A számla módosítása, érvénytelenítése, javítása, a számlakorrekciók – 2. rész

Amikor számszerű módosítás történik...

Cikksorozatom előző részében számlával egy tekintet alá eső okirat minimális adattartalmát vettük át részletesen, illetve, hogy mikor korrigálható egy ilyen okirattal egy korábban kiállított számla és milyen esetben nem. Ebben a részben pedig összefoglalom, hogy a számlamódosítás hogyan történik abban az esetben, ha számszerű módosulás történik.

Ahogy ezt már az első részben is leírtuk, további kérdések merülhetnek fel az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. (Áfa tv.) azon rendelkezésével kapcsolatban, mely értelmében a számlával egy tekintet alá eső okiraton szerepelnie kell az eredeti számla azon adata megnevezésének, amelyet a módosítás érint, valamint a módosítás természetének, illetőleg annak számszerű hatásának, ha ilyen van.

A fenti rendelkezés egyértelmű, ha a módosítás például a számlát befogadó partner valamely adatát (például a nevét, székhelyét, adószámát) vagy a számlán feltüntetett hivatkozást (például adómentesség, fordított adózás alkalmazására történő utalást) érint. Kérdés azonban, hogy miként kell a számlával egy tekintet alá eső okiratot kiállítani, ha számszerű módosulás történik (tehát ha például nő vagy csökken az adó alapja, illetve az adó összege) a korrekció nyomán.

Erre vonatkozóan a jogszabály csupán azt írja elő, hogy egyrészt azon adat megnevezése szükséges, amelyet a módosítás érint, továbbá a módosítás természete, illetőleg annak számszerű hatása. Az adott rendelkezés alapján tehát például, ha az adóalany hibásan 100 + 27 összegről állította ki a számlát, és azt utólag 200 + 54 összegre korrigálja, az utólag kibocsátott számlával egy tekintet alá eső okirat elvileg megfelel az áfatörvény előírásainak, ha azon csupán annyi szerepel, hogy annak kiállítása a „korábban hibásan megállapított adóalap növekedése miatt szükséges”, illetve ha azon az adóalany feltünteti a növekedés összegét, tehát hogy „+ 100 + 27 (áfa)” összeg, hiszen ebből kiderül, hogy mely adatot érinti a módosulás (az adó alapját és összegét), mi a módosulás természete (adóalap-növekedés annak korábbi hibás megállapítása miatt), illetve a módosulás számszerű hatása is („+ 100 + 27”).

Hangsúlyozni kell tehát, hogy a jelenleg hatályos rendelkezések alapján elvileg már nem szükséges az eredeti számla minden adatát, illetve a módosítással érintett adatát a korrekciós bizonylaton is megismételni (így a fenti példa tekintetében nem kell az eredeti adóalapot és adóösszeget feltüntetni a számlával egy tekintet alá eső okiraton), csupán megfelelően utalni kell az adott adatra, amit a módosítás érint, illetve a módosítás természetére (ami jelen esetben az adó alapjának, és ahhoz kapcsolódóan az adó összegének növekedése). A 2008 óta hatályos rendezés tehát adminisztratív könnyítésnek tekinthető a korábbi szabályozáshoz képest, hiszen elvileg korlátozottabb adattartalmat követel meg a korrekciós bizonylatok tekintetében, nem szükséges minden esetben kötelezően megismételni azokat az adatokat, amelyeket a módosítás érint.

A számlával egy tekintet alá eső okiratra egyebekben a számlára vonatkozó előírásokat kell alkalmazni. Ezért a számlával egy tekintet alá eső okirat tekintetében is biztosítani kell például az adattartalom sértetlenségét, az eredet hitelességét és az olvashatóságot, továbbá a számlával egy tekintet alá eső okiratnak is adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylatnak kell lennie.

