A kapcsolt vállalkozások (egymástól tulajdonosi, ügyvezetési szempontból vagy más szoros függés okán nem független vállalkozások) az adórendszerben különleges helyet foglalnak el.

Egyrészt vannak olyan előírások, melyek a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozóan speciális terheket rónak, ilyenek lehetnek például a bejelentési kötelezettségek, bizonyítási kötelezettségek, egyéb adminisztrációs előírások. Előző cikkemben bemutattam a kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyleteire vonatkozó szokásos piaci ár elvét (és annak megjelenését a különböző jogszabályokban), és a fontosabb bejelentési kötelezettségről is szót ejtettem.

Másrészt a jogszabályi keretek számos előnyös lehetőséget vagy adminisztrációs egyszerűsítést kínálnak a kapcsolt vállalkozások számára, mint például az ingatlan átruházás illetékmentessége, a csoportos társasági adó alanyiság, a csoportos áfa alanyiság.

Ebben a cikkben azt vizsgáljuk meg, hogy a kapcsolt vállalkozásoknak milyen főbb előírásoknak kell megfelelniük és milyen főbb előnyös lehetőségek kínálkoznak a részükre a társasági adó és a helyi iparűzési adó rendszerében. Áttekintjük, hogyan lehet megfelelni a szokásos piaci ár elvének, milyen teendők lehetnek, ha nem a szokásos piaci áron szerződtek a felek, kinek és milyen mélységű transzferár nyilvántartás készítési kötelezettsége merülhet fel (KKV méret alapján), és milyen tipikus hibákat és buktatókat lehet elkövetni a transzferár nyilvántartás készítése során.

Főbb előírások és előnyös lehetőségek a társasági adó rendszerében

• A saját tevékenységi körben végzett alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés közvetlen költségével kapcsolatos adóalap csökkentő tétel a kapcsolt vállalkozások között megosztható a megfelelő feltételek teljesítése esetén.
• A műemléki ingatlant vagy nyilvántartott műemléki értéknek minősülő ingatlant, illetve a helyi egyedi védelem alatt álló ingatlant érintő adóalap csökkentő tételek (beruházás, felújítás, karbantartás) a kapcsolt vállalkozások között megosztható a megfelelő feltételek teljesítése esetén.
• Az adózás előtti eredményt csökkenti a követelésre az adóévben visszaírt értékvesztés, a követelés bekerülési értékéből a behajthatatlanná vált rész, valamint a követelés átruházásakor, kiegyenlítésekor, beszámításakor elszámolt bevétel, de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés. Ha ez kapcsolt vállalkozást érint, akkor csökkenthető az adóalap, ha adózó az érintett kapcsolt vállalkozásáról, továbbá az ügyletet megalapozó, valós gazdasági okokról külön nyilvántartás vezet.
• Az adózás előtti eredményt növeli a kapcsolt vállalkozással szemben fennálló követelés elengedése.
• Az ellenőrzött külföldi társaságtól (EKT) kapott osztalék és részesedés, valamint a részesedés kivonásakor kapott bevétel nem minősülhet adóalap csökkentő tételnek, meghatározott feltételeket kivéve. Ellenőrzött külföldi társaság pozitív eredménye ugyanakkor adóalap növelő tételnek minősülhet. Nem a vállalkozás érdekében felmerült költség, az a költség, ráfordítás, amely ellenőrzött külföldi társaság részére juttatott ellenérték következtében merült fel, kivéve, ha az adózó bizonyítja, hogy a költség, a ráfordítás vállalkozási tevékenységét szolgálja. Adózónak a törvény szerinti nyilvántartást kell vezetnie. EKT esetében a Tao. tv. kapcsolt vállalkozás fogalmánál a 25%-os részesedési szabály az irányadó.
• A szabályozott ingatlanbefektetési elővállalkozás, a szabályozott ingatlanbefektetési társaság és a szabályozott ingatlanbefektetési projekttársaság adóalapjának meghatározásánál speciális rendelkezések találhatóak a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozóan.
• Az ingatlannal rendelkező társaság tagjának adóalapjának meghatározásakor az ellenérték kapcsolt vállalkozás részére történő elidegenítéskor a szokásos piaci érték.
• Amennyiben az adózó kapcsolt vállalkozásai olyan jogügyletben vagy jogügylet sorozatban vesznek részt, továbbá amennyiben olyan strukturált jogügyletre kerül sor, amely a 4. § 57. pont eseteknek (ugyanazon tényállás államok közötti eltérő jogi minősítéséből eredő különbségek) megfeleltethető különbséget eredményez, amellyel összefüggésben az adózónál levonható költség, ráfordítás merül fel, akkor a költség, ráfordítás nem érvényesíthető, kivéve, ha az ügyletben érintett bármely személy adójogrendszere a levonás mértékével azonos mértékben rendelte el az adóalap módosítását. Ez esetben a Tao. tv. kapcsolt vállalkozás fogalmánál a 25%-os részesedési szabály az irányadó.
• Az adózó nem jogosult az adóévben és az azt megelőző bármely adóévben keletkezett elhatárolt veszteség felhasználására, ha benne olyan adózó szerez közvetlen vagy közvetett többségi befolyást, amely a megelőző két adóévben nem állt folyamatosan az adózóval vagy jogelődjével kapcsolt vállalkozási viszonyban.
• Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosítása írja elő a szokásos piaci ár elvének alkalmazását és tartalmaz ehhez kapcsolódóan rendelkezéseket (lásd később).
• Adózók csoportos társasági adóalanyiságot hozhatnak létre, a tao csoporton belül a szokásos piaci ár elve miatti adóalap-módosító tételek alkalmazása és transzferár nyilvántartás készítési kötelezettség alól mentesülés áll fenn, a veszteségek elszámolhatóak a pozitív adóalapok összegének 50%-os mértékéig.

