A Parlament elé terjesztett T/625 törvényjavaslat a munkáltatók és a munkavállalók egyik legkedveltebb – „egészségügyi” – cafetéria elemeit sem kímélte. Az elmúlt években egyre több munkáltató ismerte fel, hogy fontos a dolgozók egészsége, hiszen az üzleti, vállalati célok eléréséhez is nélkülözhetetlenek az egészséges és aktív munkavállalók. Az egészségmegőrzésre, betegségmegelőzésre, gyógyító eljárásokra, gyógyszerek finanszírozására hajlandóak voltak anyagiakat is áldozni. Reméljük, hogy a Javaslatban jelenleg szereplő kedvezőtlen változások ellenére sem lesz ez másképp a jövőben.

Azonban alig készült fel a szakma az idei várható adómódosítások gyakorlati alkalmazására, máris újabb kihívásnak kell elébe nézni. A T/625 és a T/627 törvényjavaslatok alapján változik a munkáltatói juttatások adójogi szabályozása. Az egyik érzékeny terület az egészségügyi ellátások finanszírozása. A jelenleg hatályos személyi jövedelemadózást szabályozó 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) több ponton is érinti ezt a kérdést. Tekintsük át a legfontosabb kérdéseket.

A „legolcsóbb” juttatás a kötelező foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatás. Erről azért kell írni, mert sok a melléfogás. Nem minden egészségügyi ellátás adómentes. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény ( Mvt.) 58. §-ának (1) bekezdése alapján a munkáltató foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást köteles biztosítani minden munkavállalója számára. Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek teljesítése helyett a munkáltató pénzbeli vagy egyéb megváltást a munkavállalónak nem adhat. A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás a munkáltató által finanszírozott, valamennyi munkavállalója számára kötelezően előírt, elsősorban megelőző jellegű orvosi tevékenység, amelyet jogszabály rendel el. A foglalkozás-egészségügyi szolgálat két módon biztosítható a munkahelyen:

• a munkáltató maga tart fenn ilyen szolgálatot, vagy
• külső szolgáltatót vesz igénybe és díjat fizet.

A munkaköri, szakmai alkalmasság orvosi vizsgálatokat a 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet szabályozza. Természetesen vannak olyan munkakörök, amelyek esetében külön jogszabály szerint kell eljárni (pl. gépjárművezető, lőfegyvertartási engedéllyel rendelkező, egészségügyi tevékenységet folytató stb.). Az alkalmassági vizsgálat a munkaköri alkalmasság esetében a munkáltató által megjelölt munkakörre, szakmai alkalmasság esetében az adott szakmára vonatkozik, amely lehet előzetes, időszakos és soron kívüli. Az NM rendelet 11. § (1) alapján a munkaköri alkalmasság vizsgálatát és véleményezését első fokon – külön jogszabályban meghatározott kivételekkel – a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatás nyújtására jogosult orvos végzi. A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás szervezéséről és működéséről, az alkalmazottak kategóriák szerinti besorolásáról a 89/1995 (VII. 14) Korm. rendelet intézkedik.

Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.6. d) pontja jelenleg is és 2019. január 1-től is adómentes juttatásnak minősíti a foglalkozás-egészségügyi ellátást, hiszen a T/625. törvényjavaslat ezen nem módosít.

A védőoltás adómentessége is megmarad. Léteznek olyan munkakörök, munkahelyek, ahol a dolgozók egészsége fokozott veszélynek van kitéve a különféle biológiai kórokozók miatt. Ettől függetlenül is előfordulhat, hogy járványos időszakban a megbetegedések megelőzése sürgetővé válik. Az Szja tv. 1. számú mellékletének 8.39. pontja alapján ugyancsak adómentes a kifizető által biztosított védőoltás.

