Felhasználási szerződések adózása – 1. rész

Jövedelemadózás az szja szabályai szerint

Számos olyan tevékenység létezik, melynek során a szellemi tevékenységet végző szolgáltatást nyújtó nem kizárólag a kapott adatok és információk alapján végzi feladatát, hanem egy önálló művet alkot. Lehet ez egy könyv, tanulmány, újságcikk megírása, de akár a megbízó szempontjait figyelembe véve elkészített fénykép, grafika, ábra, műalkotás. Az ilyen jellegű szerződésekre nem alkalmazható egyértelműen a megbízási szerződés, hiszen nem egy gondossági kötelemről van szó, a műnek el kell készülnie. A vállalkozási szerződés sem megfelelő, hiszen nem a megrendelő határozza meg a végső termék tulajdonságait, a szolgáltatás nyújtó bizonyos szerzői szabadsággal rendelkezik. Az ilyen típusú feladatokra a legmegfelelőbb szerződéstípus a felhasználási szerződés. Cikksorozatom első részében a felhasználási szerződések általános szabályok szerinti adózási kérdéseit járom körbe.

Az alkotási folyamat munkavégzés, a felhasználói szerződés teljesítése személyes közreműködéssel is járhat, ugyanakkor minden esetben sor kerül a műhöz kapcsolódó szerzői jogok átruházására, hiszen e szerződéstípusnak ez a lényege. A munkavégzési eset az új alkotások létrehozására vonatkozik. A kész művek esetén már csak vagyoni jog átadás képzelhető el. Ehhez igazodva a mű elkészítéséért (és a felhasználás jogáért) kifizetett díjat meg kell bontani aszerint, hogy mekkora hányad jár a személyes munkavégzésért (alkotás), és mekkora hányad jár a szerzői/használati jog átadásáért. Ez utóbbi tulajdonképpen a jogdíj.

A felhasználói szerződésből származó jövedelemre alkalmazhatók az általános szabályok és az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (EKHO) szabályai is.

Általános szabályok alkalmazása esetén a személyes munkavégzés díjának adózása ugyanúgy történik, mint a megbízási jogviszonyból származó jövedelemnek, azaz vizsgálni kell, hogy biztosított-e a magánszemély. Ha igen, akkor a nyilatkozat szerinti költség/költséghányad alapján ki kell számolni a jövedelmet, a jövedelem után levonásra kerülnek az egyéni járulékok és az SZJA. Ha nem biztosított a magánszemély, a jövedelemből levonásra kerül az SZJA, a kifizetőt pedig mindkét esetben szociális hozzájárulási adó (Szocho) terheli.

A vagyoni jog átadása után járó összeg adózása attól függ, kapcsolódik-e hozzá személyes munkavégzés. Ha személyes munkavégzés is van, akkor ez a jövedelemrész is önálló tevékenységből származó bevételnek minősül. Ha a vagyoni jog átadásához nem kapcsolódik személyes munkavégzés, akkor a teljes bevétel a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) szerinti egyéb jövedelemnek minősül, de mindkét esetben engedélyezett a költségek elszámolása. Ezután a jövedelemrész után a kifizetőnek egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie, a magánszemélytől kizárólag SZJA kerül levonásra.

A fentiek alapján ennél az adózási módnál megkülönböztetünk kizárólag vagyoni jog átadásáról szóló felhasználási szerződéseket, valamint vegyes tartalmú, munkavégzéssel járó és vagyoni jog átadását is tartalmazó szerződéseket. A jogdíj kifizetésekor elkerülhetetlen a szerződés pontos ismerete, hiszen a kétféle szerződés alapján járó jövedelem adójogi szempontból eltérő megítélés alá esik.

Míg a kizárólag vagyoni jog átadásáról szóló szerződés esetén a kapott jogdíj egyéb jövedelemnek minősül, addig vegyes tartalmú szerződés esetén – a munkavégzés miatt – önálló tevékenységből származó bevételnek.

Mindkét jövedelemtípus összevontan adózik, a jelenleg hatályos szabályok szerint 15%-os adókulccsal, és mindkét esetben megengedi a törvény a bevétellel szemben felmerült költségek elszámolását. A jövedelmet juttató az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.), és így a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint is kifizetőnek minősül, tehát adóelőleg levonására kötelezett.

