A bedolgozói jogviszony sajátosságai

A munkaviszony egy atipikus formája

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 39. § (2) bekezdése szerint egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett az a belföldi személy, aki nem áll biztosítással járó jogviszonyban (például munkaviszony, egyéni és társas vállalkozói jogviszony, más nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettséggel járó munkavégzésre irányuló jogviszony) és más jogcímen (például, nyugdíjas, tanuló, szociálisan rászorult, illetve az uniós közösségi jog, vagy kétoldalú társadalombiztosítási egyezmény alapján) sem jogosult egészségügyi szolgáltatásra.

Az egészségügyi szolgáltatási járulék összege 2017. évben havi 7.110 (napi 237) forint, amely 2018-ban havi 7.320 (napi 244) forintra emelkedik.

A bedolgozói jogviszony valaha a Tbj. szabályai szerint egy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak minősült, ez a szabály 2012. december 31. napjáig volt hatályos. A bedolgozó akkor esett biztosítási kötelezettség alá, ha az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme elérte a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét. Miután járulék fizetésére csak a biztosított személy köteles, járulékfizetés csak akkor következett be, ha a járulékalapot képező jövedelem ezt a határt elérte. Ez esetben azonban a járulékfizetés ellenében a bedolgozó jogosult volt egészségügyi szolgáltatásra is, akár a minimálbér 30 százaléka utáni járulékfizetéssel! A bedolgozói jogviszonyt korábban a bedolgozók foglalkoztatásáról szóló 24/1994. (II. 25.) Korm. rendelet szabályozta.

2012. július 1-jével azonban hatályba lépett az új Munka Törvénykönyvünk a 2012. évi I. törvény (Mt.). Ezzel egyidejűleg a kormányrendelet hatályát vesztette. A rendeleti szabályozást tehát törvényi szintű szabályozás váltotta fel. Az új Mt. viszont a bedolgozói jogviszonyt kifejezetten munkaviszonyként szabályozza. Ezért a bedolgozóra a biztosítás a Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontja szerint ma már, mint munkaviszonyban állóra terjed ki. Márpedig a munkaviszonyban álló személy minden körülmények mellett biztosított, így az esetleges munkaidő hosszától és a díjazás nagyságától függetlenül. A biztosított járulékalapot képező jövedelméből pedig a kifizető foglalkoztató mindenképpen köteles az egyéni járulékot, köztük az egészségügyi szolgáltatás fedezetére szóló 4 százalékos természetbeni egészségbiztosítási járulékot is levonni!

Mondhatjuk tehát, hogy a bedolgozói jogviszony a munkaviszony egy atipikus formájaként értékelhető, amit társadalombiztosítási szempontból is figyelembe kell venni. A bedolgozói munkaviszony két legfőbb sajátossága, hogy a munkavállaló önállóan végezhető munkát lát el, és a felek a munkabért kizárólag teljesítménybérként határozzák meg. A munkavégzés általában a munkáltató szervezetétől elkülönült helyen, igen gyakran a munkavállaló lakóhelyén történik, de felek a munkáltató által biztosított helyet is meghatározhatják munkahelyként. A távmunkával szemben azonban ez esetben nincs szó számítástechnikai eszközök használatáról. Tipikus bedolgozói munkaviszonyban ellátható feladat a csomagolás, címkézés, vagy az egyszerű összeszerelési munka.

A munkaszerződésben a munkavállalói feladatait nem munkakörszerűen kell megjelölni, hanem a munkavállaló által végzett (konkrét) tevékenységet kell meghatározni. A munkaszerződés kötelező tartalmi eleme a munkavégzés helye és a költségtérítés is.

A munkavállaló munkarendje – eltérő megállapodás hiányában – kötetlen. A bedolgozó munkáját önállóan végzi. Ebből eredően, a munkáltató utasítási joga a munkavállaló által alkalmazandó technika és a munkavégzés módjának meghatározására korlátozódik, a munkavállaló feladatát a saját eszközeivel, kötetlen munkarendben végzi. E sajátosságoktól azonban a felek eltérően is megállapodhatnak.

