Előző cikkemben az utazási költségtérítés lehetséges okait, jogszabályi hátterét jártam körbe. Az utazással kapcsolatban keletkező költségek egy részét a munkáltató köteles megtéríteni, másik részét pedig megtérítheti, ha belső szabályzatában erről rendelkezett. Mostani írásomban a tömegközlekedési eszközzel, illetve a gépjármű használattal kapcsolatos munkáltatói térítési kötelezettségeket szeretném bemutatni.

A tömegközlekedési költségek

A 39/2010 (II.26.) Korm.rendelet (kormányrendelet) értelmében a munkáltató köteles megtéríteni a közigazgatási határon kívülről való munkába járás esetén a tömegközlekedési eszköz igénybevételére jogosító bérlet vagy jegy árának 86 százalékát. Térítési maximum nincs. A térítési kötelezettség csak a munkában töltött napokra vonatkozik. Ez azt jelenti, hogyha a munkáltató helyi közlekedést is térít, akkor a bérlet árából levonható a helyi közlekedési bérlet ára és a különbség 86 százalékának megtérítése kötelező a munkában töltött napok figyelembe vételével.

Tételezzük fel, hogy a munkavállaló Hatvan városából Budapest II. kerületébe jár dolgozni. A munkahelyének eléréséhez helyi közlekedési eszközöket is igénybe kell vennie. A bérlet ára legyen 70.000 Ft/hó. Hogyan is alakul ez a költségtérítési kötelezettség:

• Abban az esetben, ha a munkáltató nem téríti meg a helyi közlekedési költséget, akkor legalább a 70.000 x 0,86 = 60.200 forintot köteles téríteni a bérlet árából. Természetesen a 70.000 forintot is kifizetheti.
• Abban az esetben, ha a munkáltató megtéríti a helyi közlekedési bérlet árát, akkor a térítési kötelezettsége (70.000 – helyi bérlet ára) x 0,86 forint.
• Abban az esetben, ha a munkáltató megtéríti a 70.000 x 0,86 = 60.200 forintot vagy a teljes 70.000 forintot és még a helyi közlekedési bérlet árát is, akkor a távolsági bérlet ára adómentesen, a helyi közlekedési bérlet ára a béren kívüli juttatás (Szja tv. 71. §) szabályainak megfelelően adóztatandó.

A munkáltató köteles megtéríteni az átutazáshoz szükséges helyi közlekedési költségek 86 százalékát is, vagyis, ha egy munkavállaló Budakesziről Gödre jár dolgozni és csak Budapesten átutazva tud átszállni egyik közlekedési eszközről a másikra, akkor a helyi közlekedési bérlet árának 86 százaléka is térítendő. Ebben az esetben a helyi közlekedési bérlet árának megtérítése is adómentes lesz.

Sajátos esetet teremt – és igen gyakori -, ha a munkavállaló egy vidéki faluból jár dolgozni Budapestre és ezt csak több távolsági autóbusszal vagy vonattal tudja igénybe venni.

Tételezzük fel, hogy a munkavállaló a Nógrád megyei Karancslapujtőn lakik és Budapesten dolgozik. Karancslapujtő – Budapest közvetlen útvonalú autóbusz közlekedés nincs, tehát a munkavállaló úgy tudja megközelíteni munkahelyét, hogy Karancslapujtő – Salgótarján (egy autóbusz) és Salgótarján – Budapest (másik autóbusz). Más lehetősége nincs. Ebben az esetben a munkáltató nem a Salgótarján-Budapest, hanem a Karancslapujtő – Budapest közötti távolságra köteles a munkába járás költségét megtéríteni. Amennyiben az átszálláshoz még helyi közlekedési eszköz igénybevétele is szükséges (jelen esetben nincs ilyen), akkor annak költségei is térítés kötelesek.

Gépjármű használata

Sok félreértés adódik abból, hogy a 39/2010 (II.26.) Korm.rendelet nem írja elő, hogy mit értsünk gépjármű fogalma alatt és azt sem írja elő, hogy a gépjármű saját tulajdonban legyen, de még a motormeghajtás technikájára és az üzemanyag fajtájára sem ad rendelkezést.

