Az elmúlt években többször találkozhattunk olyan esetekkel, amikor bizonyos vállalkozások a korábbi OECD telephely szabályokat sajátosan értelmezve, színlelt megállapodásokkal próbálták elkerülni a telephellyé minősítést – ennek megfelelően az adófizetést is a tényleges tevékenység szerinti országban, mindezt nyilván adóoptimalizálási célzattal. Az OECD egy akcióterve azonban olyan lépéseket tartalmaz, amely az ilyen irányú elképzeléseknek igyekszik gátat szabni.

Az OECD által közzétett BEPS (Base Erosion and Profit Shifting) végső ajánlásában a 7. akcióterv foglalkozik a telephely-státusz elkerülését célzó mesterséges struktúrák kialakulásának megelőzésével.

A korábban hatályos telephely fogalom bizonyos esetekben lehetőséget biztosított arra, hogy olyan adóelkerülési stratégiákat dolgozzanak ki a társaságok, melyek célja telephellyé minősítés elkerülése.

Tapasztalatok alapján például gyakori volt a fő tevékenység végzése előkészítő- és kisegítő jellegű tevékenységnek beállítva. Ugyanis amennyiben egy vállalkozás egy másik országban csak előkészítő- és kisegítő jellegű tevékenységet végez, úgy nem keletkezik telephelye a másik országban, még akkor sem, ha ott egy állandó, körülhatárolt helyen, tartósan tevékenykedik. A kivételnek számító előkészítő- és kisegítő jellegű tevékenységek listáját felsorolásszerűen tartalmazza a modellegyezmény. Ezt a szabályozást kihasználva a vállalkozások gazdasági tevékenységüket sok esetben kisebb tevékenységekre osztották, arra hivatkozással, hogy azok (külön-külön) előkészítő-, kisegítő jellegű tevékenységnek minősülnek, így a kivételek közé tartoznak. Ezt igyekszik – teljesen ésszerű módon – megakadályozni a szabályozás változtatása oly módon, hogy kizárja a kivételnek számító tevékenységek közül az olyan tevékenységeket, melyek bár külön-külön (első ránézésre) előkészítő-kisegítő jellegűek, ám valójában összetartozók és együtt egy egységes gazdasági tevékenységet alkotnak.

Szintén nem keletkezik telephelye a vállalkozásnak egy másik államban, amennyiben tevékenységét ott alkusz, bizományos vagy más független képviselő (független ügynök) útján fejti ki, ha ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el. Itt is lehetőség volt színlelt bizományosi szerződések megkötésére külföldi leányvállalatokkal. Így el lehetett érni, hogy a nyereség ne abban az országban legyen adóköteles, ahol a tényleges értékesítés megvalósult, a „bizományos” leányvállalat ugyanis a saját nevében, de a külföldi vállalkozás javára jár el. Ezzel a vállalkozás máris elérte, hogy úgy értékesítse termékeit a másik államban, hogy ott nem rendelkezik telephellyel és így az értékesítésből származó nyeresége nem abban az államban adózik, ahol az értékesítés megvalósul. A modell egyszerű volt, mivel az adott leányvállalat (bizományos) nem a saját termékeit értékesíti, így ő nem is adóztatható abban az államban az értékesítésből származó nyereség után, csak az általa végzett szolgáltatás díjaként kapott jutalék után. Ezt az adóelkerülési gyakorlatot felszámolandó kiegészítésre került a modellegyezmény függő képviselőre és független képviselőre vonatkozó előírása annak érdekében, hogy ilyen megoldások ne legyenek működőképesek.

Mindig sajátos eset az építési-szerelési tevékenység, itt csak akkor keletkezik telephely az adott államban, ha a munkálatok meghaladják – egyezménytől függően – a 6, 12, 18 és 24 hónapos időintervallumot. Az időbeli korlát objektív és úgy volt megkerülhető, hogy a cégcsoportok csoporttagja (jellemzően, de nem kizárólag kapcsolt vállalkozások) szakaszolták egymás között az adott építési-szerelési munkálatokat és így tevékenységük máris nem érte el a telephely keletkezését kiváltó időtartamot. Az újabb előírások alapján már minősíteni kell, hogy az egyes külön szerződések a munka jellegét tekintve azonosak vagy hasonlóak-e, esetleg ugyanazon munkavállalók hajtják-e végre az egyes önálló szerződésekben foglalt feladatokat, stb.

Érdekes kérdéseket vet fel a digitális gazdaság térhódítása. Az utóbbi években számos, e téren vezető vállalkozását érte kritika az általuk alkalmazott adóoptimalizálási technikák miatt. Erről tömören így nyilatkozott egy illetékes: „Nem azzal vádoljuk Önöket, hogy amit tesznek, az törvénytelen lenne, hanem, hogy erkölcstelen.”

Könnyen belátható ennek oka, hiszen a nemzetközi adóztatás alapszabályait sok-sok évvel ezelőtt határozták meg, akkor, amikor az egyes funkciók ellátásához a legtöbb esetben fizikailag jelen kellett lenni egy adott országban. Ennek megfelelően ma már kivételezett helyzetben vannak azon szereplők, akiknek erre nincs szükségük. A digitális gazdaság ezt a folyamatot látványosan felerősítette azzal, hogy a funkciók egyre jelentősebb részét mindenféle fizikai jelenlét nélkül is el lehet végezni.

Az akcióterv eredményeképpen született OECD 2017-es Modellegyezmény telephely cikke ennek megfelelően számos helyen módosult.

A 2017-es Modellegyezmény változásai (beleértve a témánk szempontjából különösen érdekes telephelyszabályokat) nyilván akkor bírnak jelentőséggel, ha az új rendelkezések bekerülnek az adóegyezményekbe. Ezek viszonylag gyors átültetésére képes új jogi eszköz az ún. Multilaterális Adóegyezmény.

A Multilaterális Adóegyezmény újdonság a nemzetközi jogban, több ezer bilaterális egyezmény módosítását teszi lehetővé. A Multilaterális Adóegyezményhez 2017. június 7-én valamennyi európai uniós tagállam, így Magyarország is csatlakozott. Az első aláíráskor 68 állam írta alá a nemzetközi szerződést, melyek közül 52 országgal van hazánknak adóegyezménye. Magyarország bármely adóegyezménye kizárólag akkor módosítható a Multilaterális Adóegyezményen keresztül, ha a Magyarország által a hivatalos értesítésben „választott” partnerállam szintén megjelölte Magyarországot, és a partnerek kölcsönösen ugyanazokat a rendelkezéseket választották.

Magyarország az OECD részére megküldött feltételes értesítésben egyelőre nem választotta az új telephelyszabályok beiktatását a Multilaterális Adóegyezményen keresztül. Ettől függetlenül azonban él a lehetőség, hogy egy későbbi időpontban Magyarország is a módosított telephelyszabályok alkalmazását választja majd.

* * *

Az alábbi – PENTA UNIÓ Zrt.  által szervezett- 2020. április 8-án megrendezésre kerülő konferenciánk a fenti témát részletesebben is fejtem. >> Telephely keletkezése a társasági és helyi iparűzési adó tekintetében, minősítési és bejelentési szabályok. Az előadás során bemutatjuk a telephelyekre és fióktelepekre vonatkozó legfontosabb adózási és számviteli előírásokat, illetve megemlítésre kerülnek azon területek, amelyek esetében nemzetközi előírások adnak iránymutatást az ellenőrzések során.