Az adóellenőrzések gyakorlatával foglalkozó sorozatunk témakezdő írását folytatva az elkövetkezőkben további hasznos ismeretekkel szeretnénk gyarapítani azt a tudástárat, amit az adóhatósági ellenőrzésekre történő sikeres felkészülések során használhatunk sorvezetőként. Ha van öt perced, most megtudhatod, mire érdemes ügyelni leginkább az ellenőrzés megkezdésével, valamint a nyilatkozattétellel kapcsolatban.

Mint azt már tudjuk, az ellenőrzés – főszabály szerint – a megbízólevél kézbesítésével, egy példányának átadásával kezdődik. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban Art.) 93. § (1) bekezdésében leírtak alapján tehát az adóvizsgálat nem akkor veszi kezdetét, amikor az adóhatóság dönt a revízió elrendeléséről, illetőleg kiállítja, majd kiadmányozza a megbízólevelet, hanem akkor, amikor a vizsgálat tényét velünk (adózókkal) a törvényben előírt módon – vagyis a megbízólevél szabályszerű kézbesítésével – közölték, vagy megkísérelték közölni (ez utóbbi alatt a kézbesítési vélelemre, illetve az átvétel megtagadásának esetére gondolok).

Nagyon lényeges, hogy az ellenőrzés megkezdésének ténye és az ebből fakadó további jogkövetkezmények is csak a szabályszerűen kiállított és kézbesített megbízólevélhez kapcsolódhatnak; egy kiadmányozás nélküli, vagy hibásan kiadmányozott, illetőleg nem a jogosult részére kézbesített megbízólevél nem válthat ki semmilyen joghatást, ahogyan más, a vizsgálattal kapcsolatos hivatalos irat (pl. értesítés, idézés) kézbesítése sem eredményezi az ellenőrzés megkezdését, ha a megbízólevél kézbesítése egyidejűleg (vagy ezt megelőzően) nem történt meg. A vizsgálat megkezdéséről szóló telefonos értesítés szintén nem pótol(hat)ja a megbízólevél kézbesítését, még abban az esetben sem, ha a telefonos értesítésről a hatóság hivatalos feljegyzést, vagy jegyzőkönyvet készít, amit a vizsgált adóalany utóbb aláírásával is hitelesít.

Az adóhatóság a vizsgálat elrendeléséről szóló megbízólevelet jellemzően tértivevényes postai küldeményként, vagy elektronikus úton, az ügyfélkapus tárhelyre küldve juttatja el a vizsgálat alá vont adóalany részére. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy az ellenőrzés elrendeléséről és a megbízólevél kézbesítésének folyamatáról „árulkodó jelek” jutnak el hozzánk még azt megelőzően, hogy a vizsgálat ténylegesen megkezdődik és az ezzel kapcsolatos jogkövetkezmények – így például az önellenőrzési tilalom – beállnak. Bár a tértivevényes postai, illetőleg az elektronikus tárhelyre érkezett küldeményről szóló (e-mailben érkező) értesítésből nem derül ki a küldemény tartalma, a feladó személye azonban igen, és ez utóbbi információ birtokában mindenképpen érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy vannak-e olyan hiányosságok, hibák a már benyújtott adóbevallásainkban, amelyeket önellenőrzéssel rendbe lehet tenni, amennyiben ugyanis az adóhatóságtól érkezett küldemény egy bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésről szóló megbízólevelet rejt, akkor a megbízólevél kézbesítésének napjától kezdve erre többé már nem lesz lehetőségünk (az Art. 49. § (2) bekezdésében foglaltak értelmében a vizsgálat alá vont adónem és időszak tekintetében csak az az önellenőrzés fogadható be, amely legkésőbb a megbízólevél kézbesítésének napját megelőző napon benyújtásra került).

Természetesen senkit nem szeretnénk arra bíztatni, hogy a megbízólevél átvételét indokolatlanul elodázza, hiszen a jóhiszemű joggyakorlás és az adóhatósággal való együttműködés minden adóalany törvényben rögzített kötelezettsége. Mindazonáltal – a cikk szerzőjének álláspontja szerint – sem rosszhiszeműnek, sem az együttműködést megtagadó magatartásnak nem minősíthető önmagában az, ha maximálisan kihasználjuk a törvény által megszabott határidőkben rejlő lehetőségeket (így például az első sikertelen kézbesítést követően nem rohanunk azonnal átvenni az adóhatóságtól érkezett küldeményt, hanem megvárjuk a következő kézbesítést, esetleg csak azt követően, közvetlenül a feladónak történő visszaküldést vagy az elektronikus tárhelyen történő elérhetőség megszűnését megelőzően vesszük át a küldeményt), akár annak érdekében is, hogy ezzel időt nyerjünk az ilyenkor még jogszerűen és érvényesen megtehető önrevízió(k) elvégzésére.

