Tények és tévhitek a transzferár nyilvántartásról – 5. rész

A kapcsolt vállalkozások közötti elszámolások adókockázatai

Cikksorozatunk utolsó része az Adóhivatal által a transzferárazás témájában közzétett adatbázis szűrési és módszertani hibákat mutatja be. Az adatbázisok használata jellemzőnek mondható a transzferár nyilvántartásokban felépített módszertani indoklások során, és fontos, hogy azokat az érintettek megfelelően alkalmazzák.

Adatbázis szűrés hibái

  • Nem felel meg az előírásoknak a transzferár dokumentációban olyan adatbázis kutatás szerepeltetése, amely nem rekonstruálható és nem ellenőrizhető. Olyan adatbázisból nyert adatok, amelyben tőzsdén jegyzett, konszolidált beszámolók adatai szerepelnek, nem tekinthetők független adatnak, így az összehasonlító elemzés során nem használhatóak.
  • Nem felelnek meg a jövedelmezőségi számítás során azon mutatók, amelyek esetében a konkrét évek, amelyekből származnak, nem kerülnek megjelölésre. A kapott adatok így nem ellenőrizhetőek, még azt sem lehet megállapítani, mely évekre vonatkoznak azok.
  • Előfordul, hogy az adózók saját szokásos piaci jövedelmezőségüket több év átlaga alapján határozzák meg. Kiemelendő, hogy a magyar társasági adóra vonatkozó előírások évenkénti adóalap korrekciót írnak elő az adózók részére, ezért a szokásos piaci árat és az attól való eltérést is üzleti évre vonatkozóan szükséges megállapítani.
  • Gyakran előfordul, hogy az adózók által a transzferár dokumentációban bemutatott funkcionális profil és kockázatviselés eltér a valóságtól. Egy ehhez kapcsolódó esetben az adózó homogén tevékenységet végző, alacsony kockázatú társaságként mutatta be magát, miközben jelentős K+F tevékenységet is végzett, amelyhez nagy összegű állami támogatást is kapott. A társaság éves eredmény kimutatása és a támogatási pályázatokra, hitelkérelmekre benyújtott üzleti tervei ellentmondtak az alacsony kockázatú minősítésnek. Ennek kapcsán fontos kiemelni, hogy a funkcionális profil megállapítása során a NAV nem csupán a transzferár nyilvántartásra támaszkodik, hanem olyan további dokumentumokra is, amelyből az adózó által végzett tevékenységek és viselt kockázatok megismerhetők.

Az összehasonlító minta elemei

  • Amennyiben van belső összehasonlító adat a kapcsolt vállalati ügyletek vonatkozásában, elsőként azt kell értékelni összehasonlító adatként. Az egyik legtipikusabb eset lehet, amikor az adózó független banktól felvett hitellel is rendelkezik a kapcsolt vállalkozásától kapott kölcsön mellett. Belső összehasonlítható adat esetleges fennállása esetén az adózónak először ezen adat elfogadhatóságát kell értékelnie és – amennyiben elutasítja ennek alkalmazását – megindokolni az elutasítás okait.
  • 2015. január 1-jén változtak a szabályok a szokásos piaci tartomány megállapítása tekintetében, és bevezetésre került az interkvartilis tartomány. Ez a szabály a bevezetése óta kis mértékben tovább változott, amelyet az adózóknak figyelemmel kell kísérniük, mivel bizonyos esetekben szokásos piaci tartománynak kizárólag az interkvartilis tartomány tekinthető.

A választott mutató alkalmazásának hibái

  • Megfelelő adatbázis-kutatás és megfelelő gazdasági mutatószám alkalmazása esetén is előfordul, hogy a vállalat azt nem megfelelően alkalmazza. A választott mutatószám nem konzekvens alkalmazása merülhet fel, amikor az adózó eltérő vetítési alapra számítja a saját és az összehasonlítható társaságok jövedelmezőségét, vagyis például a saját mutatójának számítása során a ráfordításoknak csak egy részét veszi figyelembe a ráfordítás-arányos jövedelmezőségnél.
  • A könyvvezetés és a mutatószámok ettől eltérő számviteli standardok alapján történő megállapítása is jelentős torzulásokat okozhat. Erre példa az az eset, amikor projektcégeknél, ahol a céltartalék képzésnek és felhasználásnak nagy aránya lehet, a magyar számviteli törvény a céltartalék feloldást a bevételeknél szerepelteti, míg más számviteli standardok eltérő helyen szerepeltethetik ezt a tételt, így az összehasonlítás csak megfelelő korrekcióval mutathat reális képet. Továbbá az egyes számvitel rendszerek eltérő tartalmú kategóriái, például az anyagjellegű költségek, az eladott áruk beszerzési értékének tényleges tartalma miatt torzíthatják az összehasonlítást.

