Kölcsönügylet bármely vállalkozásnál előfordulhat, kisebb és nagyobb méretűeknél egyaránt. Bár jogi értelemben ugyanarról az ügyletről van szó, számvitelileg is többnyire egyértelmű a kezelésük, mégis, nem azonos módon tekintünk rájuk, amikor az adójogi összefüggéseket, adójogi kihatásokat tekintjük. Még több eltérő szempont, kezelési mód jelenik meg, amikor a kölcsönügyletek transzferárazása kerül terítékre.

A kölcsönügyletek transzferárazási szempontú áttekintése számos, nem csak a transzferárazás területén megjelenő hibalehetőségre, potenciális adókockázatra hívhatja fel az adózók figyelmét. Aktuális cikkemben a kölcsönügyletek dokumentumokkal történő alátámasztásával, illetve a kölcsönök árazásának szokásos piaci árelvnek való megfelelősége főbb vizsgálati szempontját tekintjük át, amelyek nem csak a dokumentációs kötelezettséggel bíró vállalkozásoknál, hanem már kisvállalkozásoknál is fontosak lehetnek.

Sajnos még ma is gyakorta elhangzik, hogy kisebb vállalkozásokra nem vonatkoznak a transzferár szabályok. Ez azonban komoly adókockázatot hordozó tévedés, ugyanis csak a transzferárak dokumentálásának kötelezettsége az, amely nem vonatkozik kisvállalkozásokra.

A kapcsolt ügyletek adójogi kihatásainak szokásos piaci áron történő figyelembe vétele ugyanis minden adózóra vonatkozik.

A társasági adó alanyai számára a Tao. tv. 18. §-a írja elő mindezt, a többi adóalany számára pedig az Art. 1. § (8) bekezdése rögzíti alapelvként: „A szokásos piaci ártól eltérő szerződési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni. Nem alkalmazható e rendelkezés, ha a kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel a független felektől az adott esetben elvárható piaci magatartásnak.”

Éppen ezért egy kisvállalkozásnál éppúgy felmerülnek transzferárazási kérdések, mint egy nagyobbnál.

Egy nagyobb vállalkozást dokumentálási kötelezettség terheli, ha a kölcsönügylet ára – a kamat, díjak, jutalékok, stb. összege – meghaladja az adóévben az 50 millió forintot. Egy kisvállalkozásnál jóllehet a kölcsön és a kamat, stb. összege együttesen sem haladja meg ezt a határértéket, mégis indokolt lehet, hogy a kölcsönügyletben alkalmazott ár megfelelőségét egy esetleges későbbi adóellenőrzés során alátámasztani tudja az adózó. Igazolni tudja azt, amit az Art. fentiekben hivatkozott 1. § (8) bekezdése második mondata rögzít, vagyis hogy a kapcsolt ügyletében úgy járt el, ahogy független felektől hasonló helyzetben elvárható lehetett volna. Mindezt annak érdekében, hogy az Art. 1. § (8) bekezdése első mondata szerinti kötelezettség alól mentesülhessen.

Éppen ezért kisvállalkozásoknak is indokolt, célszerű megőrizni azokat az információkat, okiratokat, statisztikai lekereséseket, amelyek nyomán megállapították a kapcsolt ügyletben alkalmazandó árat, vagy amelyek igazolhatják, hogy az alkalmazott kamatmérték, ár szokásos piaci mértékű.

Emellett az adóhatósággal szembeni későbbi transzferár viták elkerülése érdekében minden adózónál különösen fontos lenne, hogy a kölcsön célját, a döntés megalapozásának árazásra is kiható lényeges pontjait rögzítse. Ez jelenti ugyanis a kiindulópontot, ezek azok a szempontok, amelyekhez viszonyítottan összehasonlítható ügyletekre vonatkozó adatokat kutatunk fel. Ha a kiindulópont, a kölcsön célja, lényeges jellemzőik nem kellően pontosak, az összehasonlíthatónak tekinthető ügyletek kiválasztása sem lesz kellően pontos.

Amikor egy ügyletben alkalmazott transzferár szokásos piaci ár jellegét vizsgáljuk, nem mindegy, hogy a megvalósult ügylet melyik szereplőjénél vizsgálódunk. A kölcsön nyújtójánál és igénybevevőjénél ugyanis nem ugyanúgy merül fel a transzferárak megfelelőségével kapcsolatos kérdés.

A kölcsön nyújtójánál a kérdést akként tehetjük fel, hogy legalább mekkora kamatbevételre tehetett volna szert az adózó, ha a kapcsolt fél helyett független félnek biztosította volna a kölcsönt, vagy egy független befektetési alternatívát választ? Vagyis mekkora az a szokásos piaci árelvnek megfelelő összeg, amekkora kamatbevétel realizálása biztosítja, hogy a független, piaci befektetési alternatíva helyett a kapcsolt ügyletet választotta? Ha ettől elmarad a realizált kamatbevétel, akkor szükséges lehet az adózó társasági vagy egyéb nyereségadó alapjának kiigazítása, növelése.

A kölcsön igénybevevőjénél ezzel szemben a kérdés akként merül fel, hogy mekkora az a kamatráfordítás, amelyet a kölcsön független piaci szereplőtől történő felvétele esetén felmerülne? Ha ettől elmarad a ténylegesen felmerülő kamatráfordítás, az adózó kisebb összegű kamatráfordítással csökkenti a nyereségadója alapját, mint csökkentené, ha nem kapcsolt féltől veszi igénybe a kölcsönt. Ha a ténylegesen felmerülő kamatráfordítás meghaladja a fellelhető adatok alapján adódó független kamatmértéknek megfelelő összeget, akkor szükséges lehet az adózó nyereségadó alapjának kiigazítása, növelése.

