Termékimport A-tól Z-ig – 2. rész

A termékimport áfa megítélése

Folytatódik a termékimportra vonatkozó szabályok részletes, példákon keresztül történő ismertetése.

Mint korábban tisztáztuk, abban a tagállamban teljesül az általános forgalmi adó szempontjából a termékimport, ahol a terméket szabad forgalomba helyezik. A vámjogi és az adójogi szabad forgalomba helyezés fő szabály szerint egybe esik, csak olyan területekről történő behozatal esetén válik külön, ahol nem egyezik meg a vámunió területe a hozzáadott értékadó fogalomrendszerében meghatározott Közösség területével.

A szabad forgalomba helyezés fogalmát az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 24. cikkének értelmében kell figyelembe venni. A behozatali irányú vámeljárások közül a szabad forgalomba bocsátás vámeljárás az, amely véglegesen rendezi a harmadik országból behozott áru vámjogi sorsát. A szabad forgalomba bocsátással a nem közösségi áru elnyeri a közösségi áru vámjogi helyzetét. Szabad forgalomba kell bocsátani a harmadik országból a Közösség területére végleges rendeltetéssel behozott árut. A szabad forgalomba bocsátás maga után vonja a kereskedelempolitikai intézkedések (pl. importengedélyek) alkalmazását, az áru behozatalával kapcsolatban megállapított egyéb vámalakiságok elvégzését, és a jogszabály alapján fizetendő vámok és a nem közösségi adók és díjak megállapítását, így fő szabály szerint az importot terhelő áfa megfizetését is. A szabad forgalomba bocsátás tehát olyan vámeljárás, amelynek során a nem közösségi áru vámjogi sorsa véglegesen rendeződik, abból közösségi áru válik, melyet követően az áru szabadon felhasználható és forgalmazható.

A szabadforgalomba helyezés történhet vámfizetés mellett vagy vámfizetés nélkül (vámmentesség alkalmazásával). A vámteher a vám mellett magába foglalja a nem közösségi adókat és díjakat, amelyet a vámhatóság a vámeljárás során kiszab.

Leszögezhetjük, hogy a vámjogi és adójogi szabadforgalomba bocsátás együtt jár akkor, amikor a származási ország vám és áfa szempontból is harmadik országnak minősül. Abban az esetben viszont, amikor az az ország, ahonnan behozzák a terméket, vámszempontból a Közösség tagja, de áfa szempontból harmadik ország, szorosan vett vámjogi szabadforgalomba bocsátás értelemszerűen ekkor már nem történik, kizárólag adójogilag bocsátják szabadforgalomba a terméket. Ennek eredményeként az import áfa megfizetése ilyen esetben időben elválik a vámfizetéstől

Ha a termék másik tagállamban kerül be harmadik országból az EU területére (például Németországban), akkor teljesül az első közösségi országban (Németországban) az import, ha ott szabadforgalomba is helyezik a terméket. Ilyenkor az import bár Németországban teljesül, de végleges adófizetéssel nem jár, hanem adómentes, ha adómen­tes Közösségen belüli értékesítés keretében közvetlenül továbbszállítják Magyarországra, és az adómentes termékimport ottani feltételeinek megfelel. Magyarországon ilyenkor az import tagállambeli Közösségen belüli mentes értékesítés párjaként Közösségen belüli beszerzés (és nem termékimport) történik a 22. § szerint.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 145. §-a szerint termék importja esetén az adót az importáló fizeti. Az importáló fogalmára nincs külön meghatározás az Áfa tv-ben, ezért megegyezik a vámjogi szempontból importálónak minősülő személlyel.

Az önadózással importáfát fizetőknek a vámhatározat kelte – és nem a kézhezvétele – szerinti adóbevallásban kell figyelembe venni a termékimportra vonatkozó fizetendő adóösszeget. A levonási jog szempontjából is jelentősége van ennek a dátumnak, és nemcsak az önadózásos, hanem a kivetéses adózásnál is.

