A cikk keretében a 2023-as üzleti évzárás egyes kiemelt zárlati feladatait foglaljuk össze, különös tekintettel arra, hogy sok vállalkozásnál a 2023-as üzleti év gazdálkodásában jelentős változások következtek be, ami a zárási feladatokat is érintheti. 

A gazdálkodási körülményekről

A 2023-as üzleti évben sok vállalkozásnál az árbevétel jelentősen – akár 30-40%-kal – csökkent, illetve a 2024-es üzleti év elejének rendelésállománya is azt mutatja, hogy további árbevétel csökkenések várhatóak. Az eredményesség fenntartása érdekében az árbevétel csökkenését a költségek, ráfordítások csökkentésével szeretnék a vállalkozások ellentételezni.

Egy adott üzleti év zárásának kiemelt feladata – többek között – a céltartalék-képzés (azaz a várható veszteségek figyelembevétele), az eszközök és kötelezettségek mérlegfordulónapi értékelése, stb. Ezeket az értékeléseket az előbb említett gazdálkodási körülmények befolyásolhatják. 

Terv szerinti értékcsökkenés megváltoztatása, terven felüli értékcsökkenés elszámolása

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) előírása alapján a tárgyi eszköz aktiválásakor megállapított terv szerinti értékcsökkenés csak akkor módosítható, ha a számviteli törvény 53. §-ának (4)-(5) bekezdése szerinti feltételek valamelyike bekövetkezik. A tárgyi eszköz maradványértékét aktiváláskor kell meghatározni, annak a használati idő alatti változása nem tartozik ide. Így a maradványérték növekedése miatt nem lehet a terv szerinti értékcsökkenést módosítani. Ha a használati idő alatt a tárgyi eszköz piaci értéke jelentősen meghaladhatja annak könyv szerinti értékét, akkor lehet a számviteli törvény 57. §-ának (3) bekezdése szerinti értékhelyesbítés (piaci értékelés) lehetőségével élni, de ez nem befolyásolja a terv szerinti értékcsökkenés elszámolását.

A számviteli törvény előírása alapján a terv szerinti értékcsökkenést akkor lehet megváltoztatni, ha a terv szerinti értékcsökkenés megállapításakor figyelembe vett körülményekben (az adott eszköz használatának időtartamában, az adott eszköz értékében és a várható maradványértékében) lényeges változás következett be. Ilyen eset lehet például:

• csökken vagy nő a műszakok száma,
• pótlólagos beruházást, felújítást valósítottak meg,
• részleges selejtezést hajtottak végre,
• a tárgyi eszköz üzembe helyezésekor megállapított használati idő lejárt és tovább használják a tárgyi eszközt,
• ha éven belüli időtartamban nem használják a tárgyi eszközt,
• a tárgyi eszközre terven felüli értékcsökkenést számoltak el, vagy írtak vissza.

Felújítás, beruházás esetén:

• Új üzembe helyezés van, ebből következően lehet
  • új használati időt, és/vagy
  • új maradványértéket megállapítani.

Előbbi kettő változása miatt változhat a terv szerinti értékcsökkenés.

Terven felüli értékcsökkenés elszámolása esetén:

• változhat a használati idő,
• így változhat a maradványérték, és
• így változhat a terv szerinti értékcsökkenés.

Továbbhasznált tárgyi eszközök:

• használati körülményváltozást jelent,
• így megváltozhat a használati idő, és
• így megváltozhat a maradványérték is.

Előbbi kettő változása miatt szintén változhat a terv szerinti értékcsökkenés.

Nem használt tárgyi eszközök számviteli kezelése

Az árbevétel csökkenése a termelés csökkentését is jelenti, így a termeléshez használt tárgyi eszközök használata az eredeti üzembehelyezéshez viszonyítva időlegesen, vagy tartósan megváltozhat.

A számviteli törvény 23. §-a (5) bekezdésének előírása alapján, amennyiben az eszköz használata, rendeltetése a besorolást követően megváltozik, mert az eszköz a tevékenységet, a működést tartósan már nem szolgálja, akkor az eszköz besorolását meg kell változtatni, a befektetett eszközt át kell sorolni a forgóeszközök közé.

