Telephelyek, fióktelepek társasági adózási kérdései, nemzetközi vonatkozások

A külföldi jogi személyekkel kapcsolatban – amennyiben Magyarországon valamilyen szintű gazdasági tevékenységet folytatnak – gyorsan eljuthatunk a társasági adózás kérdéseihez, joggal vetődhet fel egyes meghatározott esetekben a Magyarországról származó jövedelem adókötelezettségének kérdése.

A külföldi jogszabályok alapján létrejött jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet hazai adókötelezettségének elbírálásánál annak van jelentősége, hogy az említettek rendelkeznek-e Magyarországon telephellyel vagy sem.

Az első fontos megállapításunk e tekintetben a következő: ha a két érintett ország között hatályban van kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmény, akkor a telephely meghatározására az egyezményben foglaltakat kell alkalmazni.

A nemzetközi egyezmények sajátosságaira még visszatérünk, de ilyen egyezmény hiányában a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao tv.) telephelyre vonatkozó rendelkezései alapján kell megítélni, hogy a tevékenységet telephelyen folytatja-e a vállalkozás.

A telephely olyan állandó üzleti létesítmény, berendezés, felszerelés, ahol és/vagy amellyel az adózó részben vagy egészben vállalkozási tevékenységet folytat, függetlenül attól, hogy az adózó milyen jogcímen használja, azzal, hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen

• az üzletvezetés helyét,
• a belföldi székhellyel létesített képviseletet,
• az irodát,
• a gyárat,
• az üzemet,
• a műhelyt,
• a bányát,
• a kőolaj- vagy földgázkutat, vagy a természeti erőforrás feltárására, kiaknázására szolgáló más létesítményt.

Az építkezés vagy az összeszerelő tevékenység helye abban az esetben lehet telephely, ha az építkezés időtartama (folyamatosan vagy megszakításokkal) összesen legalább három hónapig tart, melyet építkezési területenként kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy azok több önálló szerződésen alapulnak, vagy különböző személyek adták a megrendeléseket.

A külföldi személyt telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni:

• belföldön lévő természeti erőforrás közvetlen hasznosítása esetén
• ingatlan és természeti erőforrás térítés ellenében történő hasznosítása, ingatlanhoz és természeti erőforráshoz kapcsolódó vagyoni értékű jog térítés ellenében történő átadása, értékesítése, apportálása, továbbá ingatlan értékesítése esetén
• azon tevékenységek esetében, amelyeket más személy a külföldi személy nevében vállal, ha a külföldi személy nevében szerződést köthet belföldön – és e jogával rendszeresen él -, illetve áru- vagy termékkészletet tart fenn, amelyből rendszeresen szállít a külföldi személy nevében.

Fontos, hogy nem minősül telephelynek – ezt a kérdést később még alaposabban is megvizsgáljuk:

• a külföldi személy árujának vagy termékének kizárólag tárolására, bemutatására használt létesítmény,
• a külföldi személy árujának, illetve termékének kizárólag tárolás, bemutatás, más személy általi feldolgozás céljából történő készletezése,
• létesítménynek kizárólag a külföldi személy számára történő áru-, illetve termékbeszerzési, valamint információgyűjtési célú fenntartása,
• a létesítménynek kizárólag egyéb előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenység folytatása céljából való fenntartása,
• a független képviselő (a bizományos is) útján kifejtett tevékenység, amennyiben ez a személy szokásos üzleti tevékenysége keretében jár el.

A külföldi személyt telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni, ha fióktelep útján végez vállalkozási tevékenységet – ez utóbbi esetben tehát viszonylag egyszerű a képlet, itt nincs mérlegelendő kérdés.

Bár az előzőekben utaltunk arra, hogy ez a telephely fogalomrendszer abban az esetben érvényes, ha nincs kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmény, azonban itt ismételten kiemelném, hogy ez utóbbi szabály nem alkalmazható olyan államban illetőséggel bíró külföldi személy esetében, amelynek illetősége szerinti állammal nemzetközi egyezmény van hatályban. Ekkor ugyanis még a fióktelep is csak akkor minősül telephelynek, ha megfelel az egyezményben foglalt meghatározásnak.