A munkáltató által finanszírozott egyéb egészségügyi vizsgálatok

Az Szja tv. jelenleg hatályos szabályai alapján abban az esetben, ha a munkáltató a foglalkozás-egészségügyi juttatásokon kívül más egészségügyi ellátást is finanszíroz (pl. vércukorvizsgálat, anyajegyszűrés stb.), akkor ez az Szja tv. 70. §-a alapján egyes meghatározott juttatásnak minősül. A T/625 törvényjavaslat alapján ez a jövő évtől szintén jövedelemként (bérként) adózna, emiatt félő hogy ez a kedvelt juttatási forma csökkenni fog a jövőben.

A célzott támogatások

Az Öpt. 12/A. § (1) bekezdése értelmében a pénztár a munkáltatói tagjával kötött támogatói szerződés alapján a munkáltatói pénztártag alkalmazottai részére célzott szolgáltatást nyújthat. A finanszírozott szolgáltatások köréről a munkáltató és az egészségpénztár között kötött szerződésben kell határozni.

Szja tv. 70. § (3a) pontja szerint egyes meghatározott juttatásnak minősül az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvény előírásai szerint célzott szolgáltatásra befizetett összeg. Ebben a kérdésben érdemi változás nem várható, hiszen a T/625 törvényjavaslat 13.§ (2) pontja értelmében egyes meghatározott juttatásnak minősül az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvény előírásai szerint célzott szolgáltatásra befizetett összeg. Ebből az következik, hogy a törvényjavaslat 12.§ (2) b) alapján az adó alapja a támogatás értékének 1,18-szorosa. A szociális hozzájárulási adóról szóló új T/627 törvényjavaslat 1. § (4) és a 2. § (1) bekezdései értelmében a juttatás értékének az 1,18-szorosa után még 19,5% szociális hozzájárulási adó is terhelné az ilyen juttatásokat.

Az egészségpénztári tagdíj hozzájárulás

Az Szja tv. jelenleg hatályos 89. § (6) bekezdése alapján a munkáltató által a munkavállalója javára fizetett önkéntes egészségpénztári hozzájárulás értékhatárra való tekintet nélkül egyes meghatározott juttatásként adóztatandó. Ez azt jelenti, hogy a tagdíj hozzájárulás után a munkáltató által fizetendő 15% szja és 19,5% eho alapja a juttatás értékének 1,18-szorosa.

Ez az adóterhelés egy parlamenti döntés alapján 2019. január 1-jétől változhat. Az egészségpénztári tagdíj hozzájárulás a T/625 törvényjavaslat alapján a magánszemélynél az összevont adóalap részeként adózna (például munkaviszony esetén munkabérként). Ebből pedig az következik, hogy a munkáltatónak 19,5% szociális hozzájárulási adót és 1,5% szakképzési hozzájárulást, a munkavállalónak pedig 15% szja-t, 10% nyugdíjjárulékot, 8,5% munkaerő-piaci és egészségbiztosítási járulékot kellene fizetnie. Nézzük meg az adóterhelés esetleges alakulását.

A fenti számokat érdemes kivetíteni nagyobb összegekre, hiszen sok munkáltató ennél jóval több nettó juttatást fizet, mert ez a juttatási forma a munkavállalók által igen közkedvelt. Arról már ne is beszéljünk, hogy a létszámadatok figyelembe vételével a munkáltatók terhelése igen drasztikusan nő amennyiben 2019-ben ugyanannyi nettó juttatást kívánnak adni munkavállalóiknak mint jelenleg. Sokkal nagyobb esélye van annak, hogy a tagdíj hozzájárulás megszüntetésre kerül. A nemzetközi hátterű cégek pedig egyéb adótervezési módszereket fognak alkalmazni, különös tekintettel a menedzsmentet érintő juttatások tekintetében.

