Az új jövedéki törvény (Jöt.) még életbelépése előtt módosításra került, de úgy tűnik, hogy a gazdálkodóktól érkező észrevételek, valamint az általános eljárásjogi háttér változása elkerülhetetlenné teszi az ismételt módosításokat.

Már az új törvény megalkotásakor is kettő olyan terület volt, amelynek a jogalkotó által alkalmazott szabályozási formája kérdéseket vetett fel.

Az egyik ilyen terület a jövedéki engedéllyel rendelkezők esetében a kötelező tárolókapacitások meghatározása volt.

A Jöt. szerint ugyanis bizonyos tevékenységekhez meghatározott méretű tárolókapacitással kell rendelkezni, amely kötelezettség nem követi a gazdálkodó működéséből adódó valós kapacitási igényt.

A gazdálkodók, valamint ezen a területen dolgozó szakemberek tapasztalatai is azt tükrözik, hogy a kötelező tárolókapacitások meghatározása rugalmatlanná teszi a jövedéki szabályozást, az aránytalanul nagy nehézséget jelent a gazdálkodók számára, továbbá indokolatlan, tekintettel arra, hogy adózott termékeket érint, melyek esetében nincs adókockázat, valamint melyek a visszaélésekkel kevésbé érintettek, annak nem fő célpontjai. Egy gazdálkodót arra kötelezni, hogy meghatározott tárolókapacitással rendelkezzen, inkább piacszabályozó szerepet tükröz, mintsem jogsértést megelőző intézkedést, ugyanis azokat a gazdálkodókat, akik nem tudják az egyébként indokolatlan tárolókapacitást teljesíteni a szabályozás kizárja a piacról.

Tapasztalja ezt a hatóság is, ezért szükséges és remélhetően várható is a közeljövőben olyan jogszabályi változás, amely valamilyen szinten csökkentené vagy akár el is törölné ezt a feltételt a működéshez.

Álláspontom a kérdésben egyértelműen az, hogy indokolatlan bármilyen tárolókapacitás mértékének a meghatározása olyan tevékenység esetén, amely kizárólag már adózott termék kezelését érinti, ezért egy esetleges módosítás során a helyes irány ennek a feltételnek az eltörlése lenne.

A másik ilyen kardinális kérdés, az egyes tevékenységekhez és ezáltal az engedélyekhez előírt pénzügyi biztosíték megkövetelése.

 Az új Jöt. megalkotása során a jogalkotó szakítani akart azzal a régi szabályzási elvvel, amely nem az adókockázathoz kötötte a jövedéki biztosíték alkalmazását. Az új szabályozás azt az alapelvet fogadta el, mely szerint a jövedéki igazgatásban alkalmazott garanciarendszer kockázati alapú, igazodik a tevékenység adókockázatához, és csak olyan mértékben kötelezi a gazdálkodót biztosíték nyújtására, amilyen szinten tevékenysége adókockázattal jár. Ez az elv azonban a valóságban nem valósult meg, több engedély esetében figyelmen kívül hagyja a jogszabály, hogy milyen mértékű adókockázattal jár az adott tevékenység.

A jelenlegi szabályozás azokban az esetekben, ahol adókockázat merül fel adókockázathoz igazodó garancia nyújtását írja elő. Modern jogi megoldást alkalmazva ezekben az esetekben lehetőség van a garancia mértékének mozgására annak függvényében, ahogy az adókockázat mértéke alakul. Ellentétben azonban ezzel a megoldással olyan termékekkel történő kereskedés esetében, melyekre az adótartozás már megfizetésre került, fix összegű garanciát állapított meg a jogalkotó az engedély feltételeként. Az alkalmazott gyakorlat hátrányos azokra nézve, akik adózott jövedéki termékkel végeznek jövedéki engedélyes tevékenységet. Önmagában az is kérdés, hogy amennyiben egy termékre megfizetésre került az adó, akkor az ilyen termékkel történő jövedéki tevékenységnek milyen adókockázata lehet? A jövedéki nagykereskedelemmel foglalkozók kizárólag már leadózott termékkel foglalkoznak, lehetőségük sincs az adó elvonására esetükben fogalmilag kizárt az adókockázat ennek ellenére a tevékenységükhöz szükséges jövedéki engedély 22 millió forint fix garancia nyújtását írja elő. Hasonló a helyzet a kenőolajjal foglalkozók esetében is, akik olyan termékekkel kereskednek mely termékekre nincs jövedéki adó, mégis tevékenységükhöz 5 millió forint fix összegű garancia letétele indokolt.

A fentiekben vázolt metódus álláspontom szerint ellentétes az új Jöt. kockázati alapon felépülő garanciarendszerével, ennek és a tárolókapacitás előírásának, egyetlen szerepe lehet adminisztratív eszközökkel szabályozni, csökkenteni a piac szereplőit, mely álláspontom szerint nem a Jöt. szabályozási körébe tartozik.

A fentieken túl egy harmadik indok, amely várhatóan változásokat fog eredményezni a jövedéki igazgatásban, hogy 2018-ra teljesen átalakulnak az adóigazgatási eljárások, valamint a közigazgatási eljárások jogi háttere. Új Art. készül, mely mellett alkalmazni kell egy teljesen új adóigazgatási rendtartást, ugyanakkor a Ket., mint általánosan alkalmazott eljárásjogi háttérjogszabály alkalmazhatósága megszűnik.

Ezek az eljárási változások törvényszerűen azt eredményezik, hogy a gazdálkodóknak át kell tekinteniük az egyes területek eljárási szabályaiban beállt változásokat, és fel kell készülniük az új kihívásokra.

***

Amennyiben részletesebben is érdekelnek az új jövedéki szabályozás átfogó változásai, valamint a hatályba lépés óta felmerült gyakorlati tapasztalatok, akkor jelentkezz a mai napon kedvezményesen Az új Jöt. a gyakorlatban címmel 2017. október 19-én a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében tartandó előadásomra, ahol személyesen is át tudjuk beszélni felmerülő kérdéseidet!