Előző cikkemben azt az esetkört részleteztem, amikor az önellenőrzést az adóhatósági ellenőrzés megkezdése akadályozza meg. Ugyanakkor létezik több más olyan szűkítő feltétel, mely az önrevízió lefolytatását nem teszi lehetővé. Tekintsük át ezeket a korlátozásokat!

Nem önadózás keretében megállapított adó önellenőrzése

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 25. § (1) bekezdése alapján az adót, a költségvetési támogatást

• az adózó: önadózással,
• a kifizető és a munkáltató: adólevonással, az adóbeszedésre kötelezett: adóbeszedéssel,
• az adóhatóság: bevallás alapján kivetéssel, kiszabással, illetőleg utólagos adómegállapítás keretében

állapíthatja meg.

Az Art. tehát azt szabályozza, hogy az anyagi jogszabályokban előírt adót és költségvetési támogatást hogyan, kinek és mikor kell megállapítania. Az önellenőrzés akkor értelmezhető, ha az adót az adózó önadózás (Art. 26. §) keretében állapította meg. Az Art. 13. § (1) bekezdése szerint ugyanis az adózó önadózás esetén jogosult az önellenőrzésre.

Az önadózáson túlmenően más adómegállapítási módok is léteznek (kiszabás, kivetés), e körben azonban az önellenőrzés nem alkalmazható, mivel ekkor az adót nem az adózó, hanem az adóhatóság állapítja meg. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a jogkövetkezmények alkalmazása során az önellenőrzéssel esik egy tekintet alá, ha az adózó a bevallása elfogadásával kivetett adó utólagos módosítását kéri, adóbevallásának módosításával (pl. építményadó, telekadó).

Elévülési idő

Az Art. 164. § (1) bekezdése szerint az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni.

Adómegállapításnak kell tekintetni az önellenőrzést is, mivel ez esetben az adózó az adóalapját, adóját módosítja, vagyis új adókötelezettséget állapít meg. Amennyiben az adó megállapításához való jog elévült, természetesen az önellenőrzéshez való jogot is elévültnek kell tekinteni, vagyis ezen időpontot követően önellenőrzést nem lehet végrehajtani.

Értékhatár

Az Art. 50. § (3) bekezdése alapján önellenőrzéssel csak azt az adót, költségvetési támogatást lehet helyesbíteni, amely helyesbítésének összege az 1 000 forintot, a helyi adó, a magánszemélyek jövedelemadója és egészségügyi hozzájárulása esetében a 100 forintot meghaladja.

Amennyiben tehát a helyesbítendő adó összege a leírt értékhatárokat nem haladja meg, önellenőrzést nem lehet lefolytatni.

Az önellenőrzés tárgya

Az Art. 49. § (1) bekezdése szerint, ha az adózó az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adóalapját, az adót, a költségvetési támogatást nem a jogszabálynak megfelelően állapította meg, vagy bevallása számítási hiba vagy más elírás miatt az adó, költségvetési támogatás alapja, összege tekintetében hibás, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja.

Önellenőrzéssel a jogban való tévedés helyesbíthető, vagy az adó (költségvetési támogatás) alapjának és összegének megállapítása során elkövetett számítási hibából, számelírásból eredő bevallási tévedés. Nincs jogszabályi lehetőség arra, hogy az adózó a bevallásának olyan adatát (pl. létszám, kódszám) helyesbítse önellenőrzéssel, amely nincs közvetlen hatással sem az adó alapjára, sem annak összegére.

Nincs tehát akadálya például egy hibásan teljesített adatszolgáltatás, vagy a bevallás egyes ún. tájékoztató adatainak korrigálásának, de ez nem önellenőrzés, így az önellenőrzéssel kapcsolatos szabályok sem alkalmazhatók ez esetben.

Elkésett bevallás

Nem minősül önellenőrzésnek, ha az adózó bevallását késedelmesen nyújtja be és késedelmét nem igazolja vagy igazolási kérelmét az adóhatóság elutasítja.