A számviteli törvény hivatkozott előírásaiból következik, hogy a termelés (a használat) éven belüli leállításával a használat körülményeiben változás következik be, így a terv szerinti értékcsökkenés megváltoztatható, alacsonyabb terv szerinti értékcsökkenés számolható el. Azzal, hogy átmenetileg nem használják a tárgyi eszközt, megváltozik/megváltozhat a használati ideje (tovább használható), így megváltozik a maradványértéke is, ebből következően a terv szerinti értékcsökkenése is megváltozhat. Fontos azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a tárgyi eszköz fizikailag, erkölcsileg avulhat az átmeneti leállás során is, mely avulást a terv szerinti értékcsökkenés elszámolásával ki kell fejezni, ha a vállalkozás az időarányos terv szerinti értékcsökkenés szabályait alkalmazza. Ezért a terv szerinti értékcsökkenés mértékét nem lehet nullában meghatározni akkor sem, ha a tárgyi eszközt átmenetileg nem használják. 

A számviteli törvény hivatkozott előírásaiból az is következik, hogy ha a tárgyi eszközök használati célja megváltozik, a tartós használati cél már nem áll fenn, úgy azokat legfeljebb az adott üzleti évben lehet a tárgyi eszközök között kimutatni, legkésőbb a mérlegkészítéskor a mérlegfordulónapra vonatkozóan kötelező azokat a forgóeszközök közé átsorolni. 

A számviteli törvény hivatkozott előírásából az is következik, hogy az átsorolási kötelezettség minden tárgyi eszközre vonatkozik, nem csak a termelő berendezésekre. Így például az ingatlanokat is át kell sorolni a forgóeszközök közé, ha azok tartós használati célja megváltozik.

Átsorolás előtt meg kell állapítani a tárgyi eszköz piaci értékét.

A piaci érték meghatározása függ a várható hasznosítási iránytól. Az átsorolt tárgyi eszközök a forgóeszközökön belül a készletek közé, ezen belül a várható hasznosítási iránytól függően az anyagok vagy az áruk közé kerülhetnek átsorolásra. Anyagok közé akkor kerülhet a használaton kívüli tárgyi eszköz, ha azt az eszköz szétbontásával, a kinyerhető anyagokkal szeretnék hasznosítani. Áruk közé akkor kerülhet átsorolásra a nem használt tárgyi eszköz, ha azt egyben értékesíteni szeretnék.

Ha a tárgyi eszköz az anyagok közé kerül átsorolásra, akkor a piaci érték nem más, mint a kinyerhető haszonanyag érték, áruk közé történő átsorolásnál a piaci érték a várható eladási ár. Amennyiben a nem használt tárgyi eszköz nettó értéke magasabb az így megállapított piaci értékénél, akkor az átsorolást megelőzően terven felüli értékcsökkenés elszámolásával le kell értékelni a tárgyi eszközt piaci értékre, majd az így leértékelt nettó értéken kerül a készletek közé átsorolásra. Ha tárgyi eszköz nettó értéke nulla, akkor nulla értékkel kerül a készletek közé átsorolásba és csak mennyiségi nyilvántartást fognak vezetni róla.

Amennyiben az eszközt a későbbiekben mégis ismét használatba veszik, akkor újra üzembe kell helyezni, vissza kell sorolni a tárgyi eszközök közé.

Az árbevétel csökkenésével, azaz a vállalkozási tevékenység szűkülésével előfordulhat, hogy az adott tevékenység során használt tárgyi eszközök részben vagy egészen feleslegessé válnak, így indokolt lehet terven felüli értékcsökkenés elszámolása. Ebben az esetben a piaci érték általában az adott tárgyi eszköz hulladék-, illetve haszonanyag-értéke. A feleslegessé vált tárgyi eszközök a vállalkozási tevékenységet, a működést már nem szolgálják, így a számviteli törvény 23. §-ának (5) bekezdése szerint az ilyen tárgyi eszközöket át kell sorolni a készletek (anyag, áru) közé. A készletre vétel után, amennyiben a tárgyi eszköz könyv szerinti értéke nem nulla, a különbözet összegében először terven felüli értékcsökkenést kell elszámolni. 

Céltartalék képzése

A számviteli törvény óvatosság elvéből következik, hogy a tárgyévi eredmény meghatározása során a céltartalék képzésével kell figyelembe venni az előre látható kockázatokat és a feltételezhetően bekövetkező veszteséget akkor is, ha ezek az információk az üzleti év mérlegfordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között váltak ismertté.

A várható kötelezettségekre a céltartalék képzési kötelezettség független a 2023. évi üzleti év eredményétől, így a céltartalékot akkor is meg kell képezni, ha a 2023. üzleti év eredménye veszteséges. 

A termelés visszafogása miatt sok vállalkozásnál dolgozói elbocsátások is bekövetkeztek 2023-ban, illetve tervezik 2024-ben.