Ha már az együttműködési kötelezettség és a jóhiszemű joggyakorlás szóba került, a jogszabályi adta lehetőségek kiaknázása természetesen soha nem mehet el az ellenőrzés szándékosan akadályozásáig. A kiutalást megelőző adóellenőrzések során különösképpen érdemes ügyelni arra, hogy az ellenőrzés munkáját ne akadályozzuk, illetve ne szolgáltassunk okot a revíziónak arra, hogy e magatartásunkra hivatkozással a terhünkre mulasztási bírságot szabhasson ki, ezek a körülmények ugyanis a kiutalási határidőt számunkra kedvezőtlenül befolyásolhatják; míg az előbbi esetben a kiutalási határidő az adózói érdekkörben felmerült akadály megszűnésétől indul (Art. 37. § (4) bekezdés b) pontja), addig az utóbbinál – amennyiben a kiutalási igény jogosságának ellenőrzése az igény (bevallás) beérkezésének napjától számított 30 napon belül megkezdődött – a kiutalási határidő csak az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv átadásának napjával (!) veszi kezdetét (Art. 37. § (4) bekezdés c) pontja), vagyis a revízió a késedelmes kiutalás miatti kamatfizetés terhe nélkül végezheti az extrém esetekben akár évekig is elhúzódó ellenőrzést (megjegyzendő itt, hogy ezzel a jogszabályi rendelkezéssel, illetve az ennek alapján folytatott joggyakorlattal a cikk szerzőjén túl az Európai Unió Bírósága sem ért egyet, miként arról a Glencore-ügyben (C 254/16.) született ítélet is tanúskodik), így a kamattal együtt az egyik legjelentősebb kényszerítő eszközt is elveszíthetjük, amivel az adóhatóságot az ellenőrzések gyors lezárására lehet sarkallni.

Cikksorozatunk kezdő írásában már szóba került a nyilatkozattétel, és kiemeltük azt a tényt is, hogy az adóhatósági jogviták jelentős része a félresikerült, illetve félreértett nyilatkozatokra vezethető vissza.

Bár a vizsgálat alá vont adózónak, mint az eljárás alanyának, vagyis az ügyfélnek nyilatkozattételi kötelezettsége nincs [lásd a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban Ket.) 51. § (1) bekezdésében foglaltakat], és így részéről a nyilatkozattétel elmaradása, megtagadása nem is szankcionálható, az adózói nyilatkozat mégis az egyik legalapvetőbb bizonyítási eszköz, amely a tényállás feltárását, a vizsgált gazdasági események megértését és helyes értelmezését nagyban segítheti, ezért általánosságban elmondható, hogy egy átgondolt, alapos nyilatkozat szinte minden esetben „előre viszi az ügyünket” (a javunkra szólóan tisztázza, magyarázza a tényállást, a revízióra pedig pozitív hatást tesz), míg egy felszínes, elkapkodott, félreérthető kijelentéseket tartalmazó nyilatkozattal az előzőekkel éppen ellentétes hatásra és következményekre számíthatunk. A nyilatkozattétel megtagadása csak a legritkább esetben lehet indokolt, ugyanis bár közvetlen jogkövetkezménye valóban nincs, az adóhatóság szinte minden esetben negatív előjelet társít hozzá (akárcsak a már megtett nyilatkozat utóbb történő visszavonásához, vagy jelentős megváltoztatásához), ami sajnos gyakran a tényállás adóhatósági értelmezésében és a revíziós megállapítások megfogalmazásában is visszaköszön.

Nem árt tudni, hogy a nyilatkozattételi kötelezettség hiánya nem jelent egyben felmentést az igazmondási, illetve az idézés időpontjában a hatóság színe előtti megjelenés kötelezettsége alól. Ha tehát adózóként személyes megjelenésre és nyilatkozattételre kapunk idézést, az idézés napján a hatóság előtt meg kell jelennünk, és ha nem kívánunk nyilatkozatot tenni, akkor ezt ott helyben kell a hatóság képviselőjével (szóban vagy írásban) közölnünk, ha pedig nyilatkozunk, az igazmondási kötelezettség terhel minket, akárcsak a nyilatkozni köteles tanúkat.

