A transzferár nyilvántartás készítése időszerű és aktuális kérdés a társasági adóbevallás beadás határidejének közeledtével. Érdemes azonban végig gondolni, hogy melyek azok az esetek, amikor az adózót nem terheli nyilvántartási kötelezettség a kapcsolt vállalkozásaival folytatott ügyletek szokásos piaci árának levezetéséről, hiszen ezzel időt és energiát lehet spórolni.

A cikkben csak néhány esetet említünk meg, amelyek sokszor kérdéseket vetnek fel, de nagyban egyszerűsítik, lerövidítik a transzferárakkal kapcsolatos teendőket.

Kisvállalkozásnak minősülő társaságok

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI törvény (Tao. tv) 18.§ (5) bekezdése alapján az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak minősülő adózók nem kötelesek transzferár nyilvántartást készíteni. A kisvállalkozási minőséget tehát az adóév (pl. 2016) utolsó napján rendelkezésre álló adatok alapján kell megítélni, azaz mivel ekkor még csak a 2015-ös beszámoló áll készen, ebből kell következtetéseket levonni. Figyelembe véve azt, hogy a vállalatcsoport összevont vagy konszolidált értékei alapján kell értékelni a határértékek átlépését illetve a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvényben (Kkv. tv) megfogalmazott kétéves szabályra is tekintettel kell lenni.

Költség-átterhelések

Ha két kapcsolt fél között olyan szolgáltatások és termékek ellenértékének az átterhelése történik, amely szolgáltatás, termékértékesítés eredeti nyújtója független a kapcsolt felektől és az átterhelés változatlan áron történik a kapcsolt felek között, az ügylet – értéktől függetlenül – nem lesz tárgya a transzferár nyilvántartási kötelezettségnek.

Ilyen például, ha az egyik kapcsolt fél átterheli egy termék fuvarozási költségeit egy az egyben a másik kapcsolt félre, tudva azt, hogy a fuvarozást a vállalatcsoporttól függetlenül végezte egy szolgáltató.

A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 22/2009. számú PM rendelet szó szerinti értelmezése akár félrevezető is lehet, hiszen nem követeli meg, hogy a költségátterhelés ne a főtevékenység keretében valósuljon meg.

Például, ha a magyar társaság, aki főtevékenységében egy vállalatcsoport termék nagykereskedője, független féltől vásárol terméket, és azt változatlan áron adja tovább egy külföldi kapcsolt vállalkozásának, amivel a teljes tevékenységén nulla hasznot érne el – tegyük fel, hogy ez szolgálná egy vállalatcsoport érdekeit -, akkor erről sem kellene nyilvántartást készíteni.

Nyilvánvaló, hogy ez nem lehetett a jogalkotó szándéka, ezért azt javasoljuk, hogy csak olyan esetben éljenek azzal a lehetőséggel, hogy nem készítenek transzferár nyilvántartást a költségátterhelésről, ha az nem érinti a főtevékenységet.

Fontos hangsúlyozni, hogy a költségátterhelés jogcím önmagában lehetőséget biztosít arra, hogy ne kelljen nyilvántartást készíteni, nem szükséges vizsgálni a tranzakció értékét. A későbbiekben említésre kerülő 50 milliós határ erre nem vonatkozik. Azaz, ha az ügylet megfelel a költségátterhelés definíciójának, akkor sem terheli nyilvántartási kötelezettség, ha az értéke 200 millió Ft.

Lényeges azonban megjegyezni, hogy ha a költségátterhelés több kapcsolt fél részére történik, akkor a megosztás módszerét ismertetni kell, annak szokásos piaci ár elvének való megfelelőségét bizonyítani kell.

Ingyenes pénzeszközátadás és átvétel

Ingyenes pénzeszközátadás és átvétel esetén sem kell nyilvántartást készíteni, hiszen annál többet, hogy az átadott-átvett 100 Ft valóban 100 Ft, nem is lehetne írni.

50 millió forintot meg nem haladó ügyletek

Azokat a szerződéseket sem kell transzfer nyilvántartás keretében kezelni, amelyek esetében az adóévben teljesítés történt, de azok (általános forgalmi adó nélkül számított) szokásos piaci értéke nem haladta meg az 50 millió Ft-ot. Természetesen, ha vannak összevonható szerződések, akkor ott az összevont értéket kell figyelembe venni. Az 50 millió Ft-ot adóévente kell értékelni, nem szükséges azonos szerződés keretében, de korábbi években történt teljesítések értékét figyelembe venni.

Az 50 milliós értékhatárt azonban csak akkor érdemes elvágólagosnak tekinteni, ha meg vagyunk győződve arról, hogy a kapcsolt felek között alkalmazott ellenérték szokásos piaci.

Például, ha a felek között alkalmazott ellenérték 48 millió Ft és erre alapozva a társaság nem készít nyilvántartást, de egy esetleges adóhatósági ellenőrzés megállapítja, hogy az ő meglátása szerint az ügylet szokásos piaci értéke 51 millió Ft, az adóhiány mellett megállapíthatja a nyilvántartás hiányát is, ami a 2 millió Ft-ig terjedő mulasztási bírság miatt fájdalmasabb lehet, mint az adóhiányból eredő esetleges többlet fizetési kötelezettség.

Transzferár nyilvántartást akkor sem kell készíteni például, ha az adózó az adott csoporton belüli ügyletre vonatkozóan rendelkezik előzetes ármegállapítással, ügyletét tőzsdén kötötte, vagy hatósági ár vagy más jogszabályban meghatározott ár alkalmazása történik.

De ne felejtsük el, hogy az alacsony hozzáadott értékű, csoporton belüli szolgáltatások esetén a PM rendelet egyszerűsített kezelést tesz lehetővé, ami szintén időt, energiát spórol teendőkkel fokozottan sűrű időszakokban.

Érdemes tehát a kivételeket, egyszerűsítéseket figyelni, hogy valóban csak annyit dolgozzunk, amennyit kell.

* * *

Az 5percAdó rendezvény-ajánlata adózás témakörben:

Amennyiben érdeklődsz az adózást érintő változások iránt, akkor a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében idén is számítunk részvételedre a mérlegképes könyvelők kötelező továbbképzésén. A hagyományos, kétnapos továbbképzésre itt jelentkezhetsz! >>> Jelentkezem