Közel kétezer könyvelő között Könyvelő Barométer elnevezéssel felmérést végzett a PENTA UNIÓ Zrt. A megkérdezett könyvelők szerint a számlák majdnem ötöde (18%) nem a vállalkozás érdekében felmerült költségeket „igazolja”. Ugyanakkor az eredmény rámutat arra is, hogy a könyvelők 16%-a tud a számlák fiktív jellegéről, azaz a könyvelt vállalkozás bevonja a könyvelőt is a nem szabályszerű elszámolásba.

Fehéredik a gazdaság, de szürkülnek a könyvelők?!

Az elszámolt, fiktív számlák aránya három százalékponttal csökkent a két évvel korábbi, hasonló felmérésben megállapított 21,2%-hoz képest. A simlis könyvelők esetében azonban 3 százalékponttal nőtt a közreműködők aránya, a 2013. évi 13%-os adatot figyelembe véve, azaz nőtt az adócsalásban érintett könyvelők száma.

Van az a pénz?

„A simlis jelentése ravasz, sunyi. Lehet azonban, hogy azok a könyvelők, akikről a hír szól, valójában nem is ravaszok, s nem is sunyik, hanem velük szemben van egy munkáltatói vagy megbízói elvárás, azaz, hogy bizonyos kérdésekre adjanak olyan választ, amely a munkáltatónak vagy megbízónak az elvárásait szolgálja.” – kommentálta az eredményt Dr. Sallai Csilla, a Könyvelőiroda-Vezetők Klubjának elnöke.

Ne feledkezzünk azonban meg arról a tényről, hogy a beszámoló összeállításáért az ügyvezető a felelős.

Az új Ptk. 3:112. § (2) [A vezető tisztségviselő önállósága] szerint:

„A vezető tisztségviselő a társaság ügyvezetését a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján önállóan látja el. E minőségében a jogszabályoknak, a létesítő okiratnak és a társaság legfőbb szerve határozatainak van alávetve.”

A jogszabályok között pedig ott van a Számviteli törvény [2000. évi C. tv.], amely a gazdálkodó képviseletére jogosult személy – gyakorlatilag az ügyvezető – feladatait említi.

• „A számviteli politika elkészítéséért, módosításáért a gazdálkodó képviseletére jogosult személy a felelős.” 14. § (12)
• „Az éves beszámoló részét képező mérleget, eredménykimutatást és kiegészítő mellékletet a hely és a kelet feltüntetésével a vállalkozó képviseletére jogosult személy köteles aláírni.” 20. § (6)
• „A számlarend összeállításáért, annak folyamatos karbantartásáért, a naprakész könyvvezetés helyességéért a gazdálkodó képviseletére jogosult személy a felelős.” 161. § (4)
• „A könyvvezetés folyamatosságáért és helyességéért a gazdálkodó képviseletére jogosult személy a felelős.” 162. § (3)
• „A bizonylat (ideértve mind a kibocsátott, mind a befogadott bizonylatokat) alaki és tartalmi hitelessége, megbízhatósága – ha az más módon nem biztosítható – a gazdálkodó képviseletére jogosult személy (ideértve a Polgári Törvénykönyv szerinti képviseletet is), vagy belső szabályzatban erre külön feljogosított személy aláírásával is igazolható.” 167. § (3)

A beszámoló összeállítása így a valóságnak való megfelelést is jelenti. Ha a vezető tisztségviselő aláírta a beszámolót, ezzel – közvetetten – azt is akceptálta, hogy a beszámoló mögött lévő bizonylatok valós gazdasági eseményekről szólnak. Ez még akkor is így van, ha az „ötleteket” esetleg a könyvelő adta, vagy esetleg „közreműködött” az ügyletben. No persze ezzel nem akarom az „ötletadókat” (legyen az könyvelő vagy bárki más) felmenteni, csak félek, hogy egy újabb bélyeg kerül erre az egyébként eléggé védtelen szakmára.

„Adócsalás” – talán erre a kérdésre lehet a legnehezebben választ adni… Kiinduló pont a Btk. [Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény], mely nem adócsalásról szól, hanem a költségvetési csalást nevesíti.

„396. § (1) Aki

a) költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja,

b) költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt jogtalanul vesz igénybe, vagy

c) költségvetésből származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérően használ fel,

és ezzel egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Vannak további súlyosbító körülmények, mint nagyobb vagyoni hátrány okozása, bűnszövetkezetben való elkövetés vagy üzletszerű elkövetés, s ezekhez természetesen nagyobb büntetési tételek tartoznak.

„S ez utóbbiak azok az esetek, amikor azt halljuk, olvassuk a sajtóban, hogy bizony a könyvelőre is lecsapott az igazságszolgáltatás, úgy, mint tettestársra vagy bűnsegédre… no persze ilyenkor – vélhetően – nem néhány tízezer forintos tételről van szó.

Amikor a fiktív számlák, nem valós gazdasági események az ellenőrző vagy bűnügyi hatóságok asztalára kerülnek, a valóban felelős vezetés – ismét nem szerencsés általánosítással élve – ken a könyvelőre mindent, amit csak tud, vagy amit csak lehet. Ilyenkor az igazi elkövető a „megtévesztett” vagy „eltévelyedett” személy, aki csak arra kérte a könyvelőt, hogy „optimalizálja az adót”, míg a könyvelőnek tisztában kellett lennie a szabályokkal, tehát az ő bűnössége kézenfekvő.

Úgy gondolom, hogy a fiktív számlák és nem valós gazdasági események könyvelése sem a könyvelőnek, sem a gazdálkodónak nem célravezető megoldás… Lehet, hogy vannak, akik úgy vélekednek, hogy „van az a pénz”, amiért segédkezik, én viszont úgy gondolom, hogy nincs az a pénz, amiért a tisztességet megérné kockára tenni.” – tette hozzá Dr. Sallai Csilla.