A háziorvosok – mint egészségügyi szolgáltatók – saját döntésük alapján választhatnak a különböző vállalkozási formák között. E döntés meghozatalához azonban legtöbbször (szerencsére – a Szerk.) szakember tanácsát veszik igénybe, legyen az a könyvelőjük vagy éppen az adótanácsadójuk. A tanácsadás során mindig elhangzik a kérdés: „Melyik vállalkozási forma esetén kell a legkevesebb adót fizetni?”

A megfelelő vállalkozási forma eldöntéséhez számos tényezőt kell mérlegelni:

• Hol található a tevékenység helyszíne?
• Mennyi betegre számíthat a háziorvos?
• Rendelkezik-e a háziorvos megvásárolt vagy megvásárolandó praxisjoggal?
• A helyi önkormányzat preferálja-e a területi ellátási jogot?

A fenti kérdésre adott válaszok ugyanis mind-mind befolyásolják az E. Alapból kapott támogatás (kártyapénz) összegét, vagyis a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel (NEAK) kötött finanszírozási szerződés tartalmát! A kártyapénz összetételét tekintve az alábbiakból tevődik össze: teljesítményarányos díj, fix díj, teljesítményarányos díj korrekció, területi díj, indikátor elszámolás, jogviszony ellenőrzési díj, rezsitámogatás, szakdolgozók kiegészítő díjazása, rezsitámogatás, eseti ellátás. Ebből is látható, hogy az a számviteli szakember, aki nincs tisztában a kártyapénz összetevőinek forintban kifejezett összegeivel, aligha tud megfelelő tájékoztatást adni háziorvos ügyfelének a „testhezálló” vállalkozási forma választására vonatkozóan. Gondoljunk csak egy fogorvosra, aki a NEAK-kal kötött finanszírozási szerződés alapján havi 700-800 eFt kártyapénzhez juthat, míg egy nagy betegszámmal rendelkező háziorvos akár havi 1 300e – 1 500e Ft járandóságot is kaphat a költségvetésből.

A közelmúltban, a fentiekből eredő tájékozatlanság miatt futótűzként terjedt a hír, hogy az orvosok nem választhatják a kisadózó vállalkozások tételes adója (későbbiekben: KATA) szerinti adózást. Ez nagy tévedés!

A továbbiakban azt vizsgáljuk meg, hogy egy most induló háziorvos egyéni vállalkozónak mire kell figyelnie, ha a KATA szerinti adózást választja?

Amennyiben a magánszemély a háziorvosi tevékenységét egyéni vállalkozóként kívánja végezni, azt a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (Katv.) szabályára figyelemmel minden további nélkül megteheti, mivel a törvény kizárólag a saját tulajdonú ingatlan bérbeadását tiltja a kisadózó esetében. A Katv. 12. § szakasza pedig a kisadózó nyilvántartási kötelezettségét részletezi, melynek értelmében a kisadózó vállalkozás a termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról köteles az Áfa tv. szabályai szerinti nyugta vagy számla kiállítására azzal, hogy a kiállított számlán feltünteti, hogy „Kisadózó”.

Igen ám, de a KATA szerinti adózás során az Áfa tv. szabályaira is figyelemmel kell lenni!

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 85. § (1) bekezdés értelmében mentes az adó alól

„c) az a szolgáltatásnyújtás és az ahhoz szorosan kapcsolódó sérült- vagy betegápolás, amelyet humán-egészségügyi – ideértve természetgyógyászatot is – tevékenységet végző – ilyen minőségében – teljesít;

d) az emberi szövet, vér (ideértve a külön jogszabályban meghatározott labilis vérkészítményeket is), anyatej értékesítése, valamint az előzőekben felsoroltakkal és az emberi szerv adományozásával kapcsolatos szolgáltatásnyújtás.”

A háziorvosi tevékenység a fent hivatkozott jogszabályhely értelmében tehát a tevékenység közérdekű jellegére tekintettel mentes az adó alól. Azt azért fontos megjegyezni, hogy az a kisadózó háziorvos, aki a naptári év minden hónapjára a tételes adót megfizetni, a kisadózó vállalkozás bevételének naptári évben elért összegéből a 12 millió forintot meghaladó rész után 40 százalékos mértékű adót fizet, függetlenül attól, hogy a humán-egészségügyi szolgáltatás az Áfa tv. alkalmazásában „mentes az adó alól”. A KATA adóalanyisága ettől még megmarad!

A Katv. igen egyértelműen rendelkezik a munkaviszonytól való elhatárolás kérdésében is, ugyanis a törvény 14. §-ában foglaltak alapozhatják meg a munkaviszony vélelmét, melyek közül egynél többnek kell megvalósulnia ahhoz, hogy ez a vélelem megdőljön. Ugyanakkor az egészségügyi szolgáltatásokra létrejött jogviszonyokat az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény szabályozza, ennél fogva egy katás egyéni vállalkozó orvos és szerződő partnere kapcsán felmerülhet a munkaviszony elhatárolásának kérdése, melyről bővebben az előadásomon ejtek szót.

A megfelelő tanácsadáshoz tehát nemcsak a háziorvos várható bevételeivel és azok adóvonzatával kell tisztában lenni, hanem a biztosítotti jogállásáról is meg kell győződni,  figyelemmel a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 5. § szakaszában leírtakra.

* * *

Amennyiben érintett vagy egészségügyi szolgáltatók könyvelésében, az adótanácsadásban, vagy csak szeretnéd elkerülni a NAV és NEAK ellenőrzésekkel járó esetleges jogkövetkezményeket, akkor jelentkezz a mai napon kedvezményesen a Költségvetésből finanszírozott háziorvosok elszámoltatásának számviteli és adózási kérdései címmel 2017. szeptember 27-én a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében tartandó előadásomra, ahol személyesen is át tudjuk beszélni felmerülő kérdéseidet.