A társadalombiztosításról szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) végrehajtási rendeletének 3.§-a azt írja elő, hogy ha a szerzői jogi védelem alatt álló mű hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a mű szerzője személyes közreműködésre is kötelezett, e tevékenységet a megbízásra vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni. A járulékalap megállapításakor a felhasználási szerződés szerinti személyes munkavégzés díjazását kell figyelembe venni.

Ha pedig a megbízási szerződésre, és így a megbízási díjra vonatkozó szabályokat alkalmazzuk, akkor mindenképp felmerül a jövedelemben részesülő magánszemély biztosítottá válásának kérdése. A társadalombiztosításról szóló törvény 5.§-a alapján biztosított az a magánszemély, aki díjazás ellenében személyes közreműködésre tekintettel kapott tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér 30%-át. Ebben az esetben először a magánszemély jövedelmének nagyságát kell meghatározni, mely a magánszemély nyilatkozatának megfelelően történhet tételes költségelszámolás vagy 10%-os költséghányad figyelembevétele alapján. Ha az így kiszámított összeg járulékalapot képező jövedelemnek minősül, a kifizető egyéni járulékok (10% nyugdíj-, 4% természetbeni valamint 3% pénzbeli egészségbiztosítási járulék) levonására és 22% szociális hozzájárulási adó megfizetésére kötelezett. Ha a jövedelem nem éri el a minimálbér 30%-át, akkor nem keletkezik biztosítási jogviszony, így az egyéni járulékok nem terhelik a magánszemélyt. A kifizető azonban ezután a kifizetés után is szociális hozzájárulási adó fizetésére kötelezett, hiszen önálló tevékenység címén juttat jövedelmet.

A munkavégzésre tekintettel kifizetett összegen felül, a vagyoni jog átadásáért juttatott jövedelem után a kifizető nem kötelezett szociális hozzájárulási adó fizetésére. A szociális hozzájárulási adó szabályait tartalmazó 2011. évi CLVI. törvény (Szocho tv.) 455.§ (1) bekezdés b) pontja szerint ugyan önálló tevékenység címén juttat jövedelmet, a (3) bekezdés f) pontja szerint mégsem eredményez adókötelezettséget. Emiatt viszont egészségügyi hozzájárulás kifizetésére lesz kötelezett, pontosan úgy, mintha kizárólag vagyoni jog átadásának ellenértékét juttatott volna a magánszemélynek. Mivel azonban ez a vegyes szerződés alapján járó jövedelem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül, a magánszemély jogosult költségek elszámolására, így az egészségügyi hozzájárulást is csak a jövedelem után kell megfizetni, nem pedig a teljes bevétel után.

Nézzünk erre egy rövid példát!

A magánszemély a főállása mellett felkérést kap egy korlátozott terjesztésű szakmai folyóiratban történő publikálásra. A cikk megjelenésekor a kiadó bruttó 20.000 Ft-ban részesíti. A cikk megírására felhasználási szerződést kötnek, a szerződés szerint a személyes munkavégzés aránya 40%, a magánszemély 10%-os költséghányadról nyilatkozott.

A személyes munkavégzésre jutó díj összege 8.000 Ft, az ebből származó jövedelem a nyilatkozat alapján 7.200 Ft. Ez az összeg nem éri el a minimálbér 30%-át, így biztosítási jogviszony nem keletkezik. A jövedelmet 15% (1.080 Ft) SZJA valamint 22% (1.584 Ft) szociális hozzájárulási adó terheli.

A vagyoni jog átadására jutó díj összege 12.000 Ft, az ebből származó jövedelem 10.800 Ft, melyet 15% (1.620 Ft) SZJA valamint 22% (2.376 Ft) EHO terhel.

Tehát a magánszemély megkap nettó 17.300 Ft-ot, a társaság pedig befizet az adóhatóságnak 2.700 Ft SZJA-t, 1.584 Ft szociális hozzájárulási adót valamint 2.376 Ft EHO-t.

Ha ugyanezért a cikkért 200.000 Ft-ot kap, akkor a személyes munkavégzés díja 80.000 Ft, az ebből származó jövedelem 72.000 Ft, mely meghaladja a minimálbér 30%-át, tehát biztosítási jogviszony keletkezik. Emiatt ebből az összegből levonásra kerül a 15% (10.800 Ft) SZJA, a 10% (7.200 Ft) nyugdíjjárulék, valamint a 3+4% (5.040 Ft) egészségbiztosítási járulék. A kifizetőt 22% (15.480 Ft) szociális hozzájárulási adó terheli. A vagyoni jog átadásának díja 120.000 Ft, ez ebből származó jövedelem 108.000 Ft, melyet 15% (16.200 Ft) SZJA valamint 22% (23.760 Ft) EHO terhel.

