Ki ne ismerné azt a kellemetlen érzést, amikor megjelenik a tárhelyén egy „tájékoztatás ellenőrzésről” tárgyú dokumentum? Az adószakmai szakember ekkor gyorsan végigpörgeti a fejében a lehetséges alternatívákat: melyik ügyfelet érintheti a vizsgálat? Milyen hibát véthetett ő vagy az ügyfél a bevallásában? És ezek után hogyan tovább? Különösen erőssé válik az aggodalom, ha az iratot megnyitván szembesül azzal az adószakmai képviselő, hogy nem is jogkövetési vizsgálat, hanem adóellenőrzés indult az ügyfelénél. Ekkor ugyanis az adózó már csak tehetetlenül sodródhat az árral, más választása nincs… vagy mégis?!

Az adószakmai szakemberek (könyvelők, adótanácsadók, adószakértők, jogászok) számos esetben találkoznak munkájuk során az ügyfeleiket érintő adóellenőrzésekkel. Ezen eljárásoknak, mindannyian tudjuk, súlyos következményei lehetnek az adózóra nézve. Ki ne találkozott volna már olyan vizsgálattal, aminek a végén az adózó tönkrement, a revizor által megállapított kötelezettségét nem tudta megfizetni, a tartozását végrehajtották, a céget felszámolták, és akár egy élet munkája kútba esett?! Sajnos ezek a szituációk az adószakmai munka kényszerű velejárói, ám nem minden adóellenőrzésnek kell szükségszerűen ilyen végkimenetellel zárulnia.

Elsősorban jó, ha tudja a képviselő, hogy az adóellenőrzés során az adózónak nem csak egy lehetősége van – nevezetesen sodródni az árral -, hanem számos adózói jog áll a rendelkezésére, melyek körültekintő és átgondolt gyakorlásával még egy adóellenőrzés során is lehet eredményeket elérni adózói oldalon. A jelen cikk nem foglalkozik behatóan az adózói jogokkal – azok külön is feldolgozható témát jelentenek -, de röviden utalni kell rá, hogy egy adóellenőrzés során nélkülözhetetlen az adózó nyilatkozattételi, szakmai képviseleti, jogorvoslati, észrevételezési, bizonyítási indítványtételi, vagy akár iratbetekintési jogát megfelelően időzítve gyakorolni. Ezen jogosultságok révén ugyanis annak az adóellenőrzésnek, amelynek az adózó látszólag csak a passzív elszenvedő alanya, az ügyfél – nyilván korlátok között, de – alakítójává válhat.

A bizonyítási eljárás és a bizonyítási teher

Ezen kívül a másik legfontosabb teendő ügyféli oldalon egy adóellenőrzés során a bizonyítási eljárás folyamatos nyomon követése. Ennek kapcsán először azt fontos tudatosítani az ügyfelekben, hogy bármilyen mentális nyomást is éreznek magukon a vizsgálat során, a bizonyítási eljárás lefolytatása, a tényállás tisztázása az adóhatóság feladata. Számtalan esetben lehet találkozni olyan revizori kísérletezéssel, hogy az adózóra próbálják így vagy úgy a bizonyítást testálni (mondván, az adózó védje meg magát az adott esetben megalapozatlan adóhatósági megállapítással szemben, ha tudja), de ennek ellen kell állni. A tényállás felgöngyölítéséért az adóhatóság a felelős, ritka kivétellel (tipikusan utóbbira példa a becslés vagy az adómentesség, -kedvezmény igazolása).

A szabad bizonyítás elve

A magyar eljárásjogi jogszabályok – úgy az adóeljárási, mint az egyéb jogágak szabályozása – alapvetően a szabad bizonyítás elvére épülnek. A jogszabályok ennek megfelelően csak példálózó jelleggel sorolják fel az adóhatóság rendelkezésére álló bizonyítási eszköztárat, és rögzítik, hogy ezeken kívül minden egyéb bizonyíték felhasználható, amely a tényállás tisztázására alkalmas, azonban természetesen egyes bizonyítékok, az adott tényállás függvényében, a gyakorlatban nagyobb súllyal esnek latba, mint a többi.

A bizonyítási eszközök két fő típusa

A magyar adóeljárási jogszabályok a bizonyítási eszközöket alapvetően két típusra osztják: az egyik csoportba azok az általános bizonyítási eszközök (pl. tanúvallomás, szemle, adózó nyilatkozata) tartoznak, melyek bármilyen adóigazgatási eljárásban (pl. ellenőrzés, illetékkiszabás, fizetési kedvezményi eljárás) igénybe vehetőek. A másik kategória pedig azokat a bizonyítási eszközöket, módszereket öleli fel, melyek kizárólag az adóhatósági ellenőrzések során alkalmazhatóak (pl. becslés, mintavétel, kapcsolódó vizsgálat).

