Az interkvartilis tartomány kötelező alkalmazása, a medián értékre történő kiigazítás

A csoporton belüli ügyletek adózási szempontból történő vizsgálata során az adózónak összehasonlító tranzakciókat vagy vállalatokat szükséges azonosítania, amelyek segítségével számolja ki az ún. szokásos piaci ár- vagy nyereség-tartományt és azt veti össze a kapcsolt ügyletek árazásával vagy az azokon elért nyereséggel.

A korábbi szabályozás értelmében, az adózó bizonyos feltételek teljesülése esetén mentesült az alól, hogy az összehasonlító ügyletek vagy vállalatok adataiból képzett minimum és maximum értékeket magába foglaló teljes tartomány helyett az ún. interkvartilis tartományt vegye figyelembe, azaz, hogy szűkítést végezzen. Ezek a kivétel szabályok azonban a 2022. évtől megszűntek. Azaz, ha adózó adatbáziskutatást végez a szokásos piaci ár vagy nyereség meghatározásához, úgy adózási szempontból mindenképpen az interkvartilis tartományt kell szokásos piaci értéknek tekintenie. Ezt azokra az esetekre nem kell alkalmazni, amikor az adózó a szokásos piaci ár meghatározásához belső független összehasonlító adatok használatára támaszkodik.

Szintén szigorítás 2022-től kezdve, hogyha a csoporton belüli ügyletekben alkalmazott árazás vagy az adózó/vizsgált fél által elért nyereség a szokásos piaci tartományon kívül helyezkedik el, úgy a társasági adóalapot már nem a legközelebb eső még szokásos piaci érték, hanem a szokásos piaci tartomány középső (medián) értékének figyelembevételével kell kiigazítani. Az adózó ez alól akkor mentesülhet, ha megfelelő indokokkal alátámasztja, hogy egy másik, a mediántól eltérő érték feleltethető meg leginkább a szokásos piaci ár elvének. 

A jogszabályváltozás azokat az egyébként a kapcsolt ügyletben vizsgált félként kiválasztott adózókat érinti a leghátrányosabban, amelyeknek nyeresége a szokásos piaci tartomány alatt helyezkedik el. Az ő esetükben a mediánra történő kiigazítás következtében magasabb adóalap után kell a társasági adót megfizetni ahhoz képest, mintha – a korábban hatályos jogszabályok alapján – a szokásos piaci tartomány alsó értékét vennénk figyelembe.

Az adóalap kiigazítása két problémát vet fel: egyrészt nem jár a felek között pénzügyi rendezéssel, tehát az adóalapot megemelő kapcsolt félnek saját forrásból kell előteremtenie a többletadó összegét. Továbbá, ha az egyik oldalon történő adóalap emeléssel egyidejűleg a másik érintett kapcsolt fél saját döntéséből fakadóan nem csökkenti vagy jogszabályi okokból nem csökkentheti adóalapját ugyanazon összeggel, úgy felmerülhet a kettős adóztatás kockázata.

Ez utóbbit kiküszöbölheti, ha az érintett adózók már az adózás előtti eredmény szintjén rendezik a transzferár kiigazítást, számviteli bizonylat kiállításával vagy pedig árkorrekció útján. Erre a könyvviteli zárás előtt nyílik praktikusan lehetőség.

Az év végi transzferár kiigazítások hatása az egyes adónemekre

Ha az adózó az egyoldalú adóalap kiigazítása mellett dönt, úgy nem kizárólag a társasági adó, hanem a többi adónem tekintetében is ki kell igazítania az adóalapot. Ezek közül kiemelkedik a helyi iparűzési adó és az innovációs járulék. 

A Pénzügyminisztérium nem hivatalos tájékoztatása alapján az adózónak a helyi iparűzési adó alapjának kiigazításakor szintén a medián értékét szükséges figyelembe vennie, csupán az innovációs járulék esetében maradt meg az a lehetőség, hogy a legközelebbi, még szokásos piaci pontot vegye alapul.

Szintén nem szabad megfeledkezni arról, hogy amennyiben a helyi iparűzési adó és az innovációs járulék alapjának kiigazítása megtörténik, az adózó azzal azon nyomban elmozdul a megcélzott társasági adóalap szintjétől. Ennek megfelelően a társasági adó alapját olyan összegben kell kiigazítani, hogy az egyben fedezetet nyújtson a többi adónem alapjának kiigazítására is.

Az adózás előtti eredmény szintjén történő kiigazítás esetén ez a kérdés leegyszerűsödik, hiszen a kiigazítás eredményeként az adózó már eleve úgy könyveli le a bevételeit és költségeit, hogy azok alapján az említett adónemek alapja eleve szokásos piaci szintű lesz, így az adóalapban már nem szükséges a kiigazítás. 

Ugyanakkor ilyen esetben meg kell vizsgálni a kiigazítás Áfa-ra gyakorolt hatását, ezzel kapcsolatban több forgatókönyv is felmerül.

