A transzferárazási feladatok köre abból az adózási alapelvből keletkezett, mely szerint a nem független vállalkozásoknak az egymás közötti ügyleteiket adózási szempontból úgy kell minősíteniük, mintha független félként jártak volna el (szokásos piaci ár elve). Az elvnek történő megfelelést bizonyos esetekben transzferár nyilvántartással kell bizonyítani.

Nem független vállalkozások

A nem független vállalkozásokat a magyar adórend kapcsolt vállalkozásokként említi, amely fogalom több jogszabályban is megtalálható. Figyelemmel kell lennünk azonban arra, hogy a kapcsolt vállalkozások adózási szempontból történő meghatározásához nem a Számviteli törvény (2000. évi C. törvény a számvitelről), hanem a Tao. törvény (1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról), illetve az Art. (2017. évi CL. törvény az adózás rendjéről) definícióját kell alkalmaznunk. A Számviteli törvény és a Tao. törvény (illetve az Art.) szerinti fogalmak között alapvető különbségeket találunk, de a Tao. törvény és az Art. szerinti meghatározás megegyezik egymással.

Szokásos piaci ár elve

A szokásos piaci ár elve tehát arról szól, hogy a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződéses viszonyaikat szabadon meghatározhatják, de ha az árazás tekintetében eltértek a szokásos piaci ártól, akkor az adóalapjukat módosító tételekkel rendezniük kell.

Ezt az elvet mondja ki az OECD Modellegyezmény 9. cikke is, mely szerint:

„Amennyiben a kapcsolt vállalkozások kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataik során más feltételek alapján cselekszenek, mint az független felek tették volna, azt a nyereséget, amely e feltételek miatt jelent meg az egyik társaságnál, a másik társaság nyereségébe kell beleérteni.”

A hazai szabályozásban ez az alapelv több helyen is megjelenik, a következőkben a két legfontosabb jogszabályi helyet mutatjuk be.

• Adózás rendjéről szóló törvény

A szokásos piaci ártól eltérő szerződési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni. Nem alkalmazható e rendelkezés, ha a kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel a független felektől az adott esetben elvárható piaci magatartásnak. (3.§. (2) bek.) → ezen alapelv miatt szükséges például a helyi iparűzési adóalapot is módosítani a különbözettel.

• Társasági adó törvény

Amennyiben a kapcsolt vállalkozások egymás közötti szerződésükben, megállapodásukban magasabb vagy alacsonyabb ellenértéket alkalmaznak annál, mint amilyen ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének (a továbbiakban: szokásos piaci ár), a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel az adózó – az e törvényben előírt más, az adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő jogcímektől függetlenül – adózás előtti eredményét csökkenti illetve növeli (18.§ (1) bek.).

Tranzakciók vizsgálata

Látható tehát a fentiekből is, hogy a kapcsolt vállalkozások között minden egyes tranzakciót, ügyletet, szerződést vagy megállapodást egyenként szükséges vizsgálni és minősíteni.

Ha az adott tranzakció esetében az árazás a szokásos piaci ár elvének megfelelően történt, akkor több esetben nem kell transzferár nyilvántartást készíteni:

1. amennyiben a vállalkozások a Kkv. törvény (2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról) szerint mikro-, vagy kisvállalkozásnak minősülnek az adóév utolsó napján,
2. amennyiben a vállalkozások a Kkv. törvény szerint közép-, vagy nagyvállalkozásnak minősülnek ugyan, de a tranzakciók (a hatályos transzferár rendelet szerinti összevonási szabályok alkalmazásával) értéke szokásos piaci áron nem éri el a vizsgált évben, áfa nélküli összegben az 50 millió Ft-ot,
3. amennyiben ugyan a 2. pontbeli feltételek nem teljesülnek, de egyéb okból fennáll a mentesség (lásd később),
4. közhasznú nonprofit gazdasági társaságok és az állami többségi befolyással bíró adózók esetében szintén nem kötelező a transzferár nyilvántartás készítés.

Ha az adott tranzakció esetében az árazás nem a szokásos piaci ár elvének megfelelően történt, akkor nézzük meg, hogy mi a teendője a fenti csoportokba tartozó vállalkozásoknak:

1. mikro- és kisvállalkozások esetében: bármilyen levezetés, alátámasztás, számítás és bizonyítás megfelelő, amely bemutatja a szokásos piaci ár meghatározására alkalmazott módszertant, a forrásokat, a piaci árat / tartományt / haszon vagy jövedelem adatot, számításokat és következtetést – tehát nincs kötött formátuma a bizonyításnak, de kötelező azt elkészíteni, mivel az adóbevallások mellékleteként szolgál,
2. közép- és nagyvállalkozások esetében 50.000.000 Ft alatti tranzakciók esetében: ugyanaz a szabályozás, mint a jelen 1. pontnál,
3. egyéb okból fennálló mentesség esetében is ugyanaz a szabályozás, mint a jelen 1. pontnál,
4. közhasznú nonprofit gazdasági társaságok és az állami többségi befolyással bíró adózók esetében is ugyanaz a szabályozás, mint a jelen 1. pontnál.

Összefoglalva: ha az ügylet árazása nem a piaci ár elvének megfelelően történt, arra biztosan szükséges valamilyen bizonyítás, levezetés készítése, vagy pedig a hatályos transzfer ár dokumentációs rendelet alapján kell transzferár nyilvántartást készíteni, amelynek határideje a társasági adóról szóló bevallás benyújtásának napja.

* * *

Konferencianaptár 2018 – Nehogy lemaradj! Írd be soron következő konferenciáink dátumait naptáradba és élj speciális kedvezményeinkkel!

Amennyiben érdeklődsz a számvitelt és az adózást érintő változások iránt, akkor a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében idén is számítunk részvételedre a mérlegképes könyvelők kötelező továbbképzésén. A hagyományos kétnapos továbbképzésre itt jelentkezhetsz! >> Jelentkezem