A kisadózó vállalkozások tételes adójával kapcsolatos rendelkezéseket a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (továbbiakban: Katv.) tartalmazza.

A Magyar Közlöny 2016/87. számában kihirdetett – adótörvények módosítását is tartalmazó 2016. évi LXVI. törvény – a kisadózó vállalkozások szabályrendszerét is felülírta. A változások egy része 2016. június 16-tól, másik része 2016. július 1-től hatályos.

Figyelemre méltó változás a bevétel fogalmának módosítása. A kisadózó vállalkozás az adóévet követő év február 25-ig az állami adóhatóság által rendszeresített, papír alapon vagy elektronikus úton benyújtott nyomtatványon nyilatkozatot tesz az adóévben adóalanyként megszerzett bevételéről.

A kisadózó vállalkozások esetében a bevétel alakulása érzékenyen érintheti az adózót, mert a 6 millió forintos bevételi korlát átlépése esetén, a bevételi korlátot meghaladó bevétel összegére vetítve, 40 százalékos adóteher jelenik meg. Ha a kisadózó vállalkozás nem köteles a naptári év minden hónapjára a tételes adót megfizetni, a 40 százalékos mértékű adót a kisadózó vállalkozás bevételének a kisadózó adófizetési kötelezettséggel érintett hónapjai és 500 ezer forint szorzatát meghaladó része után fizeti meg. Ez pedig komoly adóterhelést jelent.

A kisadózó bevételének minősül a vállalkozás által a vállalkozási tevékenységével összefüggésben bármely jogcímen (pl. elengedett tartozás) és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték (ingyenes eszközátvétel), ideértve a tevékenység végzéséhez kapott támogatást és a külföldön is adóköteles bevételt, valamint az az összeg, amelyet az adóalany az általa kibocsátott bizonylat (pl. számla) alapján az adóalanyisága megszűnése napjáig még nem szerzett meg.

A módosító törvény a támogatások egy részét kiveszi a bevételek közül, vagyis bizonyos jogcímen kapott támogatásokat már nem kell az értékhatár megállapításánál figyelembe venni. A módosító tv. 28. § (2) bekezdésének f) pontja értelmében nem kell bevételként figyelembe venni azt a támogatást, amelyet a kisadózó vállalkozás költségek fedezésére vagy fejlesztési célra kapott.

A módosító törvény 28. § (5) bekezdése értelmében a fejlesztési célra, valamint a költségek fedezetére nyújtott támogatásnak az a támogatás minősül, amelyet a magánszemély (nem társas vállalkozás) ténylegesen felmerült költségeinek (pl. eszközbeszerzés) finanszírozására kap és ezzel kapcsolatban tételes elszámolási kötelezettség terheli. Ilyen támogatásként kell kezelni – tehát a bevételeknél figyelmen kívül kell hagyni – azt a támogatást is, amelyet Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a fiatal mezőgazdasági termelők számára nyújtandó támogatások részletes feltételeiről szóló miniszteri rendelet szerint támogatásként kap a magánszemély. A jelenleg érintett rendelet az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból finanszírozott egyes támogatások 2016. évi igénybevételével kapcsolatos egységes eljárási szabályokról 9/2016. (IV. 5.) MvM rendelet és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a fiatal mezőgazdasági termelők indulásához a 2015. évben igényelhető támogatások részletes feltételeiről szóló 24/2015. (IV. 28.) MvM rendelet.

A módosító törvény 2016. június 16-tól lépett hatályba, de igen kedvező, hogy a Katv. 32/C. §-ába beiktatott átmeneti rendelkezés szerint ezeket a szabályokat a 2014. január 1-jét követően keletkezett bevételre is alkalmazni lehet.

Nem számít bevételnek az áthárított általános forgalmi adó sem. Meg kell azonban jegyezni, hogy a gyakorlatban több tévesztés van az áfa alanyiságot érintően. Amennyiben a kisadózó vállalkozás a tevékenységének megkezdésével egyidejűleg nem választott alanyi adómentességet, akkor normál áfa alany lesz. Már működő vállalkozások tételes adózásra történő áttérése esetében kizárólag az eva alanyiságból a kata alanyiságra áttérők választhatnak év közben alanyi áfa mentességet. Az szja vagy a tao alól a kata alá áttérő vállalkozások adóévet megelőző év december 31-ig élhetnek az alanyi adómentesség választásának.

Nem számít bevételnek jogszabály vagy jogerős bírósági, illetve hatósági határozat alapján kapott nem jövedelempótló kártérítés, kártalanítás, továbbá az adóalany vállalkozási (gazdasági) tevékenységéhez használt vagyontárgy károsodására vagy megsemmisülésére tekintettel a károkozótól, annak felelősségbiztosítójától (pl. gépjármű felelősségbiztosítás alapján) vagy harmadik személytől a káreseménnyel (pl. casco kár) kapcsolatosan kapott vagyoni érték, továbbá az adóalany biztosítójától elemi kárra (pl. villámcsapás, lopás) tekintettel kapott kártérítés összege.

Nem kell bevételként figyelembe venni a visszaszolgáltatandó (pl. bankkölcsön), vagy a visszakapott (pl. a kisadózó által nyújtott hitel) vagyoni értéket sem. Arra azonban ügyelni kell, hogy a vagyontárgyak esetében a piaci érték figyelésétől nem lehet eltekinteni. Abban az esetben ugyanis, ha az adóalany csak a szokásos piaci ár egy részének megfizetésére köteles, akkor a szokásos piaci árból a fizetési kötelezettséget meghaladó rész bevételnek minősül.

A kisadózó vállalkozás bevételei egyaránt keletkezhetnek forintban és külföldi pénznemben is. A módosító törvény előírása értelmében külföldi pénznemben keletkezett bevételt az MNB bevétel megszerzésének időpontjában irányadó hivatalos devizaárfolyamán kell forintra átszámítani. Megjegyezném, hivatalos árfolyamon az MNB deviza tranzakciót nem végez. Az MNB azonban hivatalos árfolyamot sem jegyez minden devizára. Ezen devizák esetében a bevételt az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyam alapulvételével kell forintra átszámítani.

Adminisztrációs terheket csökkentő változás, hogy 2016. július 1-től egyszerűsödött a változás bejelentés szabályrendszere. Az egyszerűsítést az jelenti, hogy a kisadózó vállalkozás kérheti, hogy az adatait közhitelesen nyilvántartó szerv 15 napon belül értesítse az állami adóhatóságot a kisadózó adataiban bekövetkezett változásról.

* * *

Nehogy lemaradj! Írd be folyamatosan bővülő konferenciáink dátumait a naptáradba és élj speciális kedvezményeinkkel! >> KEDVEZMÉNYES KONFERENCIANAPTÁR 2016