A nemzetközi transzferárazás világának jelenlegi legfontosabb trendje, hogy egyre több és több ország kezdi el élesíteni az ún. BEPS Akciótervben megfogalmazott ajánlásokat. Ezzel egyre több állam kötelezi el magát amellett, hogy ténylegesen megszűnjenek a valódi tartalom nélküli adóstruktúrák, fokozódjon a nemzetközi információcsere hatékonysága, ezáltal megnehezítve az adóelkerülést. Ennek egyik hatékony eszköze lehet az Országonkénti Jelentés bevezetése. Emellett újdonságok tapasztalhatók a transzferárakkal kapcsolatos bírói gyakorlatban is.

Az OECD 2015-ben publikálta a 15 területet magába foglaló akcióterv végső ajánlását. Az áruügyletek kezelésére, a nyereségmegosztásos módszerre, a telephelyeknek betudható nyereségre, illetve a pénzügyi ügyletekre vonatkozó útmutatások viszont még kidolgozás alatt állnak. A már véglegesített pontok közül a transzferárazáshoz leginkább a 8-10. akcióterv, illetve a 13. akcióterv kapcsolódik.

A 8-10. akcióterv fókuszba helyezte a multinacionális csoportok értékteremtési folyamatait, az immateriális javakkal kapcsolatos funkciókat és a vállalatcsoportok kockázatelemzési stratégiáit. Továbbá, útmutatást ad a költség-hozzájárulási megállapodásokra és az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásokra vonatkozóan.

A 13. akcióterv a transzferár nyilvántartások terén hozott újdonságot azzal, hogy egy háromszintű dokumentációs kötelezettség bevezetésére tesz javaslatot. Ennek két alappillére a már korábban is ismert fődokumentum („Master file”) és országspecifikus nyilvántartás („Local file”), amelyeket az adózóknak új, bővített adattartalommal kell elkészíteniük.

Új, harmadik elemként jelent meg az Országonkénti Jelentés („CbCR”), amely a vállalatcsoport egészének pénzügyi és adózási helyzetéről, illetve a végzett tevékenységekről nyújt információt, országonkénti megbontásban. Ez a kötelezettség azon multinacionális csoportokat érinti, amelyek konszolidált árbevétele eléri a 750 millió eurós értékhatárt. Bár a CbCR beadására alapesetben a végső anyavállalat lesz kötelezett, más csoporttagok is benyújtásra lehetnek kötelezettek a saját országukban, amennyiben:

• a végső anyavállalat országában nincs CbCR szabályozás; vagy
• a végső anyavállalat országának nincs olyan hatályos információcsere-egyezménye, mely kifejezetten kiterjedne az Országonkénti Jelentésre; vagy
• az automatikus információcsere-egyezmény ellenére ún. rendszerszintű hiba áll fent, amely miatt az információk adóhatóságok közötti megosztása ellehetetlenül.

Továbbá, bizonyos feltételek fennállása esetén lehetőség nyílik az anyavállalatnak más csoporttagot kijelölni a jelentéstételi kötelezettség teljes csoport nevében történő teljesítésére. Kiemelendő, hogy az említett feltételek vizsgálata minden csoporttag országa, illetve a végső anyavállalat (vagy az anyavállalatnak kijelölt szervezet országa) között szükséges! Az OECD által megfogalmazott ajánlásokon túl az egyes országok többletkövetelményeket is támaszthatnak. Még ha közvetlenül nem is kapcsolódik az Országonkénti Jelentéshez, kiváló példa az Egyesült Királyság, amely bizonyos értékhatárokat elérő multinacionális csoportok számára előírja az adóstratégia közzétételét.

Az Országonkénti Jelentésben megosztandó információk adóhatóságok közötti áramlása történhet kettős adós egyezmények, illetve az országonkénti jelentések cseréjéről szóló Illetékes Hatóságok közötti Multilaterális Megállapodás révén. Továbbá, az Európai Unió a 2016/881/EU Direktíva megalkotásával minden tagállam számára kötelezővé tette a jelentéstételi kötelezettséget, illetve az információk automatikus megosztását.

A Direktívának eleget téve már Magyarország is bevezette a szabályozást. Elsőként a magyarországi anyavállalatok, illetve anyavállalatnak kijelölt szervezetek lesznek kötelezettek a 2016-os év tekintetében, 2018. március 31-i határidővel. Az anyavállalattól eltérő szervezetek első adatszolgáltatási éve 2017, 12 hónapos határidővel. A szabályozás emellett megfogalmaz egy adminisztrációs kötelezettséget is, amelynek keretében az érintett vállalkozásoknak azt kell bejelenteniük, hogy kötelezettek-e CbCR beadására, és ha igen, milyen státuszban.

A nemzetközi, illetve az egyes országok transzferár szabályozásával kapcsolatos változásokon túl új trendek figyelhetők meg a bírói ítélkezési gyakorlatban is.

Meglepetést kelthetett például, hogy az amerikai adóügyi bíróság az Amazonnak adott igazat az adóhatósággal szemben immateriális javak Luxemburgba történő áthelyezésével kapcsolatban. Az ítélet legfontosabb tanulsága, hogy a bíróság megalapozatlannak találta az ilyen esetekben korábban előnyben részesített diszkontált cash flow módszer alkalmazását az immateriális javak értékelésre vonatkozóan.

A Chevron olajipari csoport ausztrál leányállata viszont jelentős, 260 millió USA dollárnyi adót érintő ügyet vesztett. Az ausztrál bíróság ugyanis úgy találta, hogy a Chevron a csoporton belüli finanszírozás eszközét használta fel az ausztrál leányvállalatától az amerikai leányvállalatához történő nyereség átcsoportosításra, indokolatlanul magas (9%-os) kamatmértéket alkalmazva, miközben az amerikai hitelező leányvállalat 1,2%-os kamatmértéken jutott az összeghez a piacról.

* * *

A 2017. június 15-16-án megrendezésre kerülő Adózás Európában – XI. Nemzetközi Adókonferencián – melynek központi témája a digitális revolúció és nemzetközi adótrendek – a nemzetközi transzferárazás világában bekövetkezett változásokat fogom bemutatni! Szeretnéd bővíteni tudásod, kapcsolataid a transzferárazás területén? Nézd meg a gazdag programot, jelentkezz még ma! » Adózás Európában