Külföldi munkáltatók által Magyarországon foglalkoztatott munkavállalók

A kiküldetés kapcsán a Munka Törvénykönyve [a továbbiakban: Mt.] 295. §-a a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv jogharmonizációs követelményeinek való megfelelést szolgálja. Az Mt. 295. § (1)–(2) bekezdése tartalmazza a magyar munkajog szerinti munkafeltételeknek az Indokolás szerinti ún. „kemény magját”, amelyet a külföldi munkáltatónak harmadik személlyel kötött szolgáltatás nyújtására irányuló megállapodás alapján a magyarországi foglalkoztatás során – függetlenül a felek közötti jogviszonyban alkalmazandó külföldi jogtól – be kell tartania. E rendelkezéseket kell alkalmazni továbbá, ha a foglalkoztatásra a külföldi munkáltató vagy olyan munkáltató magyarországi telephelyén kerül sor, amely azonos cégcsoportba tartozik a külföldi munkáltatóval.

Az Mt. célja alapvetően a hazai munkaerőpiac védelme azzal, hogy a hazai foglalkoztatási feltételeknél rosszabb kondíciók alkalmazását kizárja.

A kemény mag

Az Mt. 295. § (1) bekezdése szerint, ha a külföldi munkáltató – harmadik személlyel kötött szolgáltatás nyújtására irányuló megállapodás alapján – a munkavállalót Magyarország területén olyan munkaviszonyban foglalkoztatja, amelyre a 3. § (2) bekezdése alapján e törvény hatálya nem terjed ki – azaz a munkavállaló a munkát rendszerint nem Magyarországon végzi – , a munkaviszonyra

1. a leghosszabb munkaidő vagy a legrövidebb pihenőidő mértéke,
2. a fizetett éves szabadság legalacsonyabb mértéke,
3. a munkavégzés helyén általánosan irányadó díjazás összege,
4. a munkaerő-kölcsönzésnek az Mt. 214–222. §-ban meghatározott feltételei,
5. a munkavédelmi feltételek,
6. a várandós vagy kisgyermekes nő, valamint a fiatal munkavállaló munkavállalási és foglalkoztatási feltételei, továbbá
7. az egyenlő bánásmód követelménye,
8. a munkavállalónak a munkáltató által biztosított szállás feltételei, valamint
9. Magyarország területén ideiglenesen foglalkoztatott munkavállaló kiküldetésekor felmerülő vagy Magyarország területén történő tartózkodás során, a szokásos munkavégzés helyétől eltérő munkahelyre küldés esetén az utazással, ellátással és szállással kapcsolatos költségekre fizetett juttatások vagy költségtérítés mértéke

tekintetében a magyar jog szabályait kell alkalmazni, ideértve a munkaviszonyra kiterjesztett hatályú, illetve az ágazatra vagy alágazatra kiterjedő hatályú kollektív szerződésben foglalt rendelkezéseiket is.

A felsorolt feltételeket alkalmazni kell abban az esetben is, ha a foglalkoztatásra a külföldi munkáltató vagy olyan munkáltató magyarországi telephelyén kerül sor, amely azonos cégcsoportba tartozik a külföldi munkáltatóval [Mt. 295. § (1) bek.].

További munkavállalói garanciák és munkaadói kötelezettségek a szolgáltatások nyújtásához kapcsolódó kiküldetéssel összefüggésben

Az Mt. 297. §-a a 96/71/EK irányelv érvényesítéséről és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet módosításáról rendelkező 2014/67/EU irányelv 9. és 12. cikkének átültetése érdekében megteremtette a külföldi munkáltató (pl. ha egy romániai székhelyű kft. vállalkozóként tevékenykedik, és ennek keretében foglalkoztat román alkalmazottakat, Magyarországon működő megrendelő részére) és a szolgáltatás jogosultjának (pl. a magyar megrendelő) felelősségét a visszaélések megelőzése céljából.

A 96/71/EK irányelvvel összhangban az Mt. meghatározza a kiküldetésre (posting) vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket. A közösségi szabályozás elsődleges célja, hogy bizonyos minimális munkafeltételek tekintetében átmenetileg se lehessen a kiküldetés helye szerinti ország munkajogánál hátrányosabb feltételekkel alkalmazni a külföldről érkező munkavállalót azokban az esetekben, amikor az egyik tagállamban letelepedett munkáltató a munkavállalóját ideiglenesen egy másik tagállamban foglalkoztatja. Egy másik optikán keresztül szemlélve: egy vállalkozás önmagában abból nem szerezhet előnyt, hogy olyan tagállamban működő alvállalkozóval szerződik, ahol például jóval alacsonyabb a bérszínvonal.

