A gazdálkodók számára a fordulónapot követő és a beszámolónak a tulajdonosok számára történő előterjesztése közötti időszak az üzleti év zárásával telik. Habár a számviteli zárás lépései évről-évre nem változnak, több ezek közül rutinszerű feladat, azonban végső tartalma és eredményei az aktuális gazdasági és politikai helyzetből következően különbözőek. 

A 2022-es évet a bizonytalanság jellemezte, amely elsősorban az emelkedő infláció, az energiaválság, a növekvő kamatok, a volatilis és magas szinten mozgó devizaárfolyamok, továbbá a geopolitikai feszültségek következményeként alakult így.

Jelen cikkünkben -melyet két részben adunk közre – bemutatunk néhány olyan témát, amelyek relevánsak lehetnek a 2022. december 31-én vagy azt követően végződő évek számviteli zárásakor.

Leltározás 

A számviteli törvény előírása alapján a beszámoló elkészítéséhez olyan leltárt kell összeállítani és megőrizni, amely tételesen, ellenőrizhető módon, mennyiségben és értékben tartalmazza a mérleg fordulónapján a gazdálkodó szervezet meglévő eszközeit és forrásait.

A leltározás az eszközök fizikai megszámlálásával (készletek, tárgyi eszközök) és egyeztetéssel (követelések, kötelezettségek, dematerializált értékpapírok) végezhető el. 

A következőkben a mennyiségi felvétel alapján történő, azon belül is a készletek leltározásával kapcsolatos néhány szempontra hívom fel a figyelmet.

Ha a készletekről év közben folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetnek, a készletek tényleges mennyiségéről leltározással kötelesek meggyőződni, és azt a leltározási szabályzatban meghatározott időszakonként, de legalább háromévente mennyiségi felvétellel kell leltározni. A gyakorlatban a készleteket minden gazdálkodó évente számlálással leltározza. Ha a készletekről év közben mennyiségi nyilvántartást nem vezetnek, akkor a mennyiségi felvétel a fordulónapra vonatkozóan kötelező.

A leltározási időpontnak célszerűen a fordulónaphoz közel kell esnie, mert a mennyiségi felvétel alapján szükségessé váló módosításokat a mérleg fordulónapjára vonatkozóan kell elszámolni. Az időpont meghatározásánál alkalmazható a számviteli törvény azon lehetősége is, amely szerint a leltározás az üzleti év mérlegfordulónapját megelőző vagy követő negyedévben is elvégezhető. Ennek előnye, hogy mennyiségi felvételre nem az ünnepi készülés időszakában, hanem egy nyugodtabb időszakban kerül sor. Ekkor azonban a leltárfelvétel időpontja és a fordulónap közötti állománymozgásokat le kell követni, és azokkal megállapítani a fordulónapra vonatkozó adatokat.  Értelemszerűen nem alkalmazható ez a lehetőség, ha a készleteiről a vállalkozás sem mennyiségi, sem értékbeni nyilvántartást nem vezet. 

Amennyiben a vállalkozás könyvvizsgálatra kötelezett, akkor ne felejtse el a leltározás időpontjáról értesíteni a könyvvizsgálóját is, akinek a könyvvizsgálati standardok alapján a folyamat megfigyelése és a megszámlált adatok szúrópróbaszerű ellenőrzésével kötelessége azon részt venni.

Könyvvizsgálati tapasztalataim alapján a leltározás során elkövetett leggyakoribb hibák – a teljesség igénye nélkül – a következők:

1. Elmarad, vagy nem megfelelően történik meg a leltározásban résztvevő személyek oktatása a leltározás gyakorlati lebonyolításáról, ezért a leltározás és az azt követő kiértékelés a szükségesnél hosszabb időt vesz igénybe. 
2. A nem a közvetlenül a termeléshez használatos készletek leltározásáról elfeledkeznek, pl. karbantartási anyagok.
3. Bizonyos eszközféleségekről nem vezetnek naprakész mennyiségi és értékbeni nyilvántartást, ezért azok kiértékelése a szükségesnél hosszabb időt vesz igénybe. Különösen probléma lehet ez olyan eszközöknél, amelyekből több év beszerzése van készleten és/vagy azokat a könyvvezetés devizanemétől eltérő devizában szerezték be. Ez utóbbi esetben nem megoldás a fordulónapi árfolyamon és az utolsó beszerzési áron történő értékelés, mert alul- vagy felülértékeléshez vezethet.
4. A vállalkozás az idegen helyen tárolt készleteinek leltározását a készletek tárolójától kéri. Ez nem helyes gyakorlat, mert a tároló cég nem biztos, hogy érdekelt azok pontos számlálásában. Javasolt tehát, hogy az idegen helyen tárolt készletek fizikai leltározását legalább egy évben egyszer azok tulajdonosa vagy az általa megbízott, de készlet kezelőjétől eltérő személy vagy vállalkozás végezze el.

