E cikk alapját az ÁFA-törvény 123. §-ában, illetve 5. számú mellékletében foglalt előzetesen felszámított adó megosztásának témaköre adja, mely szabályozás nem is olyan bonyolult, mint amilyennek elsőre látszik…

Miről is szól a 123. §? Az adóalanyok jelentős száma adólevonásra jogosító tevékenysége mellett adólevonásra nem jogosító tevékenységet is végez. Egyértelmű, hogy az adólevonásra nem jogosító tevékenység végzése érdekében felmerült költségek előzetesen felszámított adója nem vonható le, illetve azt is tudjuk, hogy az adólevonásra jogosító tevékenység végzése érdekében felmerült költségek előzetesen felszámított adója – alapesetben, a kivételektől eltekintve – levonható. De mi a helyzet akkor, amikor adott költség, beszerzés, mind az adólevonásra jogosító, mind az adólevonásra nem jogosító tevékenységet szolgálja?

Ez esetben a 123. § lehetőséget biztosít az adóalany számára, hogy ezen költségeinek előzetesen felszámított adóját megosztva vonja le. Fontos, hogy az ÁFA törvény nem írja kötelezően ennek alkalmazását, hanem lehetőséget biztosít, amellyel sokan azonban nem élnek, és nem vonják le a levonhatót.

Vegyes tevékenység végzése esetén alapszabály, hogy amennyiben megoldható, a tételes elkülönítés szabályát kell alkalmazni. Azaz amennyiben egy beszerzés számlájáról, vagy a számla egy tételéről egyértelműen eldönthető, mely tevékenységhez kapcsolódik, el kell azt különíteni. Azaz vagy levonásba helyezhető, vagy nem.

A módszerekről

De hogyan kezelendő, ha egy számlatétel nem különíthető el, mert az mindkét típusú tevékenységet szolgálja? Ez esetben – legfeljebb – három lehetőségünk van azon felül, hogy a legegyszerűbb megoldást választjuk, és nem helyezzük levonásba adott tételt:

– arányosítás saját, reális megosztási szabályok alapján [ÁFA törvény 123. §. (3) bek.];

– valamint két, bevételi adatokon alapuló arányosítási módszer:

• tárgyévet megelőző évre vonatkozó végleges levonási hányados alkalmazása [ÁFA törvény 5. számú melléklet 9. a) pont]
• arányosítás a tárgyévre vonatkozó évközi, és az adómegállapítási időszakok között göngyölített adatok eredménye alapján [ÁFA-törvény 5. számú melléklet 9. b) pont].

Fontos, hogy az adóalany – a tételes elkülönítést is beleértve – e három lehetőség közül többet párhuzamosan is alkalmazhat.

Nézzük az első pontot! Tegyük fel, hogy adott adóalany étkeztetési szolgáltatást nyújt, melynek egy része adólevonásra jogosító, egy másik része adólevonásra nem jogosító – ellenértékkel nem járó, ingyenes – tevékenység. (Ez esetben az 5. számú melléklet módszerei nem alkalmazhatóak, mivel azok bevétel alapúak, itt pedig az adólevonásra nem jogosító tevékenységünk után nincs bevételünk!)

Az adóalanynak lehetősége van olyan részletes kimutatást vezetni, melyből egyértelműen kiderül, az étkeztetésre fordított költségek mekkora hányadát fordította adólevonásra jogosító, és mekkora hányadát adólevonásra nem jogosító tevékenységére. A reális megosztási szabály alapulhat például az adagszámon.

Konkrétan, és leegyszerűsítve olyan részletes kimutatást kell készíteni, melyből egyértelműen kiderül, hogy az adott ÁFA időszakban hány adagot állítottam elő, és ennek hány százalékát adtam térítés ellenében. Így megkapom azt a számot, amekkora hányadát a beszerzéseim előzetesen felszámított adójának levonásba helyezhetem. A lényeg, hogy az eredmény valós legyen, egyértelmű számításokkal alátámasztva.

Ez a módszer nem bonyolult, de igaz, hogy amennyiben szoftveres segítség nélkül dolgozunk, jelentős munkával járhat. Ma már azonban nagyon sokan használunk ügyviteli szoftvert, ami jelentősen megkönnyítheti a munkánkat, de csak abban az esetben, ha az egy jól megtervezett, megbízható szoftver, mi pedig betartjuk a felhasználói útmutató szabályait.

Konkrét tanácsot nyilván nem lehet adni, mivel szoftverenként eltérhetnek a szabályok, a módszerek, de általánosságban tanácsolható, hogy a szoftverben történő adatrögzítés során mindig az lebegjen a szemünk előtt, hogy milyen módon szeretnénk bizonyítani, hogy az előzetesen felszámított adót csak és kizárólag a megengedett mértékben helyeztük levonásba.

