A személyi jövedelemadóról szóló törvényben (továbbiakban Szja törvény) nem található külön rendelkezés a tanulmányi szerződés alapján adott juttatások adókezelésére vonatkozóan, ezért a törvény alapösszefüggéseit kell átgondolni az esetleges adókötelezettség megállapítása érdekében. 

Tanulmányi szerződés alapján járó juttatások, kifizetések adókötelezettségét befolyásolja 

• a jogviszony
• a képzés rendszere (iskolarendszerű, vagy sem) 
• annak megítélése, hogy a képzés a munkavégzéshez szükséges ismeretek megszerzését szolgálja, vagy sem
• a szerződésszegésből eredő követelés kezelése (elengedése, részletekben törlesztése)
• a követelés új munkáltató általi átvállalása.

A továbbiakban ezen összefüggések adózását tekintjük át. 

Az Szja törvény értelmében a magánszemély minden jövedelme adóköteles. Bevételnek minősül a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában – pénzben és/vagy nem pénzben – mástól megszerzett vagyoni érték, kivéve, ha törvény másként rendelkezik. A bevétel adókötelezettségének jogcíménél a felek között fennálló jogviszonyt és a szerzés körülményeit kell figyelembe venni. Ezért tanulmányi szerződés alapján adott juttatásoknál alapvetően a munkaviszonyra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. 

Az adókötelezettséget jelentősen befolyásolja a képzés rendszere. 

Iskolarendszerű képzés: olyan képzés, amelynek résztvevői a képző intézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban állnak, valamint azon külföldi képzés, amely államilag elismert oktatási célú intézményben folytatott teljes idejű, alapfokú, középfokú vagy érettségi végzettséget adó képzés, vagy államilag elismert felsőoktatási intézményben folyó, felsőfokú végzettséget adó képzés. [ Szja tv. 3. § 87. pontja]

A képzést fő megközelítésben nem befolyásolja, hogy a munkavállaló oktatása magyar, vagy külföldi oktatási intézményben történik, kivéve, ha a képzésben részesülő személy adóügyi illetősége megváltozik és a magyar munkáltatótól származó jövedelme után külföldön merül fel adókötelezettség. 

Az iskolarendszerű képzéshez nyújtott pénzbeli, vagy természetben adott támogatás (tandíj, a tankönyvek, vizsgadíjak, az utazás, a szállás ) munkaviszonyra tekintettel adott jövedelemnek minősül. A költségek elszámolása történhet a cég, vagy a magánszemély nevére szóló számla alapján, sőt akár számla nélkül is hozzájárulás formájában. 

A támogatás összegéből a kifizetőnek 15% Szja-t és az egyéni járulékot kell levonni és meg kell fizetni a munkáltatót terhelő 13 % szochot. 

Számfejtés tekintetében problémát okozhat, ha a tandíj kifizetése közvetlenül az iskola részére kerül átutalásra, mivel ilyen esetben a munkavállalót terhelő kötelezettség levonása nem lehetséges. Az Szja törvény ilyen esetben úgy rendelkezik, hogy a le nem vonható összeget a munkáltatónak meg kell fizetnie és a magánszeméllyel szembeni követelésként kell nyilvántartani, mindaddig amíg a magánszemély egyéb járandóságaiból a követelés összege kiegyenlítésre nem kerül. [Szja 46. § (6) bekezdés c) pontja]

Ennek elkerülése érdekében a munkáltató a juttatásra tekinthet nettó összegként, azaz a tandíj összegét bruttósítva számfejtheti jövedelemként, mely ekkor már lehetőséget nyújt az adó levonására. 

Mennyivel egyszerűbb lenne egyes meghatározott juttatásként kezelni az ilyen juttatásokat! Azonban erre sajnos nincs lehetőség, ugyanis az iskolarendszerű képzésen résztvevő munkavállaló – az idevonatkozó állásfoglalás értelmében – nem üzleti úton tartózkodik, – még abban az esetben sem, ha a képzés a tevékenység, vagy egy jövőbeli magasabb pozíció betöltéséhez szükséges – így az egyes meghatározott juttatásoknál nem található olyan szabály amely alapján lehetővé válna a juttatás kifizetői adóteher melletti elszámolása. [Pénzügyminisztérium PM/15379/2019., Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 2397424600 számon megjelent állásfoglalása] 

Iskolarendszeren kívüli képzés: minden olyan képzés, amelynek résztvevői nem állnak a képző intézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban. [ Szja tv. 3. § 86. pontja]

Az adómentes elszámolásra vonatkozó alapszabály az Szja tv. 4. § (2a) bekezdésében található, mely lehetővé teszi, hogy a képzés díja ne minősüljön a magánszemély bevételének, melynek következtében sem a magánszemélynek, sem a kifizetőnek nem keletkezik adókötelezettsége.