A nyilatkozattétel módja az adóhatóság és az adózók között időtlen idők óta szolgáltat okot a huzavonára. A jogszabály (a már hivatkozott Ket. 51. § (1) bekezdése) megfogalmazása jelenleg már nem utal kifejezetten arra, hogy ezt a nyilatkozatot „írásban vagy szóban” is megteheti az ügyfél (2009. szeptember 30-ig ezt a fordulatot expressis verbis tartalmazta a norma szövege), mindazonáltal nem vitatott, hogy a nyilatkozat megtételére az adóügyekben az ügyfélnek mind szóban, mind írásban lehetősége van továbbra is. Az egyik oldalon az adóhatóság áll, aki – a revízió vérmérsékletétől függően – előszeretettel részesíti előnyben a hivatali helyiségben történő szóbeli nyilatkozattételt, annak közvetlenségére és egyéb funkcionális előnyeire hivatkozva, szemben a másik oldalon álló adózókkal, amelyek némelyikénél a hivatali légkör és a teljes mértékben a revizorok által uralt meghallgatás (melynek során a kérdések előre nem ismertek, sőt, azok gyakran ötletszerűen, az előző kérdés-válasz alapján merülnek fel a revizorban) már önmagában olyan stresszhelyzetet teremt, amelyben egész egyszerűen képtelenek tárgyilagosan, összeszedetten válaszolni a feltett kérdésekre.

Azokat a veszélyeket, amelyek egy ilyen helyzetből kialakulhatnak, nehéz lenne túlbecsülni, hiszen az adóügy végső kimenetele akár egyetlen rossz nyilatkozaton, vagy félreérthető kijelentésen is eldőlhet. Természetesen ennek ellenére nem törvényszerű, hogy egy szóbeli nyilatkozattétel során csak az adózó húzhatja a rövidebbet, de mindent egybevetve az írásbeli nyilatkozattétel az adózók számára az esetek többségében jóval több előnnyel, illetve kevesebb potenciális veszéllyel jár a szóbeli nyilatkoztatáshoz képest, így például a kérdések előre adottak és megismerhetőek, amelyek értelmezésére, megválaszolására nem másodpercek, hanem napok állnak rendelkezésre, így lehetőség nyílik arra, hogy nyugodt körülmények között, informatív és pontos válaszokat lehessen adni a hatóság által feltett kérdésekre, akár adószakmai ügyekben jártas szakember kontrollját is a folyamatba építve.

Ezek után joggal merülhet fel a kérdés, hogy mit tegyünk, ha a revízió már felhívott minket szóbeli nyilatkozattételre, de mi ügyfélként mégis inkább írásban szeretnénk az adóhatóság által feltett kérdésekre válaszolni?

Ebben az esetben azt javasoljuk, hogy a felhívás kézhezvételét követően a lehető legrövidebb időn belül vegyük fel a kapcsolatot a vizsgálatot végző adóellenőrökkel, és jutassunk el a számukra (postán, vagy elektronikus úton) egy rövid kérelmet arról, hogy a revízió által írásban feltett kérdésekre rövid határidővel (néhány munkanapon belül) készek vagyunk írásban kimerítően válaszolni, melyre tekintettel kérjük, hogy az idézésben rögzített személyes megjelentési kötelezettség és a szóbeli nyilatkozattétel teljesítésétől a hatóság szíveskedjen eltekinteni. Amennyiben az adóhatóság nem reagál az idézés időpontjáig erre a kérelemre, akkor az idézés időpontjában a hatóság előtt – a kötelezettség mulasztás szankcionálását elkerülendő – meg kell jelenni, és ott célszerű csak a már benyújtott kérelemben foglaltakra hivatkozni, valamint az együttműködési szándékot kiemelve ismételten kérni a revíziótól az írásbeli nyilatkozattétel lehetőségét. Nagyon fontos, hogy a szóbeli (sem semmilyen) nyilatkozattételre az ügyfél ilyenkor sem kötelezhető, tehát az idézésre történt személyes megjelentési kötelezettség teljesítése mellett az adózó képviselője az együttműködési kötelezettségének maximálisan eleget tesz azzal, ha kifejezi az írásbeli nyilatkozattételt illető szándékát és egyúttal felkéri a revizort a kérdések átadására, vagy azok későbbi megküldésére.

* * *

Amennyiben szeretnéd mélységében is megismerni az adóellenőrzésekre történő felkészülés eszköztárát, akkor jelentkezz szeptember 27-ig kedvezményesen az Adóellenőrzés a gyakorlatban címmel 2017. október 3-án a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében tartandó előadásomra, ahol személyesen is át tudjuk beszélni felmerülő kérdéseidet!