Az önellenőrzés feltétele ugyanis az Art. 49. § (1) bekezdése alapján, hogy az önellenőrzés előtt az adózó az adót állapítsa meg, vagyis az önadózás rendszerében vallja be. Bevallás hiányában nem lehet beszélni önellenőrzésről, vagyis amennyiben az adózó a bevallását pótolja, úgy az önellenőrzés „jogkövetkezményeit” (ld. előző fejezet) nem alkalmazhatja. A bevallások pótlására – néhány kivételtől eltekintve – nem azok a nyomtatványok alkalmasak, mint az önellenőrzésre.

Fontos azonban kiemelni azt, hogy amennyiben az adózó „nullás” bevallást adott be – illetve az Art. 31. § (6) bekezdése szerinti elektronikus űrlapon (NY) nyilatkozott, hogy azért nem adott be bevallást, mert az adott időszakban nem keletkezett adókötelezettsége -, vagyis nem szerepeltetett kötelezettséget a bevallásában, megnyílik előtte az önellenőrzési jog, mivel megállapította az adóját, még, ha az valójában nulla is volt.

Adózó választásának önellenőrzése (adókedvezmények)

Az Art. 49. § (1) bekezdése szerint nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőséggel jogszerűen élt, és ezt az önellenőrzéssel változtatná meg. Az adózó az adókedvezményt utólag önellenőrzéssel érvényesítheti, illetőleg veheti igénybe.

Abban az esetben sincs tehát helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben biztosított választási lehetőségével jogszerűen élt. E rendelkezésből következően például nem változtatható meg a választott költségelszámolás módja.

Az Art. azonban lehetővé teszi, hogy az adózó az eredeti bevallásában nem érvényesített adókedvezményét utólag önellenőrzéssel vegye igénybe. Anyagi jogszabály azonban ettől eltérően is rendelkezhet.

Például a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 29/D. § (11) bekezdése kimondja, hogy „az e törvényben meghatározott adókedvezmény érvényesítésére kizárólag az adóbevallásban, az adózónak a bevallás benyújtásáig meghozott döntése alapján van lehetőség”. Ebben az esetben az Art. 49. § (1) bekezdésében található általános szabály helyett a különleges rendelkezést, vagyis az anyagi jogszabályban (Tao tv.) meghatározottakat köteles az adózó alkalmazni.

Abban az esetben tehát, ha az anyagi jogszabály nem tartalmaz tiltó szabályt az adókedvezmény önellenőrzés keretében történő érvényesítésére, annak nincs akadálya, hogy az adózó az Art. 49. § (1) bekezdése alapján – az elévülési szabályokra tekintettel – a korábbi évek bevallásában nem érvényesített adókedvezményt önellenőrzéssel vegye igénybe.

Ilyen eset lehet például a gyakorlatban a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényben (Szja tv.) szabályozott személyi kedvezmény önellenőrzés keretében történő érvényesítése.

Itt érdemes kitérni még az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 2016. évben módosított 153/A. § szakaszára. Ezen § (1) bekezdés b) pontja szerint a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adómegállapítási időszakban megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentheti az adott adómegállapítási időszakban vagy ezt megelőzően, de legfeljebb ezen adómegállapítási időszakot magában foglaló naptári évet megelőző egy naptári éven belül keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegével.

Vagyis míg korábban a levonható áfa összegét az adózó önellenőrzés nélkül az elévülési időn belül bármelyik adómegállapítási időszakban érvényesíthette, addig 2016-tól ez a lehetőség legfeljebb csak az eredeti adómegállapítási időszak évét követő év végéig áll fenn. Ezt követően az adózónak mindenképpen önellenőriznie kell!

* * *

Ha részletesebben érdekel az adóeljárás újra kodifikációja, a tervezett változások, akkor vedd igénybe április 26-ig koránkelő kedvezményünket Dr. Fekete Zoltán Titusz Az új Adózás rendjéről szóló törvény címmel május 3-án a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében tartandó előadására, ahol személyesen is megvitathatjátok felmerülő kérdéseidet!