Eszerint nem keletkezik bevétel valamely személy által a tevékenységében közreműködő magánszemély részére biztosított olyan dolog (eszköz, berendezés, jármű, munkaruházat stb.) használatára, szolgáltatás igénybevételére tekintettel, amelynek használata, igénybevétele a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként történik (ideértve azt is, ha ez iskolarendszeren kívüli képzés, betanítás, valamint a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek a munkavédelemről szóló törvény előírásai szerint a munkáltató felelősségi körébe tartozó biztosítása), abban az esetben sem, ha a dolog, a szolgáltatás személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas, és a tevékenység hatókörében történő hasznosítás, használat, igénybevétel mellett az igénybevétel során nem zárható ki a magáncélú hasznosítás, használat, igénybevétel, kivéve, ha az szja-törvény a hasznosítást, használatot, igénybevételt vagy annak lehetőségét adóztatható körülményként határozza meg.

A fenti rendelkezésnek köszönhetően adófizetés nélkül költségként elszámolható valamennyi továbbképzés, feltéve, hogy a dolgozó a munkakörrel, az adott tevékenységgel kapcsolatos ismereteket szerzi meg. Ez lehet pl. adótanácsadói képzést biztosító tanfolyam, vagy csupán egy tematikus előadás, de ide tartozhat a gépkezeléshez, vagy tehergépjármű vezetéséhez szükséges jogosítvány érdekében folytatott elméleti és gyakorlati képzés is. Ezen szabály alapján adómentesen számolhatóak el a különféle képesség, készség elsajátítására, fejlesztésére irányuló soft-skill tréningek, mint például az időgazdálkodás, hatékonyságnövelés, kommunikációs készség, prezentálás, stresszkezelés, stb. 

Az e-learning képzések a tréning díján felül nem járnak többletkiadással, de személyes megjelenést igénylő, úgynevezett tantermi képzéseknél jellemzően utazási-, szállásköltség, valamint étkezés is felmerülhet. 

Ezen kiadások adókötelezettségének megítélése a kiküldetésre irányadó szabályok alapulvételével történik. Az utazás és a szállás díja adómentesen elszámolható – ideértve szokásosan a jegy- illetve szálláshely árában felszámított étkezés díját is – , az Szja törvény 7. § g és/vagy q) pontjai alapján, míg az – adómentesnek nem minősülő, azaz az utazási jegyben szokásosan felszámított étkezésen, valamint a szálláshely árában felszámított reggeli étkezés ellenértékén felül nyújtott további- étkezés és más szolgáltatás ellenértéke a cég nevére szóló számla alapján egyes meghatározott juttatásnak minősül, mely után 1,18-as adóalapra a kifizetőnek kell a 15% szja-t és a 13% szocho-t megfizetnie. (Szja törvény 70. § (1) bekezdés a) pontja) 

Az adókötelezettséget nem befolyásolja, ha a nem iskolarendszerű képzés esetleg részben magáncélokat is szolgál, gondoljanak csak a nyelvi képzésekre, mely tudás a magánéletben is hasznosítható. Nyelvi képzéseknél is felmerül a tevékenység hatókörében történő használat bizonyítása. Előfordulhat, hogy a dolgozó a munkájához nem szükséges az angol nyelv alkalmazása, de mégis részt vesz a tréningen, akkor a tréning rá jutó díja munkaviszonyból származó jövedelemként számfejtendő. 

Az iskolarendszeren kívüli képzés adókötelezettségének megítélésénél sincs jelentősége annak, hogy a képzésre, konferenciára Magyarországon, vagy külföldön kerül sor, feltéve, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás nem sérül, azaz a külföldi képzés nem látszólagos. 

Tanulmányi szerződésben foglalt kötelezettségek megszegésekor például sikeres vizsga elmaradásakor, vagy a munkaviszony megszüntetésekor a munkáltató az általa nyújtott támogatást részben vagy egészben visszakövetelheti, vagy a követelést el is engedheti. A követelés elengedése munkaviszonyra tekintettel adott jövedelemnek minősül. 

