A cikksorozat előző részében már rávilágítottunk arra, hogy a telephelyre vonatkozó szabályok, definíciók különleges jelentőséggel bírnak, hiszen egy állam csak akkor gyakorolhat adóztatási jogot egy másik államban illetőséggel bíró vállalkozás nyeresége kapcsán, ha a vállalkozásnak telephelye keletkezik az elsőként említett államban – és ott nyereséget is realizál. A telephely fennállásának (vagy éppen hiányának) meghatározása igen fontos tehát, hiszen ez alapján lehet meghatározni mely állam(ok) adóztathatják meg az adott vállalkozás nyereségét.

Mint, ahogy már korábban áttekintettük, ha a vállalkozás olyan államban rendelkezik illetőséggel, amellyel Magyarországnak nincs egyezménye, úgy a társasági adó törvény telephely fogalmát kell alapul vennünk.

Ha azonban van egyezmény, úgy a külföldi illetőségű vállalkozást Magyarországon akkor terhelheti adókötelezettség, ha a vállalkozásnak az illetősége szerinti állam és Magyarország között megkötött, a kettős adóztatás elkerülését célzó egyezmény rendelkezései alapján telephelye keletkezik belföldön.

Kijelenthetjük, hogy amennyiben van egyezmény, úgy azok telephely fogalma igazodik az OECD Modellegyezményben foglaltakhoz, ennek megfelelően ismerkedjünk meg részletesebben a Modellegyezmény előírásaival.

Az OECD Modellegyezmény 5. cikkének 1. pontjában szereplő általános definíció alapján a „telephely” kifejezés olyan állandó üzleti helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás részben vagy egészben a tevékenységét kifejti.

Ezt az egyébiránt nem túl részletes fogalmat érdemes mélyebben megvizsgálni annak érdekében, hogy biztonságosan választ tudjunk adni az alapkérdésünkre – keletkezik-e telephelyünk vagy sem.

Azt a definíció alapján azonnal észrevehetjük, hogy szükség van egy konkrét helyszínre, amelyen keresztül (melynek igénybevételével) a vállalkozási tevékenységet folytatják. Ilyen helyszín lehet akár egy üzlethelyiség, de nem kizárt az sem, hogy az egy gép, berendezés legyen. Az üzlethelyiség sem kizárólagos feltétel, elegendő lehet, ha egy bizonyos tér, hely rendelkezésre áll az üzleti tevékenység végzéséhez.

Az általános definícióban sehol nem rögzített követelmény, hogy az adott helyszínt csak és kizárólag a vállalkozási tevékenység érdekében használhatják, akkor is keletkezhet tehát telephely, ha részben ilyen célú tevékenységet folytatnak az adott helyen.

Az adott üzleti hely (helyszín) használatának jogcíméről sem rendelkezik az előírás a telephellyé minősítés szempontjából, lehet ez tulajdonlás, bérlés, de akár szívességi használat is.

A – mint már láttuk, nem túl részletes – definícióból kiemelendő még az állandóság, tehát az üzleti tevékenység végzésének állandó, földrajzilag meghatározott helynek kell lennie, az adott társaságnak tartósabban kell ott folytatnia a tevékenységét. Az állandóságot, mint feltételt minden alkalommal a konkrét ügylet teljes ismeretében kell vizsgálni, más jogszabály (például a számviteli törvény) ugyan tartalmaz a tartósság kapcsán iránymutatást, de most más jogszabályi keretek között mozgunk.

Az adott létesítmény útján a vállalkozásnak értelemszerűen valamilyen üzleti tevékenységet kell végrehajtania. Elmondható, hogy a személyzet az esetek jelentős részében elengedhetetlen ahhoz, hogy egy adott helyen, állandó jelleggel vállalkozási tevékenységet lehessen folytatni. E tekintetben a vállalkozástól jogilag és gazdaságilag függő megbízottak is személyzetnek tekintendők, így nem csupán munkaviszonyos foglalkoztatásra tekintettel keletkezhet telephely. Meg kell jegyezni azonban, hogy előfordulhatnak kivételek, azaz a személyzet hiánya még nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem keletkezik telephely sem.