Arról sem szabad elfeledkezni, hogy egészségpénztárból jelenleg az egészségbiztosítás biztosítás díja is finanszírozható. A megroggyant állami egészségügyi ellátórendszer tekintetében ez lehetőséget ad – akár életmentő – orvosi vizsgálatok időbeli elvégzésére és valamelyest jobb orvosi odafigyelés melletti egészségügyi ellátás (gyógyítás) igénybevételére.

Adomány

Jelenleg a munkáltatónak lehetősége van arra, hogy az önkéntes egészségpénztárba ne tagdíj hozzájárulásként, hanem munkáltatói adományként fizessen be. Az egyéb jövedelemnek (Szja tv. 28.§ (1) f)) minősülő összeg után a közterheket (15% szja és 19,5 százalék eho) a magánszemélynek kell bevallani és megfizetni. Az Szja tv. 29.§ alapján, ha a magánszemély kötelezett az Eho fizetésére, akkor az összevont adóalapjának megállapítása során megállapított jövedelem 84%-át kell csak Eho köteles jövedelemnek tekinteni.

Az adomány összege a pénztári befizetések adókedvezményének alapja is egyben. A magánszemély a támogatási összeg után 20 százalék (legfeljebb 150 000 forint) adókedvezményt vehet igénybe adóról való rendelkezés formájában.

A T/627 törvényjavaslat 3. § (3) bekezdése alapján 2019. január 1-jétől ezen jövedelem után a magánszemélynek 19,5% szociális hozzájárulási adót kellene fizetni.

A balesetbiztosítás

A jelenleg hatályos Szja tv. 1. számú melléklet 6. pont 6.3. alpontja szerint a kockázati biztosítás más személy által – az ugyanazon díjat fizető személy által ugyanazon biztosítottra tekintettel egy hónapra vonatkozóan a minimálbér 30 százalékát meg nem haladóan (azaz 138 000 x 30% = 41 400) – fizetett díja (azonos szolgáltatási tartalommal rendelkező csoportos biztosítás esetében a fizetett díj egy biztosítottra jutó része) adómentes. A kockázati biztosítás összege a T/625 törvényjavaslat alapján mint juttatás a magánszemélynél az összevont adóalap részeként adózna  (például munkaviszony esetén munkabérként). Ez nem előnyös, különösen azok a vállalkozások sínylik meg, ahol a munka tevékenységének jellege miatt sok balesetbiztosítási díjat fizet a munkáltató.

Az egészség/betegség-biztosítás

Az egészségbiztosítások egyre népszerűbbek Magyarországon. Ennek egyrészt oka, hogy az állami egészségügyi ellátás erőteljesen döcög, másrészt az emberek egyre egészségtudatosabbak lettek és a munkáltatók mellett saját maguk is hajlandóak egészségükre költeni. Az egészség(betegség) biztosítás lényege az Szja tv. 3. §-ának 94. pontjában meghatározott. E szerint az egészségbiztosítás olyan személybiztosítás, amely alapján a biztosító a biztosított megbetegedése esetén a szerződésben meghatározott szolgáltatások teljesítésére vállal kötelezettséget, azzal, hogy betegségbiztosítás esetében a biztosító szolgáltatása kiterjedhet a szerződésben meghatározott, biztosítási eseménnyel kapcsolatban álló egészségügyi szolgáltatások miatt felmerült költségek egészségügyi szolgáltató számára történő megtérítésére is. Az egészségbiztosítás díjának munkáltatói finanszírozása pedig nem véletlenül tölt be előkelő helyet a cafetéria juttatások között. Praktikus és célszerű.

Az Szja tv. 3. §-ának 91. pontja definiálja a kockázati biztosítások fogalmát, amelybe a kockázati egészség(betegség) biztosítás is beletartozik. Ez a fogalom azért lényeges, mert az Szja tv. 1. számú mellékletének 6. pont, 6.3. alpontja a minimálbér 30 százalékát meg nem haladó összegű díjfizetés esetében adómentes juttatásként kezeli a kockázati betegség(egészség) biztosításokat abban az esetben, ha annak a díját nem a biztosított, hanem harmadik személy (pl. a munkáltató) fizeti. Az azonos szolgáltatási tartalommal rendelkező csoportos biztosítás esetében a fizetett díj egy biztosítottra jutó része az az összeg, amely nem haladhatja meg a minimálbér 30 százalékát.