Ebből pedig az következik, hogy a gépjármű lehet: személygépjármű, tehergépjármű, motorkerékpár, motoros kerékpár. A gépjármű lehet környezetkímélő vagy sem. Működhet: benzinnel, dízellel, gázzal, árammal, napenergiával vagy hibrid üzemmódban. A gépjármű lehet a munkavállaló tulajdonában, a házastárs, élettárs, szülő, gyermek, unoka, más rokon, barát, szomszéd, munkatárs vagy idegen személy, netán a bérbe-, vagy lízingbe adó tulajdonában. A kormányrendelet nem ír elő casco vagy baleset biztosítást, de még csak jogosítvány meglétét sem.

Gépjármű használata esetében –, amennyiben a kormányrendelet alapján térítési kötelezettség keletkezik – 9 Ft/km a kifizetendő összeg. A munkáltató döntési körébe tartozó esetben a megtérített gépjárműköltség ettől alacsonyabb összegű is lehet. A távolságot a munkavállaló lakóhelyétől a munkavégzés helyéig kell számítani. Az útvonal a gépjármű km órájával mérendő és nem is olyan könnyű. Különösen nehéz meghatározni olyan esetben, ha a lakóhely és a munkahely között több útvonal is lehetséges. Vegyük egy konkrét esetet.

Tételezzük fel, hogy a munkavállaló egy olyan Nógrád megyei faluban lakik, ahonnan a Salgótarjánba történő közlekedése kapcsán a Ceredi hegyek kanyargós útvonalát kell használnia, viszont egyszerűbb és rövidebb a közlekedés egy enyhe kerülővel Szlovákián át. Úgy vélem ebben az esetben a szlovák határ ide-oda átlépésével megvalósított munkába járás tejesen rendben van, ráadásul ez az útvonal rövidebb is, tehát a 9 Ft/km térítés adómentesen adható. Az már más kérdés, hogy a munkavállalót nem lehet arra rákényszeríteni, hogy határátlépéssel közelítse meg a munkahelyét.

A kormányrendelet 4. §-a alapján akkor kötelező a költségtérítés, ha:

• a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés (pl. egy közlekedési útvonaltól kieső tanyán él),
• a munkavállaló mozgáskorlátozott (ebben az esetben figyelni kell arra, hogy a mozgáskorlátozottság mit jelent pl.: kerekesszékben ülő programozó),
• továbbá ide tartozik az az eset is, ha a munkavállaló munkarendje miatt nem, vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést,
• a munkavállalónak óvodai vagy bölcsődei ellátást igénybe vevő gyermeke van (nem elég, hogy bölcsődés vagy óvodáskorú).

A súlyos fogyatékosság megítélése nem a munkáltató belátásán múlik, hanem jogszabályi háttere van. Azt, hogy ki minősül súlyosan fogyatékosnak a 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet határozza meg. Ne felejtsük el, hogy ezek a munkavállalók teljes értékű munkát tudnak végezni pl.: telefonközpontos, programozó, könyvelő, tanácsadó, sőt működik olyan vendéglátó ipari egység is, ahol kizárólag mozgásukban korlátozottak dolgoznak.

A kormányrendelet 2.§ g) pontja értelmében hosszú várakozásnak az az időtartam számít, amely a munkavállaló személyi, családi vagy egyéb körülményeire tekintettel aránytalanul hosszú, és amely az út megtételéhez szükséges időt meghaladja.

A jogszabály várakozási időre vonatkozó kitétele különösen érdekes, mert pl., ha a munkavállaló Érden lakik, akkor az utazási idő vonattal 10-15 perc. Ebben az esetben a 20 perc várakozás már hosszúnak számít. Abban az esetben viszont, ha a munkavállaló Debrecenben lakik (nem ritka a napi ingázás), akkor a menetidő IC besorolású vonattal legideálisabb esetben 2,5 óra, tehát ez a munkavállaló 2,5 órás várakozás mellett sem várt túl sokat. A két időtartam között az eltérés jelentős. A családi és egyéb körülmények megítélése pedig igen szubjektív.

Gépjárművel történő munkába járás/hazautazás esetében a 9 Ft/km térítés kifizetéséhez a munkáltató köteles nyilatkozatot kérni. A gépjármű kilométer órájának állását a munkáltató nem ellenőrizheti, viszont szabályzatában rendelkezhet arról, hogy a kormányrendelet által előírt kötelező térítési esetektől eltérően kizárólag saját, bérelt vagy lízingelt gépjármű használatának térítését fizeti.

