A rehabilitációs hozzájárulás összege – a tavalyi törvénymódosítás értelmében – a minimálbér emelkedésével 2018-tól szintén változik. Számítása igen egyszerűnek tűnik, mégis több hibára hívta fel figyelmünket a NAV. Ebben a cikkben áttekintjük a pontos szabályokat adózási, és munkajogi szempontból egyaránt.

Rehabilitációs hozzájárulás kapcsán először is tisztázzuk, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) szerint ki tekinthető megváltozott munkaképességű személynek:

a) akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű,

b) aki legalább 40 százalékos egészségkárosodással rendelkezik, az erről szóló szakvélemény, szakhatósági állásfoglalás, hatósági bizonyítvány, minősítés időbeli hatálya alatt,

c) akinek a munkaképesség-csökkenése 50-100 százalékos mértékű, az erről szóló szakvélemény időbeli hatálya alatt, vagy

d) aki fogyatékossági támogatásban vagy vakok személyi járadékában részesül

és a munkaszerződése szerinti napi munkaideje a 4 órát eléri.

Felhívnám a figyelmet, hogy a munkaadó a rehabilitációs hozzájárulás megállapítása céljából nyilvántartást köteles vezetni, amely tartalmazza a megváltozott munkaképességű munkavállaló személyazonosító adatain túl a munkaképesség változásának, egészségi állapotának, egészségkárosodásának mértékét, a fogyatékosság tényét, továbbá az ezek igazolására szolgáló okirat másolatát. A nyilvántartást a munkáltató a foglalkoztatás megszűnését követő öt évig köteles megőrizni. Fontos, hogy mi is mindig ellenőrizzük a munkavállaló igazolásának az időbeli hatályát, mert a NAV biztosan megteszi!

Amit tudni kell a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásával kapcsolatban:

• Az Mt. 53. § szerint a munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni évenként 44 munkanapra, vagy 352 órára. Azonban a munkavállaló hozzájárulása nélkül nem kötelezhető más helységben végzendő munkára amennyiben a rehabilitációs szakértői szerv legalább 50 %-os egészségkárosodását megállapította.
• Az Mt. § (7) a munkáltatói felmondást szabályozza, miszerint megváltozott munkaképességű munkavállalónak egészségi okkal összefüggő képességével kapcsolatban csak akkor szüntetheti meg a munkaviszonyát, ha a munkavállaló eredeti munkakörében nem foglalkoztatható tovább, és a munkavállaló számára állapotának egészségi szempontból megfelelő munkakört nem tud felajánlani, vagy a munkavállaló a felajánlott munkakört alapos ok nélkül nem fogadja el.
• A munkavállalónak, ha megváltozott munkaképességű, fogyatékossági támogatásra, vagy vakok személyi járadékára jogosult, évenként 5 munkanap pótszabadság jár.
• 32. § (2) arról rendelkezik, hogy a rokkantsági ellátásban részesülő személy ellátását meg kell szüntetni, ha keresőtevékenységet folytat, és a jövedelme 3 egymást követő hónapon keresztül meghaladja a minimálbér 150 százalékát.

A rehabilitációs hozzájárulást, mint fizetési kötelezettséget, azzal a céllal vezették be, hogy a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását elősegítsék, rehabilitációjukat szolgálják. Azoknak a munkáltatóknak kell számolniuk vele, akiknél a munkavállalók száma a 25 főt meghaladja, és az általuk foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát (kötelező foglalkoztatási szint) Mértéke a tárgyév első napján megállapított alapbér kötelező legkisebb összegének kilencszerese/fő/év. (2018-ban 138.000 x 9 = 1.242.000 Ft / fő/év) Éves összege a kötelező foglalkoztatási szintből hiányzó létszám, valamint a rehabilitációs hozzájárulás szorzata. 

A NAV ellenőrzései során azt tapasztalta, hogy sok esetben a munkáltatók helytelenül állapítják meg a munkavállalók létszámát, illetve a kötelező foglalkoztatási szintből hiányzó létszámot is. Az Mmtv. 23. § (4) szerint létszámon a KSH szerinti tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámot kell érteni, melyet egy tizedes jegyre kerekítve kell meghatározni. A NAV szerint leggyakrabban az adózók egész számra, vagy két tizedesre kerekítenek.

Például: 32 fős átlagos statisztikai létszámú cég esetén 32 x 5% = 1,6. Tehát a kötelező foglalkoztatási szint 1,6 fő. Számítása 2018-ban 1.242.000 x 1,6 = 1.987.200 Ft/fő/év. Amennyiben van 1 fő megváltozott munkaképességű munkavállaló a cégnél, akkor a rehabilitációs hozzájárulást 0,6 fő után kell megfizetni. Természetesen az átlagos statisztikai létszám negyedévente vizsgálandó, és az aktuálisan számított összeg 25 %-a fizetendő.

Még egy gyors számítás, nézzük mennyibe kerül egy megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatása 4 órában 2018-tól, ha a bruttó bér 69.000 Ft.

45.885 Ft nettó bér + 23.115 Ft munkavállalói járulék + 14.490 Ft munkáltatói teher = 83.490 Ft/hó, ami éves szinten 1.001.880 Ft költséget jelent. Ez az összeg még csökkenthető az érvényesíthető szocho kedvezmény összegével, amennyiben például 9-es Feor számon foglalkoztatott, vagy 55 év feletti a munkavállaló.

A rehabilitációs hozzájárulás előlegét az első három negyedévre az adott negyedév utolsó hónapját követő hó 20. napjáig kell bevallani, és megfizetni. A negyedik negyedévre előlegfizetési kötelezettség nincs, ezt az éves elszámolás során kell figyelembe venni. A 2017-ben befizetett előlegek és a számított éves hozzájárulás különbözetét 2018. február 25. napjáig kell megfizetni. Ha számításaink szerint év közbeni túlfizetés történt az adott adónemre, átvezetési kérelemre az adóhatóság az adózó által megjelölt másik adószámlán számolja el, vagy – ha nincs adótartozása, és a bevallási kötelezettségeinek eleget tett – rendelkezhet az összeg visszatérítéséről. (adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény 74. §)

Remélem, hogy a fenti információk birtokában az érintett munkáltatók komolyan megfontolják a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását, mert egyértelmű, hogy mindkét fél érdekét ez szolgálja.

* * *

Tavaszi Konferencianaptár 2018 – Nehogy lemaradj! Írd be soron következő konferenciáink dátumait naptáradba és élj speciális kedvezményeinkkel!