Tehát a magánszemély nettó jövedelme 160.760 Ft, a társaság pedig befizet 27.000 Ft SZJA-t, 7.200 Ft nyugdíjjárulékot, 5.040 Ft egészségbiztosítási járulékot, 15.480 Ft szociális hozzájárulási adót valamint 23.760 Ft EHO-t az adóhatóság megfelelő számláira.

Cikksorozatom következő részében a felhasználási szerződésekből származó jövedelmek EKHO törvény szerinti adózási szabályait járjuk körbe.

* * *

Amennyiben érdeklődsz az adózást érintő változások iránt, akkor a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében idén is számítunk részvételedre a mérlegképes könyvelők kötelező továbbképzésén. A hagyományos, kétnapos továbbképzésre itt jelentkezhetsz! >>> Jelentkezem

Hozzászólások

2 hozzászólás

    • Kérdést Feltevő
    • 16:07

    Kedves Andrea!

    Olvastam a NAGYON JÓ cikkét az 5percadóban a felhasználási szerződésekről.

    Pontosan volt egy esetünk, ezért körbe jártuk a témát.

    A cikkében ezt írja:

    A vagyoni jog átadása után járó összeg adózása attól függ, kapcsolódik-e hozzá személyes munkavégzés. Ha személyes munkavégzés is van, akkor ez a jövedelemrész is önálló tevékenységből származó bevételnek minősül. Ha a vagyoni jog átadásához nem kapcsolódik személyes munkavégzés, akkor a teljes bevétel a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) szerinti egyéb jövedelemnek minősül, de mindkét esetben engedélyezett a költségek elszámolása.

    Arra a következtetésre jutottunk, hogy az egyéb jövedelemnél nem számolható el költség (tételes vagy 10 %-os) csak az igazolt kiadás!

    Bizonyára Ön is így értette a cikkében, de gondoltam megírom, mert a cikk alapján a 10 %-os átalányt akarták figyelembe venni.

    Üdvözlettel!

      • Békeiné Kiss Andrea
      • 16:13

      Kedves Olvasó!

      Köszönöm szépen a hozzászólását és a pontosítást. Valóban, ebben az esetben különös jelentősége van az elismert költség és az igazolt kiadás pontos elhatárolásának.

      Az SZJA-törvény 4.§-a szerint az elismert költség egy tágabb kategória, mely az alábbi összetevőkből áll:

      1. a törvény szerint elismert költség – „az adóévben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás” (4.§ (3) bekezdés)

      2. igazolás nélkül elismert költség – „a ténylegesen felmerült és igazolt kiadás érvényesítése helyett jogszabályban meghatározott mértékig” elszámolható költség (4.§ (1), pl. külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségek)

      3. átalányban meghatározott költség – jogszabály által előírt költséghányad, pl a SZJA törvény 17.§-a szerinti költséghányad

      A vagyoni jog átadásából származó jövedelemnél azonban a törvény 28.§ (7) bekezdése egyértelműen tartalmazza, hogy a jövedelem megállapításakor a „magánszemélyt terhelő igazolt kiadás” vehető csak figyelembe.

      Üdvözlettel,

      Békeiné Kiss Andrea
      5percAdó szakértője
      okleveles adószakértő, igazságügyi adó- és járulékszakértő
      Az Év Adótanácsadója 2016

      Az oldalon bármilyen formában közzétett tartalom nem minősül tanácsadásnak, ezért azok alkalmazása és annak következményei a felhasználó kizárólagos felelősségi körébe tartoznak. A https://www.5percado.hu körültekintően gyűjti és mutatja be az oldalon található információs tartalmat, azonban nem vállal semmiféle felelősséget az oldal használatából bekövetkező anyagi vagy más jellegű esetleges károkért vagy károkozásért. Ezért az oldal felhasználói számára különösen javasolt megfelelő szakmai tanácsadás igénybevétele, mielőtt pénzügyi-számviteli-adózási-társadalombiztosítási kérdésekben vagy szabályozással kapcsolatban eljárnak.

Értékelés, hozzászólás
Az értékeléshez és hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Kérjük válassza ki egyéni adatvédelmi hozzájárulását! A weboldal használatával elfogadja az adatkezelési szabályzatunkat: Adatvédelmi szabályzat.
Elengedhetetlen Statisztika Marketing ELFOGADOM