Végkielégítésre céltartalék képzése

A végkielégítésre akkor kell céltartalékot képezni, amikor következő év(ek)re a dolgozói elbocsátásokra, leépítésekre vonatkozó konkrét döntés megszületett (figyelembe véve a mérlegkészítés időpontját). Ez a céltartalék a jövőbeni várható kötelezettségekre vonatkozik. Céltartalék képzése – a számviteli elszámolásból adódóan – azonban már elbocsátott dolgozók végkielégítésére is történhet.

A végkielégítés számviteli elszámolásánál figyelembe kell venni, hogy a végkielégítés költségként a munkaviszony megszűnésekor számolható el. Így, pl. ha a dolgozónak 2023. december 1-jével felmondanak 2 hónap felmondási idővel, akkor ennek a dolgozónak a munkaviszonya 2024. január 31-én szűnik meg. A Munka Törvénykönyve előírása szerint a dolgozónak az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni bérét és egyéb járandóságait.

Így, ha 2023. decemberben számfejtették a 2 havi munkabért és a végkielégítést, akkor ezek költségként 2023. decemberében megjelennek. Mivel a munkaviszony 2024. január hóban is fennáll, ezért a 2024. januári bér a 2024-es évi üzleti évet terheli, és 2024. január 31-én számolható el a végkielégítés is költségként. Ezért ezeket a költségeket a 2024-es üzleti évre időbelileg el kell határolni. A dolgozó elbocsátása azonban 2023-ban történt, ezért a 2023. üzleti évre a végkielégítés költségeire kötelező céltartalékot képezni (a 2024. januári munkabér folyamatos működési költségnek minősül, ezért arra céltartalék nem képezhető). A céltartalék 2024-ben történő feloldása fogja a 2024-ben elszámolt végkielégítést ellentételezni.

Hátrányos szerződésekből származó jövőbeni veszteségekre képzendő céltartalék

A gyakorlatban sokszor felmerül kérdésként, hogy az infláció miatti rezsiköltség és alapanyag növekedésre, illetve az inflációs nyomás miatti bérköltség emelkedésekre lehet-e céltartalékot képezni. A rezsiköltségek (gáz, villany stb.) és az alapanyag költségek áremelkedésére, illetve a növekvő dolgozói bérekre nem lehet céltartalékot képezni, mert azok a számviteli törvény előírása alapján folyamatos működési költségeknek minősülnek. Az előbb említett költségek növekedését a vállalkozók egy része az eladási árak emelésével tovább tudja hárítani. Azoknál a vállalkozóknál, akik a költségek növekedését nem tudják az eladási árakban érvényesíteni, a 2023-as üzleti év zárásakor vizsgálni kell, hogy vannak-e hátrányos szerződéseik, ugyanis a hátrányos szerződésekre kötelező céltartalékot képezni.

Az olyan hátrányos szerződésekre kell céltartalékot képezni, amely szerződések alapján a vállalkozónál a veszteség biztosan bekövetkezik, és amely szerződések hátrányos jogkövetkezmények nélkül nem mondhatók fel. A hátrányos szerződésekből várható veszteség összege (ami vagy a szerződéses kötelem teljesítése miatt, vagy annak felmondása miatt következik be) természetesen nem egyezik meg a rezsiköltségek, az alapanyagköltségek, bérköltségek stb. várható emelkedésének az összegével.

E céltartalék képzési kötelezettség a szerződés elszámolási egységére is vonatkozik. A számviteli törvény előírása alapján, ha a szerződés elszámolási egységének összes szerződéses költsége várhatóan meghaladja a szerződés elszámolási egységének teljes szerződéses árbevételét, akkor a különbözet összegében fennálló várható veszteséget (vagy a szerződés felmondásának, nem-teljesítésének költségét, ha ez kisebb, mint a szerződés teljesítéséből várható veszteség) azonnal el kell számolni az eredményben. Ebben az esetben a várható veszteség azon részét kell céltartalékként kimutatni, amely a mérlegfordulónapot követő teljesítéseken fog várhatóan felmerülni (mivel a mérlegfordulónapi teljesítési foknak megfelelő arányos várható veszteség a szerződés elszámolási egységére már elszámolásra kerül az eredményben a teljesítési foknak megfelelő árbevétel és az ezt meghaladó, kapcsolódó költségek, ráfordítások különbözeteként).

***

Teljesítsd 2024. évi kreditpontjaid most! Válaszd a 3 képzési forma közül a számodra legmegfelelőbbet!

• Tantermi továbbképzések >>
• ÉLŐ ONLINE közvetítések >>
• E-LEARNING videók >>