A társasági adó törvény imént megismert telephely definíciója egyébként láthatóan nem tér el jelentősen az OECD Modellegyezmény rendelkezéseitől.

Itt érdemes még megemlékezni egy sajátosságról, amely segíthet kiigazodni a jogszabályok hierarchiáját illetően is. Van azért némi eltérés a Modellegyezmény és a társasági adó törvény szerinti telephely fogalma között, mivel a társasági adó törvény szerint a külföldi személyt telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni ingatlan és természeti erőforrás térítés ellenében történő hasznosítása, ingatlanhoz és természeti erőforráshoz kapcsolódó vagyoni értékű jog térítés ellenében történő átadása, értékesítése, apportálása, továbbá ingatlan értékesítése esetén.

A Modellegyezmény vonatkozó cikke alapján az egyik szerződő államban belföldi illetőségű személy által a másik szerződő államban fekvő ingatlanvagyonból szerzett jövedelem ebben a másik államban adóztatható. Látható, hogy az egyezmény az ingatlan fekvésének államához telepíti az adóztatási jogot, ezt követik a Magyarország által megkötött egyezmények is. Így ha egy külföldi személy ingatlanhasznosítást folytat Magyarországon, akkor az abból származó jövedelem belföldön adóköteles.

Itt érkeztünk el egy fontos általános szabályhoz, mely szerint az egyezmények a különböző típusú jövedelmek esetén az adóztatási jog gyakorlójáról rendelkeznek, és nem határozzák meg azt, hogy az adott állam milyen módon adóztatja a jövedelmet.

Egy külföldi személy magyarországi ingatlanhasznosítása esetén nyilván a társasági adóról szóló törvény az, amely meghatározza, hogy hogyan adózik az érintett jövedelem, e jogszabály pedig az ingatlanhasznosítást végző külföldi személyeket a telephely definíción keresztül vonja be az adóalanyok körébe. Ennek megfelelően telephellyel rendelkezőnek tekinteni az ingatlanhasznosítást folytató külföldi személyeket a társasági adó alkalmazásában, függetlenül attól, hogy az érintett egyezmény alapján az ingatlanhasznosítás nem keletkeztet telephelyet.

Fontos ismernünk még, hogy vannak olyan, a társasági adóról szóló törvény szerinti telephelyet keletkeztető tényállások, amelyek például nem jelennek meg sem a 2014-es, sem pedig a frissebb, 2017-es OECD Modellegyezményben. Ilyenek akár szerepelhetnek olyan egyezményekben is, amely esetben a szerződő állam az ENSZ modelljét vette alapul.

Lássunk egy példát a társasági adóról szóló törvényből: „a külföldi személyt telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni áru- vagy termékkészlet fenntartására tekintettel, amelyből rendszeresen szállít a külföldi személy nevében”. A 2014-es, 2017-es Modellegyezményben ez a telephely keletkeztetési tényállás nem jelenik meg, azonban néhány egyezményben találhatunk ilyen rendelkezést a függő ügynök típusú telephely keletkezés meghatározásánál.

A társasági adóról szóló törvény ezen rendelkezése alapján keletkezik adóztatási joga Magyarországnak ilyen esetekben, természetesen adóegyezmény hiányában. Ez alapján is látható, hogy az egyezményben foglalt telephely definíció igen sokféle lehet, s előfordulhat olyan eset, amikor a magyar társasági adó törvény nem az OECD Modellt, hanem az ENSZ modellt követi.

Legközelebb a kettős adóztatást elkerülő egyezményekben szereplő telephely fogalommal ismerkedünk meg részletesebben.

* * *

A PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében 2019. szeptember 26-án tartandó előadásunk során bemutatjuk a telephelyekre és fióktelepekre vonatkozó legfontosabb adózási és számviteli előírásokat, emellett megemlítésre kerülnek azon területek, amelyek esetében nemzetközi előírások adnak iránymutatást az ellenőrzések során. Külön kitérünk a székhelyszolgáltatásra vonatkozó előírásokra, fókuszálva a közelmúltban bevezetett szigorúbb szabályozásra. Jelentkezz a konferenciára még kedvezményesen >> Telephely keletkezésének kérdései egyes adójogszabályok tekintetében, kapcsolódó számviteli előírások