Amennyiben a követelés összege a munkavállalótól egyösszegben nem vonható le, azaz a munkáltató, illetve a volt munkáltató hozzájárul a részletekben történő fizetéshez, akkor a fennálló követelés összege után a kifizetőnek kamatkedvezmény jogcímen szja és szocho fizetési kötelezettsége keletkezhet, amennyiben a követelés után nem számít fel legalább a jegybanki alapkamat öt százalékkal növelt mértékű kamatot.

Előfordulhat, hogy az új munkáltató átvállalja a munkavállaló kötelezettségét. Ez történhet úgy, hogy átutalja a tartozást a régi munkáltatónak, vagy annyi jövedelmet juttat a belépő munkavállalónak, amelyből a régi munkáltató követelése kiegyenlíthető. Ezen juttatás hasonlóan kezelendő mint egy belépési, úgynevezett „sign on” bónusz, azaz munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül, azzal a különbséggel, hogy az adóelőleg és a járulék levonása cégek közötti átutalásnál nem lehetséges, ezért megfontolandó bruttó módon finanszírozni az ilyen kötelezettségátvállalást. 

Abban az esetben, ha tanulmányi szerződésből eredő kötelezettségeket a munkáltató nem teljesíti, a munkavállaló bírósághoz fordulhat és a bíróság kártérítést állapít meg, akkor az utólag megtérített összeg az Szja tv. 1. melléklet 6.1. pontja alapján adómentes jövedelemnek minősülhet, kivéve, ha az jövedelmet pótol. Ez utóbbi esetben az Szja tv. 1. § (9) bekezdés a) pontja értelmében az adókötelezettség jogcímét, valamint az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) az elmaradt jövedelemre tekintettel kell meghatározni, mely esetben munkaviszonyból származó jövedelem keletkezhet. 

A képzés költsége a társasági adó szempontjából is vizsgálandó. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvénynek [a továbbiakban: Tao. tv.] szerinti elszámolásakor is alapelv, hogy a kiadás a vállalkozás érdekében merüljön fel. A Tao. törvény 8. § (1) bekezdés d) pontjában található általános rendelkezés kimondja, hogy valamely költség, ráfordítás csak akkor elismert a társasági adó alapjánál, ha a vállalkozási, bevételszerző tevékenységgel áll összefüggésben; ellenkező esetben azzal az adóalapját meg kell növelni. A költségelszámolás tekintetében nincs jelentősége annak, hogy a felek kötöttek-e tanulmányi szerződést vagy sem. 

A Tao törvény 3. számú mellékletében találhatóak, a vállalkozási tevékenység érdekében elismert/el nem ismert költségek, melyek nem tekinthetőek taxatív felsorolásnak, inkább példálózó jellegűek. E témával összefüggésben kiemelendő a kifizető által viselt oktatás és képzés költsége, ideértve a kapcsolódó közterheket is, melyek költségként meghatározott feltételek teljesülése esetén adóalap növelése nélkül elszámolható. Feltétel, hogy a szervező jogszabályban meghatározott alapfeladata vagy felnőttképzési tevékenysége keretében szervezi az oktatást, képzést és az ahhoz kapcsolódóan a képzés szervezője által kiállított és a kifizető rendelkezésére bocsátott nyilatkozat tanúsítja, hogy a jogszabályban előírt adatszolgáltatási kötelezettségét teljesítette. 

Követelés elengedésekor az elszámolt egyéb ráfordítás fő megközelítésben növeli az adóalapot, kivéve, ha az elengedés magánszemély javára történik. Mivel a tanulmányi szerződésből eredő követelés elengedése a munkavállaló munkaviszonyból származó jövedelmének minősül, annak összege és az utána fizetendő szocho vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek minősül.[Tao törvény 8. § (1) h) pontja és 3. sz. melléklete].

***

A 2023. október 25-én megrendezésre kerülő Vendégmunkások magyarországi foglalkoztatásának munkajogi és társadalombiztosítási szabályai konferencia időzítése kiváló, hiszen 7 nappal később, 2023. november 1-jén lép hatályba a 2023. évi L. törvény a vendégmunkások magyarországi foglalkoztatásáról. Készüljön fel a PENTA UNIÓ Zrt.-vel az új szabályozásra! >> Jelentkezem a konferenciára!