A gazdálkodók több okból adódóan is jelentős bizonytalanság közepette zárják 2022-es üzleti évüket. Cikkünk első részében ezekből emeltünk ki néhányat, mint az energiaárak alakulása, infláció és kamatemelkedés hatása, kormányzati beavatkozások, egyes piacokhoz valóhozzáférés korlátozása és klímaváltozások hatásai. A cikk második részében további mérlegelendő szempontokat ajánlunk megfontolásra.

1.Alkalmazott pénznem és hiperinfláció

A globális energiaárak meredek emelkedése számos országban hozzájárult az infláció gyors növekedéséhez, növelve a hiperinfláció hatálya alá tartozók számát (ahogyan ezt a fogalmat az IAS 29 Pénzügyi beszámolás a hiperinflációs gazdaságokban standard meghatározza). A gazdálkodók ennek eredményeként a következő kihívásokkal néznek szembe:

1. Annak eldöntése, hogy egy gazdaság az IAS 29 meghatározása szerint hiperinflációs-e, nem könnyű. Általános vélekedés szerint hiperinfláció akkor áll fenn, ha három év alatt az infláció mértéke megközelíti vagy meghaladja a 100% -ot. Annak eldöntése sem egyértelmű, hogy melyik árindexet kell ehhez alkalmazni?
2. Nehéz a funkcionális pénznem meghatározása, ha mind a helyi, mind más pénznem is használatos a napi működés során, különösen akkor, ha a helyi valuta hiperinflációs. Az IAS 29-et csak olyan gazdálkodóknak kell alkalmazniuk, amelyek funkcionális pénzneme egy hiperinflációs gazdaság pénzneme (nem pedig az adott gazdaságban működő bármely jogalanynak). Az IAS 21 Az átváltási árfolyamok változásainak hatásai standard 14. bekezdése kimondja, hogy „a gazdálkodó egység nem kerülheti el az IAS 29 standard szerinti újramegállapítást például azzal, hogy a jelen standard alapján meghatározott funkcionális pénznemtől eltérő funkcionális pénznemet választ (pl. anyavállalata funkcionális pénznemét).”
3. Ha a helyi pénznem és más valuták közötti átváltás korlátozott, nehéz megtalálni a monetáris tételek egyedi pénzügyi kimutatásokban történő átszámításához és külföldi pénznemben készített pénzügyi kimutatások átszámításához a megfelelő árfolyamot. 

A 2022. december 31-ével záruló év pénzügyi kimutatásainak összeállításakor az IAS 29 szempontjából a hiperinflációs gazdaságnak minősül például Argentína, Törökország.

2.Fordulónap utáni események

Nagyon fontos, hogy a beszámoló összeállításakor helyesen különböztessék meg a beszámolási időszak végén fennálló feltételeket bizonyító módosító eseményektől a beszámolási időszak után felmerült eseményeket, hiszen az előző hat az értékelésekre, míg az utóbbi „csak” közzétételeket igényel.

Amellett, hogy az eseményt melyik beszámolási időszakban kell figyelembe venni, ez a megkülönböztetés az jövőre vonatkozó számítások és a kapcsolódó közzétételek szempontjából is fontos. Például az IAS 36 szerinti értékvesztési vizsgálat vagy a várható hitelezési veszteség számítása az IFRS 9 standardnak, az előrejelzések észszerűen lehetséges változásaival szembeni érzékenységi vizsgálatok közzétételének a beszámolási fordulónapon fennálló feltételeken kell alapulnia és nem befolyásolhatják azokat későbbi, nem módosító események.

3.A kulcsfontosságú feltételezések és a becslési bizonytalanság 

A bizonytalangazdaági környezetben során különösen fontos, hogy a pénzügyi kimutatások felhasználói megfelelő információkat kapjanak annak érdekében, hogy megértsék a beszámoló elkészítésekor hozott kulcsfontosságú feltételezéseket és megítéléseket. 

Az IAS 1 standard 125. bekezdése szerint: A gazdálkodó egységnek közzé kell tennie azon jövőre vonatkozó feltételezéseire, és a beszámolási időszak végén fennálló becslési bizonytalanságok azon egyéb fő forrásaira vonatkozó információkat, amelyek esetében jelentős a kockázata annak, hogy lényeges módosítást idéznek elő az eszközök és kötelezettségek könyv szerint értékében a következő pénzügyi év során. Ezen eszközökre és kötelezettségekre vonatkozóan be kell mutatni azok jellegét, valamint a könyv szerinti értéküket a beszámolási időszak végén.

A közzétételnek a legfontosabb feltételezéseket kell bemutatnia, beleértve a lehetséges kimeneteleken alapuló érzékenységi elemzést, és tükröznie kell a jelentéskészítés időpontjában érvényes feltételeket. 

Fontos különbséget tenni azon becslések között, amelyek a következő pénzügyi évben jelentős kockázattal járnak, illetve amelyek hosszabb időn keresztül érinthetik az eszközök és a kötelezettségek értékelését.

4.Halasztott adók elszámolása

Mérlegelni kell, hogy a jelenlegi makrogazdasági környezetből adódó alacsonyabb vagy ingadozó eredmény hogyan befolyásolhatja a halasztott adókat.  Például a tárgyidőszak bevételeinek csökkenése vagy veszteség keletkezése, az előrejelzés bevételének csökkenésével párosulva, annak újraértékelését eredményezheti, hogy a kimutatott halasztott adóköveteléseinek egy része vagy egésze megtérül-e, illetve annak realizálására az adott ország adójoga alapján rendelkezésre álló idő mennyi.