Bizonyítási sémák az Áfa ellenőrzések során

Az Áfa ellenőrzésekben tapasztalataim szerint gyakran találkozhatunk bizonyítási sémákkal. Vannak ugyanis olyan tényállástisztázást igénylő kérdések, melyek – szabad bizonyítás elve ide vagy oda – csak meghatározott bizonyítási eszközök vagy módszerek révén válaszolhatóak meg.

Kapcsolódó vizsgálatok a bizonyításban

Az egyik legfontosabb bizonyítási eszköz a kapcsolódó, a kapcsolódóval egy tekintet alá eső, vagy egyébként bármely más adóalanynak a főüggyel érintett adózó ellenőrzésébe való bizonyítékként átemelt vizsgálata. Jellemzően láncolatos vizsgálatok esetén ugyanis az adóhatóságnak a számlázási lánc tagjait a megállapítás tételéhez le kell ellenőriznie, és ezen ellenőrzések eredményét kell bizonyítékként értékelnie és felhasználnia a főügyben. Sajnálatos tapasztalat az, hogy hiába a nagyon régóta és rendkívül szigorúan megfogalmazott bírósági elvárás, számos ügyben előfordul, hogy az adóhatóság a számlázási lánc tagjainál folytatott vizsgálat nélkül tesz terhelő megállapítást a főügy adózójára. E tendencia ellen fel kell lépni. Természetesen az ideális az lenne, ha jogszabálymódosítás révén az említett bírósági joggyakorlat az eljárásjogi jogszabályok részévé válna, de ennek megtörténtéig nekünk, adószakmai képviselőknek a feladata ügyelni ezen bizonyítási cselekmények meglétére és adóhatóságon való számonkérésére. 

Nyilatkozatok és tanúvallomások szerepe

Az Áfa ellenőrzések következő releváns bizonyítási eszközeként említendő meg a nyilatkozat, illetve a tanúvallomás. Ezeket az eszközöket lehetséges egy csokorba szedni, hiszen mindegyik egy, az ügyben érintett és arról feltehetően releváns információval bíró személy által előadottakon alapul. 

Az ügyfél, a vizsgált adózó nyilatkozata kulcsfontosságú egy revízió során, de azt szükséges rögzíteni, hogy bármilyen kontextusban is tálalja az adóhatóság alkalmazottja, az ügyfél nyilatkozata nem kötelező. Az adózó megtagadhatja a nyilatkozattételt, idézése esetén kérheti (nyilván a megjelenési és együttműködési kötelezettsége megsértése nélkül) a szóbeli helyett az írásbeli nyilatkozattétel lehetőségét, sőt, az ügyfél tehet nyilatkozatot anélkül is, hogy arra az adóhatóság felhívná vagy a revizori kérdésekre válaszolna. A vizsgált adózó nyilatkozatát tehát megfontoltan és annak hosszú távú következményeit (pl. későbbi potenciális büntetőeljárásban való felhasználhatóság) is mérlegelve kell a revízió rendelkezésére bocsátani vagy nem bocsátani.

Az eljárásjogi jogszabály megkülönbözteti az adózóval szerződéses kapcsolatban állt vagy álló személy, illetve – az ezen személyi körön kívüli, ám releváns információval rendelkező – tanú jogintézményét. A két személyi kör azonos jogokkal, kötelezettségekkel rendelkezik, státuszukat csakis a vizsgált adózóhoz fűződő viszonyuk különbözteti meg. Az adóhatóság tapasztalataim szerint gyakorta nem megfelelően kezeli ezt a különbséget, és tanúként kezeli az adózóval szerződéses kapcsolatban állókat is (pl. munkavállalókat, tagokat), ennek azonban az adózóra nézve hátrányos következménye nincs. Rendkívül lényeges az adóellenőrzés során a személyes jelenlét ezen tanúvallomások, partnernyilatkozatok felvételekor (előbbiről értesítést küld az adóhatóság, utóbbiról csak némi szerencse révén lehet előre tudomást szerezni), illetve az írásban rendelkezésre álló bizonyítékok vizsgálat folyamán való megismerése.

