A szilveszteri buli az egyik fénypontja az évnek. Végre felszabadultan mulathatunk, ehetünk, ihatunk, trombitálhatunk kedvünkre. De mi a helyzet akkor, ha sok a szakmabeli barátunk, és a házibuliban egyszer csak a főnökünkbe botlunk?

Mulatni akkor a legjobb, ha féktelenül tehetjük. Mindenkinek a vérmérséklete dönti el, hogy nála mik a határok. Van, aki mulatni is csendben szeret, míg más ilyenkor a társaság középpontjává válik, harsány lesz, esetleg felönt a garatra egy kicsit.

Ha a szilveszteri buliba a főnökünkbe botlunk, szólaljon meg időben a vészharang a fejünkben. Lehet, hogy baráti a viszonyunk, és jól érezzük magunkat egymás társaságában. Ilyenkor nincs vész, átmulatjuk az éjszakát közösen. Azonban egy buli-helyzet számtalan buktatókat is tartogat magában, amikre érdemes figyelni.

Egy kötetlen buliban mindenki lazán, természetesen viselkedik. Lehet, hogy a főnökünk számos új információt szerez rólunk. Most látja meg igazán, milyenek vagyunk valójában. Ha harsányan viselkedünk, mindenkit ölelgetünk, puszilgatunk, az gyanúra adhat okot. Próbáljunk jókedvűek lenni úgy, hogy közben nem lépjük át az illemszabályokat. Ne legyünk túl kihívóak, ne flörtöljünk mindenkivel. Ne a közös buliban akarjuk kitárgyalni a kollégákat, és ne utalgassunk elszúrt cégügyekre.

Semmiképp se kezdjünk ki a főnökkel! A bulinak hamar vége, az alkoholmámorban viccesnek, jópofának, vagánynak tűnő viselkedés a reggeli fényben könnyen visszásnak tűnhet. Ne adjunk okot arra, hogy a főnökük elkezdjen kételkedni a megbízhatóságunkban, a lojalitásunkban az alapján, ahogy egy buliban viselkedtünk.

Ha semmiképp nem szeretnénk magunkat feszélyezni, akkor inkább udvariasan köszönjünk el a háziaktól azzal, hogy máshová is kaptunk meghívást, és benéznénk a másik buliba is. Jobban járunk egy elfuserált Szilveszterrel, mint egy januári felmondólevéllel.

De nézzünk optimistább változatokat is, amikor a főnökkel jóban vagyunk, és mi sem arra készültünk, hogy már éjfélre lerészegedjünk. Ilyenkor is van alkalom arra, hogy a jó oldalunkat megmutassuk, újabb pozitív tulajdonságunkat villantsuk meg a főnökünk előtt.

Először is, ha csak rövid ideig is, de mindenképpen kezdeményezzünk beszélgetést. Érdeklődjünk az iránt, kik a közös ismerőseink, kit honnét ismer. Ez a későbbiekben is hasznos információ, ha esetleg munkából kifolyólag szeretnénk valamit megtudni, vagy például fizetésemelést kérnénk, de nem tudjuk, mi lenne a jó hívószó.

Legyünk proaktívak, és javasoljunk valami érdekes, szórakoztató játékot a társaságnak! Ezzel is mutatjuk, mennyire közösségi emberek vagyunk, kezdeményezők, ötletesek.

Egy hosszú buliban biztos, hogy fogunk némi alkoholt is fogyasztani. Ha összefutunk a bárpultnál, mondjunk pár jó mondatot a borfajtákról, vagy a töményekről, ha épp ahhoz értünk. Egész más hatása van, mintha azzal lépnénk az asztalhoz, hogy „bármi jó, csak üssön!”. Ha nem értünk az italokhoz, kérjük meg főnökünket, hogy javasoljon valamit, amit érdemes megkóstolni vagy szimplán csak érdeklődjünk, ő mit iszik.

Ne akarjunk mindenáron a munkáról beszélgetni! Valószínűleg ő is kikapcsolódni érkezett a buliba, lehet, hogy őt is feszélyezi a találkozás.

Maradjunk, amíg akarunk, de ne aludjunk el a háziak kanapéján, és ne mi maradjunk utolsónak, aki még a lakás romjai között bolyong. Akkor induljunk haza, amikor még úgy érezzük, formában vagyunk (nem estünk szét, nem fogunk mindjárt állva elaludni és nem akad össze a nyelvünk). Udvariasan köszönjünk el a főnökünktől is, mondjunk pár udvarias mondatot azzal kapcsolatban, hogy örültünk, hogy egy ilyen kötetlen környezetben is találkoztunk.

Akárhogy is sikerült az este, ha ugyanezzel a baráti társasággal jönnénk össze legközelebb, mindig udvariasan érdeklődjünk afelől, összefuthatunk-e a főnökkel is vagy sem. Jobb az ilyen helyzetekre előre felkészülni.