A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) szerint a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 5. § (1) bekezdés a) – b) és e) – g) pontja szerinti biztosítási jogviszonyt kell megszüntetni a nyugdíj megállapíthatósága érdekében.

Ezek az alábbi jogviszonyok:

– munkaviszony,
– szövetkezeti tagság,
– kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó,
– kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó,
– munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony (megbízási, vállalkozási jogviszony).

Nem kell megszüntetni ugyanakkor az egyházi szolgálatot, nem kell felhagyni az őstermelői tevékenységgel, nem kell lemondani egy választott tisztségről. Izgalmakat okoz azonban az egyéni és társas vállalkozói minőség…

A nyugdíj érdekében meg kell-e szüntetni az egyéni vállalkozást, a társas vállalkozást (vagy meg kell-e szüntetni abban fennálló tagsági jogviszonyunkat)? Nem!

Az egyéni és társas vállalkozóból attól a perctől kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozó lesz, ahogy saját jogú nyugdíjassá válik. A hivatkozott jogszabályok szerint biztosítottnak a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó és a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó számít. Ezért a nyugdíjazás pillanatától nincs olyan biztosítási jogviszony, amelyet meg kellene szüntetni [merthogy az magától megszűnt].

A nyugdíjazás napjától tehát az egyéni és társas vállalkozóból egy kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozó lesz. Ettől kezdve nem kell fizetni a 27 százalékos mértékű szociális hozzájárulási adót és a 8,5 százalékos mértékű egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot.

A nyugdíjas egyéni és társas vállalkozó a járulékalapot képező jövedelme után (ha van ilyen) 10 százalékos nyugdíjjárulékot fizet. Ugyanakkor a nyugdíjas további szolgálati időt és járulékalapot képező jövedelmet nem szerez, új nyugdíjat nem fognak neki megállapítani.

A nyugdíjas egyéni és társas vállalkozó e járulékfizetés ellenében kérelemre egy speciális 0,5 százalékos nyugdíjnövelésben részesülhet. A rákövetkező évben a létező nyugdíját kiegészítik annak az összegnek 0,5 százalékával, amely után az előző évben 10 százalékot fizetett! (Nem rossz “üzlet”!)

Kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó esetében egy – a jövedelemtől független – fix összegű egészségügyi szolgáltatási járulékot is kell fizetni. Ennek összege 2015-ben havi 6.930 (napi 231) forint. Ezt az egyéni vállalkozó köteles maga után fizetni, társas vállalkozó esetében ez a társas vállalkozás terhe. Ezt az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság ellenében fizetjük.

Amennyiben a nyugdíjas személy egyidejűleg egyéni és társas vállalkozó is, ezt az egészségügyi szolgáltatási járulékot csak egy jogviszonyban kell megfizetni.

Főszabályként a fizetési kötelezettség az egyéni vállalkozói jogviszonyban áll fenn. Az egyéni vállalkozó azonban ezt a sorrendet minden év január 31-ig tett írásbeli nyilatkozatával megváltoztathatja. Ha az egyéni vállalkozó úgy nyilatkozik, hogy az egészségügyi szolgáltatási járulékot a társas vállalkozás teljesítse helyette, akkor ezt egyéni vállalkozóként nem kell fizetnie.

Ügyeljünk arra, hogy e nyilatkozat egy-egy eredeti példánya az egyéni és társas vállalkozási jogviszony könyvelésében megőrzésre kerüljön az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott elévülési időig.

Dr. Futó Gábor: TB Műhely II. – Automatikusan kap-e nyugdíjat a vállalkozó?