Abban az esetben, ha az adózó az adóévben alkalmazott árakat vagy a vizsgált nyereséget szeretné a szokásos piaci szintűre kiigazítani, úgy elegendő egy számviteli bizonylat kiállítása és a kérdéses összeg Áfa hatályán kívüli lesz. Ennek további feltétele, hogy az érintett felek Áfa szempontból kizárólag adóköteles tevékenységet végeznek és így nem kell alkalmazniuk az Áfa levonási hányadot. Ezt az esetet nevezhetjük klasszikus értelemben vett transzferár kiigazításnak és ilyenkor az adóalap kiigazítás szabályaihoz hasonlóan, főszabályként a medián értékét kell figyelembe venni a kiigazításhoz.

Akkor azonban, ha az érintett kapcsolt felek módosítják az egymással kötött szerződésüket és ennek keretében korrigálják az eredetileg alkalmazott árakat vagy nyereséget, úgy az eredetileg kiállított összes számla utólagos módosítása szükséges, az ügylet pedig Áfa-köteles lesz. Amellett, hogy ez jelentős adminisztratív terhet jelent, az érintett feleknek egyben ügyelniük kell arra is, hogy az újonnan felmerült fizetendő és levonható Áfa összege mely bevallási időszakra vonatkozik. Ezt az esetet a szó szoros értelmében nem tekinthetjük transzferár kiigazításnak, így ebben az esetben nem szükséges a szokásos piaci tartomány medián értékét figyelembe venni a kiigazításhoz.

Az új transzferár adatszolgáltatási kötelezettség

2022. december végén megjelent a 32/2017. NGM Rendelet módosítása, amelynek értelmében a transzferár dokumentáció készítésére kötelezett adózóknak egy új, a szokásos piaci árhoz kapcsolódó adatszolgáltatást is teljesíteniük kell a társasági adóbevallás részeként.

A transzferár adatszolgáltatás Magyarországon új kötelezettség, de a környező országokban ennek már korábban is voltak hagyományai. Például a lengyel adatszolgáltatás a karakterizáció kivételével megegyezik a magyar előírásokkal, míg ez a kötelezettség Szlovákiában, Romániában, Horvátországban is létezik, de jóval kevesebb adatot érint, pl.: ügylet megnevezés, ügyletérték, transzferár módszer megnevezése.

Az adatszolgáltatás tulajdonképpen a transzferár nyilvántartások kivonata, amely segítségével az adóhatóság célzottabban tud adóellenőrzéseket kezdeményezni. Mivel az adatszolgáltatás a transzferár nyilvántartás kivonata, ezért a nyilvántartás időben történő elkészítése lényegesen nagyobb hangsúly kap, mint korábban. Nyilvántartás hiányában az adatszolgáltatás nem teljesíthető.

Az új adatszolgáltatási kötelezettség azokra a társasági adóbevallásokra vonatkozik, amelyek benyújtási határideje egy 2022. december 31-ét követő időpontra esik. Tehát azok az éves bevallások, amelyeknek határideje 2022. december 31-ére vagy egy ezt megelőző időpontra esett, nem tartoznak adatszolgáltatási kötelezettség hatálya alá, még abban az esetben sem, ha az adózó egyébként késedelmesen, azaz 2022. december 31-ét követően tesz eleget adóbevallási kötelezettségének. Az adatszolgáltatási kötelezettség alóli mentesség a 2022. december 31-ét megelőző esedékességű adóbevallások önellenőrzésére is vonatkozik.

Az adatszolgáltatásnak vannak kihívásai, amelyeket valószínűleg a későbbiekben a jogalkotónak is érdemes lesz valamilyen formában kezeli, például:

• Összekeveredik a karakterizáció és az ügylet-megnevezés;
• Alapvető nyereségszint mutatók hiányoznak;
• Nyereség-megosztásos módszer alkalmazása esetén nem lehet a nyomtatványt kitölteni;
• Bár a társasági adótörvény a számviteli törvény definícióin alapszik, az adatszolgáltatási kötelezettség szabályozása során használt számviteli fogalmak pontatlanok.

A társaságiadó-információkat tartalmazó jelentés bevezetése

A társaságiadó-információkat tartalmazó jelentés EU direktíva alapján került a Számviteli törvénybe. Nagymértékben hasonló információ igénye van, mint az Országonkénti jelentésnek azzal a lényeges különbséggel, hogy ennek a tartalma publikus lesz és könyvvizsgálóknak is ellenőrizni kell majd. Magyarországon ezt a kötelezettséget 2024. június 22. után kezdődő üzleti évekre kell alkalmazni, ezzel szemben Románia már a 2023. január 1-je után kezdődő üzleti évekre is bevezette bizonyos cégcsoportokra vonatkozóan. Mindez azt jelenti, hogy elképzelhető, hogy eddig nem nyilvános adatok már ideje korán mégis csak nyilvánossá válhatnak, amire érdemes felkészülni.