Nem kis fejtörést okoz a munkáltatóknak, hogy a 2019. január 1-jén hatályba lépő új adózási szabályok mellett milyen módon támogassák munkavállalóikat. A kérdés az, hogy a juttatás formája vagy az adótakarékosság a cél. Szerintem mindkettő.

Egyrészt fontos a munkavállalók iránti felelősségvállalás, másrészt fontos az adótakarékosság. Megfontolandó tehát az önkéntes pénztárak felé való fordulás (megmaradás). Az önkéntes pénztár: önkéntes nyugdíjpénztár, egészségpénztár, önsegélyező pénztár. A munkáltató három féle módon adhat támogatást:

• célzott pénztári szolgáltatás,
• munkáltatói hozzájárulás,
• adomány.

1) A célzott pénztári szolgáltatás

Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény (Öpt.) 2/A. § (1) bekezdése alapján az önkéntes pénztár célzott szolgáltatásokat nyújthat. A pénztár a munkáltatóval vagy támogatóval köti a szerződést. A célzott szolgáltatást biztosítani kell:

• a munkáltatói tag minden, a pénztárban tag munkavállalója részére,
• a támogatásról szóló szerződésben meghatározott tagsági kör részére, valamint
• az alapszabály szerint azok hozzátartozói részére biztosítani kell.

A szolgáltatások körét a pénztár alapszabályában (szolgáltatási szabályzatában) szereplő szolgáltatások közül, a munkáltató (támogató) választja ki. Az Öpt. 12/A. § (6) bekezdése alapján a célzott szolgáltatásra a munkáltatói tag vagy támogató által fizetett teljes összeg adománynak minősül. A befizetés történhet az önkéntes nyugdíjpénztárba, egészségpénztárba, vagy az önsegélyező pénztárba. Az adóztatási szabályok azonban nem egységesek.

1.1) Az önkéntes egészségpénztárba és az önkéntes nyugdíjpénztárba célzott szolgáltatásra történő befizetés

Az önkéntes egészségpénztárba és az önkéntes nyugdíjpénztárba célzott szolgáltatásra történő befizetés a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 70. §-a alapján egyes meghatározott juttatásnak minősül. A munkavállalót sem adó sem személyi jövedelemadó, sem szociális hozzájárulási adó nem terheli. A munkáltató a támogatás összegének 1,18 szorosa után 15 százalék személyi jövedelemadót és 19,5 százalék szociális hozzájárulási adót fizet. Ez a társasági adóalany és az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá tartozó munkáltatók esetében (1,18 x 0,15 + 1,18 x 0,195) 40,71 százalék mértékű köztehernek felel meg. A kisvállalati adóalanyok esetében a támogatás összegének 1,18 szorosa után 15 százalék személyi jövedelemadót kell fizetni, továbbá 13 százalék kisvállalati adó többlet is keletkezik. Ennek az az oka, hogy a kisvállalati adó kiváltja a szociális hozzájárulási adót, viszont az adóalapot meg kell növelni a juttatás összegével. Ennek következtében a támogatás összege a kisvállalati adóalanyoknál (1,18 x 0,15 + 0,13) 30,7 százalék mértéknek megfelelő többletadót generál. Mindenesetre a bér jellegű juttatás adó- és járulékterheléséhez képest a sokféle célra felhasználható támogatás olcsóbbnak bizonyul.

A nem nyugdíjas munkavállalók bérjellegű jövedelmének adó-és járulék terhelése (0,195 + 0,015 + 0,15 + 0,1 + 0,07 + 0,015) 54,5 százalék. A Munka törvénykönyv (Mt.) alapján foglalkoztatott nyugdíjas munkavállalók esetében a bérjellegű juttatás gazdaságosabb, hiszen az ő bérük után sem szociális hozzájárulási adót, sem szakképzési hozzájárulást nem kell fizetni. A bérjellegű jövedelmükből pedig kizárólag 15 százalék személyi jövedelemadót kell levonni.

1.2) Az önkéntes önsegélyező pénztárba célzott szolgáltatásra történő befizetés

A munkavállalót célzott szolgáltatásként megillető kiegészítő önsegélyező szolgáltatás esetében a munkáltató által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba történő befizetéskor sem a munkáltatónak, sem a munkavállalónak nem keletkezik adó- vagy járulékfizetési kötelezettsége.