Szokásos piaci ár elve és transzferár nyilvántartás a TAO rendszerében

A Tao. tv. 18. §-a rögzíti, hogy a Tao. tv. szerinti kapcsolt vállalkozások egymás közötti elszámolásaik, ügyleteik miatt adóalap módosításra kötelezettek, ha nem piaci árat alkalmazták. Ügylet lehet bármilyen szolgáltatás, anyag-, áruértékesítés, kereskedelmi megállapodás, kölcsön, cash-pool, apport, engedményezés, ingyenes szolgáltatásnyújtás, stb. – gyakorlatilag bármilyen tranzakció, ami a felek között megvalósult (nem csak írásos szerződésben foglalt ügyletek).

Az alkalmazott ár (transzferár más néven) és a szokásos piaci ár (illetve az alkalmazott haszon és a piaci haszon) közötti eltéréssel az adóalapot növelni kell, ha az adózás előtti eredmény magasabb lenne a szokásos piaci ár / haszon alkalmazásával. Ellenkező esetben pedig lehet csökkenteni az adóalapot, de ehhez szükségesek bizonyos feltételek, például a másik féltől nyilatkozat és okirat, melyben a felek elismerik az eltérést és a másik fél nyilatkozik arról, hogy a különbözetet növelő tételként figyelembe vette.

Ahogy az előző cikkemben is említettem, a felek az adóalap módosítás helyett rendezhetik az ár-eltéréseket a Számviteli tv. szerinti módosítással is, ez esetben számviteli bizonylat kiállítása történik és a különbözetet pénzügyileg is rendezik a felek egymás felé. Adóalap módosításnál nem beszélünk pénzügyi rendezésről.

A szokásos piaci árat a Tao. tv. 18. §-ban bemutatott öt módszer valamelyikével kell meghatározni, ha azok a módszerek nem vezetnek eredményre, akkor választható egyéb módszer is. A módszerek leírása és a kapcsolódó megfontolások az OECD által kiadott Transzferár irányelvek az adóhatóságok és a multinacionális vállalkozások számára c. kiadványban olvashatóak el.