A termékimport utáni levonási jog keletkezési időpontjára sincsen az általánostól eltérő szabály, következésképpen a 119.§ (1) bekezdésének általános szabálya szerint a levonási jog termékimportnál is akkor keletkezik, amikor az arra vonatkozó fizetendő adót meg kell állapítani, azaz a termékimport utáni adólevonási jog keletkezésének időpontja a szabad forgalomba helyezésről rendelkező vámhatósági határozat kelte, függetlenül attól, hogy kivetéses vagy önadózásos eljárásról van-e szó. Lényeges, hogy a korábbi (2008. előtti) szabályozással szemben nem a határozat kézhezvételekor, hanem már korábban, annak keltekor megnyílik az adólevonási jog. (Például egy szeptember 29-i keltezésű, október 3-án kézhez vett számla alapján a havi bevalló adóalany levonási joga már szeptemberben, a negyedéves bevallónak pedig már a III. negyedévben megkeletkezik, amelyet – egyéb a következőkben ismertetett feltételek megléte esetén – már az október 20-ig beadandó bevallásban gyakorolhat.)

A vámhatározat keltének időpontjában megkeletkezett adólevonási jog azonban nem ugyanazon feltételek teljesítése esetén érvényesíthető kivetéses adózás és önadózás esetében.

Amikor ugyanis a vámhatóság kivetéssel állapítja meg az import áfa összegét, akkor az Áfa tv. 120. § c) pontja alapján az adólevonási jog érvényesítésének van egy további feltétele is, az hogy az importáló, vagy annak közvetett vámjogi képviselője, a kivetett adóösszeget meg is fizesse, ami a magyar hatósági értelmezés szerint annak tényleges pénzügyi kiegyenlítését jelenti. Ameddig nem történik meg az adó tényleges pénzügyi kiegyenlítése, addig  az adólevonási jog nem gyakorolható, ha azonban megfizetik az import áfa összegét, akkor az adólevonási jog gyakorlása előtt elhárul az akadály és az az eredeti időpontban gyakorolható. Nem arról van tehát szó – mint ahogy 2008-ig rendelkezett az Áfa tv. -, hogy maga az áfa levonási jog megnyílta lenne elhalasztva az import áfa megfizetéséig, csak annak gyakorlása van függőben a megfizetésig. Ez nemcsak dogmatikai különbség, hanem az adóelszámolási gyakorlatra is kihatással van.

Ennek szemléltetésére vegyünk egy olyan példát, hogy az importáló adóalanyra a vámhatóság március 25-ei keltezéssel kiveti az import áfát, amely határozatot április 5-én vesz kézhez és az abban foglalt adóösszeget április 13-én fizeti ki. Az áfa levonási jog március 25-én keletkezik, azonban az adó kifizetéséig, április 13-áig nem tudja azt gyakorolni. Mivel azonban április 13-án, még a tárgyidőszaki bevallás beadásának határidején belül kifizeti a szóban forgó adóösszeget, ezért a márciusban, tehát még a tárgyidőszakban megkeletkezett levonási jog alapján a szóban forgó adóösszeg szerepeltethető havi bevallónál a márciusról április 20-ig, negyedéves bevallónál az I. negyedévről szintén április 20-áig beadandó adóbevallásban levonható adóként. Máshogy alakul azonban a példa, ha a határozat nem március 25-ei, hanem április 2-ai keltezésű. Ilyenkor hiába veszi kézhez a határozatot és fizeti meg az adóösszeget az előző példával azonos időpontban, tehát még tárgyidőszakot követő hó 20-a (a bevallás esedékessége) előtt az adóalany, az adó levonására csak a következő időszaki (április hónapra illetve II. negyedévre vonatkozó) bevallás során van lehetősége.

* * *

A 2019.05.08-án a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében megtartandó nemzetközi ügyletek áfa megítélését tárgyaló konferencián nemcsak a közösségi, hanem a harmadik állammal folytatott kereskedelem szabályait is ismertetjük, így a termékimportra vonatkozó szabályokat is példákon keresztül megvilágítjuk >> Közösségen belüli, export- és import ügyletek ÁFA rendszerbeli kezelése

Amennyiben még mindig maradtak kérdéseid a témával kapcsolatban, gyere el előadásomra!

Hozzászólások

Jelenleg nincs hozzászólás, légy te az első!

Értékelés, hozzászólás
Az értékeléshez és hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!