Nincs akadálya annak, hogy az adóalany egy számlával egy tekintet alá eső okirattal több számláját módosítsa, azzal, hogy a csoportos módosító bizonylaton valamennyi módosítandó számla tekintetében világosan és átláthatóan szerepeltetendő a módosítandó számlára történő hivatkozás, továbbá az, hogy az adott számla mely adatát érinti a módosítás, a módosítás természete és számszerű hatása (ha van ilyen). Amennyiben a korrekció a számlában feltüntetett adóalapra és/vagy adó összegére (is) vonatkozik, akkor csoportos módosító bizonylattal az adóalany csak az olyan ügyletekről kibocsátott számláit módosíthatja, amelyek tekintetében az adó és/vagy adóalap-korrekció eredményét ugyanazon elszámolási időszakban kell elszámolnia. Ez azt jelenti, hogy a csökkenést eredményező korrekció esetén eltérő bevallási időszakra eső teljesítési időpontú számlák is korrigálhatóak egyetlen korrekciós számlával, ugyanis az adóalap- és/vagy fizetendőadó-csökkenést a számlakibocsátónak egységesen – a módosítandó számlák teljesítési időpontjától függetlenül – abban az időszakban kell elszámolnia, amikor a korrekciós bizonylat a befogadó rendelkezésére áll. Ha azonban a korrekció eredményeképpen nő az adóalap vagy/és a fizetendő adó, akkor csak az azonos bevallási időszakra eső alapszámlákat lehet egyetlen csoportos korrekciós számlában helyesbíteni, vagyis annyi korrekciós számlát kell kiállítani, ahány eredeti bevallási időszakot érint a korrekció. Ilyenkor ugyanis az eredeti adókötelezettség keletkezési időpontban önellenőrzéssel kell az adókülönbözetet elszámolni, amelyhez a hatósági álláspont szerint bevallási időszakonként külön korrekciós számla szükséges.

A gyakorlatban sokszor előfordul, hogy az adóalanyok az általuk kibocsátott számla adóalap, adóösszeg adatát nem módosító számlával korrigálják, hanem érvénytelenítik/sztornírozzák a korábban kibocsátott számlájukat és egy új számlát bocsátanak ki. A számla módosításának ez a technikai kivitelezése a számla módosításának az Áfa tv. 77–78. §-ai, illetve 153/B–153/C §-ai szerinti, továbbá az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) 31/B §-a szerinti megítélését nem befolyásolja, az érvénytelenítő/sztornírozó számla és az új számla együttesen módosítja az eredeti számla adatát, együttesen veendő figyelembe módosító számlaként.

Azonban arra figyelemmel kell lenni, hogy adóeltérést eredményező korrekciót a módosító bizonylat formájától függetlenül a számlakibocsátónak az Áfa tv. 153/B §, a számlabefogadónak pedig a 153/C § szerinti időpontban kell elszámolni. Ez a gyakorlatban szinte végrehajthatatlan akkor például, ha utólagos adóalap-/adócsökkenést eredményez a korrekció (például árengedmény) és az adóalany nem egyetlen korrekciós bizonylattal módosítja az adóalapot, hanem először egy stornószámlával (az eredetivel mindenben megegyező tartalmú negatív számlával) lenullázza az eredeti számlaösszeget, majd az új számlán már a csökkentett összeget szerepelteti. Ezt ezzel a megoldással eléggé nehéz helyesen bizonylatolni. Az új bizonylaton ugyanis szintén az eredeti teljesítési időpontot kell szerepeltetni, hiszen a gazdasági esemény akkor megtörtént. Viszont mivel adóalap-csökkenés történik, a csökkenést nem lehet az eredeti bevallási időszakra visszarendezni önellenőrzéssel, mivel ezt a 153/B § kifejezetten kizárja. Ez annyiban érthető is, hogy abban az időpontban még az eredeti, magasabb összeg volt a helyes adóalap. Ugyanezen okból a stornószámla eredményeképpen elszámolt negatív tételt sem lehet az eredeti teljesítési időpontban elszámolni. Ezért a kétbizonylatos megoldást (stornó és új számla) csak akkor célszerű alkalmazni, ha a számlának adóalapot/adót nem érintő adata kerül javításra. Amennyiben adóalapot/adót is érint a korrekció, akkor egyetlen bizonylattal (számlával egy tekintet alá eső okirattal, helyesbítő számlával stb.) célszerű a módosítást elvégezni.

Szintén az adott szabályozásból következik, hogy devizában kiállított eredeti számla esetén a számlával egy tekintet alá eső okiratban (módosító számlában) is az eredeti, devizában kiállított számlában alkalmazott árfolyamot kell használni a devizás összegek forintra történő átszámítása esetén.