A költségtérítés korlátozása

A költségtérítés mértéke belső szabályzattal nem korlátozható, azonban napi egy utazástól több utazás költségének megtérítése sem követelhető. Kivételt képez az az eset, ha a munkáltató a munkavállalót munkavégzés céljából visszarendeli.

Tételezzük fel, hogy egy villanyszerelő munkaideje délután 16.30-kor befejeződik, és a munkavállaló hazautazik. Egy kora esti villanydrót szakadás miatt egy városrész vagy egy falu pár utcája áram nélkül marad. A gyors hibaelhárítás érdekében visszarendelik munkahelyére a munkavállalót. Ebben az esetben az utazási költségek ismételt megtérítése kötelező. Természetesen bérlet használata esetén nem kell kéthavi bérletet kapnia, de utazási jegy vagy gépjárműköltség térítése esetén a munkáltató köteles helytállni.

A költségtérítési szabályzatok elkészítésénél figyelemmel kell lenni ara, hogy a munkáltató a munkavállaló helyett nem dönthet. Ez az jelenti, hogy nem a munkáltató, hanem a munkavállaló választja meg a közlekedési eszköz típusát (kivétel a gépjármű). A munkáltató azt sem írhatja elő, hogy a munkavállaló a legolcsóbb közlekedési módot válassza. A munkáltató köteles igazodni a munkavállaló közlekedési szokásaihoz.

A munkáltató belső szabályzatában korlátozhatja az utazási költségtérítés fizetését azon napok vonatkozásában, amikor a munkáltatónál munkavégzés nem történik (pl.: szabadság, betegállomány, munkavégzés alóli felmentés stb.). Az utazási költségtérítés korlátozása havibérlet esetében nem szükségszerű. A munkába járással kapcsolatos utazási költségek megtérítésére való jogosultság az utolsó munkában töltött napon megszűnik.

A munkáltató lehetőségei

A kormányrendelet által előírt térítési kötelezettség nem jelenti azt, hogy több térítést nem adhat a munkáltató, tehát a munkáltató dönthet úgy is, hogy:

• nem csak a közigazgatási határig téríti meg a jegy vagy bérlet árát,
• nem csak 86 százalékot térít, hanem 100 százalékos költségtérítést alkalmaz,
• megtéríti az 1. osztályra szóló pótjegyet, az IC helyjegyet is,
• nem vonja le a kieső napokra (pl.: szabadság, betegállomány) eső arányos részt,
• a kormányrendeletben előírt feltételek hiánya ellenére is megtéríti a gépjármű költségeket 9 Ft/km összegben,
• a 9 Ft/km összeget meghaladó mértékű gépjármű költséget térít,
• gépjármű használata esetén a teljes üzemanyagárat kifizeti,
• megtéríti a helyi közlekedési költséget abban az esetben is, ha az nem átutalás célját használja.

Az Szja tv. nem szabályozza, hogy egy hónapban egy munkavállalónak hány darab bérlet adható/téríthető. A munkáltató azonban nem köteles sem pótolni, sem megtéríteni az ellopott vagy elveszített utazási bérletet vagy annak árát, azonban megteheti ezt.

Sem az Szja törvény 25. § (2) bekezdés b) pontja, sem a kormányrendelet nem nevesíti a gépjármű fajtáját és azt sem írja elő, hogy a gépjármű saját tulajdonban legyen. Ebből az következik, hogy a térítés mind a saját tulajdonban, mind a más tulajdonában lévő (pl.: bérelt, lízingelt, kölcsönkért stb.) személygépjármű, motorkerékpár, motoros kerékpár stb. használata esetében is kifizethető.

A rendelkezés azonban azt sem zárja ki, hogy a munkáltató az előzőekhez képest más – munkába járásnak minősülő – esetekben is alkalmazza az Szja tv. 25. § (2) bekezdés b) pontjának rendelkezését anélkül, hogy vizsgálná a munkahelyre való eljutás konkrét körülményeit. Ebben az esetben a költségtérítés fizetése a munkavállaló és a munkáltató megállapodásának függvénye.

* * *

Nehogy lemaradj! Írd be a tavaszi konferenciáink dátumait a naptáradba és élj speciális kedvezményeinkkel! >> KEDVEZMÉNYES KONFERENCIANAPTÁR 2016 – TAVASZ