak. A dolgozóiknak fizetett kockázati személy – és ezen belül egészség – biztosítás adómentességét még megnyújthatták a 2018-ban kezdődő biztosítási év végéig – de legfeljebb 2019. december 31-ig.

Számos cég, ahol a munkavállalók megszokták a magánegészségügyi szolgáltatás kényelmét, azt, hogy rövid időn belül hozzájutnak a megfelelő ellátáshoz, szeretné továbbra is fenntartani ezt a juttatást. Azon felül, hogy dolgozói igényt elégít ki, a munkáltató szempontjából is hasznos, mivel lényegesen lerövidülhet a betegségek miatti hiányzások ideje, ami komoly költségmegtakarítást eredményez.

Hogy milyen formában és milyen szolgáltatási körrel van jelen egy-egy cég juttatási rendszerében az egészségügy, az nagyon változó. Az egyik véglet a minimális foglalkozás-egészségügyi ellátás, ami sajnos sok esetben csak egy adminisztratív dokumentálás a kötelezettség teljesítésére. A másik véglet pedig a teljes egészségügyi finanszírozás a járóbetegellátástól akár a kórházi kezelésekig. A munkáltatók többsége a két véglet között szeretné megtalálni a megfelelő megoldást a betegségek mielőbbi felismerésére és hatékony kezelésére.

Az egészségügyi szolgáltatók, a biztosítók és az önkéntes egészségpénztárak sokféle szolgáltatási csomaggal igyekeznek kielégíteni az igényeket. A szakembereknek azonban nincs könnyű dolga, amikor egy-egy konkrét termékről vagy szolgáltatásról kell megállapítani az arra vonatkozó adózási szabályokat: mi az, ami adómentesen adható, mi után kell a munkáltatónak adóznia, és mi az a juttatás, ami már a munkavállaló adóköteles jövedelme lesz. A határok sokszor igen keskenyek, lehet, hogy nem elegendő a törvény betűjét értelmezni, érdemes ismerni a különböző szakmai álláspontokat. Előfordulhat, hogy ugyanaz a juttatás az egyik cégnél egyes meghatározott juttatásnak minősül, míg a másiknál a dolgozók adóköteles jövedelme.

Az Szja tv. 3.§ 89. pontja az adóköteles biztosítási díjra 2019. január 01-től új definíciót határozott meg.

Adóköteles biztosítási díj:

a) magánszemély biztosítottra kötött biztosítási szerződés alapján más személy által fizetett díj (ide nem értve a magánnyugdíjpénztár által biztosítóintézettől történő járadékvásárlás ellenértékét) a biztosított magánszemélynél,

b) csoportos biztosítás esetén

ba) – ha az a biztosítási szerződés alapján másként nem határozható meg – a csoportos biztosítás díjának a magánszemélyre arányosan jutó része, vagy

bb) – ha a magánszemélyre jutó díj arányosítással sem állapítható meg – a csoportos biztosítás díja.

Ennek gyakorlati alkalmazása várhatóan sok kérdést vet majd fel, különösen, ha hozzátársítjuk a 70.§ (6) b) pontját, amely szerint egyes meghatározott juttatás „az olyan ingyenes vagy kedvezményes termék, szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel, amelynek igénybevételére egyidejűleg több magánszemély jogosult, és a kifizető – jóhiszemű eljárása ellenére – nem képes megállapítani az egyes magánszemélyek által megszerzett jövedelmet”.

* * *

A béren felüli juttatásokat érintő sok más kérdés mellett, a fenti problémakör hangsúlyos témája lesz a 2020. február 6-án megrendezésre kerülő Cafeteria 2020 – megtartani, fejleszteni vagy leépíteni? című konferenciának. Jelentkezz most még kedvezményesen.