A Modellegyezmény segítségünkre van és megemlít néhány olyan helyszínt, amelyek jellemzően telephelynek minősülnek. Így az üzletvezetés helye, a fiók, az iroda, a gyár és a műhely, az olaj- és földgázkút, kőfejtő és a természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telep ide sorolandó (ez utóbbi lehet jellemzően egy bánya). A felsorolás példálózó jellegű, segítséget jelent – de ne feledjük, nem kizárólagos, azaz attól, hogy az üzleti tevékenységünk végzésének helye nincs a felsoroltak között, még keletkezhet telephelyünk.

Ugyanakkor ez fordítva is igaz, a tételes felsorolásban szereplő helyszínek is csak akkor lesznek telephelyek, ha teljesítik a korábban felsorolt feltételeket.

Szerencsére szerepelnek a Modellegyezményben olyan tevékenységek, amely mentesítenek minket a telephellyé minősítés alól – azonban e tevékenységek közös jellemzője, hogy előkészítő, kisegítő jellegűek.

Ez így bizony elég általános, nyilván minden esetben a konkrét tevékenység sajátosságai döntik majd el, minősíthetőek-e előkészítő, kisegítő jellegű tevékenységnek. A szó ellentétének hétköznapi értelméből is bátran kiindulhatunk – ha tudjuk, hogy valamilyen tevékenység a teljes vállalkozás működésének alapvető és meghatározó részét képezi, úgy az nyilván nem lehet előkészítő, kisegítő jellegű tevékenység. Ha annak célja ugyanaz, mint a vállalkozás tevékenységének általános működési célja, akkor a kifejtett tevékenység nem lesz előkészítő, kisegítő jellegű. És amennyiben nem ilyen, úgy valószínűleg telephely keletkezésével kell számolni.

Említést kell még tennünk a függő és a független ügynök tevékenységéről, mert a Modellegyezmény is kitér erre.

Általános előírás, hogy telephely keletkezik, ha az adott cég nevében eljár egy személy, aki, vagy amely szerződéskötési felhatalmazással rendelkezik, s ezzel rendszeresen él – ő a függő ügynök. Ha tehát ilyennel találkozunk – függetlenül attól, hogy az általános definíció alapján nem keletkezne telephely a másik államban – mégiscsak telephellyel van dolgunk. Jól be kell azonosítani tehát az ügynök teendőit, feladatait, tényleges tevékenységét. Az ügynök kapcsán első körben magánszemélyre gondolnánk, de társaság ugyanúgy felveheti ezt a szerepkört.

Feltétel, hogy rendszeresen éljen a felhatalmazásával, érdemben közreműködjön a szerződéses feltételek kialakítását illetően – a rendszeresség tehát itt is követelmény.

Ha van függő, akkor létezik független ügynök is – itt nem meglepő módon pont az ellenkező esetről van szó – a független ügynök eljárása nem keletkeztet telephelyet, azaz a vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak telephelye lenne egy másik államban, csupán azért mert tevékenységét ebben a másik államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki, ha ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el.

Ki lehet független ügynök? Nagyon fontos, hogy a megbízótól jogilag és gazdaságilag független, normál üzleti tevékenységét végzi, amikor a vállalkozás nevében (is) eljár. Ennek megítéléséhez természetesen meg kell vizsgálni a konkrét tevékenységét, néhány sarokpontot: hány megbízó számára dolgozik, ki ellenőrizheti, utasíthatja, hogyan alakul a kockázatviselés – ha ezeket megválaszoljuk, jó eséllyel be tudjuk sorolni, függő vagy független ügynökkel van-e dolgunk.

Miután eljutottunk odáig, hogy biztonsággal meghatározzuk, keletkezik-e telephelyünk – és a válasz igen, úgy azt is meg kell határoznunk, keletkezik-e olyan nyereség, amely a telephely fekvése szerinti államban megadóztatható – de ezzel a kérdéskörrel majd egy másik cikkben foglalkozunk.

* * *

Nehogy lemaradj! Írd be konferenciáink dátumait a naptáradba és élj speciális kedvezményeinkkel! >> KEDVEZMÉNYES KONFERENCIANAPTÁR 2016 – TAVASZ