Az iratok mint kiemelt bizonyítási eszközök

Ezeken túl természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni az irat, mint bizonyítási eszköz kiemelt jelentőségét. Minden adóhatósági vizsgálat, így az Áfa ellenőrzések is kiemelten alapulnak a revízió rendelkezésére álló iratokra. Vizsgált adózóként és annak képviselőjeként hangsúlyozott feladatunk és felelősségünk az, hogy az adóhatóság felé benyújtott iratok lehetőség szerint ellentmondásmentesek, rendezettek, szabályosak legyenek. 

Tapasztalatok szerint gyakorta nem vezet jóra az, ha a revizor által kért iratok adózói oldalról átgondolatlanul, áttekintés nélkül kerülnek benyújtásra az adóhatósághoz, hiszen az ellentmondásos, hibás, téves, hiányos stb. okiratokra hivatkozva a legegyszerűbb adóhatósági megállapítást tenni. 

Az üzleti ellenőrzési eljárás és a megfelelő dokumentáció

Áfa ellenőrzésekben gyakran hivatkoznak a jegyzőkönyvek az Áfa törvény 168/A. §-ában megfogalmazott üzleti ellenőrzési eljárásra. Eszerint az adózó által rendelkezésre bocsátott iratoknak nem csak hogy ellentmondásmentesnek kell lennie, és hitelesen tanúsítania a vizsgált jogügyleteket, de azoknak bírnia kell azzal a jellemzővel is, hogy a számla és a gazdasági esemény között megbízható ellenőrzési kapcsolat biztosítását elősegítsék. Nem elegendő – nagyobb volumenű ügyleteknél kiváltképp – az, ha egy számla és egy kifizetési bizonylat áll rendelkezésre. Az adóhatóság elvár ezeken kívül olyan egyéb okiratokat is (pl. kellően részletes szerződés, teljesítésigazolás, levelezések stb.), melyek a bizonylatok által dokumentált gazdasági események valóságosságát, felek közötti megtörténtét teljeskörűen képesek dokumentálni. 

Az adózó azzal teszi magának a legnagyobb szívességet, ha már az ügylet megtörténtét megelőzően, illetve azt követően is szabályszerű, kellően részletes, következetes dokumentációt készít partnerével a bizonylatok akár évekkel későbbi hitelességének alátámaszthatósága érdekében. 

Mert ne feledjük el: az adómegállapításhoz való jog elévülése rendkívül hosszú idő, melynek során az adóhatóság bármikor számonkérheti az adózókon bármely ügyletüket.

Az eljárásjogi jogszabályok ezeken túl még számos bizonyítási eszközt, módszert, bizonyítékot említenek, melyek alkalmazása egy-egy Áfa ellenőrzésben mindig az adott tényállástól, a vizsgált ügyletek tartalmától függ. 

Szakértő és szemle az adóellenőrzésben

Így például a szakértői bizonyítás szükségessége tapasztalataim szerint hébe-hóba merül fel, annak ellenére, hogy az adóhatósági alkalmazottak gyakorta nem rendelkeznek egy-egy vizsgált gazdasági eseménnyel, tevékenységgel, iparággal stb. kapcsolatos szakmai tudással, tapasztalattal, rálátással. Sajnos többek között emiatt is lehet oly sokszor olvasni jegyzőkönyvekben azt, hogy a revizor meglátása szerint „életszerűtlenek” bizonyos történések vagy körülmények, holott az adott piaci szegmensben azok a valóságban teljesen elfogadottak. Úgy vélem, hogy ezen anomáliák elkerülése érdekében az adóhatósági dolgozókban kellene kialakítani azt a fajta igényességet, hogy a rájuk bízott ügyekben felmerülő ügyleteket kellő körültekintéssel és az adott szakmára vonatkozó tájékozódással vizsgálják. 

Az adóhatóság rendelkezésére áll a szemle jogintézménye is, ha valamely szemletárgy (vagy személy) megtekintése, megfigyelése szükséges a tényállás tisztázásához. Ismert olyan eset, amikor a revízió – szemle nélkül – tárgyi eszközök puszta létét vonta kétségbe, a tárgyi eszközök beszerzési számláit fiktívnek nyilvánítva. Ilyen esetekben például nélkülözhetetlen, hogy az adózó maga legyen résen és indítványozza a szemle lefolytatását, a tárgyi eszközök meglétének bizonyítása érdekében.

