Ma már szinte nincs olyan vállalkozás, amely gazdasági tevékenysége keretében ne találkozna a személygépkocsikkal kapcsolatos gazdasági eseményekkel – legyen szó akár saját tulajdonú, bérelt, lízingelt személygépkocsiról, vagy a tevékenység érdekében használt, magánszemélyek tulajdonában álló járművekről.

A személygépkocsik használatával kapcsolatos elszámolások során az adózók még ma is gyakorta esnek adóhatósági ellenőrzés áldozatául és komoly szankciókon keresztül tanulják meg egy-egy jogszabályhely megfelelő alkalmazását, az elszámolható költségek mértékét és mikéntjét, a helyes eljárási szabályokat – gondoljunk akár az adólevonásra, a besorolási kérdésekre vagy a bizonylat kiállítási kötelezettségre.

Cikksorozatunk első részében vizsgáljuk meg alaposabban, mit is értenek személygépkocsi fogalma alatt a különböző releváns jogszabályok. Első látásra egyszerűnek tűnhet a besorolás, azonban egyes esetekben előfordulhat, hogy amit az egyik jogszabály alapján személygépkocsinak kell tekintenünk, az egy másik törvény előírásai alapján már nem az. Az egyes elszámolási, tiltó vagy megengedő szabályok alkalmazása, vagy az azok alól történő mentesülés elsőként attól függ, hogy az adott jogszabály értelmében személygépkocsiként azonosítjuk-e a kérdéses járművet.

Személygépkocsi fogalommal több adótörvényben is találkozhatunk. Fontos tehát megismernünk az egyes jogszabályok ide kapcsolódó fogalmi meghatározásait – lehetőség szerint még az autó beszerzéséről, bérbevételéről születendő döntésünk előtt – annak érdekében, hogy a várható beszerzési, üzemeltetési költségeket megfelelően tudjuk kalkulálni.

Személygépkocsira vonatkozó fogalmi meghatározást tartalmaz a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (Gjt.), mely szerint személygépkocsi a személyszállítás céljára készült olyan gépkocsi, amelyben – a vezető ülését is beleértve – legfeljebb kilenc állandó ülőhely van, ide nem értve az ezen jogszabály szerinti autóbuszt, valamint motorkerékpárt.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.), valamint a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao tv.) azonos, az előzőnél már jóval részletesebb definíciót tartalmaz; személygépkocsinak minősül a négy, illetve három gumiabroncs kerékkel felszerelt olyan gépjármű, amely a vezetővel együtt legfeljebb nyolc felnőtt személy szállítására alkalmas. A törvény ide sorolja a benzinüzemű, a dízelüzemű, az elektromos üzemű, a gázüzemű személygépkocsit, a versenyautót, és az önjáró lakóautót is. Személygépkocsinak minősül továbbá az a vegyes használatú, 2500 kg-ot meg nem haladó megengedett együttes tömegű olyan gépjármű (nagy rakodóterű személygépkocsi), amelynek rakodótere gyárilag kialakítva kettőnél több utas szállítására alkalmas, de kézzel egyszerűen oldható ülésrögzítése révén a felhasználás szerinti terhek szállítására bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér, ideértve azt az esetet is, ha az ülés eltávolítására visszafordíthatatlan műszaki átalakítással került sor.

A fentiek alapján tehát az SZJA rendszerében a 2500 kg-ot meghaladó együttes tömegű vegyes rendeltetésű gépjárművek nem minősülnek személygépkocsinak.

Cégautóadó szempontjából a személygépkocsi fogalmát az Szja tv. szerint kell meghatározni (függetlenül attól, hogy maga az adónem a gépjárműadóról szóló törvényben került szabályozásra, melynek mint láttuk, önálló személygépkocsi fogalma van). Ugyanakkor a cégautóról szóló szabályozás az Szja tv. szerinti definícióból kiemeli a kizárólag elektromos és nulla emissziós gépkocsit, ezért a cégautóadó az ilyen típusú járművekre nem vonatkozik.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII.törvény (Áfa tv.) ugyan saját, önálló meghatározást nem ad nekünk, de egyértelműen utal arra, hogy mi tekintendő személygépkocsinak ezen jogszabály hatókörében.

Az ÁFA vonatkozásában személygépkocsinak minősül az a gépkocsi, amely 8703-as vámtarifaszámmal rendelkezik. Ezen VTSZ besorolás alá azok a gépkocsik tartoznak, amelyek személy/személyek szállítására szolgálnak és a szállítható személyek száma a vezetővel együtt sem haladja meg a 9 főt. A versenyautó, golfautó és lakóautó is személygépkocsi az ÁFA rendszerében.

A forgalmi engedélyben szereplő besorolás lesz ezen adónem szempontjából lényeges (már ha van forgalmi engedély – de lehet személygépkocsi olyan jármű is, aminek nincs forgalmi engedélye, lásd fentebb).

Amennyiben személygépkocsit kíván üzemeltetni a társaság, számos kérdést kell mérlegelnünk és megválaszolnunk: milyen legyen az autó, új vagy használt? Honnan vásároljunk, külföldről vagy belföldről? Feltétlenül vásárolni szeretnénk, vagy megfelelő a bérleti konstrukció is? Milyen módon rendezzük a vételárat? Kössünk lízingszerződést (ha igen, milyen típusút), vagy fizessük ki egy összegben a vételárat? Minden egyes előbb említett kérdésnek lehetnek adózási vonatkozásai, ezeket járjuk majd körbe a cikksorozat további részeiben.

* * *

Amennyiben részletesebben is érdekel a személygépkocsikkal kapcsolatos adójogszabályok gyakorlati alkalmazása, kitérve azokra a kockázatos pontokra, melyek ismeretének hiánya komoly fejtörést és nehézségeket okozhat, akkor jelentkezz szeptember 12-ig kedvezményesen Személygépkocsik üzemeltetésével kapcsolatos adózási kérdések címmel 2016. október 12-én a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében tartandó előadásomra, ahol személyesen is megvitathatjuk felmerülő kérdéseidet.