Figyeljünk rá, hogy az arányosításba bevonandó beszerzéseink – bármilyen kód, vagy paraméter alapján, de – el legyenek különítve a többi beszerzéstől. Amennyiben – a példánál maradva – az adagszámon alapul a megosztási szabályunk, akkor minden előállítás, minden felhasználás, minden értékesítés adagban is legyen rögzítve a rendszerünkben.

A második és harmadik megosztási lehetőség már inkább tűnik bonyolultnak, hisz ott már egy képlet is megjelenik az 5. számú mellékletben, de a bonyolultság csak a látszat!

Nézzük először a tárgyévre vonatkozó évközi, és az adómegállapítási időszakok között göngyölített adatok eredménye alapján történő arányosítás módszerét.

A módszer alapja az 5. számú mellékletben található képlet, ami meghatározza, milyen módon kapom meg azt a százalékot, amennyit az arányosításba bevont beszerzéseim előzetesen felszámított adójából levonásba helyezhetek. Ami nagyon fontos, az a levonási hányados, melynek számlálójában és nevezőjében szerepeltethető tételekre kivételszabályokat fogalmaz meg a melléklet.

Ettől eltekintve lényegében arról van szó, hogy az adólevonásra jogosító bevételeimet elosztom az összes bevételemmel, és megszorzom az arányosításba bevont beszerzéseim előzetesen felszámított adójával. Ezt a számítást minden ÁFA időszak zárása előtt el kell végeznem. Ami fontos, hogy mindig adott adóév elejéig visszanyúlva kell számolnom, ezért göngyölített a neve e módszernek.

A másik lehetőség a tárgyévet megelőző évre vonatkozó végleges levonási hányados alkalmazásának módszere. Ennek lényege, hogy az adott adóév folyamán nem kell bajlódnom a számolgatással, egyszerűen alkalmazhatom az előző évem végleges levonási hányadosát, amennyiben rendelkezem ilyen hányadossal.

Azaz, ha például előző adóévben 10%-át helyezhettem levonásba a megosztandó beszerzéseim előzetesen felszámított adójának, akkor idén is számolhatok a 10%-kal minden időszakban, kivéve az utolsót. Az utolsó ÁFA időszakról benyújtandó bevallás előtt ki kell számolnom adott adóévem levonási hányadosát, és korrigálnom kell vele az adóévben addig elszámolt adót. Fontos, hogy a különbözetet külön kell kimutatnom a bevallásban!

Nem olyan bonyolultak ezek a módszerek, nem szabad félni tőlük, de tény, hogy a szabályokat be kell tartani, de ez minden kötelezettség esetében így van.

Mivel ma már nagyon sokan érintettek vagyunk az ügyviteli szoftverek kapcsán, néhány jó tanács mind a felhasználói-, mind a fejlesztői oldal számára.

Mire figyeljünk szoftver felhasználói oldalon?

Valamennyi arányosítási módszer alkalmazása esetén – beleértve a tételes elkülönítést is – fontos, hogy legyenek elkülönítve az arányosításba bevonandó beszerzéseink a be nem vonhatóaktól.

Szoftverenként nyilván eltérő a módszer, de egy kód, vagy paraméter alkalmazása lehet a megoldás.

A bevételalapú módszerek alkalmazása esetében fontos még, hogy a kivétel szabályoknak megfelelő tételeink meg legyenek jelölve. Ennek feltétele lehet például, hogy külön főkönyvi számra könyveljük e gazdasági eseményeket.

Mire figyeljünk szoftverfejlesztői oldalon?

Alapfeltétel, hogy – amennyiben felhasználóink igénylik – biztosítsuk a lehetőséget valamennyi arányosítási módszer használatához. Amennyire a jogszabály engedi, tegyük lehetővé több módszer párhuzamos alkalmazását. Mivel a felhasználók idegenkednek az arányosítástól, próbáljuk minél több automatizmus beépítésével rábírni őket a használatra.

Soha ne építsünk arra, hogy a felhasználó nem fog hibázni a bevételei elkülönítése során. A beszerzéseit nehezebb meghatároznunk, de a bevételei elkülönítését szabályozzuk mi, adjunk egy alapot, amit neki csak módosítania kell, amennyiben szükséges.

Készítsünk továbbá olyan egyértelmű, részletes, meggyőző felhasználói leírást, melyet olvasva a felhasználó bízni fog a működésben, és bátran alkalmazza rendszerünk arányosítási funkcióját!

* * *

Legyél az elsők között! Írd be tavaszi konferenciáink dátumait már most a naptáradba és élj speciális kedvezményeinkkel! >> KEDVEZMÉNYES KONFERENCIANAPTÁR 2016 – TAVASZ