A német minimálbér és ami mögötte van…

Tények, kérdések, felvetések, értelmezések

A 2015-ös év egyik kedélyborzoló új, magyar vállalkozásokat is érintő szabálya a német minimálbér (8,5 eurós – ca. 2800 Ft – óránkénti minimum bér) bevezetése. A német Minimálbér törvény alapján a minimálbér minden olyan munkavállalóra vonatkozik, akit Németország területén alkalmaznak, jobban mondva akkor, ha a munkavégzés helye akár csak pár óra időtartamra is Németország területére esik.

Mindez függetlenül attól, hogy a foglalkoztató, a munkáltató Németországban, vagy Németországon kívüli cég. Ennek következtében 2015-től számos olyan társaság kényszerül(t) a német minimálbér alkalmazására, akik, és akiknek munkavállalói a magyar és a vonatkozó nemzetközi és közösségi jog alapján nincsenek a német jogszabályok hatálya alatt.

Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság is tárgyalásokat kezdett Németországgal, s hamarosan– már január végén – felfüggesztésre került a német minimálbér szabály tranzitban résztvevő munkavállalókra történő alkalmazása

Uniós minimálbér, közösségi szabályozás

Nyilvánvaló, hogy egy állam a területén munkát végzőkkel kapcsolatban számos szabályt alkothat, például meghatározhatja a kötelező minimálbért, foglalkoztatási, képzettségi minimumokat, feltételeket, stb. Azt is szükséges azonban látni, hogy nem Németország az egyetlen, ahol kötelező minimálbér van, s nem kizárólag a fuvarozás területén alkalmazandók.

Jelenleg az Európai Unió 28 tagállama közül 22-ben van törvényes minimálbér, vagyis amelynél kevesebbet egyetlen munkavállalónak sem lehet jogszerűen fizetni. Emellett több tagállam az egyes szektorokban ún. ágazati minimálbér, illetve ágazati juttatások is bevezetett, amelyek a minimálbérnél magasabban és kötelező érvénnyel határozzák meg az egy-egy ágazatban foglalkoztatottak részére adható bér- és juttatási minimumokat.

Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárás keretében vizsgálja a bevezetett német szabályozást és folytatja az egyeztetéseket a német állammal, így továbbra is bizonytalanság övez számos kérdést: olyan kérdéseket, amelyekre a közösségi szabályok alapján olyan válasz adható, hogy közösségi jogba ütköző a német állam minimálbér törvénye a jelenlegi formában, és olyan kérdésekre, amelyek megoldás nélküli jogi konfliktushelyzetet idéznek elő két állam nemzeti jogának együttes, egyidejű alkalmazása esetén. Így most is előállt olyan helyzet, amelyben az egyik nemzeti jognak megfelelhet a munkáltató, a munkavállaló, a másik nemzeti jognak viszont nem tud.

Azt leszögezhetjük, hogy a nemzeti jogok, a belső nemzeti jogrendek nem írják felül egymást, egymással azonos szinten lévő jogszabályok, így a konfliktusmentes jogalkalmazás kizárólag abban az esetben lehetséges, ha a jogszabályok hatályai között nincs átfedés. A német minimálbér esetében ez nem mondható el, hiszen pl. német minimálbér szabály alkalmazásában érintett magyar fuvarozókra alapvetően a magyar jog vonatkozik.

A vonatkozó közösségi szabályok, pl. a Róma Szerződés vagy a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv lehetővé teheti, hogy a nemzeti jogok „feletti” szabályok legyen érvényesek minimálbér kérdésekben is. Ugyanakkor kimondható az is, ha ezen közösségi szabályok alkalmazása két vagy több tagállam nemzeti jogi előírásainak konfliktusát eredményezik, akkor vagy egyik, vagy másik, vagy mindkét tagállami nemzeti szabály, vagy annak értelmezése nem felel meg a közösségi rendelkezéseknek.

Kiküldetési napidíj vs. minimálbér

Ma még nem lehet biztosan tudni, milyen álláspontra helyezkedik az Európai Bizottság és mikorra várható az eljárás vége, ám az biztos, hogy a jelenleg is érintett cégek szempontjából lényeges, hogy pl. a magyar szabályozás szerinti, a nemzetközi közúti árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként foglalkoztatott munkavállalók számára adható 40 eurós (2016-tól 60 eurós) személyi jövedelemadó-mentes napidíj minek számít a német minimálbér szabály alkalmazása szempontjából?

