A kapcsolt vállalkozások között alkalmazott ellenérték kérdésében – cikksorozatom előző részében már hivatkozott – a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 18.§-a ad iránymutatást, mely öt fő módszert sorol fel, amelyek alkalmazásával meghatározható a szokásos piaci ár, és ez alapján eldönthető, hogy a kapcsolt vállalkozások közötti ellenérték (transzferár) megfelel-e a szokásos piaci ár elvének.

1. Összehasonlító árak módszere

Az összehasonlító árak módszere két fajta összehasonlító árat ismer, attól függően, hogy a viszonyítási ár honnan származik, azaz mi a forrása. Ez a módszer tekinthető a gyakorlatban a legmegalapozottabb módszernek. Attól függően tehát, hogy milyen forrásból áll rendelkezésünkre adat, alkalmazhatjuk a belső és/vagy a külső összehasonlító árak módszerét.

Ha a vizsgált csoporton belüli ügylet esetében van belső összehasonlítás alapját képezhető ár, akkor annak a vizsgálata kell, hogy képezze az elsődleges feladatot, mely során a funkcionális elemzést segítségül hívva határozható meg, hogy a rendelkezésünkre álló független tranzakció képezheti-e az összehasonlítás tárgyát.

Példa:

Egy Kft. értékesít termékeket a kapcsolt vállalkozásának és független feleknek is. Ebben az esetben vizsgálandóak például a szerződéses feltételek, az üzleti körülmények, a felek elhelyezkedése az ellátási láncban. Ha ezek alapján vannak olyan független felek, melyek összehasonlíthatónak minősülnek a vizsgált ügylet tekintetében, akkor a független felek felé alkalmazott árakból megképezhető a szokásos piaci ártartomány. Amennyiben a kapcsolt vállalkozás felé alkalmazott ár beleesik a szokásos piaci ártartományba, akkor az ár megfelelhet a szokásos piaci ár elvének.

Ha pedig rendelkezésre áll külső összehasonlítás alapját képezhető ár, akkor szintén a fentieknek megfelelő vizsgálatot kell elvégezni, hogy a transzferárat alá lehet-e támasztani ezzel a módszerrel.

Példa:

Egy Kft. ingatlant ad bérbe kapcsolt vállalkozásának, egy meghatározott négyzetméter ár alkalmazásával. Ha rendelkezésre áll megfelelő ingatlan szakértői értékbecslés, mely a bérbeadási árat is tartalmazza, alkalmazható lehet az alátámasztásra. De vizsgálható akár internetes kereséssel a szóban forgó ingatlanhoz hasonló ingatlanok bérbeadási díja is, melyekből képezhető egy szokásos piaci ártartomány.

2. Viszonteladási árak módszere

A viszonteladási árak módszerének alkalmazásakor azt a felet vizsgáljuk, mely egy kapcsolt vállalkozásától szerez be jellemzően terméket, és azt független felek részére értékesíti tovább, változatlan formában. Ekkor megképezhető termékenként, termékcsoportonként, vagy akár a tranzakció egészét érintően egy bruttó viszonteladó haszonkulcs.

A módszer pedig azt vizsgálja, hogy ez a haszonkulcs megfelel-e a független felek és összehasonlítható ügyletek, körülmények között alkalmazott haszonkulcsnak.

Itt is rendelkezésre állhatnak belső adatok (ha a vizsgált vállalkozás független féltől is beszerez hasonló termékeket, melyeket tovább ad független feleknek), vagy külső adatok (jellemzően konkurencia elemzés vagy adatbázis alkalmazásának segítségével).

Példa:

Független felektől vásárolt és független felek részére eladott termékek haszonkulcsa: 15-28% közötti. Kapcsolt vállalkozástól vásárolt és független felek részére eladott termékek haszonkulcsa: 22-27% közötti. Ez esetben a szokásos piaci tartomány (15-28%) tartalmazza a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott haszonkulcsot (22-27%), tehát megállapítható a szokásos piaci ár betartásának az elve.