Ami közös a fenti két sematizált példában, hogy egyoldalúan, csak az egyik ügyleti résztvevő szempontjából, és akként közelítik meg az esetleges problémát, hogy sérül-e az adózó nyereség adóalapja a kapcsolt ügylet okán, és ha igen, mekkora összegű kompenzálás (adóalap kiigazítás) tudja semlegesíteni ennek hatását?

Még összetettebben merülhetnek fel azonban a kérdések, szofisztikáltabb megközelítés, elemzés szükséges, ha az alkalmazott transzferárak megfelelőségét kétoldalúan, vagyis mindkét résztvevő fél szempontjából vizsgáljuk. Ilyen helyzet állhat elő, ha az egyik adózónál felmerülő transzferárak miatti adóalap növelési kötelezettség nem kívánatos többlet adó hatását szeretnék semlegesíteni a Tao tv. 18. § (1) bekezdése szerinti, másik adózónál alkalmazható adóalapcsökkentési lehetőség érvényesítésével, feltéve, hogy ez utóbbi adózó rendelkezik a másik fél által is aláírt okirattal, amely tartalmazza a különbözet összegét.

Az ügyletek, az adózók ügyleti céljainak, az ügyleti körülmények függvényében azonban számos olyan helyzet lehetséges, amikor a fentiekben leírtakon túlmenően számos egyéb tényező befolyásolja a transzferárazás helyénvalóságának megítélését, akár azt is lehetővé téve, hogy az előbbi bekezdések leegyszerűsített ügyleti összefüggései szerint megállapítható szokásos piaci ártól akár lényegesen eltérő transzferár is szokásos piaci árelvnek megfelelőnek tekinthető.

Csak néhány példát említve azon tényezőkre, amelyek befolyásolják egy kölcsön árazását, s ezáltal azt is, hogy kapcsolt ügyletekben alkalmazott transzferár mennyire tekinthető szokásos piaci árelvnek megfelelőnek:

• a kölcsön devizaneme és futamideje
• a kölcsön visszafizetésének, a kamatos fizetésének esedékessége
• a finanszírozási cél azonosítása (pl. likviditás biztosítása, forgóeszköz beszerzése, beruházás megvalósítása, stb.)
• a felmerülő finanszírozási kockázat, a kölcsön igénybevevőjének hitelképessége
• a kölcsön forrásköltségének vizsgálata
• kapcsolódó ügyleti garanciák, biztosítékok, stb.

Már csak e néhány szempontból is látható tehát, hogy egy kapcsolt vállalkozások közötti, egyszerűnek tekinthető kölcsönügylet kapcsán is számos, árazást befolyásoló kérdés, körülmény vetődhet fel, és számos probléma jelentkezhet az alkalmazott transzferár szokásos piaci árelvnek való megfelelése vizsgálata, annak dokumentálása során. A problémák pedig kockázatokként jelentkeznek egy esetleges adóellenőrzés alkalmával.

A kockázatok egy jelentős része pedig kezelhető lenne, ha az adózók idejében – lehetőleg még a folyósítás előtt vagy a transzferárak elemzése, a dokumentálás során – sorra veszik és megválaszolják azokat a kérdéseket, amelyeket később majd esetleg az adóellenőrzést végző adóhatósági szakemberek fognak felvetni, illetve amelyekre adható válaszok mentén esetlegesen adóalap kiigazítást és adóeltérést fognak megállapítani.

A kölcsönügyletek kapcsán felmerülő további problémákról és a lehetséges megoldásokról, esettanulmányokkal együtt bővebben is hallhattok a 2015. november 2-án megrendezésre kerülő Transzferár szabályozás 2015 – adótanácsadó kontra adóhatóság című konferenciánkon.

E konferencián a kölcsönügyletek mellett hasonló részletességgel és példákkal fogjuk áttekinteni az utólagos árkiigazítások kezelésének adójogi kérdéseit, az interkvartilisek alkalmazásának problémáit, lehetőségeit, a menedzsment szolgáltatások transzferárazási lehetőségeit, mind adózói, mint pedig adóellenőrzési szempontból. Megismerhetitek az adóhatósági transzferár ellenőrzések legfrissebb tapasztalatait, megvitathatjátok kérdéseiteket mind az adóhatóság, mind az adótanácsadói oldal képviselőjével.

A konferencián áttekintjük a nemzetközi adózás legégetőbb problémáira megoldást kereső OECD BEPS Akcióterv transzferárra vonatkozó, illetve ugyan más adózási problémával foglalkozó, de transzferár kihatással is bíró egyéb pontjait, illetve ismertetjük a 2015. október 5-én kihirdetésre került végleges BEPS válaszokat, megoldásokat is ezen problémákra.

Előadásunk révén nem csak a transzferár dokumentációs kötelezettséggel rendelkező adózók bővíthetik ismereteiket, hanem azon kisvállalkozások is, akiknél előfordulnak, előfordulhatnak hasonló kapcsolt ügyletek.

Legyél Te is vállalkozásod vagy ügyfeled transzferár specialistája!

Jelentkezz október 26-ig kedvezményesen a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében Transzferár szabályozás 2015 – adótanácsadó kontra adóhatóság címmel 2015. november 2-án megrendezésre kerülő előadásomra, ahol az adóhatóság transzferár főosztályának vezetőjével együtt személyesen megvitathatjuk felmerülő kérdéseidet!