A bemutatott tipikus hibák mindenképpen előremutató jellegűek és fontos részletekre hívják fel az adózók figyelmét. Az új transzferár rendelet (32/2017. NGM rendelet, a Rendelet) már kifejezetten rendez is a fenti felvetések közül néhány elemet, például megtaláljuk a rendelkezések között a következőket:

Az összehasonlító adatok keresését olyan módon kell dokumentálni, hogy az egyértelműen rekonstruálható (visszakövethető) legyen, vagy ha a rekonstruálás (visszakövetés) nem lehetséges, a keresési lépések hiánytalanul dokumentálva legyenek.

Az adózó az összehasonlíthatóként kiválasztott vállalkozásokra vonatkozóan készített adatbázisszűrést legalább háromévente, az összehasonlíthatóként kiválasztott vállalkozások pénzügyi adatait legalább évente frissíti, feltéve, hogy vállalkozási tevékenységében ez idő alatt nem következik be olyan változás, amelyet független felek az ár meghatározásánál befolyásoló tényezőként vennének figyelembe.

A NAV honlapján található másik tájékoztató további útmutatást ad:

„Az összehasonlító adatkeresés bizonyító ereje az ellenőrizhetőségében van. Az adatbázis-kutatások esetén a nyilvántartásnak tartalmaznia kell a megadott logikai feltételeket hiánytalanul tartalmazó képernyőképeket, és a szűrés lépéseinek részletes leírását.”

A funkcionális profil megállapításához a rendelet nem tartalmaz részletes iránymutatásokat, nem olvashatunk olyan kifejezéseket, hogy alacsony kockázatú gyártó, teljes kockázatú szolgáltató vagy éppen korlátozott kockázatú disztribútor. Az adózónak ezeket a besorolásokat magának kell elvégeznie, és tudni kell, hogy a NAV tájékoztatása szerint a Rendelet 3. § 6. pontjában definiált funkcionális elemzés a nyilvántartás legfontosabb része, amely alapos elkészítésére, a funkciók, kockázatok, a végzett tevékenységek során felhasznált eszközök (erőforrások) részletes bemutatására különös gondot kell fordítani. A NAV tájékoztató szerint az elemzéshez kiinduló pontot jelenthet – többek között – a The Platform for Collaboration on Tax (az IMF, az OECD, az ENSZ és a Világbank egy közös kezdeményezése) által kiadott „A Toolkit for Addressing Difficulties in Accessing Comparables Data for Transfer Pricing Analyses” című dokumentum.

Tipikus hibának mondható az az egyszerűsítés is, hogy a transzferár dokumentáció nem vizsgálja meg a potenciálisan összehasonlítható ügyletek körét, nem végzi el azok összehasonlító elemzését a vizsgált ügylet tekintetében és így nem biztos, hogy a legmegfelelőbb módszer elve kerül alkalmazásra.

Az OECD Transzferár Irányelvek alapján a legmegfelelőbb módszer kiválasztásához minden esetben összehasonlító elemzést kell végezni. Ennek megfelelően amennyiben megbízható összehasonlítható adat rendelkezésre áll elsősorban az összehasonlító független árak módszerét, ezt követően a viszonteladási árak módszerét, illetve a költség és jövedelem módszert (hagyományos módszereket) majd az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer, illetve nyereségmegosztásos módszert, ezek alkalmazhatatlanságának hiányában lehet egyéb módszert alkalmazni. Amennyiben rendelkezésre áll belső összehasonlító adat (különösen árra, vagy haszonrésre, árrésre), akkor az a külső forrásból származó adatot megelőzi.

Látható, hogy a transzferár nyilvántartásoknak alapos elemzéseket kell tudnia bemutatni, amely egyrészt szakmailag megalapozott, másrészt teljes körűen veszi figyelembe a rendelkezésre álló adatokat.

Forrás: https://www.nav.gov.hu/nav/tudjon_rola/A_transzferar_ellenorzesek_III.html?query=transzfer%C3%A1r

* * *

Amennyiben érdeklődsz a számvitelt és az adózást érintő változások iránt, akkor a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében idén is számítunk részvételedre a mérlegképes könyvelők kötelező továbbképzésén. A hagyományos, kétnapos továbbképzésre itt jelentkezhetsz! >>> Jelentkezem

Hozzászólások

Jelenleg nincs hozzászólás, légy te az első!

Értékelés, hozzászólás
Az értékeléshez és hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!