3. Költség és jövedelem módszer

Ennél a módszernél azt vizsgáljuk, hogy a kapcsolt vállalkozás által előállított terméken vagy szolgáltatáson mekkora a bruttó jövedelmezőség, ha azt kapcsolt vállalkozás részére értékesíti tovább. Itt is rendelkezésünkre állhat belső és külső adat is, hasonlóan, mint a viszonteladási árak módszerénél. Legyünk figyelemmel azonban arra, hogy a különböző vállalkozások eltérő módon számíthatják ki az önköltséget és ezért nem biztos, hogy megfelelő alapra képezik meg a hasznot.

Példa:

Egy Kft. számviteli és adminisztrációs szolgáltatást nyújt a kapcsolt vállalkozásának. A transzferár a szolgáltatáshoz kapcsolódó összes költség és ráfordítás plusz 5% haszon. A hazai adatbázisok esetében ez a mutatószám vizsgálata nem feltétlenül eredményez megfelelő adatot, mert az eredménykimutatások nyilvános adatai nem alkalmasak arra, hogy egy ilyen jellegű jövedelmezőség abból kiszámítható legyen. Nemzetközi adatbázisokból előállítható várhatóan összehasonlítható jövedelmezőség a tágabb adattartalom miatt. Emellett a 22/2009. PM rendeletben foglalt alacsony hozzáadott értékű szolgáltatások nyilvántartásánál bemutatott információkat is figyelembe lehet venni, a példában szereplő szolgáltatás esetében – természetesen a további feltételeket is figyelembe véve – a 3-10% közötti haszonkulcs megfelelő, szokásos piaci haszonkulcsnak minősülhet.

4. Ügyleti nettó nyereség módszere

Jellemzően akkor használható ez a módszer a gyakorlatban, ha a fenti három módszer közül egyik sem alkalmazható. Ez a módszer a vizsgált kapcsolt vállalati ügyletet tartalmazó üzletágat, vagy a vállalkozás egészét vizsgálja, amely értékesítőként vagy beszerzőként szerepel a tranzakciónál. Ennek a szemléletmódnak a megválasztása is különös figyelmet igényel. A módszertan során az üzletág vagy a vállalkozás nettó (jellemzően üzemi szintű) nyereségességét hasonlítjuk össze független, összehasonlítható vállalkozásokkal. Ehhez konkurencia elemzést és/vagy adatbázist érdemes alkalmazni, de számos különleges szempontot érdemes figyelembe venni az összehasonlítható vállalkozások kiválasztásakor.

Ezekből a jövedelmezőségi adatokból is megképezhető a szokásos piaci jövedelmezőség tartomány, melybe, ha a vizsgált vállalkozás vagy üzletág jövedelmezősége beleesik, akkor vélelmezhető lehet a szokásos piaci ár betartásának elve.

5. Nyereségmegosztásos módszer

A módszer során a kapcsolt vállalati ügyletből származó összevont nyereséget gazdaságilag indokolható alapon olyan arányban kell felosztani a kapcsolt vállalkozások között, ahogy független felek járnának el az ügyletben. A gyakorlatban ritkán alkalmazható, speciális jellege miatt.

Bármelyik módszert is választjuk (akár több módszer is alkalmazható egyszerre), legyünk körültekintőek és minden felhasznált számítást, bizonyítást, forrást mentsünk el, mert egy adóvizsgálatnál szükség lehet ezekre az információkra, adatokra.

Ha pedig transzferár nyilvántartás készítése is szükséges, akkor ezek az anyagok lesznek az alapjai és mellékletei a nyilvántartásnak.

 * * *

Amennyiben kérdésed van a szakma egyik legösszetettebb és legnagyobb adókockázatot rejtő témakörével kapcsolatban, akkor jelentkezz augusztus 13-ig kedvezményesen  a PENTA UNIÓ Zrt. szervezésében október 13-án megrendezésre kerülő Transzferárak bizonyítása és nyilvántartása című konferenciámra, ahol személyesen is meg tudjuk vitatni felmerülő kérdéseidet.