Új adatlapot jelentetett meg honlapján a NAV, melyet lényegében a meg nem fizetendő reklámadó összegéről kell benyújtani, alapesetben május végéig. A REKNYIL nyomtatvány azokat érinti, akik a 2017 -es évben reklámot tettek közzé, de ebből nem származott 100 millió forintnál magasabb bevételük, ezért mentesek a reklámadó alól. Az érintettek többsége azonban valószínűleg nem számolt a kötelezettséggel, sőt, valószínűleg pontos nyilvántartást sem vezet ezen tételekről.

Ki gondolná, hogy például egy lakásszövetkezet, amely a homlokzatán reklámtáblát enged felszerelni, a reklámadó alanyának minősül? Ugyanígy egy fuvarozó egyéni vállalkozó is, aki – némi ellenértékért cserébe – a teherautója ponyváján jelentet meg egy másik céget népszerűsítő üzenetet. A webáruházak üzemeltetőiről nem is beszélve, akik marketing akciók keretében, ellenszolgáltatásért kiemelik bizonyos márkák termékeit. A felsorolt gazdálkodókban közös, hogy ha ezekből a tevékenységekből 100 millió forintot meg nem haladó bevételre tesznek szert, úgy a reklámok közzététele kapcsán sem fizetendő reklámadóval, sem más adminisztratív kötelezettséggel nem kellett számolniuk. Legalábbis eddig…

Mint ismeretes, a reklámadó soha nem a kis árbevétellel rendelkező reklám közzétevőket célozta. Az adónem 2014-es bevezetésétől kezdve az adókulcs 0% volt 100 millió forintos értékhatárig, adó pedig csak a felettes részt terhelte, gyakran változó adómértékkel (kezdetben akár 40-50%-kal, ma 7,5%-kal). Akik viszont az értékhatár alatt értek el bevételt az adóköteles reklámok megjelentetéséből, ők – mint adófizetésre nem kötelezett adóalanyok – adó, adóelőleg és előleg-kiegészítés bevallására nem voltak kötelezettek.

A 0%-os adókulcs helyett 2017 júliusától az adóalap első 100 millió forintja mentes lett az adó alól. Ez elsőre technikai jellegű változásnak tűnik, miért lehet érdekes mégis? Azért, mert az adómentesség biztosítása állami támogatásnak minősül. Ilyet az EU tagállamai nem nyújthatnak szabad belátásuk szerint, főszabályként nem egyeztethetők össze a közösségi szabályokkal, mivel versenytorzító hatással járhatnak. Korábban az Európai Bizottságnak éppen az volt a legerősebb kifogása a magyar reklámadóval szemben, hogy megítélése szerint a 0%-os adómérték – progresszív adókulcsnak álcázva – indokolatlan támogatást jelentett, mely a kisebb reklám-közzétevőket hozta előnybe. A magyar kormányzatnak ezért kellett lépnie tavaly: a közzétevőket terhelő reklámadót visszamenőleg „eltörölték”, a jövőre nézve pedig egykulcsossá tették, azonban úgy, hogy a kis reklámbevételt realizáló közzétevők ténylegesen továbbra se legyenek adófizetésre kötelesek. Ennek a közösségi jogrend által szabályozott módja az ún. csekély összegű (de minimis) támogatás, melyet bármely tagállam nyújthat, de csak a vonatkozó EU rendelettel összhangban, és az ott meghatározott keretek között (1407/2013/EU bizottsági rendelet). A legnagyobb korlát, hogy az összes támogatástartalom nem haladhatja meg a 200.000 eurónak megfelelő forintösszeget, méghozzá három pénzügyi éven belül. A közúti kereskedelmi árufuvarozást végző vállalkozások esetében ez 100.000 euró. A de minimis keretösszeget ráadásul nem cégszinten, hanem lényegében csoportszinten kell vizsgálni. A rendelet előírja azt is, hogy az ellenőrzés érdekében a támogatás nyújtását megelőzően az érintett tagállamnak a vállalkozástól nyilatkozatot kell beszereznie.

Összefoglalva, a korábbi többkulcsos reklámadó szabály közösségi jogot sértett, az új adómentesség viszont már nyíltan állami támogatásnak számít, ami nem jár automatikusan minden gazdasági szereplőnek, ráadásul az igénybevételét adminisztrálni kell.

A fentiek jegyében került publikálásra a NAV honlapján a REKNYIL nyomtatvány, amit tehát azoknak kell benyújtaniuk, akik az adóévben olyan kis bevételt értek el – akár egyetlen – reklám közzétételéből, hogy reklámadót nem kell fizetniük, ezért reklámadó bevallást nem adnak be. A fent említett lakásszövetkezet például, aki mondjuk évi 1 millió forintot bevételt ér el reklámtáblája bérleti díjából, valójában 75 ezer forint de minimis állami támogatást kapott. Azáltal ugyanis, hogy az adómentességet igénybe vette, nem fizetett meg 7,5% reklámadót a bevétele után. A REKNYIL adatlapon erről május 31. napjáig kell számot adnia.

Három kérdés merül fel a fentiekkel kapcsolatban. Egyrészt, hogy az információ mennyire jut el az érintettekig, akik többsége a reklámadó szabályaiban nem feltétlenül járatos. Másrészt, hogy – ha tudomást is szereztek róla, hogy adatot kell szolgáltatniuk a NAV felé – rendelkeznek-e nyilvántartással arról, hogy pontosan mennyi a reklámadó törvény hatálya alá eső tevékenységből származó nettó árbevételük, illetve arról, hogy mennyi a csoportszinten rendelkezésre álló szabad de minimis keretük. Itt már figyelembe kell venni az adórendszeren belüli egyéb de minimis támogatásokat (például KKV beruházási adóalap- és adókedvezményeket), de a közvetlenül pályázati úton elnyert támogatásokat is.

Végül a legfontosabb kérdés, hogy milyen szankciókra számíthat az adóalany, ha a NAV tudomására jut, hogy nem teljesítette a kötelezettségét? A NAV tájékoztató anyagai ezt a kérdést nyitva hagyják. Mondhatnánk, hogy a nyilatkozatot nem közvetlenül adótörvény írja elő, ezért ez mulasztási bírságot nem vonhat maga után. Másrészt viszont a reklámadó törvény szerint a mentesség „1407/2013/EU bizottsági rendelet szabályaival összhangban vehető igénybe”. Azaz a nyilatkozat elmaradása jogszerűtlenné teheti az állami támogatás igénybe vételét. Aki nem nyilatkozik, drasztikus esetben akár bukhatja is a mentességet, a meg nem fizetett reklámadó összegét az állam később visszakövetelheti.

* * *

Konferencianaptár 2018 – Nehogy lemaradj! Írd be soron következő konferenciáink dátumait naptáradba és élj speciális kedvezményeinkkel!

Amennyiben érdeklődsz a számvitelt és az adózást érintő változások iránt, akkor a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében idén is számítunk részvételedre a mérlegképes könyvelők kötelező továbbképzésén. A hagyományos kétnapos továbbképzésre itt jelentkezhetsz! >> Jelentkezem