A jogdíjhoz kapcsolódó adóalap kedvezmények

Csak arányosan...

Egy korábbi írásban már említettük, hogy a társasági nyereségadózásban alkalmazott adóösztönzők több szinten képesek támogatni kutatás-fejlesztési (K+F) tevékenység folytatását. Az innovációs ciklus elején a K+F költségek tekintetében („Front-end” adóösztönzők), másrészt pedig arra a jövedelemre lehet kedvezményt adni, ami a már kifejlesztett szellemi termék hasznosításából keletkezik („Back-end” adóösztönzők). Utóbbi esetben tehát a K+F tevékenységgel létrehozott eszközökből – szabadalmakból és szoftverekből – származó jogdíjakra biztosított adóalap-kedvezményekről beszélünk.

A magyar adórendszer a fentiekben leírt valamennyi típusú kedvezményt ismeri. A K+F adóalap- és az adókedvezmények mellett lényegében adómentes a jogdíjból származó jövedelem fele (azáltal, hogy levonható az adóalapból). A következőkben most ezen jogdíj-kedvezményre koncentrálunk.

A téma azért is aktuális, mert tavaly nyáron (2016. július 16-ai hatállyal) módosultak a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) jogdíjra vonatkozó előírásai, méghozzá az OECD Adóalap-erózió és Nyereség-átcsoportosítás [BEPS] Projektje által megfogalmazott szempontoknak megfelelően. Az új szabályozás célja, hogy egy adott immateriális jószágra tekintettel jogdíj címén realizált nyereség csak olyan arányban jogosítson kedvezményre, amilyen arányban az adózó ezen immateriális jószág előállításához ténylegesen, saját maga hozzájárult.

A változások érintették a jogdíj fogalmát, másrészt a jogdíjhoz kapcsolódó adóalap-módosító tételeket. Az átállást az új rendszerre átmeneti szabályok segítik.

Mit tekinthetünk jogdíjnak?
[Tao. tv. 4. § 20. pont]

Jogdíjnak egyes kizárólagos jogokhoz kapcsolódó eredmény (nem a bevétel) minősül. Az új fogalom tehát tartalmilag és összegszerűen is sokkal szűkebb kört jelent, mint korábban. Elég annyit megemlíteni, hogy végjegyekből, a know-how-ból, illetve a névhasználati jogok ellenértékéből származó eredmény a továbbiakban kívül esik ezen a körön, így ezekre kedvezmény legfeljebb az átmeneti szabályok alapján vehető igénybe. Emellett pedig például egy szoftvertermék esetén – ami továbbra is jogdíjra jogosít – önmagában a jogdíj-eredmény meghatározása (a bevételhez hozzárendelhető költségek követése komoly kihívást jelenthet), illetve újfajta adminisztrációt igényelhet az adózók oldalán.

Adóalap-korrekciós tételek
[Tao. tv. 7. (1) bekezdés c), e), s) pont, (16) bekezdés, új (22)-(25), bekezdések, 8. § (1) bekezdés új c) pont, n) pont]

Továbbra is csökkentő tétel alkalmazható a jogdíjra jogosító immateriális jószág értékesítéséből, apportként történő kivezetéséből származó nyereségnek a lekötött tartalékba helyezett összegére, másrészt a bejelentett immateriális jószág értékesítéséből, apportként történő – egy éven túli – kivezetéséből származó nyereségre. Emellett kedvezmény jár magára a jogdíjból származó nyereségre, pontosabban annak 50%-ára (de legfeljebb az adózás előtti nyereség 50%-áig). Fontos viszont, hogy bizonyos körülmények bekövetkezése esetén adóalap-növelő tételek alkalmazásával is számolnia kell az adózónak.

A leginkább markáns változás, hogy azon jogdíjra jogosító, illetve bejelentett immateriális jószágok vonatkozásában, amelyek szerzése, előállítása érdekében az adózó a kapcsolt vállalkozásától rendelt meg K+F szolgáltatást, vagy amelyeket az adózó vásárolt (átvett), a korrekciós tétel összegének legfeljebb arányosan vehető figyelembe. A törvényben meghatározott arányszám lényegében azt tükrözi, hogy az adózó mennyiben járult hozzá a kérdéses immateriális jószág előállításához, kifejlesztéséhez. A képletben az adózónál az immateriális jószág előállítása, kifejlesztése érdekében kifejtett „saját” tevékenységhez kapcsolódó K+F közvetlen költségeket kell viszonyítani az összes K+F költséghez, de a saját K+F közvetlen költségek összegét 30%-al növelni lehet, legfeljebb az összes K+F költség mértékéig.

Az arányszám meghatározása az egyes immateriális jószágokhoz kapcsolódóan történik, de ha több ilyen jószág egy termékbe, szolgáltatásba épül be, akkor az arányszámot az adózó termékenként, termékcsoportonként, szolgáltatásonként, szolgáltatáscsoportonként is megállapíthatja.

Mik az átmeneti szabályok?
[29/A. § (28)-(32) bekezdései]

A tavaly nyáron módosult szabályozás a 2016. június 30-át követően szerzett, előállított jogdíjra jogosító immateriális jószágokra, illetve az ezen időpontot követően bejelentett immateriális jószágokra vonatkozik. A 2016. június 30-át megelőzően szerzett, előállított, illetve bejelentett immateriális jószágokra tehát a kedvezmények a „régi” szabályok szerint érvényesíthetők, méghozzá (főszabályként) legfeljebb a 2021. június 30-ig lezáruló adóév végéig, amennyiben az adózó ezekre 2016. június 30-ig alkalmazott csökkentő tételt a régi szabályok szerint.

Az érintett adózóknak tehát alaposan fel kell(ett) készülniük arra, hogy a kedvezményre jogosító jogdíj-eredményt jószágonként meghatározzák. Ez nem kis feladat, mert az új szabályozás teljes körű megértését igényli, emellett pedig nem kevés extra adminisztrációval jár.

* * *

Amennyiben részletesebben is érdekelnek a társasági adó rendszerében érvényesíthető adóösztönzők, akkor jelentkezz a mai napon kedvezményesen  Adómegtakarítási lehetőségek a K+F és a szellemi termékek körében címmel 2017. október 9-én a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében tartandó előadásomra, ahol személyesen is át tudjuk beszélni felmerülő kérdéseidet!

Hozzászólások

Jelenleg nincs hozzászólás, légy te az első!

Értékelés, hozzászólás
Az értékeléshez és hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!