A T/625. törvényjavaslat értelmében ez az adómentesség is megszűnne. A biztosító által a jövőben fizetett díj a magánszemélynél az összevont adóalap részeként adózna (például munkaviszony esetén munkabérként). Ez nagyon komoly változás, mert több milliárdnyi tőkekivonás jelenhet meg az egészségbiztosítóknál. Ez szinte egyenesen arányos azzal, hogy hasonló nagyságrendű finanszírozás kiesés várható majd a biztosítók egészségügy finanszírozása tekintetében.

Az Szja (1a) bekezdése alapján a 3. § 89. pontjától eltérően nem szerez bevételt a díjfizetés időpontjában a biztosított magánszemély, ha a biztosító teljesítésére – korlátozások nélkül – a díjat fizető személy jogosult. Ez utóbbi kitétel a jövőben sem változna, hiszen a T/625 törvényjavaslat 2. §-a alapján a 3. § 89. pontjától eltérően nem szerez bevételt a díjfizetés időpontjában a biztosított magánszemély, ha a biztosító teljesítésére – a biztosító kockázati biztosítás alapján járó teljesítését ide nem értve – korlátozások nélkül a díjat fizető más személy jogosult.

Utalvány

Szja tv. 5. § (2) bekezdése alapján utalvány esetében bevétel az az összeg, amely értékben az utalvány termékre, szolgáltatásra cserélhető, illetőleg kötelezettség csökkentésére felhasználható. Az Szja tv. 69. § (3) alapján az utalvány akkor adóztatható egyes meghatározott juttatásként, ha megállapítható, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben használható fel, továbbá nem visszaváltható. Ez a juttatás a T/625 törvényjavaslat alapján 2019. január 1-jétől szintén a juttatást kapó magánszemélynél az összevont adóalap részeként adózna. Ennek okán jelentősen emelkedne az adóterhelés.

A sportolási lehetőség biztosítása

Az egészségmegőrzéshez hozzátartozik a rendszeres testmozgás. Ennek segítésére a munkáltató különféle sportolási tevékenységet lehetővé tevő belépőjegyeket, bérleteket biztosíthat (konditerem bérlet, bubi bérlet, uszodabérlet stb.). Ezen juttatások az Szja tv. 70. § (3) b) pontja értelmében egyes meghatározott juttatásnak minősülnek. Értékük 1,18-szorosának összege után 15% személyi jövedelemadót és 19,5% egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. Ez a juttatás a T/625 törvényjavaslat alapján 2019. január 1-jétől szintén a juttatásban részesülő magánszemély összevont adóalapjának részeként adózna (például munkaviszony esetén munkabérként). Megoldást jelenthet a SZÉP-kártya szabadidő alszámlára való utalás. Ebben az esetben erre az alszámlára évente 75 000 Ft utalható személyi jövedelemadó és szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség mellett, azzal hogy 2019-től az 1,18-as szorzó megszűnne. A munkáltatónak 2019-től tehát 75 000 Ft x 0,15 szja = 11 250 Ft szja-t és 75 000 Ft x 0,195 = 14 625 Ft szocho-t kellene fizetnie. 2019-től az adóterhelés így összesen 25 875 Ft lenne egy 75 000 Ft-os munkáltatói szabadidős juttatás után.

* * *

Amennyiben érdeklődsz a számvitelt és az adózást érintő változások iránt, akkor a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében idén is számítunk részvételedre a mérlegképes könyvelők kötelező továbbképzésén. A hagyományos, kétnapos továbbképzésre itt jelentkezhetsz! >>> Jelentkezem