Jelen cikksorozat harmadik részében a kapcsolt vállalkozások szokásos piaci ár bizonyítási, illetve transzferár nyilvántartás készítési kötelezettségeihez nyújtunk támpontokat.

Kinek kötelező a szokásos piaci ár elvét alkalmaznia?

A szokásos piaci ár elve azt jelenti, hogy a kapcsolt vállalkozásoknak az egymás közötti ügyleteik során úgy kell eljárniuk, ahogyan független felek járnának el összehasonlítható ügyletek esetében, összehasonlítható körülmények között. Független feleknél az az alapvetés, hogy a szokásos piaci ár elvének megfelelően működnek együtt, hiszen két ellentétes gazdasági érdek áll egymással szemben, és az ár a felek érdekérvényesítése mentén, tárgyalások során alakul ki. Kapcsolt vállalkozások esetében közös a többségi tulajdonos és / vagy az ügyvezetés, így az ártárgyalásoknak vélelmezetten kevesebb szerepe van, és az egyedi vállalati érdekek helyett lehetséges, hogy az egyik vagy másik társaság kerül kedvezményezett helyzetbe az egymás közötti árak piaci ártól való eltérítésével.

Amíg a szerződéses viszonyokban lehetséges az árak eltérítése, mivel a szerződéses szabadság érvényesül, a számviteli és az adózási előírások a szokásos piaci ár és az ettől esetlegesen eltérő, kapcsolt vállalkozások között alkalmazott ár (transzferár) különbözetéhez teendőket rendelnek.

Adózási alapelv, hogy az adóalapok kiszámításakor mindig a piaci árat kell figyelembe venni. Tehát ha a kapcsolt vállalkozások egymás közötti ügyleteik során nem a piaci árat alkalmazzák, az adóalapjukat ki kell igazítaniuk. Ez alapvetően minden adónemre érvényes előírás. Az adóalap növelés kötelező, de ha adóalap csökkentésről van szó, az feltételekhez kötött, például szükséges hozzá a másik fél nyilatkozata, mely szerint az az adóalapját megnövelte.

Számviteli szempontból a piaci ártól eltérített ár alkalmazása szintén jelentőséggel bír, mert a számviteli beszámoló a gazdálkodó valós helyzetét kell, hogy tükrözze. Így a kapcsolt felekkel megvalósult, de nem piaci áron elszámolt ügyleteket be kell mutatni a kiegészítő mellékletben.

A szokásos piaci ár elvét minden adózónak alkalmaznia kell (legyen az egyéni vállalkozó, KATA alany, KIVA alany, mikrovállalkozás vagy kisvállalkozás, alapítvány vagy egyesület, stb.). Ez a fő rendező elv.

A szokásos piaci ár elvét minden kapcsolt vállalati tranzakcióra alkalmazni kell, ügyleti értéktől függetlenül és fő szabály szerint minden adónemben. Kivételek természetesen létezhetnek, de azokat egyedileg kell vizsgálni.

A gyakorlatban célszerű a kapcsolt vállalati ügylet megkötése előtt megtervezni, hogyan tud teljesülni bizonyított és alátámasztott módon a szokásos piaci ár elve (bejelentési kötelezettséggel is jár az első tranzakció a NAV felé), de legkésőbb az adott adóbevallás benyújtása előtt el kell végeznie a szokásos piaci ár elvének történő megfelelés tesztelését és bizonyítását.

Milyen formában kell bizonyítani a transzferárak szokásos piaci jellegét?

Mikro- és kisvállalkozások számára nincs kötelezően előírt forma vagy tartalom a bizonyításra. Ha az adózó nem rendelkezik írásos formában bemutatható alátámasztással, akkor a vállalkozó és a könyvelője közötti viszonyban nem bizonyítható be, hogy egyáltalán vizsgálatra került-e az alkalmazott transzferár, sőt, feltárásra került-e, hogy kapcsolt vállalati ügylet szerepel a könyvelésben. Természetesen a könyvelő nyilatkoztathatja a gazdálkodót, hogy adott ügyleteit szokásos piaci áron kötötte meg. Mindezek mellett az Adóhatóság egy jogkövetési vagy átfogó adóvizsgálatnál kérdőív, kérdés, nyilatkozat formájában megkövetelheti a gazdálkodótól, hogy mutassa be a kapcsolt vállalati ügyleteit, azok főbb jellemzőit, az általa alkalmazott ár szokásos piaci jellegét, a piaci ár alátámasztására szolgáló módszertant és magát a bizonyítékokat.

