Az adóeljárás új szabályrendszerében sok tekintetben visszaköszönnek a már régről ismert rendelkezések, ám számos olyan új szabályozási elem került beiktatásra, amelyek mégis lényegében új alapokra helyezik e szabályozást, az adózók és az adóhatóság viszonyát. Az egyik ilyen novumként az ellenőrzés keretében történő adózói bizonyítás kereteinek megszorítását emelhetjük ki, amely alapjaiban kell, hogy megváltoztassa az adózók és a képviselők ellenőrzésének során kialakítandó eljárási stratégiáját.

Az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (Air.) értelmében ugyanis – a korábbi szabályozással szembenálló módon, az eljárás elhúzását célzó magatartások megakadályozása érdekében – a továbbiakban a fellebbezésben és a fellebbezés alapján indult eljárásban (semmisségi okon kívül) nem lehet olyan új tényt állítani, illetve olyan új bizonyítékra hivatkozni, amelyről az adózónak az elsőfokú döntés meghozatala előtt tudomása volt, azonban azt az adóhatóság felhívása ellenére nem terjesztette elő, arra nem hivatkozott.

A törvény értelmében új tény, illetve új bizonyíték az adózó által nem hivatkozott és az elsőfokú adóhatóság által a döntéshozatalkor nem ismert tény, illetve bizonyíték, valamint az adózó által hivatkozott, de a döntéshozatalig az elsőfokú adóhatósághoz meg nem érkezett bizonyíték lehet.  Ennek megítélése körében ugyanakkor fontos az is, hogy az adóhatósági felhívásnak tartalmaznia kell azoknak a megállapításoknak és körülményeknek a bemutatását, amelyekkel összefüggésben az adóhatóság az adózót a bizonyítékok előterjesztésére felhívja, valamint ezzel összefüggésben a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetésre is ki kell térnie az adóhatóságnak. E bizonyítási korlát alkalmazásának feltétele tehát az, hogy az adóhatóság a felhívás révén olyan helyzetbe hozza az adózókat, hogy képesek legyenek az ellenőrzés tekintetében releváns tényeket és bizonyítékokat felismerni.

Mindezek alapján amennyiben az adózó a fellebbezésben korábban nem hivatkozott új tényt, új bizonyítékot kíván felhívni, akkor ennek kapcsán azt kell bizonyítania, hogy erről az elsőfokú döntés meghozatala előtt nem volt tudomása, illetve ennek előterjesztésére az adóhatóság nem hívta fel, avagy a felhívás nem vagy nem megfelelően tartalmazta azon megállapításoknak és körülményeknek a bemutatását, amelyből az adózónak fel kellett volna ismernie az adott tény vagy bizonyíték releváns voltát. E korlátozott bizonyítást illetően érdemes megjegyezni azt is, hogy ugyan az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény adóellenőrzés esetén harminc napot biztosít a revíziós jegyzőkönyvvel szembeni észrevételek megtételére, e határidő azonban egyúttal jogvesztőnek is minősül. Ez pedig látszólag tovább szűkítheti az adózói (ellen)bizonyítás részét képező tények és bizonyítékok előterjesztésének kereteit, hiszen kérdésessé válik azon tények és bizonyítékok megítélése és sorsa, amelyeket adózó adott esetben az észrevételre nyitva álló jogvesztő határidőt követően, ám még és az elsőfokú döntéshozatalt megelőzően bocsát az adóhatóság rendelkezésére. Mindezeket pedig még tovább árnyalja a közigazgatási perrendtartás azon, a bizonyítással összefüggő rendelkezése, amelynek értelmében a keresetlevélben, illetve a per folyamán az adóhatósági eljárás idején fennálló, de ott nem értékelt tényre, körülményre adózó akkor hivatkozhat, ha az adóhatósági eljárásban az adóhatóság az erre való hivatkozás ellenére nem vette azt figyelembe, vagy azt adózó önhibáján kívül nem ismerte, nem volt róla tudomása, illetve arra önhibáján kívül nem hivatkozott (vagyis bár tudomással bírt róla, azonban úgy ítélte meg, hogy az az eljárás keretein kívül esik, nem releváns, és csak később ismerte fel annak jelentőségét).

Természetesen e fenti szabályok – egymásra is tekintettel való – helyes értelmezését és alkalmazását majd csak a joggyakorlat tükrében lehet kialakítani, azonban az már most bizonyos, hogy a jövőben az adózók szükségszerű érdeke azt fogja diktálni, hogy minél előbb tárják fel a rendelkezésükre álló tényeket és bizonyítékokat, mivel ennek elmulasztása azzal fenyegethet, hogy később elesnek ezek felhasználásának lehetőségétől. Ez pedig felveti annak indokoltságát is, hogy az adózók már az adóellenőrzések első pillanataiban szakszerű adószakmai támogatást vegyenek igénybe.

* * *

Amennyiben részletsebben is érdekelnek az újonnan hatályba lépett jogszabályok, melyek jelentős módon változtatták meg az adóeljárások szabályozási környezetét, akkor jelentkezz 2018. február 28-ig kedvezményesen Az adóeljárás, az adóper új szabályai 2018 címmel 2018. március 28-án a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében tartandó előadásomra, ahol személyesen is át tudjuk beszélni felmerülő kérdéseidet!