Látra szóló betétek bemutatása a cash-flow kimutatásban és a beszámolóban akkor, ha azokhoz harmadik féllel kötött szerződésből eredő felhasználási korlátozások kapcsolódnak

Az IFRS értelmező bizottságához (IFRIC) az a kérdés érkezett, hogy hogyan kell bemutatni a cash-flowban és a beszámolóban a pénzeszközt akkor, ha a gazdálkodó olyan elkülönített betéttel rendelkezik, melyet egy harmadik személlyel kötött szerződése alapján csak meghatározott célra használhat fel. A szerződés szerint azonban, ha bármilyen összeget igényelne a betétből, akkor azt lehívásra, engedély alapján megkapja.

Bemutatás a cash-flow kimutatásban

Az IAS 7 Cash-flow kimutatás standard 6. bekezdése szerint a pénzeszközök a pénztári készpénzállományt és a látra szóló betéteket tartalmazzák. A pénzeszköz-egyenértékesek olyan rövid távú, magas likviditású befektetések, amelyek könnyen meghatározható pénzeszközre válthatók át, és amelyeknél elhanyagolható az értékváltozás kockázata.

Az IAS 7 standard 48. bekezdése előírja a gazdálkodó egységnek, hogy tegyen közzé információkat „a gazdálkodó egység birtokában lévő olyan jelentős készpénz- és pénzeszköz-egyenértékes egyenlegekről, amelyek nem állnak rendelkezésre a csoport számára”. Példaként említhetők az olyan országban működő vállalkozás által birtokolt pénzeszköz és pénzeszköz-egyenértékesek, ahol kötött devizagazdálkodás vagy egyéb jogi korlátozás van hatályban.

Mindennek alapján az IFRIC arra a következtetésre jutott, hogy a látra szóló betét igénybevételének harmadik személlyel kötött szerződésből eredő korlátozása nem indokolja azt, hogy a betét ne pénzeszköznek minősüljön, kivéve, ha ezek a korlátozások a betét jellegét oly módon változtatják meg, hogy az már nem felel meg a pénzeszköz IAS 7 szerinti definíciójának. A látra szóló betét felhasználására vonatkozó korlátozások nem változtatják meg a betét jellegét akkor, ha a gazdálkodó kérésre hozzáférhet ezekhez az összegekhez. 

Bemutatás a pénzügyi helyzet kimutatásban

Az IAS 1 standard 66. (d) bekezdése előírja, hogy forgóeszközként kell besorolni egy olyan eszközt, amely pénzeszköz vagy pénzeszköz-egyenértékes (ahogy azt az IAS 7 standard meghatározza), kivéve, ha nem váltható át, nem cserélhető vagy nem használható fel valamely kötelezettség kiegyenlítésére legalább a beszámolási időszakot követő 12 hónapig.

Az IAS 1 standard 54. (i) bekezdése előírja, hogy külön sorban kell bemutatni a pénzeszközt és pénzeszköz-egyenértékes összegét.

Az IAS 1 standard 55. bekezdése kimondja, hogy a gazdálkodónak további tételsorokat, összesítő sorokat és részösszegeket kell a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban feltüntetnie, ha azok bemutatása releváns a gazdálkodó egység pénzügyi helyzetének megértéséhez.

Ezért a bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kérelemben leírt tényállás szerint a gazdálkodó egység az elkülönített, látra szóló betétet készpénzként és pénzeszköz-egyenértékesként mutassa be a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásában. Ha a gazdálkodó pénzügyi helyzetének megértése szempontjából fontos, a „pénzeszköz és készpénz-egyenértékesek” sort indokolt tovább bontani, és a látra szóló betéteket külön-külön sorban kell bemutatnia (korlátozott és nem korlátozott hozzáérésű bontásban).

Közzétételek

Az IAS 7 standard 45. bekezdése szerint a gazdálkodónak közzé kell tennie a pénzeszközök és pénzeszköz-egyenértékesek összetevőit, valamint be kell mutatnia a cash flow kimutatásban szereplő összegek egyeztetését a pénzügyi helyzetre vonatkozó kimutatásban szereplő tételekkel. Ezt alkalmazva a gazdálkodó az elkülönített látra szóló betétet a pénzeszköz és pénzeszköz-egyenértékesek összetevőjeként teszi közzé és mérlegeli, hogy tegyen-e közzé még további információkat:

Az IFRS 7 Pénzügyi instrumentumok: közzétételek standard előírásai szerint a közzétételeknek a pénzügyi instrumentumokból származó likviditási kockázatról és arról kell szólniuk, hogy hogyan kezelik ezt a kockázatot.