Az Mt. a fenti cél érdekében megállapítja: amennyiben a külföldi munkáltató – harmadik személlyel kötött megállapodás alapján – a munkavállalót Magyarország területén olyan munkaviszonyban foglalkoztatja, amelyre az Mt. hatálya nem terjed ki, a munkaviszonyra – egy szűk kivétellel – a felsorolt munkafeltételek tekintetében alkalmazni kell a magyar munkajog szabályait. A magyar munkajog szabályai alatt nem csupán az Mt.-t és az egyéb munkajogi jogszabályokat, hanem a munkaviszonyra kiterjesztett hatályú kollektív szerződésben foglaltakat is érteni kell.

Amennyiben az adott ágazatban létezik olyan kollektív szerződés, amely a szektor szakmáiban bértarifát állapít meg, úgy a külföldről érkező munkavállalók tekintetében is ez lesz az irányadó. Nem kell ugyanakkor figyelembe venni a munkavégzés helyén általánosan irányadó díjazás összegénél a kiegészítő foglalkoztatói nyugdíjrendszerekbe történő befizetést, valamint a munkavállalónak nyújtott olyan díjazást, amely nem képezi a személyi jövedelemadó alapját.

További garancia, hogy a külföldi munkáltatónak ki kell jelölnie

1. egy kapcsolattartót a kijelölt hatóságként eljáró foglalkoztatás-felügyeleti hatósággal való kapcsolattartásért, továbbá
2. egy személyt, aki felelős a kiküldött munkavállalók
   1. munkaszerződése vagy azzal egyenértékű egyéb okirata,
   2. munkaidő-nyilvántartása, valamint
   3. a munkabér kifizetésére vonatkozó iratainak papíralapú vagy elektronikus másolata küldéséért és átvételéért.

A külföldi munkáltató a megbízott személyéről, valamint a megbízott személyében bekövetkezett változásról haladéktalanul tájékoztatja a munkaügyi hatóságot. Ha az Mt. szerint kijelölt személy nem tartózkodik állandó jelleggel Magyarországon, csak olyan személy jelölhető ki megbízottként, aki észszerű és indokolt kérés esetén rendelkezésre áll [Mt. 297. §].

A jogosult és a külföldi munkáltató további kötelezettségei

A szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés megkötését megelőzően a jogosult (pl. a magyar fővállalkozó) köteles írásban tájékoztatni a külföldi munkáltatót (pl. a román alvállalkozót) az Mt. 295. §-ában foglaltak alapján irányadó munkafeltételekről. A tájékoztatás elmulasztása esetén a jogosult készfizető kezesként felel a munkavállaló Mt. 295. §-ban meghatározott követeléseiért. Ha a jogosult tudott vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett arról, hogy a külföldi munkáltató munkabér és járulékfizetési kötelezettségének a munkavállaló foglalkoztatása során nem tett eleget, a külföldi munkáltatóval egyetemlegesen felel a külföldi munkáltatót terhelő munkabér és járulékai megfizetéséért.

Az Mt. 297. § (3) bekezdése állapítja meg, hogy a jogosult az Mt. 295. §-ában foglalt garanciák ellenőrizhetősége érdekében milyen iratok és nyilvántartások hozzáférhetőségéről és ellenőrizhetőségéről köteles gondoskodni.

Így a jogosult köteles – a fentiekben ismertetett Mt. 295. § (1)-(2) bekezdésekben foglalt rendelkezések betartása érdekében – gondoskodni arról, hogy a kiküldött munkavállalók

1. munkaszerződése vagy azzal egyenértékű egyéb okirata,
2. munkaidő-nyilvántartása, valamint
3. a munkabér kifizetésére vonatkozó iratainak papíralapú vagy elektronikus másolata

a kiküldetés teljes időtartama alatt a munkavégzés helyén, valamint annak befejezését követő 3 évig a munkáltató székhelyén vagy telephelyén hozzáférhető és ellenőrizhető legyen.