A munkáltató – eltérő megállapodás hiányában – megállapítja az ellenőrzés módját és a munkavégzés helyeként szolgáló ingatlan területén történő ellenőrzés esetén annak bejelentése és megkezdése közötti legrövidebb tartamot. Az ellenőrzés nem jelenthet a munkavállaló, valamint a munkavégzés helyeként szolgáló ingatlant használó más személy számára aránytalan terhet. Tilos tehát például az előzetes bejelentés nélküli, vagy a munkaidőn kívül, éjszaka tartott ellenőrzés.

A törvény a bedolgozói munkaviszony fogalmát, az ezzel kapcsolatos alapvető jogokat és kötelezettségeket a korábbi rendeleti szabályozással egyező tartalommal rendezi. Bedolgozói munkaviszony csak önállóan végezhető munkára létesíthető.

A bedolgozói munkaviszony létesítésének további feltétele, hogy a felek a munkabért kizárólag teljesítménybér formájában határozzák meg. Ez természetesen olyan tevékenység esetében érvényesül, amely lehetővé teszi az adott bérezési forma választását. Lényeges eltérés az általános szabálytól, hogy a bedolgozó feladatát általában a saját eszközeivel végzi.

A bedolgozói munkaviszony teljesítése során – mivel az nem a munkáltató által fenntartott telephelyen történik – szükségképpen felmerül a munkavállaló oldalán a munkavégzéssel összefüggő költség, tipikusan rezsiköltség. A munkáltató ezt köteles megtéríteni, ha pedig a tényleges költség nem állapítható meg, átalányt köteles a munkavállaló részére fizetni.

Végül sajátos szabály e munkaviszonyt illetően, hogy a neki felróható okból történő hibás teljesítés (selejt) esetén nem csupán díjazásra, hanem költségtérítésre sem jogosult a bedolgozó. A költségtérítés módját és mértékét a munkaszerződésben kell meghatározni. Nem jár díjazás és költségtérítés, ha a teljesítés az előírt követelménynek a munkavállalónak felróható okból nem felel meg (például a munkavállaló nem tartja be a technológiai előírásokat, és ezért selejtet gyárt). Csökkentett díjazás és költségtérítés jár, ha a munkáltató a munka eredményét – a hibás teljesítés ellenére – részben vagy egészben felhasználhatja. Meg kell jegyeznünk, hogy a bedolgozó bármilyen kis díjazás mellett biztosítottá válik, többek között nyugdíjra jogosító szolgálati időt szerez, egészségügyi szolgáltatásra jogosult. Nem kell fizetni a havi – fentiekben tárgyalt – egészségügyi szolgáltatási járulékot, akkor sem, ha például csak 10.000 forint után fizeti a 8,5 százalékos egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot, a 10 százalékos nyugdíjjárulékot, aminek együttes összege 10.000 forint alapulvételével is csak 1.850 forint. Persze a 10.000 forint táppénzalapnak, nyugdíjalapnak nem túl sok.

A járulék alapja az összevont adóalapba tartozó azon jövedelem, amelyet adóelőleg-alap számításnál figyelembe kell venni. Ebbe a körbe azonban csak a munkadíj vonható be, a költségtérítés nyilván nem, a rezsiköltség tehát nem lehet alapja a járuléknak sem.

Találkozzunk idén is az Adóegyetemen! Értesülj első kézből a 2018. évi jogszabályváltozásokból, és tedd fel kérdéseidet személyesen! Biztosítsd be helyed még ma! >> Adóegyetem 2018

10 konferencia teljes körű, adótanácsadók által szerkesztett szakmai anyaga, kérdés-válaszai és egy kiválasztott helyszínen történő részvétel – ezt csak az Adóegyetem biztosítja Neked!

* * *

Az Adóegyetem 2018 helyszínei és időpontjai 2017-ben:

Budapest I. – november 23.- november 24.
Székesfehérvár – november 23.- november 24.
Pécs – november 27.- november 28.
Nagykanizsa – november 27.- november 28.
Debrecen – december 4.- december 5.
Miskolc – december 4.- december 5.
Győr – december 7.- december 8.
Budapest II. – december 11.- december 12.
Szolnok – december 11.- december 12.
Budapest III. – 2018. január 9.- január 10.

Hozzászólások

Jelenleg nincs hozzászólás, légy te az első!

Értékelés, hozzászólás
Az értékeléshez és hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!