Értékpapírok témájú cikksorozatom második részében a részvényjuttatási programok számviteli elszámolásával foglalkozom.

A program célja

A munkavállalók, de különösen a vezető tisztségviselők részvényalapú kifizetéseken alapuló javadalmazása gyakori módja egy gazdálkodó kulcsemberei ösztönzésének.

A programot a korlátolt felelősségű társaságok is alkalmazhatják, mert a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint az üzletrész is értékpapírnak minősül, így elszámolása megegyezik a részvényjuttatások elszámolásával.

Ha a juttatás a munkavállalók számára történik, akkor annak több célja lehet:

1. Munkavállalók motiválása a teljesítmény növelésére.
2. A munkavállalók olyan jutalmazása, amit nem pénzben kell kifizetni, ami így kedvező a vállalkozás cash-flow-jára és az adózása is kedvezőbb lehet, mint a bérként történő kifizetés.
3. Jól képzett munkaerő alkalmazása új felvétel és a munkaerő megtartása által. Azok a vállalkozások, amelyek ilyen programokat indítanak, vonzóak lehetnek a munkavállalók számára, mert tőkeerősnek látszanak. A programok általában hosszú távúak, ami segíti a munkaerő megtartását.

A publikusan elérhető információk alapján Magyarországon több tőzsdei cég is rendszeresen indít részvényjuttatási programot. (MOL Nyrt., OTP Nyrt., Rába Nyrt, Alteo Nyrt.)

Annak érdekében, hogy a részvényjuttatás végrehajtható legyen a juttatóknak vagy új részvényeket kell kibocsátaniuk, vagy pedig saját részvényt kell visszavásárolniuk.

Részvényjuttatás vagy részvényopció?

Fontos különbséget tenni a részvényjuttatás és a részvényopció között.

Részvényjuttatás esetében a munkáltató átruházza az értékpapír feletti tulajdonjogot.

Ha a munkáltató részvényopciót ad, akkor az egy olyan jog, amelynek szerzésekor a munkavállaló még nem szerzi meg a részvény tulajdonjogát, annak megszerzése csak az opció lehívásakor történik meg. A munkáltatók az opció lehívását általában meghatározott teljesítmény eléréséhez vagy munkaviszonyban eltöltött időtartamhoz köthetik. A munkavállalói részvényopciókkal nem lehet kereskedni, annak nincs opciós díja (hiszen nem is minősül opciós ügyletnek), ellentételezése a munkában eltöltött időtartamnak és az elvárt mutatók teljesítésének.

Munkavállalói részvényjuttatások elszámolása a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerint

A munkavállalói részvények jogi kereteit a Polgári Törvénykönyv határozza meg. Dolgozói részvény a teljes, illetve részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók számára ingyenesen, vagy a részvény névértékénél alacsonyabb áron bocsátható ki.

A dolgozói részvények számviteli törvény szerinti elszámolását az előző cikkünkben ismertettük. Röviden összefoglalva: a program hatását a beszámolóban lényegében akkor kell megjeleníteni, amikor a program feltételei teljesültek és a cégbíróság bejegyezte az ehhez kapcsolódó tőkeváltozást.

A tőkeinstrumentumban teljesítendő munkavállalói részvényjuttatások elszámolása az IFRS-ek szerint

A részvényalapú kifizetések IFRS-ek szerinti elszámolását az IFRS 2 standard szabályozza. A standard alkalmazása nem egyszerű. A részvényalapú kifizetések teljesítése általában hosszú időszakot ölel fel, amely alatt a megállapodás tartalma a gazdasági környezet változásai, vagy belső okok miatt is változhat. Egy részvényalapú megállapodás feltételeinek első ránézésre jelentéktelennek tűnő módosítása más számviteli elszámoláshoz és eredményhez vezethet.

A részvényjuttatási programok általában egy megszolgálási időszakot és teljesítmény célokat írnak elő. A teljesítménycélok lehetnek piaci feltételek (például részvény árfolyama), vagy nem piaci feltételek (például meghatározott árbevétel elérése).

A munkavállalói részvényjuttatási programokat a nyújtás időpontjában megállapított, átadásra kerülő tőkeinstrumentum valós értékén kell értékelni és a megszolgálás időtartama alatt kell elszámolni ráfordításként.

A nyújtás időpontja

A nyújtás időpontja az az időpont, amikor a gazdálkodó és a munkavállaló megkötik az erre vonatkozó megállapodást. Ha azt egy felsőbb szervnek (igazgatóság, részvényesek) kell jóváhagynia, akkor a nyújtás időpontja az az időpont, amikor ez ő jóváhagyásuk megtörtént.

A programban a munkavállalók szolgáltatást nyújtanak, azaz a nyújtó a tőkeinstrumentum ellenértékét a megszolgálás időszaka alatt kapja meg, tehát az időszak alatt kell elszámolni a teljesítmény ellenértékeként (ami a nyújtott tőkeinstrumentum valós értéke a nyújtás időpontjában) a saját tőke egy speciális elemével szemben, ami a részvényalapú kifizetés tartaléka. A munkavállalói részvényjuttatások esetén a gazdálkodónak ezért az ígért tőkeinstrumentumoknak a nyújtás időpontjában megállapított valós értékén kell számszerűsíteni a megszolgált teljesítmény értékét, mivel jellemzően nem lehet megbízhatóan mérni a munkavállalói szolgáltatások valós értékét.