A leltározás célja a fordulónapon ténylegesen meglévő készletek számbavétele, összevetése a kapcsolódó analitikus nyilvántartásokkal, a hiányok/többletek megállapítása, okainak felderítése. Ez utóbbi azért fontos, mert az eltérések könyvelése a keletkezés okától függően eltérő lehet. 

Az készleteltérések könyvelése jellemzően az anyagköltség illetve ELÁBÉ és a készletérték között történik. Külön indokolt kezelni azokat az eltéréseket, amelyek csak adminisztrációs hibából erednek (pl. ugyanolyan típusú, de eltérő méretű készletet nem a helyes cikkszámról könyveltek le és emiatt az egyik cikkszámnál hiány, egy másiknál pedig többlet keletkezett). Ezek nem tényleges hiányok/többletek, ezeket a korábbi elszámolás korrekciójával kell javítani.

A leltári eltérések előbbiek szerinti rendezése (az adminisztratív hiányosságokból adódó eltérések, a kompenzálható eltérések könyvelése) után fennmaradó eltérések a tényleges leltári hiányok vagy többletek. A készletek leltári hiányát az egyéb ráfordítások között könyv szerinti értéken, leltári többletét az egyéb bevételként piaci értéken számoljuk el. Ez utóbbit a készlet állományból történő kikerüléséig (ami értékesítés, felhasználás vagy selejtezés lehet) halasztott bevételként el kell határolni.

A leltárhiány esetén, annak mértékét a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény (a továbbiakban: tao. törvény) nem ismeri el korlátlan mértékben. Bármely hiányzó eszköz könyv szerinti értéke adóalap növelő tétel, ha egyértelműen megállapítható, hogy a hiány (különös tekintettel az eszköz fizikai jellemzőire, értékére, a tárolás körülményeire) megfelelő gondosság mellett nem merült volna fel, vagy ha a vállalkozás – az észszerű gazdálkodás követelményeit figyelembe véve – nem tett meg mindent a hiányból eredő veszteség mérséklésére (lásd tao. törvény 3. sz. melléklet A/5. pontja – nem a vállalkozás érdekében felmerült költség). A leltárhiány elszámolása esetén a keletkezés okait, ennek figyelembevételével kell mérlegelni.

A bizonytalanság kezelése a beszámolóban

A bizonytalanságra vonatkozóan a számviteli törvény az óvatosság elvét, a céltartalékok képzését és/vagy a kiegészítő mellékletben és üzleti jelentésben a bizonytalanságok és a kockázatok szöveges bemutatásának kötelezettségét írja elő.

Az óvatosság számviteli elve alapján nincs lehetőség olyan eredmény, árbevétel, bevétel kimutatására, amelynek pénzügyi teljesítése bizonytalan. Többek között ezért kell szigorúan venni a bevételek, költségek és ráfordítások elszámolására vonatkozó szabályokat.

A céltartalékot azokra a múltbeli, illetve a folyamatban lévő ügyletekből, szerződésekből származó harmadik féllel szembeni fizetési kötelezettségekre kell, illetve bizonyos esetekben lehet képezni, amelyek a mérlegfordulónapon valószínű vagy bizonyos, hogy fennállnak, de összegük vagy esedékességük időpontja még bizonytalan, és azokra a vállalkozó a szükséges fedezetet más módon nem biztosította, ha a kapcsolódó információk a mérlegfordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között váltak ismertté. A céltartalék képzésére vonatkozó szabályokat a számviteli politikában kell meghatározni. 

A folyamatosan felmerülő működési költségekre nem lehet céltartalékot képezni. Jelen gazdasági környezetben felmerülhet az ún. hátrányos szerződésekből eredő céltartalék képzés szükségessége, amelyet a szerződésből, vagy annak elszámolási egységéből várható elkerülhetetlen veszteségre kell képezni, a szerződés teljesítéséből és a szerződés felmondásából származó veszteség közül az alacsonyabb összegben.  Ilyen esetben a vezetésnek mérlegelnie kell a hosszú távú hatásokat is. Például a szerződés felmondása miatt a munkavállalók foglalkoztatása is veszélybe kerülhet, vagy a vevő negatív véleménye okozhat károkat. 