Ennek megfelelően (i) Közösségen belüli beszerzés, előleg fizetése, import, fordított adózás esetén a fizetendő adó megállapításának időpontjában érvényes, (ii) 58. § szerinti ügyletek esetén az eredeti számla kibocsátásakor érvényes, (iii) egyéb esetekben pedig a teljesítéskor érvényes árfolyamot kell alkalmazni. A korrekciós bizonylat kiállítása időpontjának tehát elvileg nincs jelentősége az alkalmazandó árfolyam szempontjából.

Az alkalmazandó teljesítési időpont és árfolyam szempontjából egy – látszólagos – kivétel van, az Áfa tv. 58. §-a szerinti ügyletek (határozott időre szóló elszámolás) korrekciója esetén, amikor a korrekció nyomán az adó alapja nő, ugyanis ilyen esetben nem korrekciós számlát, hanem új számlát kell kiállítani, amelynek forintosítási dátuma ennek az új számlának a kibocsátási napja az Áfa tv. 80. § b) pontja szerint. Ezen a számlán a teljesítési időpont az időszaki elszámolási ügyletekre vonatkozó normál szabályok szerint alakul, azaz attól függően lesz az elszámolási/fizetéssel érintett időszak utolsó napja vagy a számla kelte vagy a fizetési határidő vagy az elszámolási időszak utolsó napjától számított 60. nap, hogy a fizetési határidő (a számla kelte szerinti teljesítési időpontnál ezen kívül a számla kibocsátási dátuma is) hova esik az elszámolási/fizetéssel érintett időszak utolsó napjához képest.

A korrekciók elszámolása

Az alábbiakban az egyes korrekciók fajtáit, illetve azoknak a megfelelő áfa-elszámolását vizsgáljuk részletesen. Erre vonatkozóan az áfatörvény részletes szabályokat határoz meg mind a számlával egy tekintet alá eső okirat kibocsátója, mind annak befogadója vonatkozásában.

 Adóelszámolást nem érintő korrekciók

A korrekciók első csoportját azok a módosítások képezik, amelyek az adóalap, illetve a fizetendő adó összegét nem érintik (például a számla kiállítója, illetve befogadója adataiban történő változás, számlán szereplő utalás módosítása stb.). Ezen korrekciók jellemzője, hogy mivel azok sem a kibocsátó, sem a befogadó adókötelezettségét nem befolyásolják, ezért valójában formai jellegű hibáknak tekinthetők.

Ebből következik, hogy amennyiben adóalapot, adóösszeget – és így a felek adóelszámolását – nem érinti a korrekció, csak más adatot, általában nincs szükség önellenőrzésre. Ebben az esetben csak az áfa-bevallás, illetve áfa-analitika mellé hátterét képező nyilvántartásban kerül az eredeti számla mellé a számlával egy tekintet alá eső okirat.

Adóelszámolást nem érintő korrekció például, amikor a termék, szolgáltatás megnevezését, a szereplők nevének, címének adatait, adószámát javítják vagy ha például hiányzik a számláról a mentesség jogcímére vagy a fordított adózásra vonatkozó utalás. Ezeket a hibákat az eredeti számla stornírozásával és a helyes adatokkal új számla kiállításával vagy az eredeti számla változatlanul hagyása mellett a módosítandó és a módosító adatot tartalmazó számlával egy tekintet alá eső okirattal is praktikusan és egyszerűen ki lehet javítani. Amennyiben több számlán szükséges ugyanazt az adatot kijavítani, akkor a legpraktikusabb számlával egy tekintet alá eső okiratot alkalmazni, mivel ez esetben az eredeti számlákra hivatkozás mellett több eltérő bevallási időszakra eső számla is javítható egyetlen korrekciós bizonylattal, míg ha stornószámla és új számla kombinációját alkalmazzuk, akkor csak egyenként lehet elvégezni a korrekciót.

 Adóelszámolást érintő korrekciók

Abban az esetben, ha a számla valamely olyan adata módosul, amely a felek áfa-elszámolását is érinti (például az adó alapja, adó összege, az alkalmazott adókulcs), az áfatörvény részletes szabályokat határoz meg az adott módosulás megfelelő kezelésére vonatkozóan mind a számla kibocsátója, mind annak befogadója tekintetében.

 * * *

A PENTA UNIÓ Zrt.  szervezésében az alábbi konferenciáimon találkozhatsz velem személyesen:

Hozzászólások

Jelenleg nincs hozzászólás, légy te az első!

Értékelés, hozzászólás
Az értékeléshez és hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!