Közép- és nagyvállalkozások tekintetében kötelezően elkészítendő a transzferár nyilvántartás minden érintett évre külön-külön, amely évben szokásos piaci áron nettó 50 millió forintot elérő kapcsolt vállalati ügylet valósult meg. A transzferár nyilvántartás két részből áll, helyi dokumentumból és fődokumentumból. A helyi dokumentum tartalmazza az ügyletek részletes bemutatását, alátámasztását és bizonyítékokat. Az elemzést és bizonyítást minden egyes ügyletre külön-külön le kell folytatni. Így a helyi dokumentum annyi ügylet elemzését tartalmazza, ahány ügylet eléri az 50 millió forintos határt. A fődokumentum a teljes cégcsoport összes vállalkozását mutatja be különféle vállalati, üzleti, értéklánc, hozzáadott érték, csoporton belüli együttműködések szempontjából. A transzferár nyilvántartás készítésének elmulasztása, határidőn túli elkészítése, hiányos elkészítése miatt évenként 2 millió forintig terjedő mulasztási bírság szabható ki. A nem dokumentálandó ügyletek esetében ugyanaz érvényes, amit a mikro- és kisvállalkozások esetén bemutatásra került.

Ki minősül mikro- és kisvállalkozásnak?

A KKV. törvényben foglalt kapcsolódó vállalkozások mutatószámait 100%-ban, a partnervállalkozások mutatószámait a részesedés arányában kell összeadni a vállalati méret meghatározásához. A cégcsoport ilyen módon meghatározott vállalatainak az árbevétel, mérlegfőösszeg és létszám adatait szükséges összesíteni. Ha az összesített létszám eléri az 50 főt, már nem tekinthető kisvállalkozásnak az adott cégcsoport. Ha az összesített létszám nem éri el az 50 főt, de mind az árbevétel, mind a mérlegfőösszeg eléri a 10 millió eurónak megfelelő forintösszeget, akkor sem tekinthető kisvállalkozásnak az adott cégcsoport. A mutatószámokat mindig két egymást követő év alapján kell vizsgálni, mert kategóriaváltás csak akkor lehetséges, ha két egymást követő évben haladják meg a mutatószámok a határértékeket, vagy két egymást követő évben azok maradnak határérték alatt.

Hogyan kell bizonyítani a transzferárak szokásos piaci jellegét?

A társasági adó törvény pontosan meghatározza azokat a módszereket, amelyeket alkalmazni lehet a szokásos piaci ár vagy ársáv meghatározására, és a transzferár rendelet további részleteket mutat be a nyilvántartás tartalmával és egyéb részletekkel kapcsolatban. További információkat az OECD által kiadott Transzferár irányelvek, valamint egyéb OECD és EU által készített szakmai tájékoztatók, illetve az Adóhatóság által kiadott iránymutatások tartalmaznak. A széleskörű szakmai háttér, a transzferárak nem egzakt jellege és az egyes tagországok eltérő szabályozási rendszere számos vitának ad teret, így elmondható, hogy a transzferárak korrekt, megalapozott bizonyítása az egyik legnagyobb kihívás a vállalatcsoportok számára, legyen szó multinacionális cégcsoportokról vagy éppen hazai központú vállalatcsoportokról.

* * *

Jelentkezz 2021. október 22-én megrendezésre kerülő Kapcsolt vállalkozások adózási feladatai, kockázatok és lehetőségek 2021. – TANTERMI és ÉLŐ ONLINE KÖZVETÍTÉS című kreditpontos konferenciámra, melynek célja a kapcsolt vállalkozások adózási feladatait érintő legfontosabb kötelezettségekre történő figyelem felhívása tömören, összefoglaló jelleggel. Jelentkezz a konferenciára ma még kedvezményes áron >> Jelentkezés