Az OECD Adóalap-erózió és Nyereség-átcsoportosítás (BEPS) Projektje keretében megfogalmazott, a tagállamok adóztatási gyakorlatára vonatkozó követelmények közül a hazai adóalanyok számára talán az 5. számú akcióban megfogalmazottak járnak a leghamarabb kézzelfogható hatással.

2016 nyarán ugyanis módosultak a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) jogdíjra, illetve az immateriális jószágokra vonatkozó előírásai, méghozzá az akciótervben megfogalmazott kritériumoknak megfelelően. De mik is voltak ezek a követelmények, és hogyan alkalmazkodott hozzájuk a magyar adótörvény?

Az 5. akció célja egyrészt annak biztosítása volt, hogy a szellemi tulajdonból származó adóköteles nyereséget ne lehessen többé mesterségesen áthelyezni azokból az országokból, ahol az értékteremtő tevékenység folyik. Másrészt az is elvárás volt, hogy az érintett államok adórendszerei ne tegyék lehetővé kedvezmények megszerzését, ha az adóalany ott kizárólag adózási megfontolásból, valós gazdasági tartalom nélkül fejti ki tevékenységét. Az államok közötti káros adóverseny, illetve a mesterséges adóstruktúrák negatív hatása ugyanis csak akkor szorítható vissza, ha az egyes államok a közösen kidolgozott elvekkel összhangban alkalmaznak adóösztönzőket a kutatás-fejlesztési (K+F) tevékenységhez.

A fenti célok elérésére az ún. nexus-módszer bevezetése bizonyult a legalkalmasabbnak. Ennek lényege, hogy az adott szellemi termékből származó jövedelem kizárólag abban az esetben legyen kedvezményben részesíthető, ha közvetlen kapcsolat (nexus) mutatható ki a kedvezményben részesített jövedelem és az annak a megszerzése érdekében felmerült költségek között. A nexus-módszer célja, hogy csak olyan szellemi termékhez köthető jövedelmet részesítsen kedvezményben, melyek az adózó saját, tényleges kutatás-fejlesztési tevékenységének az eredményei.

A magyar szabályozás mindezt a következőképpen fogalmazza meg: az érintett immateriális jószág előállítása érdekében kapcsolt vállalkozástól megrendelt K+F szolgáltatás esetén vagy vásárolt (átvett) jogdíjra jogosító jószág esetén az adózó legfeljebb

• az ezen jószág szerzése, kifejlesztése érdekében felmerült „saját” K+F közvetlen költsége (ide nem értve a kapcsolt vállalkozástól megrendelt K+F költségét, és a vásárolt (átvett) jogdíjra jogosító jószág bekerülési értékét), és
• a jószág szerzése, kifejlesztése érdekében felmerült valamennyi K+F közvetlen költsége

arányában veheti figyelembe a vonatkozó csökkentő tételeket. A hányadosban a számláló összege viszont, bármely esetben 30 százalékkal növelhető, de legfeljebb a nevező mértékéig (az arány értelemszerűen soha nem lehet több 100%-nál).

További komoly változás, hogy a BEPS akcióterv fogalmainak megfelelően alakult át a magyar szabályozásban is azon eszközök (immateriális jószágok) köre, melyek esetén egyáltalán szóba jöhet bármilyen adóösztönző alkalmazása.

A magyar szabályozásban ez úgy mutatkozik meg, hogy a továbbiakban jogdíjról csak az alábbi kizárólagos jogok esetén beszélhetünk:

• a szabadalom,
• a használatiminta-oltalom,
• a növényfajta-oltalom,
• a kiegészítő oltalmi tanúsítvány,
• a mikroelektronikai félvezető termékek topográfiájának oltalma, továbbá
• a szerzői jogi védelemben részesülő szoftver hasznosítási engedélye, felhasználási engedélye, illetve
• a ritka betegségek gyógyszerévé minősítés.

Fontos szigorítás továbbá, hogy jogdíjnak nem a bevétel, hanem a fenti jogokhoz köthető eredmény minősül, azaz immár a bevételek és költségek különbözetéből kell kiindulni az adóalap-korrekciós tételek megállapítása során. Jogdíjnak minősülhet a fenti kizárólagos jogokból értékesítésén, apportálásán realizált eredmény is, valamint a termékértékesítésből és a szolgáltatásnyújtásból a kizárólagos jogok értékéhez kapcsolódó hányad.

Összességében tehát a módosított magyar szabályozás abba az irányba hat, hogy a szellemi termékekhez köthető jövedelmekre csak olyan mértékig legyen alkalmazható bármely adóalap-kedvezmény, amekkora hányadban az adózónál „saját” K+F költségek merültek fel a megszerzésükhöz. Az új, szigorúbb szabályozás már mindenképpen vonatkozik a 2016. június 30-át követően szerzett, előállított (vagy bejelentett) immateriális jószágokra, illetve az ezekből származó jogdíjra. A 2016. június 30-át megelőzően szerzett, előállított (vagy bejelentett) immateriális jószágokra viszont az átmeneti rendelkezések értelmében a kedvezmények – bizonyos feltételekkel és kivételekkel – a korábbi szabályok szerint érvényesíthetők, legkésőbb a 2021. június 30-ig lezáruló adóév végéig. Ez a lehetőség azonban csak akkor biztosított, ha olyan adózóról van szó, amely a régi szabályok szerint ténylegesen igénybe tudta venni a kedvezmények valamelyikét (tehát a korábbi adóösztönzők szempontjából nem minősül „új belépőnek”).

* * *

Értesülj első kézből a 2017. évi jogszabályváltozásokból, és tedd fel kérdéseid az előadóknak! Biztosítsd be helyed még ma! >> Adóegyetem 2017

A konferenciasorozat 11 helyszínének teljes körű, adótanácsadók által szerkesztett szakmai anyaga, kérdés-válaszai és egy kiválasztott helyszínen történő részvétel – ezt csak az Adóegyetem biztosítja Neked!

Az Adóegyetem 2017 helyszínei és időpontjai:

• Székesfehérvár – december 1.-december 2.
• Budapest I. – december 1.-december 2.
• Debrecen – december 5.-december 6.
• Miskolc – december 5.-december 6.
• Győr – december 8.-december 9.
• Budapest II. – december 12.-december 13.
• Szolnok – december 12.-december 13.
• Kecskemét – december 15.-december 16.
• Budapest III. – 2017. január 10.-január 11.