Bizonytalan környezetben különösen fontossá válik a kiegészítő melléklet tartalma, amelyhez a szükséges adatok, információk a zárás keretében biztosíthatók.  

Kiemelt fontossággal bír ebben az esetben a számviteli politika meghatározó elemeinek, változásainak, eredményre gyakorolt hatásának és azon feltételezések bemutatása, amelyet az egyes mérlegtételek értékelésénél alkalmaznak.  Továbbá jelen gazdasági környezetben bizonyos ágazatokban a 2022-es üzleti év adatai nem lesznek összehasonlíthatók az előző üzleti év adataival, tehát ezt az összehasonlíthatóságot a kiegészítő mellékletben kell bemutatni.

Az üzleti jelentésben kell bemutatni a vállalkozó vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetét, az üzletmenetet, a tevékenység során felmerülő főbb kockázatokkal és bizonytalanságokkal együtt. 

Az infláció egyes hatásai

A KSH tájékoztatása szerint 2022. decemberben a fogyasztói árak átlagosan 24,5%-kal haladták meg az egy évvel korábbit és az energia és az élelmiszerek ára emelkedett a leginkább. A fogyasztói árak egy hónap alatt átlagosan 1,9%-kal nőttek, 2022-ben pedig átlagosan 14,5%-kal emelkedtek az előző évhez képest.

Az inflációra vonatkozóan a számviteli törvény nem tartalmaz külön előírásokat. Az infláció hatása a pénzügyi kimutatásokra egyes tételek esetében alul- vagy felülértékelés illetve cash-flow hiány lehet. Erre vonatkozó példák a következők:

1. A tárgyi eszközök értékcsökkenését a múltbeli bekerülési érték alapján állapítják meg, azonban a technológia változatlanságát feltételezve, ugyanilyen eszköz pótlása az infláció miatt csak magasabb áron lehetséges. Ha az eszközigényes vállalkozás a teljes eredményt kifizeti osztalékként, akkor nem fogja tudni pótolni az elhasználódott eszközöket beszerzési árának növekedése miatt.   A helyzet megoldása többféle lehet:

1. az eredmény teljes összegéből osztalékot fizetnek, de a tervezett beruházásokat elhalasztják, ami az eszközök hátralévő hasznos élettartamának és maradványértékének felülvizsgálatát is indokolttá teszi;
2. a képződött eredmény felosztása csak részben vagy egyáltalán nem történik meg, mérlegelve az eszközök pótlásának szükségességét és időpontját; 
3. felmerülhet a korábbi években eldöntött, de még ki nem fizetett osztalék tulajdonosok által történő elengedése is.  Ekkor a kifizető társaságnál nyilvántartott kötelezettséget, az eredménytartalék javára (tehát nem bevételként) kell elszámolni.

Habár az osztalékról a tulajdonosok döntenek, a vezetés a számviteli adatok alapján tud javaslatot tenni a további működést nem veszélyeztető osztalék mértékének meghatározására.  Számviteli eszközként ebben az esetben alkalmazható a saját elhatározás alapján történő lekötött tartalék képzése is, ami osztalékfizetési korlátot jelent.

2.Ingatlanok esetében más a helyzet. Habár ezek értékcsökkenéssel csökkentett bekerülési értéken vannak nyilvántartva, elhúzódó infláció esetében értékük valószínűleg nőni fog.  A számviteli törvény a befektetett eszközök közé sorolt ingatlanok esetében lehetőséget ad arra, hogy könyvvizsgálati kötelezettség mellett azokat piacai értéken értékeljék, ami a saját tőkén belül értékelési tartalék kimutatását eredményezi, így a vállalkozás tőkehelyzetét is előnyösebbé teszi. 

***

A PENTA UNIÓ Zrt. 2023-ban is egész évben szervez továbbképzéseket, áprilistól egészen decemberig. Válassz helyszínek, előadók és időpontok közül! 

Jelentkezz most, biztosítsd be 2023-as kreditpontjaidat és tedd fel kérdéseid a PENTA előadóinak!  >> Idén is a PENTA továbbképzését választom!