A szolgáltatások áfájában a teljesítési hely sohasem volt egyszerű kérdés, a ViDA pedig nem egyszerűsíti, hanem újrarendezi. A platformon keresztül nyújtott rövid távú szálláshely-szolgáltatás, a virtuálisan látogatható rendezvény és a nem letelepedett szolgáltató B2B ügylete mind olyan terület, ahol 2025 és 2028 között egyszerre változik a teljesítési hely, az adófizetésre kötelezett személye és a bejelentkezési kötelezettség. Ez a cikk a jól ismert nemzetközi szolgáltatásügyleteket veszi sorra, és megmutatja, hol kell a megszokott válasz helyett újat adnunk.

Bevezető — a ViDA három pillére és a menetrend

A Tanács 2025. március 11-én fogadta el a VAT in the Digital Age (ViDA) csomagot, amely a 2006/112/EK héa-irányelvet módosítja. A három pillér — digitális adatszolgáltatás és e-számlázás, platformgazdaság, egységes áfa-regisztráció (SVR) — közül a szolgáltatók szempontjából a platformgazdasági szabályok és az SVR a legérzékenyebbek. A menetrend: 2027. január 1-jén kisebb OSS/IOSS-pontosítások; 2028. július 1-jén a platformgazdasági vélelmezett értékesítés (tagállami döntéssel 2030. január 1-jéig halasztható) és a kötelező fordított adózás; 2030. július 1-jén a Közösségen belüli B2B digitális adatszolgáltatás és e-számlázás; teljes harmonizáció 2035. január 1-jén.

Határon átnyúló B2B szolgáltatások — főszabály és kivételek

A B2B szolgáltatások fő szabálya szerint a teljesítés helye a megrendelő letelepedési helye (héa-irányelv 44. cikk; Áfa tv. 37. § (1) bekezdés). A kivételek közül a leggyakoribb az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatás, amely ott adózik, ahol az ingatlan fekszik (héa-irányelv 47. cikk; Áfa tv. 39. §), valamint a rendezvényre való belépés, amelyre — mint alább látni fogjuk — 2025-től külön szabály vonatkozik, ha a részvétel virtuális. A főszabály alkalmazásának sarokköve, hogy helyesen azonosítsuk a megrendelő állandó telephelyét (fixed establishment). Ez a fogalom nem azonos a közvetlen adózás szerinti telephellyel (permanent establishment), és az Európai Unió Bírósága több ítéletben is szűkítette: a leányvállalat önmagában nem keletkezteti az anyavállalat állandó telephelyét (Dong Yang, C-547/18), a kapcsolt vállalkozás által nyújtott szolgáltatás sem (Berlin Chemie, C-333/20), és a bérgyártó sem hoz létre állandó telephelyet a megbízójának (Cabot Plastics, C-232/22). Ez a kérdés a ViDA utáni fordított adózási kötelezettség szempontjából is központi jelentőségű marad, hiszen az adófizetésre kötelezett személyének meghatározása attól függ, hol van a szolgáltató letelepedve.

Határon átnyúló B2C szolgáltatások — az OSS jelenlegi helyzete és bővítése

A B2C szolgáltatások fő szabálya a szolgáltató letelepedéséhez igazodik (héa-irányelv 45. cikk; Áfa tv. 45. §), de számos kivétel — elektronikus szolgáltatás, távközlés, műsorszolgáltatás — már 2015 óta a megrendelő lakóhelye szerint adózik, és ezt az uniós egyablakos rendszer (Union OSS) egyetlen bevallásban kezeli. A ViDA ezt a logikát tovább bővíti. Ez a bővítés elsősorban azoknak a harmadik országbeli szolgáltatóknak fontos, akik jelenleg országonként külön mérlegelik a bejelentkezést.

Digitális szolgáltatások: a virtuális jelenlét új szabálya

Fontos elhatárolni: a rendezvényekre és streamelt tartalmakra vonatkozó, 2025. január 1-jén hatályba lépett új teljesítésihely-szabály nem a márciusban elfogadott ViDA-irányelv, hanem a megelőző  tanácsi irányelv rendelkezése. A két jogforrást a konferencián tudatosan külön tárgyaljuk, mert a gyakorlatban gyakran összemosódnak. A módosítás szerint a héa-irányelv 53. cikke (a rendezvényre való belépés B2B szabálya) nem alkalmazható, ha a részvétel virtuális. Ilyenkor a főszabály, azaz a megrendelő letelepedési helye szerinti adózás (44. cikk) érvényesül. Az 54. cikk (B2C rendezvényszabály) kiegészült azzal, hogy a streamelt vagy más módon virtuálisan elérhetővé tett szolgáltatás teljesítési helye a nem adóalany megrendelő letelepedési, állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye. A hibrid rendezvények — ahol egyes résztvevők személyesen, mások online vannak jelen — szolgáltatóit ez arra kényszeríti, hogy ugyanazon eseményen belül két különböző teljesítésihely-logikát alkalmazzanak egyidejűleg.

Rendezvény- és ingatlanhoz kötött szolgáltatások: mi maradt helyben adóztatva

A személyes jelenléttel járó rendezvény-belépés és -szervezés, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatás továbbra is helyben adózik. Ezen a ViDA nem változtat. Az ingatlanhoz kötött szolgáltatás (héa-irányelv 47. cikk; Áfa tv. 39. §) ma is, és 2028 után is, az egyik leggyakoribb kiváltó oka a külföldi bejelentkezésnek, mert sem az OSS, sem a fordított adózás kiterjesztése nem oldja fel automatikusan a helyi adóztatás elvét. A tanácsadónak ezért minden rendezvény- és ingatlanügyletnél tisztáznia kell, hogy a szolgáltatás fizikai vagy virtuális jelenlétre épül-e. Ez dönti el, melyik szabályrendszer alkalmazandó.