Ha a magyar munkáltató küldi külföldre alkalmazottait

Az Mt. 47. §-a a külföldön történő, de csak a 15 napot meghaladó időtartamú munkavégzés esetén ír elő a munkáltató terhére tájékoztatási kötelezettséget. Mindezt legalább a kiutazást megelőző hét nappal korábban, írásba foglaltan kell a munkavállalóval közölni. A szakirodalom szerint célszerű, ha a munkáltatónál az azonos munkakörökhöz vagy tevékenységi körökhöz kapcsolódóan a tájékoztatáshoz egy ún. blankettát alkalmaznak, figyelemmel arra is, hogy a munkáltató a tájékoztatást írásban köteles a munkavállalónak átadni. E tájékoztatási kötelezettség attól függetlenül terheli a munkáltatót, hogy a külföldi munkavégzésre a munkaszerződésben foglaltak vagy a munkáltató egyoldalú intézkedése, így a korábbi fogalmak szerinti kiküldetés vagy kirendelés alapján kerül-e sor.

Az Mt.-ben meghatározott tájékoztatási tárgykörök között különösen fontos a pénzbeli és a természetbeni juttatásokról szóló információ. Ilyen például. a külföldi munka ellenértéke, a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatással kapcsolatos költségek megtérítése, a munkavállaló elhelyezése, szállásköltségeinek megtérítése. A díjazás és egyéb juttatás pénzneméről szóló tájékoztatásban közölni kell, hogy a munkavállaló egyes juttatásainak kifizetése milyen pénznemben történik. Emellett rendelkezni kell a kifizetés körülményeiről is (pl. milyen határidőre, mely bankszámlára történik az átutalás).

Az Mt. 47. §-a szerinti tájékoztatási tárgykörök 2023. január 1.-től bővültek. A 96/71/EK irányelv alapján más tagállamokba vagy harmadik országba (külföldre) kiküldött munkavállalókat a sajátos helyzetükre tekintettel további tájékoztatásban szükséges részesíteni. Ezek a munkavállalók a határon átnyúló szolgáltatás keretében dolgoznak külföldön, amely szolgáltatás jellegzetessége, hogy

• a szolgáltatást nyújtó munkaadó tagállama nem azonos a szolgáltatás igénybe vevő személyével, és
• a szolgáltatás nyújtója csak átmenetileg tevékenykedik a fogadó országban, tartósan nem telepszik ott le.

Ez a munkáltatói kötelezettség ugyancsak abban az esetben érvényesül, ha a külföldi munkavégzés időtartama várhatóan meghaladja a tizenöt napot. Lehetővé kell tenni a munkavállalók számára, hogy a kiutazást megelőzően tájékoztatást kapjanak a fogadó tagállamban irányadó díjazásról, egyéb költségek megtérítésének szabályairól [Mt. 47. § (1) bek. c) pont], továbbá annak az egységes nemzeti honlapnak az elérhetőségéről, amelyet minden tagállam működtet [Mt. 47. § (1) bek. e) pont]. E honlapon tud a kiküldött munkavállaló tájékozódni a tagállamban érvényes munkafeltételekre vonatkozó lényeges információkról. E tájékoztatás megadása a munkabér esetében azért is fontos, mert a szolgáltatások nyújtása keretében külföldre kiküldött munkavállaló a munkavégzés helyén általánosan irányadó díjazás összegére jogosult, ha bére ennél alacsonyabb összegű.

A külföldi munkavégzés idején járó díjazásról, juttatásról és a munkabér-fizetés pénzneméről szóló tájékoztatás a munkaviszonyra vonatkozó szabály rendelkezéseinek megjelölésével is biztosítható [Mt. 47. § (2) bek.]. A külföldön történő munkavégzés esetén a munkáltatói tájékoztatási kötelezettséget érintő bármely munkafeltétel változásáról a változás hatálybalépésének időpontjában írásban informálni kell a munkavállalót [47. § (3)]. A külföldi munkavégzés helyének megváltozása esetén ez nem is lehetne másképp, hiszen a munkavállalók legkésőbb az induláskor „el kell árulni” az úti célt.

***

5percAdó konferenciaajánló

2024. május 06-án, a PENTA UNIÓ Zrt. A kiküldetés munkajogi szabályai, a kiküldetések szja és társadalombiztosítási kérdései >> című konferenciáján megismerkedhetsz a magyar munkáltatók külföldi tevékenységére és a külföldi munkáltatók magyarországi tevékenységére vonatkozó szabályokkal egyaránt, emellett fontos információkat tudhatsz meg a kiküldetések társadalombiztosítási szempontjairól is.