Nyilvántartások és partnerinformációk felhasználása

Nem lehet említés nélkül hagyni az adóhatóság által más nyilvántartásokból, forrásokból beszerzett adatokat sem, mint bizonyítási eszközöket, lévén, hogy azokkal az adózó is, megfelelő gondosság mellett, legalább részben rendelkezhet. Nagyon gyakran fordul elő Áfa ellenőrzésekben, hogy a vizsgált adózó partnereire vonatkozó olyan információkat ró az adóhatóság az adózó terhére, melyeket objektíve, nyilvános adatforrásokból (pl. cégkivonat, NAV honlapján fellelhető adatbázisok, iparkamarai információk stb.) ő maga is beszerezhet vagy beszerezhetett volna. Ha ezen információk az adózó partnerének jogszerűtlen, anomáliákkal teli működését támasztják alá, úgy ez ellen eredményesen védekezni nem könnyű. Épp ezért fontos az, hogy az adózók a partnereiket – ne csak a cégjegyzék megtekintésével – folyamatosan figyelemmel kísérjék és monitorozzák, főleg kiemeltebb, nagyobb értéket képviselő, vagy gyakori számlázási kapcsolat esetén.

Külföldi adóhatósági megkeresések és további bizonyítási eszközök

Meg lehet említeni a külföldi adóhatósági megkereséseket is, mint nemzetközi (tipikusan Közösségen belüli) ügyletek során jellemzően előforduló bizonyítási eszközt. Ugyancsak fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az adózóknak a Közösségi partnereikről is tájékozódnia kell az ügyleteket megelőzően, és az ilyen relációban bonyolított gazdasági események esetén is kell tudni utólag is biztosítani a fentebb említett üzleti ellenőrzési eljárás megfelelőségét.

A részletek kibontása nélkül még utalni lehet az eljárásjogi jogszabályokban nevesített olyan bizonyítási eszközökre, módszerekre, bizonyítékokra, mint például a próbavásárlás, a leltár, az informatikai adatok mentése, a becslés, vagy más szervek, hatóságok adatszolgáltatásai. Az adóhatóság által igénybe vehető bizonyítási eszközök és bizonyítékok tárháza, ahogy fentebb is szó volt róla, rendkívül széles. Az adózó képviselőjeként abban van felelősségünk, hogy a bizonyítási lehetőségeket ismerjük, az adózó ügyében releváns bizonyítékokról tudomással rendelkezzünk, és ha a revízió maga nem élne ezekkel a szükséges bizonyítási eszközökkel, módszerekkel, úgy magunk indítványozzuk ezek igénybevételét, vagy mi magunk bocsássuk rendelkezésre ezeket a bizonyítékokat, ha azt a vizsgált adózó érdeke úgy kívánja.

Az adózó és képviselőjének szerepe a bizonyításban

A bizonyítás célja, úgy az adóeljárásokban, mint más jogágak eljárásaiban a valósággal adekvát tényállás megállapítása. Ez pedig nem történhet meg másként, csakis az adóhatóság szakmailag megalapozott és körültekintő eljárása révén. Ugyanakkor ennek alakításában és alakulásában az adózónak sem kis szerep jut, hiszen egyrészt számos bizonyítékot ő bocsát a revízió rendelkezésére, másrészt jogai gyakorlása, kötelezettségei teljesítése révén a bizonyítási eljárások alakítására is némi lehetősége nyílik. 

A bizonyítási eljárások az Áfa ellenőrzések gerince. Lefolytatásuknak olyannak kell lennie, hogy azok elvezessenek az igazság feltárásához, a  valósághű tényállás megállapításához. Alapvetés, hogy az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni és a nem bizonyított tényt, körülményt – a becslési eljárás kivételével – az adózó terhére nem értékelheti. Adószakmai képviselőként kiemelkedő a felelősségünk abban, hogy az adózó jogai, érdekei felett őrködve figyelemmel kísérjük az adóhatóság bizonyítási eljárásait és azok adózó számára garanciális szabályait szükség esetén érvényesítsük.

* * *

5percAdó ajánló

Ha szeretnéd részletesebben megismerni az adózói jogokat, az adóhatósági ellenőrzések folyamatát és a bizonyítás szabályait, valamint gyakorlati példákon keresztül azt is, hogyan vehet részt az adózó aktívan a bizonyítási eljárás alakításában, vegyél részt a PENTA UNIÓ Zrt. >>Bizonyítási eljárás az Áfa ellenőrzésekben elméleti és gyakorlati aspektusból, című online konferenciáján 2026. augusztus 26-án, ahol Dr. Kószás Eszter segít eligazodni a legfontosabb kérdésekben.