2018. január 1-jétől gyökeresen megváltoznak a gazdálkodók életét meghatározó eljárásjogi normák. Változik az Adózás rendjéről szóló törvény (Art.), új jogszabályként megalkotásra kerül az Adóigazgatási rendtartás (Air.), továbbá megszűnik a Közigazgatási eljárási törvény (Ket.), valamint a közigazgatási határozatok bírsági felülvizsgálatát a Pp.-től elkülönült közigazgatási perrendtartás váltja fel.

A felsorolás önmagában is figyelemre méltó, de a változtatások alapjaiban rengetik meg a korábbi gyakorlatot és teremtenek új szabályokat.

Különösen érzékenyen érinti a változás a vámigazgatás területét, ugyanis a jelenlegi jogi háttér szerint az alapnormaként alkalmazott Uniós Vámkódex és annak végrehajtására kiadott Uniós rendeletek mellett, a vámtörvény – mint nemzeti jogszabály – ad eligazítást a vámigazgatási eljárásokban. Ugyanakkor jelenleg mögöttes jogi normaként rendelkezésre áll a Ket., mint általános eljárási szabály, amennyiben a vámjogszabályok nem adnak valamilyen eljárásjogi kérdése eligazítást.

A jövőben a fenti eljárási metodika szűnik meg azáltal, hogy a Ket. megszüntetésével a vámigazgatási eljárások jogforrása kizárólag az Uniós Vámkódex és ahhoz tartozó európai végrehajtási rendeletek mellett, nemzeti jogszabályként kizárólag a magyar vámtörvény válik alkalmazhatóvá.

A kialakult helyzet felértékeli és szükségessé teszi a jelenleg hatályos vámtörvény jelentős módosítását, de úgy is fogalmazhatunk, hogy meghatározó eljárásjogi szempontú reformját. Olyan új nemzeti vámtörvény létrehozása válik szükségessé, amely minden a vámigazgatást érintő eljárás jogi helyzetre szabályozást tud adni, ugyanis amennyiben a magyar vámtörvény nem tartalmaz rendelkezést egy adott élethelyzetre, akkor kizárólag az EU vámszabályaihoz lehet folyamodni.

A jogalkotó elképzelése szerint a jelenleg hatályos nemzeti vámtörvény átalakításával ez a feladat megoldható, ezáltal a vámtörvény kiegészül minden olyan eljárásjogi rendelkezéssel, melyet eddig a Ket. tartalmazott.

A kialakult helyzet több kérdést is felvett. Egyrészt azt, hogy milyen mértékben szabályozható a jelenlegi vámtörvény keretei között a vámigazgatási eljárásnak minden kérdésköre terjedő kiegészítése, másrészt, hogy célszerű-e, a jelenlegi eljárási és anyagi jogi szabályokat egyaránt tartalmazó vámtörvény további eljárásjogi normákkal történő kiegészítése.

A vámigazgatási eljárások hasonlóak ugyan az adóigazgatási eljárásokhoz és a közigazgatási eljárásokhoz, ugyanakkor számtalan egyedi jegyet is mutatnak, ugyanis a vámigazgatási eljárás nem kizárólag a vámok beszedéséről és azok kiszabásáról szól, hanem a Közösség határát átlépő árumozgások ellenőrzéséről, azaz vámigazgatási folyamatokról és ezek technológiai szabályozásáról is. Éppen a vámeljárások egyedi tartalmára tekintettel a jelenlegi szabályozás kibővítése még bonyolultabbá teszi a meglévő vámtörvényt, valamint előre vetíthető a jogszabály gyakori módosítása tekintettel arra, hogy az egyetlen nemzeti jogforrásként funkciónál.

Másik – talán célravezetőbb – megoldás lehet, ha a jogalkotó a vámigazgatási eljárásra, hasonlóan az adóigazgatásra, egy önálló csak eljárási szabályokat tartalmazó vámigazgatási rendtartást alkotna. Ebben az esetben a klasszikus vámtörvény csak anyagi jogi szabályokat tartalmazna, míg a vámigazgatási eljárás jogi alapjait és részleteit egy önálló, csak eljárási rendelkezéseket tartalmazó jogszabály tartalmazná.

Bármilyen megoldás kerül a Parlament elé, 2018. január 1-jétől életbe kell lépnie az új szabályozásnak, melyet felkészülten kell várnia a gazdálkodóknak és a hatóságnak is.

* * *

Amennyiben részletesebben is érdekelnek az uniós- és nemzeti vámszabályozás által biztosított lehetőségek, akkor jelentkezz október 17-ig kedvezményesen Modern vámjogi megoldások címmel 2017. október 24-én a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében tartandó előadásomra, ahol személyesen is át tudjuk beszélni felmerülő kérdéseidet!