A kérdést akként lehet feltenni, hogy a Németország által előírt minimálbérrel érintett időszak vonatkozásában biztosítandó bért miként kell tekinteni:

a. biztosítani kell a munkavállalók számára a másik tagállami minimálbért és a magyar állam szabályozása által adómentesen biztosított 40 euró (2016-tól 60 euró) külföldi kiküldetési díjat is?

b. biztosítani kell a munkavállalók számára a másik tagállami minimálbért, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben szükséges kiegészíteni a magyar kiküldött adott időszakra vonatkozó, szerződés szerinti bére és az adómentesen biztosított 40 euró (2016-tól 60 euró) külföldi kiküldetési díj együttes összegét?

A napidíj a latin eredetű per diem (a. m. naponta) kifejezésből ered, amely egy olyan jövedelemkiegészítés, amelynek célja a kiküldött személyre háruló többletköltségek fedezetének biztosítása. Ezt a 96/71/EK irányelv is megerősíti. Az irányelv értelmében a napidíjnak az a rendeltetése, hogy biztosítsa az érintett munkavállalók szociális védelmét a kiküldetéshez kapcsolódó, abban álló hátrányok ellensúlyozása révén, hogy az érdekeltek szokásos környezetüktől távol tartózkodnak.

Ha a foglalkoztató által alkalmazott napidíj szintén e célt szolgálja, az a kiküldetéshez tartozó juttatásnak minősül, így azt a minimálbér részének kell tekinteni. Ha a napidíjat a kiküldetés kapcsán ténylegesen felmerült költségek megtérítése címén fizetik a munkavállalók részére, az nem része a minimálbérnek.

Nézzük meg, mire vonatkozik a magyar szabályozás szerinti adómentes 40 euró (2016-tól 60 euró) külföldi kiküldetési díj. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. melléklete II. 7. a) pontja értelmében adómentesen csak akkor jár a külföldi napidíj a nemzetközi közúti árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként foglalkoztatott munkavállalók számára, ha a munkavállaló kizárólag a gépjármű külföldön történő üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó és számlával, más bizonylattal igazolt költségek elszámolására jogosult, és ezt az elszámolási módszert alkalmazza.

Vagyis a munkavállalónak a külföldi napidíj összegéből kell fedeznie a gépjármű külföldön történő üzemeltetése kivételével minden egyéb költséget, így pl. a külföldi szállást is. Ha pl. a szállásról is nyújthat be számlát a munkavállaló, akkor a külföldi napidíj az általános szabályok szerint számolható el a magyar szabályok alapján; a megszerzett bevétel 30 %-a, de legfeljebb a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségekről szóló kormányrendelet szerint naponta elszámolható összeg – 15 euró – lehet adómentes.

Mindezek alapján tehát, ha a munkavállaló a külföldi kiküldetés napidíja mellett a gépjármű külföldön történő üzemeltetésén kívül egyéb, kiküldetéshez kapcsolódó költségek megtérítésére nem jogosult, akkor a másik tagállami, itt a németországi minimálbér szabálynak akként kell megfelelnie, hogy a munkavállaló béréhez nem kell hozzászámítani a külföldi napidíj összegét a német minimálbérösszegnek való megfelelés vizsgálata során. Ha azonban egyéb költségekről is nyújthat be számlát a munkavállaló és azon költségeket is megtérítik számára, úgy a külföldi napidíj bruttó összegét is hozzá kell számítani ahhoz a munkabérhez, amely esetében azt vizsgáljuk, hogy összege eléri-e a német minimálbér szerinti óránkénti 8,5 euró összeget.

Annak nincs akadálya, hogy a magyar munkáltató akként döntsön, hogy a másik tagállami minimálbérrel érintett munkavállalói részére a német minimális órabért is megadja, és emellett a 40 eurós (2016-tól 60 eurós) napidíjat is biztosítja, ám ez a vonatkozó szabályozások és az Európai Bíróság esetjoga alapján álláspontom szerint a munkavállalónak kötelezően biztosítandó javadalmazáson túlmutató kötelezettségvállalásnak tekinthető.

A magyar gyakorlat alapján „megszoktuk”, hogy ha az Európai Bizottság közösségi jogba ütközőnek talál egy nemzeti rendelkezést, akkor akár visszamenőleges rendezésre is sor kerülhet (mint történt ez a ki nem egyenlített számlák áfa tartalmának korábbi vissza nem térítése ügyében 2007-es döntse nyomán).

E témakörben azonban valószínűsíthetően nem lesz lehetőség visszamenőleges rendezésre, ezért különösen fontos lehet, hogy a kiküldetésben (is) foglalkoztatottak részére biztosított bérelemek és juttatások pontosan és minden rá vonatkozó törvényi rendelkezésnek megfelelően legyenek kialakítva és kezelve.

Hozzászólások

Jelenleg nincs hozzászólás, légy te az első!

Értékelés, hozzászólás
Az értékeléshez és hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!