Sokszor találjuk szembe magunkat azzal a kellemetlen helyzettel, amikor valaki legyint: „csak a könyvelő”. S aki így tesz, az nem tudja, hogy a könyvelő mögött milyen komoly szakmai tudás van – sokszor bizony olyan, amelytől az ítélkező maga is igen messze van. Ahhoz, hogy valaki jó könyvelő legyen, nagyon sokrétű ismerettel kell rendelkeznie. Vegyük ezeket – a teljesség igénye nélkül – számba.

Mivel a könyvelés definíciója valójában számviteli tevékenységet takar, ezért nem elégséges, ha valaki egyszer megszerezte a (legalább) mérlegképes könyvelői képesítést, hanem a számvitelről szóló jogszabályokban foglalt kötelezettségeket és lehetőségeket készség szinten kell ismerni. Csak így lehet a gazdasági eseményeknél kiválasztani a kötelezően könyvelendő tételeket és választani a vállalkozó számára legoptimálisabb számviteli kezelési módok, eljárások, lehetőségek közül. S bár a könyvelők munkáját jelentősen megkönnyítik a különféle szoftverek, s mindent, ami algoritmizálható, igyekszik is a szakma és az ezen a területen működő programozói kör automatizálni, de éppen ezekkel az automatizmusokkal még nagyobb szerepe van a számviteli tudásnak abban, hogy helyes eljárások kerüljenek alkalmazásra. Ha csak a programok által diktált eljárásokra hagyatkozik a könyvelő, akkor olyan rendszerszintű hibák is keletkezhetnek, amelyeknek komoly adózási következményei lehetnek, vagy a beszámolóban szereplő tételek helytelen mivoltából komoly felelősségi problémák merülhetnek fel.

S bár a könyvelővel szembeni ismereti igénynél rendre az adózásban való jártasság jut a szakmát nem ismerők eszébe, én mégsem azzal folytatnám sort, hiszen a könyveléshez kapcsolódva ki kell emelni az adott cégre vonatkozó szakmai és technológiai ismereteket.

A gazdálkodónak azért kell a természetben zajló folyamatokat jól átlátnia, mert így tudja azok eredményét és az azok eléréséhez szükséges költségeket, ráfordításokat megfelelően a számvitelben (a főkönyvi könyvelésben és a beszámolóban) rögzíteni, azokról a szükséges információkat bemutatni. Csak a megfelelő szakmai, technológiai átlátással lehet a könyvelő partner a vállalkozás vezetésével szemben is a kommunikációban. Ha a management nem érzi, hogy a könyvelő átlátja a természetes és gazdasági folyamatait, akkor nincs meg a bizalom sem benne a könyvelő iránt, illetve a még (egyébként lehet, hogy helyes és hasznos) számviteli eljárási tanácsokat is kétkedve fogadja, vagy figyelmen kívül hagyja. S lássuk be, sok olyan technológia van, amely alapszintű átlátásához is bizony elő kell venni a régmúltban megszerzett, esetleg mélyen szunnyadó fizikai, kémiai tudásunkat vagy éppen most kell megszerezni egy-egy korszerű technológiáról ismereteket. (Éppen azért nagy problémája a szakmának, hogy a kiszervezett könyvelési szolgáltatást nyújtók ritkán tudják megteremteni azt az ügyfélkört, amely csak néhány iparágra korlátozódik. Így sokkal több területen kell a szükséges szakmai tudást elsajátítani. Ez lássuk be így jóval több idő és energia.)

A fentieken túlmenően szükséges a jognak egy legalább alapszintű ismerete. A könyvelő a munkája során jogszabályokban rögzített előírásoknak megfelelően végzi munkáját, ezért evidens, hogy a vonatkozó számviteli és adózási jogszabályokat ismeri. Ezen túlmenően azonban tisztában kell lenni a jogalkotás és jogalkalmazás rendszerével, a jogszabályok hierarchiájával. A jogszabályok között kiemelt jelentősége van a Ptk-nak, azaz Polgári törvénykönyvnek (2013 évi V. tv), amely magában foglalja a jogalanyok (természetes személyek, jogi személyek és a családok) bármely tevékenységéhez kapcsolódó eljárási rendet dologi jog, kötelmi jog és öröklésjog), illetve az alkalmazandó elveket és más jogszabályok számára is fontos fogalmakat. Mivel a gazdálkodók, akiknek a könyvelők szolgáltatnak, napi szinten a szerződések által meghatározott feltételrendszerben működnek, ezért a könyvelő számára is fontos a jogszabályi környezetnek az ismerete és az abban való eligazodás. Ennek következményeivel a speciális jogterületeken, úgy, mint az adójogban találkozunk. Az ezen a területen szükséges ismeretek körülhatárolására a következő cikkben vállalkozunk.

Zárásképpen azonban meg kell még említeni a könyveléshez szükséges mentális képességeket, mint kitartás, terhelhetőség, monotonitástűrés. Ezek hiányában a könyvelő hamar csalódottá és pályaelhagyóvá válik. Bár a könyvelőről azt hiszik sokan, hogy egy elefántcsont-toronyban ül a gépe mellett és nyomkodja a billentyűket, nagyon fontos szerepe van a munkájában a megfelelő kommunikációnak. A könyvelő – sok esetben, mint rossz hír hozója – a közvetítő csatorna a jogszabályok és a gazdálkodó között. A jogszabályokban azonban gyakran a vállalkozóra nézve nem éppen kedvezőek a változások, teendők, így ezeket úgy kell továbbítani, hogy közben a könyvelőnek saját magát, a könyvelési szakma korlátait is védenie kell, nehogy a vállalkozó a feladatait a könyvelőre hárítsa. Ehhez – visszakanyarodva az előzőekben már kiemelt jogi ismerethez – előzetesen a könyvelőnek meg kell érteni a jogalkotói szándékot, át kell látnia a jogszabályból eredő feladatokat, azok elmaradásának következményeit, estleges szankciókat, s csak ezek után tudja az ügyfele, megbízója felé megfelelően közvetíteni a feladatokat.

* * *

Amennyiben részletesebben is érdekel, hogy milyen jogszabályi háttér szabályozza a könyvelőiroda tevékenységét; milyen belső rendszer alapján működik a gyakorlatban egy könyvelőiroda; milyen felelősségi viszonyok vonatkoznak a könyvelőirodára, annak vezetésére és az alkalmazott könyvelőkre, akkor jelentkezz a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében 2018. április 18-án megrendezésre kerülő Egy könyvelőiroda HR kérdései a könyvelőiroda vezető és a HR szakember szemszögéből című konferenciánkra, ahol résztelesen kitérünk, minden felmerülő kérdésre! Jelentkezz március 18-ig kedvezményesen!