A tranzakció értéke

Az IFRS 2 előírja, hogy a részvény alapú kifizetési tranzakciót valós értéken kell értékelni mind a tőzsdén jegyzett, mind a nem jegyzett gazdálkodók esetében. A tőkeinstrumentum valós értékének piaci árakon kell alapulnia, ha az rendelkezésre áll. Piaci árak hiányában a valós érték becslése értékelési technikával történik, megállapítva azt, hogy e tőkeinstrumentumok ára mekkora lett volna az értékelés időpontjában egy jól tájékozott felek közötti, szokásos piaci feltételeknek megfelelő ügyletben. Az IFRS 2 megengedi a belső érték használatát azokban az esetekben, amikor a tőkeinstrumentumok valós értéke nem mérhető megbízhatóan.

Az időszak alatt minden fordulónapon meg kell becsülni, hogy hány részvény válik megszolgálttá, azaz hányan dolgoznak még a periódus végén és teljesítik a feltételeket, és abból mennyi jut az adott időszakra.

Példa 1.

FÉLIX Zrt. 20X1. január 1-jén részvény alapú kifizetési programot indított 500 fő dolgozója részére. A program keretében minden dolgozó 250 darab 1 eFt-os névértékű részvényt kap, amelynek feltétele, hogy 4 éven keresztül folyamatosan a vállalkozás alkalmazásában álljanak. A meghirdetéskor a 4 év alatt távozók arányát 9 %-ra becsülték. A nyújtás időpontja óta 2 év telt el.

20X1-ben összesen 7 fő távozott a vállalkozástól, és az összesen távozók arányát 10 % -ra módosították.

20X2-ban 12 munkavállaló távozott, és a hátralévő időszakban még további 21 főre becsülték azok számát, akik nem lesznek jogosultak a juttatásra.

A részvények valós értéke az időszak során:

A program meghirdetésekor nem kell könyvelni semmit, mert még semmi nem teljesült a megszolgálás feltételéből, azaz az időszakból.

Tőkében teljesítendő részvény alapú kifizetés: meghirdetéskori valós értéken kell értékelni a teljes időszak alatt a Saját tőkében (Részvényalapú juttatás tartaléka). A valós érték változását a számításban nem kell lekövetni, az a futamidő alatt fix marad.

A példa szerinti esetben 2 év adatai ismertek, így annak alapján a következő tételek merülnek fel:

20X1. dec. 31.:

• (500 fő – 500 fő * 10 %) * 250 db * 1 600 Ft/db * 1/4 év = 45 MFt
• T Személyi jellegű ráfordítás – K Részvény alapú juttatás tartaléka 45 MFt

20X2. dec. 31.:

• (500 fő – 7 fő – 12 fő – 21 fő) * 250 db * 1 600 Ft/db * 2/4 év = 92 MFt,
• a változás 92 – 45 = 47 MFt
• T Személyi jellegű ráfordítás – K Részvény alapú juttatás tartaléka 47 MFt

A futamidő végén, ha a feltételek teljesültek az IFRS 2 tartalékot meg kell szüntetni a saját tőke megfelelő elemével szemben.

Ha az opciót a munkavállalók megszolgálták, de nem hívják le, akkor a Részvény alapú juttatás tartaléka összegét ráfordításként kell elszámolni.

A tőkeinstrumentumban teljesítendő részvényalapú kifizetések ráfordítása az IFRS-ek szerint tehát a megszolgálási időszak alatt kerül elszámolásra. A megszolgálási időszak az az időszak, amely alatt a szolgáltatási feltételnek teljesülnie kell.

Ha a feltételek között nincs szolgáltatási feltétel, akkor nem azonosítható a megszolgálási időszak sem. Ez azt jelenti, hogy a ráfordításokat azonnal el kell számolni. Nemkívánatos eredményeket okozhat tehát az, ha a megállapodások a szolgáltatási feltételeket nem kifejezetten tartalmazzák.

Példa 2.

A Janus Kft. a társaság bevételeinek növelésére vonatkozó teljesítményfeltételeket ír elő az értékesítési igazgatóval kötött megállapodásában, amely szerint, ha a társaság árbevétele a következő 2 évben legalább 20%-kal nő, akkor az igazgató 100.000 db részvényt kap, és további 100.000 db részvényt kap akkor, ha az árbevétel a két év alatt 40%-kal, vagy annál nagyobb mértékben nő.

A juttatás feltételei nem írják elő azt, hogy az igazgatónak a Janus Kft. alkalmazásában kell maradnia ahhoz, hogy megszerezze a részvényeket. A példa szerinti esetben egy meghatározott időszakot ugyan tartalmaz a megállapodás, de a megszolgálási feltétel (például 2 éves szolgálati időszak előírása) hiánya miatt a példa szerinti időszak nem tekinthető megszolgálási időszaknak. Ezért a teljesítés feltételét a juttatás időpontjában valós értéken kell értékelni, a valós érték meghatározásakor figyelembe véve a nem teljesülés felmerülésének valószínűségét, ami bizonytalanságot tartalmaz. Az így meghatározott összeget azonnal ráfordításként kell elszámolni.

Amennyiben a példa meghatározott szolgálati időszakhoz is kötné a juttatást, akkor a ráfordítást szét kellene teríteni a megszolgálási időszakra.

***

5percAdó konferenciaajánló

Ismerd meg a munkavállalói értékpapír programok előnyeit és feltételeit, a kapcsolódó SZJA- és SZOCHO fizetési kötelezettség tudnivalóit és az értékpapírból származó jövedelmek adózását! A PENTA UNIÓ Zrt. 2024. június 17-i, Értékpapírok számvitele és adózása (SZJA) című konferenciáján Biróné Zeller Judit és Horváthné Szabó Beáta gyakorlati példákon keresztül segíti a téma elsajátítását.

***

A cikksorozat első részét, amely részletesen ismerteti a befektetési jegy és a dolgozói részvény számviteli elszámolását, ide kattintva tudod elolvasni.