Az adókötelezettség utóbb, a kiegészítő önsegélyező pénztári szolgáltatás igénybevételekor terheli a magánszemélyt. A magánszemély által célzott szolgáltatásként igénybevett kiegészítő önsegélyező szolgáltatás egyéb jövedelemként lesz adóköteles. Ezt a jövedelmet az Szja 46. § (2) db) pontja alapján adóelőleg nem terheli. Szociális hozzájárulási adó viszont igen. Tekintettel arra, hogy az Szja tv. alapján az önkéntes pénztárak nem minősülnek kifizetőnek, ezért a szociális hozzájárulási adót a magánszemélynek kell megfizetnie. A magánszemély az egyéb bevétele okán 15 százalék személyi jövedelemadót és 19,5 százalék szociális hozzájárulási adót köteles fizetni. Minkét adónak az alapja a magánszemélynél keletkezett jövedelem 84 százaléka. Ez a megszerzett jövedelem vonatkozásában (0,84 x 0,15 + 0,84 x 0,195) 29,98 százalék mértékű adóterhelésnek felel meg. A bérjellegű jövedelem 54,5 százalékos adó-járulék terheléséhez képest ez is adótakarékos megoldás, kivéve az Mt. alapján foglalkoztatott nyugdíjas munkavállalók esetét.

A félreértések elkerülése végett meg kell jegyezni, hogy a célzott szolgáltatás támogatása esetén a magánszemélynek adóról való rendelkezési lehetősége nincs. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy az egyéb bevétel összevonásra kerülő jövedelem, amellyel szemben kedvezmények (pl. családi kedvezmény) érvényesíthetők.

2) A munkáltatói hozzájárulás

Az Öpt. 2. § (3) b) pontja értelmében az önkéntes pénztári tagdíj a pénztártagok által vállalt kötelezettségként, rendszeresen fizetett pénzbeli hozzájárulás, amelyet a munkáltató e törvényben meghatározott szabályok szerint, munkáltatói hozzájárulás jogcímen részben vagy egészben átvállalhat. 2019. január 1-jétől hatályos szabályok alapján a munkáltatói hozzájárulás munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül. Legfontosabb változás, hogy az önkéntes pénztárakba adható munkáltatói hozzájárulás kedvezményes adózása megszűnik, a bérjövedelemhez hasonló bruttó juttatás lesz. A befizetésekre a munkaviszonyból származó jövedelemre vonatkozó adó- és járulékszabályokat kell alkalmazni. Ennek következtében a hozzájárulás bruttó összegét 19,5 százalék szociális hozzájárulási adó és 1,5 százalék szakképzési hozzájárulás terheli. Ugyanakkor a magánszemélynek 15 százalék személyi jövedelemadót és a Tbj. 4. § k) pontja alapján 18,5 százalék járulékot kell fizetnie. Kivételt képeznek az Mt. alapján foglalkoztatott nyugdíjas munkavállalók. Ezeket a közterheket a munkáltató köteles levonni és a költségvetés részére átutalni. Ebből az következik, hogy a munkáltatói hozzájárulás összege két részre bontandó: egyrészt a levont adó és járulékok összegére, másrészt arra az összegre, amely a pénztárhoz átutalásra kerül. A pénztári befizetésekhez 20 százalék személyi jövedelemadó kedvezmény kapcsolódik az önkéntes pénztári befizetésre vonatkozó 150 000 Ft-os kereteken belül.

Az Szja tv. 44/A. §-a szerint a kedvezményt a magánszemély rendelkezése alapján az adóhatóság a magánszemély javára a pénztárhoz utalja át. A munkáltatót terheli tehát 21 százalék közteher (19,5+1,5). A nem nyugdíjas munkavállaló esetében levonásra kerül 33,5 százalék adó- és járulékteher (15+18,5), viszont a nettó befizetés összege után 20 százalék adókedvezmény jelenik meg. Vagyis [(100 – 33,5) x 0,2] 13,3 százalékkal mérséklődik az adóterhelés. A munkavállalót tehát (33,5-13,3) 20,2 százaléknak megfelelő adó és járulék terheli. Az Mt. alapján foglalkoztatott nyugdíjas munkavállaló esetében még jobb a helyzet. Őt ugyanis csak 15 százalék személyi jövedelemadó terheli mindamellett, hogy 20 százalék adókedvezményre jogosult, a munkáltatóját pedig semmi.

3) A munkáltatói támogatói adomány

A tag egyéni számláján jóváírandó támogatói adomány a munkáltatói hozzájárulással azonos módon adózik: átutaláskor a munkáltatót 21% közteher, a magánszemélyt 33,5% levonás terheli, a nettó összeg kerül utalásra a pénztárba, mely után a 20%-os adókedvezmény igénybe vehető. Megjegyzendő, hogy a munkáltatói hozzájárulás és az adomány összege nem képezi a nyugdíj és a TB- ellátás alapját.

Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a munkaviszonyból származó jövedelem és az egyéb bevétel az összevont adóalap részét képezik. Az összevonásra kerülő jövedelmekkel szemben pedig kedvezmények érvényesíthetők.

* * *

Tavaszi Konferencianaptár 2019 – Nehogy lemaradj! Írd be soron következő konferenciáink dátumait naptáradba és élj speciális kedvezményeinkkel!