A Tao. 18. §-ban foglalt adóalap módosítási kötelezettség minden vállalkozást, minden Tao. alanyt érint. Fő szabály szerint nincs meghatározva, hogy milyen bizonyítást, milyen számítást kell készítenie az adózónak, hogy meg tudjon arról győződni: nincs adóalap módosítási kötelezettsége. A könyvelő feladata véleményem szerint az, hogy átadja a kötelezettségről szóló tájékoztatást a felelős személy (cégvezető, ügyvezető, stb.) részére, akinek a feladata, hogy a vizsgálatokat elvégezze vagy az információkat a vállalkozás adott szakterületeiről és a piacról begyűjtse. A könyvelőnek emellett célszerű nyilatkoztatnia is a felelős személyt, hogy a társasági adóbevallást helyesen tudja kitölteni. Fő szabály szerint azonban az Adóhatóság feladata bizonyítani, hogy adózó esetében nem az érvényesül, amit állít az adóbevallásában.

Vannak azonban olyan vállalkozások, melyek esetében a bizonyítási teher megfordul: a közép- és nagyvállalati méretet elérő cégcsoportok esetében az adózónak transzferár nyilvántartást kell készítenie, melyben bemutatja, hogyan határozta meg a szokásos piaci árat. A transzferár nyilvántartás készítésének elmaradása, a kötelezettség hibás vagy hiányos teljesítése esetén 2 millió forintig terjedő mulasztási bírság szabható ki.

Fontos tudni, hogy a közép- és nagyvállalati méret meghatározásnál a KKV. tv. előírásait kell figyelembe venni, mely előírja, hogy a besoroláshoz szükséges mutatószámokat (árbevétel, mérlegfőösszeg, létszám) csoportszinten kell figyelembe venni (azaz a kapcsolódó vállalkozások és partnervállalkozások mutatószámait össze kell számítani)!

A transzferár nyilvántartás készítésének szabályai, a nyilvántartás készítési kötelezettség alóli tárgyi mentesülések a nyilvántartás kötelező tartalma a 32/2017. NGM rendeletben került szabályozásra. Nem kell transzferár nyilvántartást készíteni például a szokásos piaci áron 50 millió forintot éves szinten el nem érő ügyletekre, vagy a független féltől származó számlák kapcsolt vállalkozások részére haszon nélkül történő továbbszámlázása esetében.

A transzferár nyilvántartás helyi dokumentumból és fődokumentumból áll, mindkettőt el kell készíteni. Nemzetközi vállalatcsoportoknál előnyt jelenthet, ha a fődokumentumot a külföldi anyavállalat elkészíti, de ha ezt nem teszik meg, a magyar vállalatnak kell gondoskodnia annak előállításáról. A helyi dokumentum az ellenőrzött (kapcsolt) ügyletek elemzésére szolgál, a fődokumentum a teljes (világszintű) vállalatcsoportot mutatja be meghatározott szempontokból (értéklánc, funkcionális elemzés, szegmensek, profitcentrumok, immateriális javak, pénzügyi helyzet, stb.).

A transzferár nyilvántartásnál tipikus hibák, buktatók lehetnek például a következők:

• mentességek helytelen megállapítása,
• összevonás alá eső ügyletek külön kezelése az 50 millió forintos határ megállapításánál,
• funkcionális elemzés, karakterizáció szakszerűtlen kitöltése,
• összehasonlító árak módszerének nem kellő mélységű vizsgálata és csak adatbázis kutatásra történő támaszkodás,
• a vállalat egészének jövedelmezőségének vizsgálata az üzleti szegmensek, profitcentrumok önálló jövedelmezőségének vizsgálata helyett,
• vállalat, vállalatcsoport megfelelően alapos bemutatásának hiánya,
• piac, piaci jellemzők, versenytársak elemzésének elnagyolása,
• egyszerűsített (alacsony hozzáadott értékű szolgáltatások) nyilvántartási forma helytelen használata,
• hiányzó és hiányos levezetések és megalapozatlan állítások, következtetések, hiányzó bizonyítások,
• nem alkalmazható források alkalmazása,
• határidők elmulasztása, határidőn túli elkészítése a nyilvántartásoknak,
• mellékletek csatolásának elmulasztása,
• anyavállalati helyi dokumentumra való támaszkodás annak ellenőrzése és rendeletnek való megfelelés ellenőrzése nélkül,
• anyavállalati fődokumentumra való támaszkodás annak ellenőrzése és rendeletnek való megfelelés ellenőrzése nélkül,
• anyavállalati fődokumentumra várakozás, ez által határidőből történő kicsúszás,
• dobozos transzferár nyilvántartásokra, szoftveres megoldásokra, sémákra, mintákra történő támaszkodás, komoly szakmai támogatás és részletes iránymutatás, segítség nélkül,
• transzferár nyilvántartás évenkénti frissítésének, aktualizálásának elmaradása (helyi dokumentum és fődokumentum esetében is) – ehhez ötleteket egy korábbi cikkemben

A lista korántsem teljes, de érdemes elővenni a rendeletet és annak tartalma szerint végigellenőrizni a saját nyilvántartást, legalább az alapvető hiányosságok feltárása érdekében, a mulasztást pedig a készítőn számon lehet kérni (a felelősségvállalás alapvető kell, hogy legyen).

Főbb előírások a helyi iparűzési adó rendszerében

• A kapcsolt vállalkozások az adóalapjukat összevontan (egyedi árbevételeket és egyedi árbevétel csökkentő tételeket összeadva) határozzák meg, majd árbevétel-arányosan osztják vissza az összesített adóalapot. Ezt csak azoknak a kapcsolt vállalkozásoknak kell alkalmazniuk, melyek esetében az ELÁBÉ és a közvetített szolgáltatás együttes összege az adóalany nettó árbevételének 50%-át meghaladja. Ezt csak abban az esetben kell alkalmazni, ha a kapcsolt vállalkozási viszony 2016. október 1-jét követően, szétválással jött létre.
• A vállalkozó a kapcsolt vállalkozásával kötött ügyletből származó nettó árbevételt vagy nettó árbevétel-csökkentő költséget, ráfordítást a szokásos piaci ár alapulvételével állapítja meg. Ha az iparűzési adó alapja csökkenne a szokásos piaci ár alkalmazása mellett, akkor a csökkentés csak akkor alkalmazható, ha a vállalkozó rendelkezik a vele szerződő fél azon nyilatkozatával miszerint az ugyanakkora összeggel növelte az iparűzési adó alapját. (2021-től szerepel a jogszabályban)

 Szokásos piaci ár elve és transzferár nyilvántartás az IPA rendszerében

Bár az ART. alapelve szerint eddig is kellett az iparűzési adó rendszerében a szokásos piaci ártól való eltérés esetén korrigálni, a 2021-es törvénymódosítás egyértelművé tette, hogy a szokásos piaci árat a Tao. tv. 18. §-ban megfogalmazott módszerek szerint kell megállapítani, és rendezte azt a hiányosságot is, amely a másik félnél történő ellentétes irányú elszámolásra vonatkozik. Transzferár nyilvántartás készítési vagy egyéb bizonyítási terhet nem tartalmaz a helyi iparűzési adó rendszere, így az önkormányzati adóhatóság egy ellenőrzéskor azt nem kérheti. A jövőben lehetséges, hogy ahhoz is megteremtődik a jogosultsága egy újabb jogszabály módosítás következtében.

* * *

Szeretném figyelmedbe ajánlani a PENTA UNIÓ ZRt. szervezésében, 2021. március 22-én megrendezésre kerülő ÉLŐ online konferenciámat. Az előadás célja a kapcsolt vállalkozások adózási feladatait érintő legfontosabb kötelezettségekre történő figyelem felhívása tömören, összefoglaló jelleggel.

Jelentkezz most még kedvezményesen >> Kapcsolt vállalkozások adózási feladatai, kockázatok és lehetőségek 2021. – ÉLŐ ONLINE KÖZVETÍTÉS