Vélelmezett értékesítések — platformok mint vélelmezett értékesítők  (Airbnb, Uber, stb.)

2028. július 1-jétől — amelyet a tagállamok 2030. január 1-jéig elhalaszthatnak — a rövid távú szálláshely-bérbeadást (legfeljebb 30 egymást követő éjszaka) és a közúti személyszállítást közvetítő elektronikus felületek vélelmezett értékesítővé válnak, ha a mögöttes szolgáltató nem számít fel áfát. Ilyenkor a jogszabály úgy tekinti, mintha a platform maga vette volna igénybe, majd nyújtotta volna a szolgáltatást. A szabály nem alkalmazandó, ha a mögöttes szolgáltató érvényes, a teljesítés helye szerinti tagállamban kiadott áfaszámot ad meg a platformnak, és nyilatkozik, hogy maga számítja fel az adót; a tagállamok emellett dönthetnek úgy, hogy a kisvállalkozói mentességet élvező szolgáltatókat (pl. alanyi adómenteseket) kizárják a vélelmezett értékesítés hatálya alól. A cél a hagyományos szálloda- és taxiszolgáltatók, valamint a platformgazdaság szereplői közötti versenyegyenlőség helyreállítása, mivel jelenleg sok magánszemély házigazda és sofőr nem számít fel áfát.

Fordított adózás kötelező kiterjesztése — a nem letelepedett szolgáltató esete

A héa-irányelv 194. cikke ma opcionális: a tagállam választhatja, hogy a nem letelepedett eladó helyett a nyilvántartásba vett belföldi vevőre telepíti az adófizetési kötelezettséget. Magyarország ma is él ezzel a lehetőséggel, de csak a speciális teljesítési helyű szolgáltatások tekintetében, sok más tagállam viszont nem. Ez az egyik leggyakoribb forrása annak, hogy egy külföldi szolgáltatásnyújtó téves tanácsot visz magával egyik országból a másikba. 2028. július 1-jétől a „lehet” szabályból „kell” szabály lesz. A fordított adózás minden olyan B2B termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra kötelezővé válik, amelyet olyan eladó teljesít, aki nem letelepedett, és nem rendelkezik egyedi áfaszámmal a teljesítés helye szerinti tagállamban, feltéve, hogy a vevő ott nyilvántartásba vett adóalany. A használt cikkekre vonatkozó különbözeti adózás és a műalkotások értékesítése kimarad a kötelező kör alól. A szolgáltatók számára ez azt jelenti, hogy 2028 után jóval kevesebb B2B ügylet indokolja majd a külföldi bejelentkezést. Cserébe a vevő önadózási kötelezettségének helyes kezelése kerül a figyelem középpontjába.

Az SVR hatása a szolgáltatásügyletekre — külföldi regisztráció vs. OSS

A kép ügylettípusonként eltérő. B2B szolgáltatásnál — a nyilvántartásba vett vevő és a nem letelepedett szolgáltató viszonyában — 2028-tól a kötelező fordított adózás rendszerint feleslegessé teszi a bejelentkezést. B2C szolgáltatásnál az OSS, és annak bővített, nem uniós változata, marad az elsődleges konszolidációs eszköz. Az ingatlanhoz kötött és a fizikailag megtartott rendezvényszolgáltatás továbbra is kívül esik mindkét egyszerűsítésen, és helyi vizsgálatot igényel. Végül minden esetben vissza kell térni az állandó telephely kérdéséhez: ha a szolgáltatónak ténylegesen állandó telephelye keletkezik a célállamban — a Dong Yang, a Berlin Chemie és a Cabot Plastics ítéletek mércéje szerint —, sem az OSS, sem a fordított adózás kiterjesztése nem mentesíti a helyi kötelezettségek alól.

Összefoglaló: gyakorlati döntési checklista szolgáltatóknak

• Azonosítsd az ügylet típusát: B2B vagy B2C, fizikai vagy virtuális jelenlétre épül-e a szolgáltatás.
• Rendezvényeknél és streamelt tartalmaknál kezeld külön a 2022/542 irányelv (2025-től hatályos) és a 2025/516 ViDA-irányelv rendelkezéseit.
• B2B ügyletnél 2028-tól vizsgáld, a vevő nyilvántartásba vett adóalany-e a teljesítés helye szerinti tagállamban. Ez dönti el a kötelező fordított adózást.
• Platformon keresztül nyújtott rövid távú szálláshely- vagy személyszállítási szolgáltatásnál tisztázd, ki minősül 2028-tól vélelmezett értékesítőnek.
• Ingatlanhoz kötött és személyes jelenléttel járó rendezvényszolgáltatásnál ne számíts az OSS vagy a fordított adózás automatikus mentesítő hatására.
• Minden határon átnyúló B2B ügyletnél térj vissza az állandó telephely kérdéséhez, mielőtt a bejelentkezés szükségességét lezárnád.

***

5percAdó ajánló

Ha szeretnéd részletesen megismerni, hogyan alakítja át a ViDA csomag a nemzetközi termék- és szolgáltatásügyleteket, illetve időben felkészülnél a külföldi áfaregisztráció új szabályaira, akkor vegyél részt a PENTA UNIÓ Zrt. >>VIDA csomag nemzetközi áfa-rendszerre gyakorolt hatásai című online, konferenciáján 2026.07.15-én és 22-én, ahol Dr. Sztankó Dániel közérthetően mutatja be a legfontosabb tudnivalókat.