Az IAS 12 Nyereségadók standard alkalmazásakor előfordulhat, hogy a gazdálkodónak nincs kimutatott halasztott adókötelezettsége az adóköteles átmeneti különbözetekre vonatkozóan, mert valószínűnek tartották, hogy az átmeneti különbözet a belátható jövőben nem fog megfordulni.

Fordítva is előfordulhat, hogy a gazdálkodó halasztott adóköveteléseket számolt el a levonható átmeneti különbözetekre mert valószínűsítette, hogy az belátható időn belül megfordul. 

Jelen gazdasági környezetben mindenképpen helyénvaló lehet ezeket a következtetéseket újragondolni.

5.A vállalkozás folytatásának elve

A pénzügyi kimutatások a vállalkozás folytatásának elve alapján készülnek, kivéve, ha a vezetés szándékában áll a gazdálkodó felszámolása vagy a működésének beszüntetése vagy nincs más reális alternatívája, mint azt megtenni. 

Ha a vezetés tisztában van olyan lényeges bizonytalanságokkal, amelyek jelentősen kétségbe vonhatják a gazdálkodó azon képességét, hogy továbbra is működőképes legyen, akkor azokat közzé kell tennie. A kiegészítő megjegyzésekben ki kell jelentenie azonban azt is, ha arra a következtetésre jut, hogy ebben a tekinteteben nem áll fenn lényeges bizonytalanság.

6.IFRS 17 Biztosítási szerződések

Az IFRS 17 Biztosítási szerződések standard a 2023. január 1-jén kezdődő éves beszámolási időszakokra kötelezően alkalmazandó. Azt gondolnánk, hogy ez a standard csak a biztosítókra vonatkozik, de az IFRS 17 előírásai alapján ez nem biztos, hogy minden esetben igaz. 

Az IFRS 17 hatása a biztosítókra jelentős lesz, csakúgy, mint az IFRS 9-é, mert azok a biztosítók, amelyek éltek azzal a lehetőséggel, hogy az IFRS 9 alkalmazását elhalasztották az IFRS 17 alkalmazásáig, el kell végezniük az új standard bevezetésének hatáselemzését és 2022. éves beszámolójukban be kell mutatniuk azt, hogy hogy mi az egyes új standardok implementálásának hatása.

Habár Magyarországon a Bit. (A biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvény) szerint biztosítási szerződéseket csak a biztosítási tevékenység folytatására engedéllyel rendelkezők (azaz biztosítók) köthetnek, – bár nem széles körben – de a nem biztosítóknak is lehetnek olyan szerződéseik, amelyek megfelelnek az IFRS 17 standard biztosítási szerződésekre vonatkozó előírásainak.  Ilyen lehet például egy hitelkártya, amelyhez a kártya kibocsátója biztosítást is nyújt a hitelkártyával végrehajtott olyan vásárlásokra, mint például a szállítók szerződésszegése miatti kártérítések. Az ilyen megállapodás alapján többféle eset is előfordulhat.  Lehet, hogy a kártya kibocsátója, a biztosítási szolgáltatásért:

• • egyáltalán nem számít fel díjat az ügyfélnek; vagy
  • olyan összegű díjat számol fel, amely nem tükrözi a kapcsolódó biztosítási kockázat értékét; vagy
  • olyan díjat számol fel, amely tükrözi a kapcsolódó biztosítási kockázatot.

A példa szerinti hitelkártya-szerződés biztosítási és nem biztosítási elemeket egyaránt tartalmaz. 

A példában említett hitelkártya kibocsátójának akkor nem kell az IFRS 17 standard szerint értékelnie a hitelkártya-szerződés biztosítási komponensét, amely egyébként megfelel a biztosítási szerződés fogalmának, ha a kockázat ügyleti ára nem tükrözi annak értékét.  Ha a hitelkártya-szerződés tartalmaz az ügyfél számára a biztosítási fedezetet, akkor a hitelkártya kibocsátója köteles különválasztani ezt a biztosítási elemet és alkalmazni rá az IFRS 17-et, a hitelkártya-szerződés egyéb összetevőit pedig a releváns IFRS-ek szerint kell értékelnie.

Az IFRS 17 szerint a biztosítási szerződés egy olyan szerződés, amelyben az egyik fél (a biztosítási szerződés kibocsátója) a másik féltől (a kötvénytulajdonostól) lényeges biztosítási kockázatot vállal át azáltal, hogy vállalja, hogy a kötvénytulajdonost kompenzálja, ha egy meghatározott jövőbeli bizonytalan esemény (azaz a biztosítási esemény) hátrányosan érinti a kötvénytulajdonost

Az IFRS 17 kiterjedhet olyan más szerződésekre is, amelyek hasonlóak az ilyen hitelkártya-szerződésekhez – pl. betéti kártyák, értékesítési kártyák stb. – ha ezek tartalmaznak olyan elemet, amelyek megfelelnek a biztosítási szerződés fogalmának, hiszen az ilyen megállapodások biztosítási kockázatot hordoznak.

Mindebből tehát az is következik, hogy a nem biztosítóknak is célszerű ismernie az IFRS 17 alapfogalmait és hatókörét annak érdekében, hogy el tudják dönteni, hogy szerződéseik tartalmaznak-e biztosítási kockázatot és emiatt szükséges-e az IFRS 17-t alkalmazniuk. Ezzel kapcsolatban tehát őket is érintheti 2022. éves beszámolójukban az új standard jövőbeni alkalmazásához kapcsolódó közzétételi kötelezettség.